Segélykiáltás, 1944 (21. évfolyam, 4. szám)

1944-04-01 / 4. szám

Mi az Üdvhadsereg? — Dr. KUNZ V. előadása nyomán. — Az Üdvhadsereg, alapítójának akarata szerint, nem egyház s nem is akar az lenni. Ezért nem veszi át az egyházaktól a szentségeket s tag­jai a templomi istentiszteleteket teljes szabad­sággal látogathatják. De szektának se nevez­hetjük az Üdvhadsereget, mert nem különíti el magát és nincsen külön hitvallása, amely az ál­talános keresztény hitvallástól valamely lénye­ges pontban eltérne. Körül mindent, ami a hívő emberek között szakadást idézhetne elő vagy azt mélyítené, ezért tehát általános keresztény alapon feleke­­zetnélküli. Ha tehát se nem egyház, se nem szekta, mi akkor ? Nők és férfiak hadserege az Üdvhadsereg, aki­ket szent szeretet és közösség egyesít abból a célból, hogy az emberiséget arra bírják, hogy magát Istennek alávesse s a Krisztus által neki nyújtott menedéket elfogadja. A nagy világi hadsereg mintája szerint van szervezve és ve­zetve, azzal a különbséggel, hogy célja nem az öldöklés, hanem az emberek elvezetése a Jézus Krisztusban való igazság ismeretére. Megy az elveszettek után, akikkel már senki sem törődik, akikről senki sem akar tudni. Ka­tonai szervezete nagy ütőerőt kölcsönöz neki. Egyenruhája látható bizonyság, sok esetben menttettek meg kétségbeesett lelkek azáltal, hogy az azt viselőkben felebarátot láttak, akikhez biza­lommal fordultak segítségért, tudva azt, hogy megértésre találnak. Azokat, akik szent komoly­sággal és minden fenntartás nélkül akarják követ­ni Jézust, felveszik a munkatársak sorába. Nem kérdezősködnek születés vagy származás felől. Minden idők óta magasállású férfiak és nők állot­tak soraiban, de ugyanúgy sokan kerültek ki a nép egyszerű fiai sorából. A legegyszerűbb nap­számosember, aki Me­gváltójának semmit sem tud hozni, csak újjászületett szívének egész hű­ségét, éppen úgy hivatott arra, hogy soraiban szolgáljon, mint azok, akik képzettségükkel tűn­nek ki. A megmentettből mentő lesz, aki maga is vágyik a bűn szolgaságában lévő embertár­sát megmenteni. Az Üdvhadsereget semmiféle valláselmélet nem érdekli. Számára a szív szeretetvallása az élő, gyakorlati cselekedet mindenek fölött álló. Az igazi vallás, az Üdvhadsereg felfogása sze­rint, egész lényünknek teljes odaadása abból a célból, hogy másokat megmentsünk s boldoggá tegyünk. Nem elméletekre, üres szólamokra van szüksége e világnak, hanem felebarátaikért sze­retettől égő szívű férfiakra és nőkre. De mert az Üdvhadsereg azt is tudja, hogy a testi nyo­morúságból való kiemeléssel, benső megújulás nélkül nem lesz tartós a fenmaradás, ezért igyekszik népjóléti munkájával kapcsolatosan az ember benső megújulását előtérbe helyezni. Mialatt a világ annyi vétket s hűtlenségét megbocsát s mindenre talál magyarázatot, az Üdvhadsereg módszereit tapintatlanoknak és to­lakodóknak nevezi, mivel a lelkiismertére való hivatkozás kényelmetlen s kellemetlen neki. A világnak be kell látnia, hogy nem tud jobb mód­szert alkalmazni a bűn legmélyébe fertőjébe ju­tottak kimentése­ érdekében. Az bizonyos, hogy jobb túl sokat tenni, mint egyáltalán semmit se. Ama határozottság és hűség, mellyel a szalufista Isten ügyéért síkraszáll, ama bizonyság, hogy az Úr nagy dolgot tett vele, — már sok ezrek áldására lett, míg tapintattal és tartózkodással sok keresztyénen nem tudott segíteni. Minden időknek legnagyobb akadálya a lagy­matagság és határozatlanság volt, mely meg­akadályozta Isten ügyének e földön győzelemre jutását.