Siklós és Ormánság, 1904 (2. évfolyam, 1-46. szám)

1904-01-02 / 1. szám

4-ik oldal. „SIKLÓS ÉS ORMÁNSÁG“ (1-ső szám) hözott, véres orral győződött meg arról, hogy a fal erősebb mint az ő homloka. Zajos derültség hangzott fel e sza­vakra, mert Péter bátyánk, ki különben vitatkozástól nem igen szokott megriadni, úgy elhallgatott, hogy többé a szavát a gyűlésen nem lehetett hallani. Egyébiránt ez az ügy is többek hozzászólása után minden nagyobb szenvedelmek nélkül úgy intéztetett el, hogy a kérvény napirendre tűzetett ki. Erre a közgyűlés feloszlott. (Y) at hét története. A helyzet. A képviselőház pihenni tért s az esz­tendő befejeződik a­nélkül, hogy a helyzet javult, a nehézségek könnyűűtek volna. Ugyanazzal a nyomasztó érzéssel hagyták el az urak a fényes palotát, mint 1902-ben karácsony előtt. Akkor sem tudták, mi lesz. A mostani szituáczió abban hasonlít az akkorihoz, hogy most is teljes a bizonyta­lanság gazdasági kiegyezés dolgában itt is, Ausztriában is. A kiegyezés körül fog ki­újulni minden harcz mindkét államban, még akkor is, ha a Balkánon tűzijátékot rendeznek Szaratov úrék. Az álláspontok tisztázását az újévi beszédektől várják. Királyunk látogatása Angliában. Egy londoni lap következőkben szá­mol be királyunk tervbe vett londoni látoga­tásáról . A­mikor Methuen lord angol tábornok pár héttel ezelőtt Bécsben járt és átadta a királynak az angol tábornagyi méltóság jelvényeit, a király egy negyedóra hosszáig társalgott vele és eközben a következőket mondta. Én ugyan már öreg ember vagyok és ily hosszú utakat tenni már nehezemre esik, mindazonáltal hő vágyam, hogy Edvárd királyt hazájában szintén felkeressem, a­miért is szilárdan feltettem magamban, hogy jövő tavaszszal elmegyek Angliába.“ A király valószínűleg csak május végén vagy június elején fog Angliába utazni. Zanardelli halála. Az olasz államférfiak egyik legkivá­lóbbika, Zanardelli József modernói villá­jában, hetvennégy éves korában meghalt. Politikai pályafutása sikereknek gazdag so­rozata. Volt kamaraelnök, a közmunkák minisztere, belügyminiszter, igazságügymi­niszter és legutóbb miniszterelnök. Csak nem régen, a czár római látogatásának el­maradása miatt — mert őt támadták és okolták ezért — adta be lemondását, hogy helyet készítsen Giolittinek. A Dreyfus-per revíziója. Nyugodtan és közömbösen fogadták azt a hírt, hogy a revíziós bizottság a Dreyfus-pör revíziója mellett döntött. Min­denki természetesnek hiszi, hogy ettől a tisztán jogi akc­iótól távol kell tartani min­den politikai beavatkozást. Még a naczio­­nalista újságok is nyugodtan nézik a reví­ziót, csak a Libre Parole mutat némi izga­tottságot és azt kezdi híresztelni, hogy a hadügyminisztérium mostani hatalmasai kö­vették el a hamisításokat, csakhogy a re­víziót lehetségessé tegyék. Franczia rendjelek. Érdekes indítványt adott be Mirmán franczia képviselő a senátusba. Arról szól ugyanis az indítvány, hogy az összes fran­czia rendjeleket töröljék el. Az indítványt azonban valószínűleg egyhangúan elvetik, mert akinek van, az nem adja oda, kinek pedig nincs az inkább a megszerzésén buzgólkodik. A Vatikán pénzügyei. A Vatikán pénzügyi helyzete olyan nyomasztó, hogy az új pápának valóban nem a legkellemesebb a helyzete. XIII. Leó pápa úgy reparálta ki a financziális viszo­nyokat, hogy spekulácziókba bocsátkozott, melyek félig-meddig beváltak. Aztán vele is rendre megvetettek mindenféle dolgokat, úgy, hogy most az új pápa örülne, ha nem negyven, de négy millió líra volna a bir­tokában. A német tisztikar, Bilse hadnagy esete egész forrongást idézett elő a német hadseregben. Egy ka­pitány most kilépett a katonaság köteléké­ből csak azért, hogy a sajtó terén küzd­­hessen a hadsereg reformjáért. A német tisztek helyzete nem is hasonlítható össze a mieinkkel. Először is csak vagyontalan ember lehet tiszt. Nemes embernek kell lennie. Vagy pedig óriási vagyon fölött kell rendelkeznie, ha polgári családból szárma­zik. És még sok más ilyen föltételek kötik a német tisztikart, a­melyre ráférne egy kis reformálás. Az orosz-japáni konfliktus. Mint a „B. É.