Állami polgári fiúiskola, Sárvár, 1910

Egy lap a múltból és a jelenből. Mi nekünk, kik geológiát tanítunk, gyakran van alkalmunk tanítványaink, különösen pedig a jobbak arcain bizonyos kételyt látnunk, vagy mondjuk tréfásan, bizonyos kérdő­jelet észlelünk. Meglátszik rajtuk, hogy fogékony lelkük harcot vív. A tapasztalt, általában a jól figyelő pedagógus hamar észre is veszi a lelkek e bajvívását és törekszik mihamarabb egyensúlyozásukra. Feladata nem nehéz, mert jól ismeri e kétely, a lelkek e harcának okát ; tudja ki az ellenfél, a­ki ezt elő­idézi ; ismeri, ha pedig nem, hamar kitalálja, ha csak visszagondol önmagára, hisz ő benne is támadt eféle érzelem, ha mindjárt régen, de átesett rajta ő is és minden iskolázott ember, a­ki bibliát is tanult. A biblia és a geológia állításai pedig szó szerint ellenmondásban vannak, íme az ok. Ezt az ellenmondást kell csak kü­­szöbölnie és az egyensúly hamar helyre áll. Ma­nap­­­ság ez sem nehéz feladat , nem pedig azért, mert az egyes felekezetek maguk sem ragaszkodnak már oly mereven a szentírás szószerinti értelméhez és a „bibliai napok“ helyére, könnyen odaállíthatjuk a „geológiai korszakokat“. Ma már ilyesmiért nemcsak hogy el nem ítélik az embert, de még csak nem is neheztel rá senki sem. Az iskola a felvilágosodás bölcsője és az igazság hirdetője. Munkája azonban csak addig áldásos, míg az igazságot úgy hirdeti, hogy a tanuló kárát ne vallja. Soraimat eme igazság szolgálatába rendelem és meg

Next