­­ Új s valósággal is uradalmi az a munkakör, amelyet az Üdvhad­sereg a nőnek kijelöl. Az alapító felesége, az­­üdvhadsereg Anyja, nőtest­­véreinek kiharcolta a szolgálatra való jogot. Elsősorban bátor nők azok, akik Jézus szere­­tetétől indíttatva, a nagyvárosok legfertőzöttebb nyomornegyedeiben, tiszta és erkölcsös viselke­désükkel és szeretettől áthatott, tevékeny és gyakorlati munkájukkal annyi ezer nyomorba és bűnbe süllyedt embernek nyújtottak mentőövet ,­ tettek bizonyságot Mesterük iránti ragaszko­dásukról. így kapcsolódik össze az Üdvhadseregben a tisztán szellemi a szociálissal, a belső segítség a külsővel és ez a szociális munka az, amely iránti nagyrabecsülésünket még azok sem ta­gadhatják meg, akik az Üdvhadsereggel szem­ben értetlenül vagy ellenségesen állanak. Minél inkább megismerjük az Üdvhadsere­get, annál jobban megtanuljuk szeretni és be­csülni a hírt, együtt futottak mind a ketten... Együtt futottak és a kereszt árnyéka, amely eddig köz­tük volt, a húsvéti fény ragyogásában elveszett. Megint együtt vannak öröm, szeretet, remény­ség, hit mindkettő szívében. Együtt futnak Jé­zus sírjához, együtt futnak Jézus meglátásához, együtt futnak az örök diadalomhoz, meglátni és követni a feltámadott Krisztust. Együtt fu­tottak egy hivő és egy bűnös, aki bűnét aláza­tosan megbánta. Mindkettő szívében csak egy hit, csak egy reménység van: Jézus él, én is élek vele. Együtt futottak a nyitott sírhoz és együtt is értek oda. A sírt üresen találták és hittek Jézus feltámadásában. Együtt tértek visz­­sza a többi tanítványhoz és együtt voltak az­után is mindaddig, míg Krisztus közöttük és ve­lük volt. Azután elváltak egymástól, külön utakon jár­tak, teljesítették a feltámadott Krisztus papu­csát. Elmentek és hirdették az evangéliumot mindenkinek. Jézus Krisztus megáldotta mind­kettő életét, munkásságuk gyümölcsöző volt. Pé­ter Krisztusért vértanú halált szenvedett, János pedig ugyancsak szeretett Mesteréért száműzve lett egy lakatlan szigetre, ahol azonban csodá­latos mennyei kijelentésben volt része. Testvérem! Te, aki e sorokat olvasod, hová futsz? Jézushoz, a Megváltóhoz? — ahol szíved, lelked nyugalomra, békességre talál? Vagy pe­dig sietsz, rohansz a világ örömei és élvezetei után? Nem akarsz semmit sem elmulasztani, nem akarsz semmitől sem elmaradni. Vigyázz! Kedves lélek, Krisztussal örök életed lesz, Krisz­tus nélkül örök kárhozat lesz a részed! Válaszd Jézust, kövessed Őt, aki a halálból diadalmasan feltámadott! Bordás Ferencné. Többe Albert parancsnok és felesége búcsúznak Magyarországtól. Búcsúösszejövetelük április 30-án, vasárnap dél­után 5 órakor lesz a KÖZPONTI TEREMBEN Budapest, VIII., ker., Rákóczi­ út 63. I. em. Együtt futottak... Húsvét örömünnep, a feltámadás, az élet ünnepe, amikor hívő szívünk minden dobbanása azt dobogja, hogy az élet diadalmaskodott a halálon. Krisztus dicsőségesen feltámadott! Bib­liámból már nagyon, de nagyon sokszor olvas­tam Krisztus feltámadásának történetét és min­dig valahányszor újból elolvasom, vágyakozva (Folytatás az előző oldalról.) nak és imádságainak az eredménye. Oly jól ér­tette a családot a szeretet kötelékével egyben tartani. De egyszer a legtökéletesebb gépezet is fel­mondja a szolgálatot. Tizenegy évvel ezelőtt elő­ször roppant össze egészségileg. Azóta, különösen az elmúlt év óta, rohamosan rosszabbodott ál­lapota. Testi gyengesége ellenére is szívében nem szűnt meg a lelkek iránti szeretete és minden alkalmat megragadott, hogy Jézusról szólhas­son. A szegények, szenvedők iránti szeretete la­kozik benne; az ő kezdeményezésére nyitottuk meg Budapesten dolgozó leányok számára szol­gáló otthonunkat. Hálás vagyok Istennek, hogy ily jófeleséggel ajándékozott meg. Úgy van ez, mint a 