Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Sátoraljaújhely, 1925
■·Ünnepi beszéd II. Rákóczi Ferenc születésének 250-ik fordulóján. Elmondta Grujber József reálgimn tanár. Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! Kedves Tanuló Ifjúság! Ezeréves történetünknek e roppant gyászos napjaiban, közéletünk eme sivár idejében jól esik nekünk a foglalkozás a magyar nemzet múltjának nagy korszakaival és nagy egyéniségeivel. Jól esik a mi lelkünknek, hogy rámutathatunk nemzeti történelmünk olyan ragyogó csillagára, mint II. Rákóczi Ferenc. Ő hozzá foghatót, ő hozzá mérhetőt jellemtisztaságra, önzetlenségre, hazája boldogulásáért mindent — fejedelmi vagyont, családot, boldogságot — feláldozni tudó lelkületre és Istenbe vetett rendíthetetlen hitére nézve kevés férfiút tud felmutatni nemcsak a magyar, de az egész világtörténelem. Itt a szomszéd kis Borsi faluban született ez a nagy magyar 1676. márc. 27-én. Már a gyermekkora sem olyan, mint gondtalanul játszó többi kis gyermektársáé. A 7. évet alig éri el és már viszi őt mostoha apja, Thökölyi Imre, a kurucok fejedelme a táborba. A sárospataki várukban gondtalanul játszó kis fiút kocsira teszik és a Felvidék harcterein, katonai táborain át Pozsony megyéig viszi Thökölyt, hogy az ő tekintélyét növelje a Rákóczi-név viselője. Thökölyi átérezte a Rákóczi-név varázsát, mely varázslatot még káprázatosabbá tett saját egyéniségével maga II. Rákóczi Ferenc. Édesapja, nagyapja, dédapja erdélyi fejedelmek. Anyai ágon a törökverő híres Zrínyiektől származik. Édesanyja Zrínyi Ilona, Munkács várának két és fél éven át hősies védelmezője. Mikor Zrínyi Ilona második férjét, Thökölyi Imrét, Lipót császár seregei Magyarországból kiszorították és a Rákócziak birtokait elfoglalták, akkor a hőslelkű magyar asszony nem ijedt meg, hanem a császár seregei előtt Munkács kapuit becsukatta, katonáit a falakra rendelte, ékességeit, drágaságait