“ tudósító jelenti: a ja­­páni kormány a Tokióból akkreditált kö­vetekkel tudatta, hogy a dolgok mostani állása tarthatatlan és, hogy Japán kénytelen a háborúba belemenni, ha Oroszország nem fogadja el haladéktalanul a neki tett feltételeket. Sztrájkoló gyászpompa. Sok mindenféle sztrájk volt már, de olyan különös, mint Csikágóban most van még sehol sem volt. A halál sötét diszti szolgái sztrájkolnak, a­kik a gyászpompát képviselik a temetéseken. Három nap óta a munkások vállaikon hordozzák a holta­kat, kik között akadt olyan is, a­ki életé­ben automobilon is járt. Ezek után még csak a halálnak kellene­­ sztrájkolnia. Tűzkatasztrófa egy színházban. A letűnő esztendő utolsóelőtti napján rettenetes tűzkatasztrófa történt Csikágóban, olyan szerencsétlenség, a­mely iszonyatos­ságával örökké emlékezetes marad. Decz. 30-án d. u. előadás közben kigyuladt a csikágói Iroquoys-szinház s a fejevesztett közönség menekülése közben hatszáznál több emberélet pusztult el. Messze tőlünk a tengeren túl történt a szörnyű katasztrófa, áldozatai idegenek, mégis megrendítő ha­tást tesz mindenkire a pusztulás. 1904. január 2. Az elpusztult színházban körülbelül 1300 ember volt együtt, többnyire asszo­nyok és gyermekek. A tűz láttára ré­mület fogta el a közönséget s mindenki eszeveszetten igyekezett menekülni. A tűz­oltóknak nagy erőfeszítésbe került az ösz­­szeverődött őrjöngő néptömegen keresztül az égő épülethez jutni. Oda érve halált megvető bátorsággal feljutottak az első emeleti erkélyre, itt rémületes látvány tárult eléjük, a megszenesedett halottak tömege­sen állottak egymásnak nekitámaszkodva. Az előcsarnokban, a­hová természetesen legtöbben igyekeztek, hogy a szabadba jussanak, iszonyú harcz folyhatott; százá­val feküdtek az emberek egymás mellett és egymás fölött. A küzdők az előttük le­vőket leteperni és holttestükön át menekülni igyekeztek, borzasztó sok ilyen formátlan tömeggé agyontaposott holttest hevert min­denfelé. Ezek az emberek elpusztultak a­nélkül, hogy még csak láttak is volna lán­got vagy füstöt. A gyermekek közül, akik a színházban maradtak, egyetlen egy sem élt egy-két perc­nél tovább a tűz kiütése után. A folyosókon tizenkét láb magasan hevertek a holttestek, valamennyi borzasz­tóan meg volt csonkítva. Esti 8 óráig 236 holttestet szállítottak ki a tűzoltók az égő színházból. A tűz keletkezésének okát töb­ben a villamos vezeték hibásságának, a színházi személyzet pedig a kalciumtartó megrepedésének tulajdonítja. -8B HÍREK, m? — A király balesete. Mint a „B. H.“-nak Bécsből jelentik: Decz. 30-án az a hír volt elterjedve, hogy a királyt komoly baleset érte és hogy hosszabb ideig szobá­jában kell maradnia. A N. W. Tagbr. ér­tesülése szerint a király balesete következő­képpen történt: Az uralkodó a karácsonyi ünnepnapokat Wallseeban töltötte; a máso­dik ünnepnap estéjén a király a kastélynak szőnyeggel borított lépcsőjén lesieted, de e­közben sarkantyújával megakadt a sző­nyegben,, elcsúszott és több lépcsőfokról leesett. Ő felsége nem vesztette el lélek­jelenlétét, gyorsan fölugrott és a segítségére siető szolgáknak azt mondta, hogy semmi baja sem lett. A király ezután fölhaladt a lépcsőn és szobájába ment, a­hová elhivat­ták Kerzl udvari orvost, a­ki megállapította, hogy a király megrándította hátizmát és megsebesítette homlokát az altal, hogy fejé­vel nekiesett a lépcső élének. A király néhány napig nem hagyhatja el a szobát, de orvosi kezelésben nem részesül. — Más forrásból a következőket jentik. A király néhány nap óta zsábában szenved s ezen­felül karácsony második napján Wallseeban baleset is érte; ő felsége lezuhant a lépcső­ről és megsebesítette a homlokát. A király balesete következtében nem lehet jelen Latour altábornagy temetésén. — Esküvő. Szép s lélekemelő esküvő volt múlt hó 27-én városunkban. Dr. Szé­kely Géza budapesti gyakorló orvos e napon vezette oltárhoz Spitzer Ilonkát, Spitzer Ede helybeli gabonakereskedő leányát. A polgári esketést főispáni enge­dély alapján Krasznay Mihály főszolga­bíró végezte, ki magyar díszben jelent meg az anyakönyvi hivatalban. Az esketési szer­tartás befejezése után Krasznay Mihály rövid, de szívélyes hangú beszédet intézett az új párhoz, melyet a jelenvolt vendégek lelkesen megéljeneztek. Az egyházi szer­

Next