16. Zsol­tár 6. verse mondja, melyet házasságunk első heteiben intézett hozzánk egy jó ismerősünk: „Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott­-ajkoa“. (Végre.) gondolok arra: bárcsak én is ott lehettem volna, odafuthattam volna és az ajkam együtt kiálltatta volna a világot megváltoztató hírt a többiekkel együtt: az Űr nincs itt, az Úr feltámadott! Ha olvasom János ev. 20 : 3—8. lelki szemeim előtt magam előtt látom a két tanítványt, Pétert és Jánost, akik együtt futottak Jézus sírjához. Mily nehéz szívvel térhettek nyugovóra nagyszombat estéjén, nem vártak boldog hajnalt a hét első­­napjának reggelén. Szívük telve volt szomorú­sággal, gyásszal, bizonyára gondolatban sokszor elvonult előttük az elmúlt napok végtelen gyöt­relme és kínja. Péter, lehet, hogy ébren és alva mindig maga előtt látta a Merter panaszos te­kintetét, mellyel hátra fordult és reá nézett ak­kor, amikor a kakas megszólalt. János, a szere­tett tanítvány, a szenvedő töviskoronás arcot látja folyton és hallja az utolsó szót, amint a szeretett Mester sóhajtja: „Elvégeztetett!“ Meny­nyi önvád az egyiknek szivében és mennyi sze­retet a másikéban. E két tanítványt mennyire el­választja egymástól Nagypéntek. Péter három­szor tagadja meg Jézust, János a kereszt tövé­nél kettős ígéretet kap. Péterhez nem szólt az Úr, Jánoshoz szólott, megemlékezett róla éppen úgy, mint Máriáról és egymásra hagyta őket. Péter elvesztette önmagát, János pedig mintegy örökséget kapta Jézus egész földi szeretetét. Mily nagy különbség a két tanítvány között, az egyik megszegényedett szív, a másik meggazda­godott. Mégis, amikor megkapták a húsvéti fontos értesítés. Ezennel a bajtársaknak és jóakaróink­nak tudomására hozzuk, hogy T­eb­b­e Albert parancsnok és neje, az Üdvhad­sereg magyarországi vezetője nyugdíjaz­tatásukkal egyidejűleg közel kilenc évi áldásos munka után elhagyják Magyaror­szágot. Utódjukul Marki Hans őrnagy és, felesége (Svájc) lett kinevezve. Az új ve­zetők üdvözlő összejövetelét a Segélykiáltás legközelebbi számában ismertetjük. Kérjük Istent, áldja meg távozó és ér­kező vezetőinket! Isten áldja meg az Üdv­hadsereget! A VEZETŐ POSTÁJA H­úsvét. E sorokkal szeretnék lapunk minden olvasójá­nak áldott ünnepeket kívánni. Szívemből kívá­nom, hogy az, írás szavait: „Halál! — hol a te fullánkod? Pokol! — hol a te hatalmad!“ (I. Kor. 15, 55.) — ezúttal jobban, mint valaha megértsük és mélyebb lelki tapasztalatokhoz vezessen bennünket. Tájékoztatásul: Amennyiben összejöveteleink megtartását enge­­délyezik, ez esetben Nagypéntek d. u. 5 órakor Húsvétvasárnap d. e. 10 órakor egyesített összejövetelt tartunk a Központi teremben. Ellenkező esetben időben mindenkit értesítünk. Tavaszi felhívás. Az ezévi Tavaszi Felhívással egybekötött Imahét április 2­9-ig tart. Otthonainkban, csa­ládok körében és mindenütt tartsák szem előtt a kibocsátott imasorrendet és ha az Üdvözítő szavait vesszük zsinórmértékül: „Ha valamit kértek az én nevemben én megcselekszem azt!“ (Jan. 14, 14.), akkor bizonyosak lehetünk az imameghallgatásban. A Tavaszi Felhívással kap­csolatos tevékenykedést illetően, szeretettel ké­rem bajtársaimat, legyenek pontosak az áldo­zat leadásában. Szemle. Fenti Fontos Értesítéssel egyidejűleg közlöm, hogy a Segélykiáltás legközelebbi számában bő­vebb ismertetést adunk az új vezetők személyét illetőleg. Isten gazdag áldását kívánja Tebbe Albert, az Üdvhadsereg magyarországi vezetője. Felelős szerkesztő és kiadó: Króner Margit kapitányné. Budapest, VIII., Szerdahelyi­ utca 17. Telefon: 131—662. Jothánia-nyomda, Budapest, Gyulai Pál u tea 9 12444 Felelős: Horváth János.

Next