Siklós és Vidéke, 1899 (12. évfolyam, 2-52. szám)
1899-03-26 / 13. szám
Siklós, 1899. márczius 26. 13. szám. Tizenkettedik évfolyam. Közérdekű Hetilap. — Megjelen Minden Vasárnap. Szerkesztőség : Dr. Hirling Károly ügyvédi irodája. Csak díjmentes levelek fogadtatnak el. Kéziratok viszsza nem küldetnek. Előfizetési dij : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egyes szám 8 kr. Felelős szerkesztő : Dr. HIRLING KÁROLY. Főmunkatárs: RÉDEI KÁROLY. Kiadóhivatal: Harangozó József könyvnyomdája. A főtéren. Hirdetések. Egy hasábos petitsoronként 6 kr. Nyiltéri-közlemények. Egy hasábos petitsoronként 15 kr. Bélyegdij (30 kr.) külön fizetendő. Q 9 ” C' u ' • 0 P p ♦ / felfwvaó. Kérjük tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetéseik április hó 1ével lejár, azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, hogy a lap szétküldésében akadályozva ne legyünk. A „Siklós és Vidéke“ előfizetési ára : Egész évre . . 4 frt. Fél évre . . . 2 frt Negyed évre . 1 frt. Teljes tisztelettel Di „cBi-filóo ésVidéke.“ kiadóhivatala. Rendkívüli közgyűlés. Megszoktuk már, hogy minden rendes ügyet rendkívüli, s minden rendkívüli dolgot rendes ülésen intéznek el. Lázas sietéssel hordatták széjjel múlt csütörtök este is a péntek délelőtt 16 órakor megtartott rendkívüli közgyűlésre a meghívót, melynek tárgya a járási főszolgabiránktól, folyó hó 23 án érkezett 2096/k. i. számú rendelet, melynél fogva községünk törzsvagyonához tartozó és az iskolai alap vagyont képező telekkönyvvileg biztosított kötvényeknek egy a községi képviselő testület által választandó 10 tagú bizottság általi megvizsgálása volt sürgősen eszközlendő-Vagyonról pénzről lévén szó, úgy jártunk mint a falusi polgárok a nagy városban, akaratlanul zsebünkhöz kaptunk, vájjon nem-e ért megint valami érzékenyebb veszteség hogy ezen oly rég égetően szükségessé vált intézkedésre, oly rögtön mégcsak nem is magunk jószántából, hanem a főszolgabiróság által lettünk kényszerítve. Úgy látszik már igazán ki akarnak vetkőztetni, azon régi magyar szokásunkból, hogy a magunk kárán tanuljunk, sőt még ha egy pár ilyen rendeletet reánk írnak bizony, bizony nem fognak bennünket valami nagy pénzügyi kapacitásoknak tartani. Pedig ezen a téren jártasságunk nagyon kifizetné magát, mert kevés város dicsekedhetik, oly szép vagyonnal s meg annál kevesebb kézzel ily magas összeget-Van tehát térünk, aiol ez arányban szerzett ismereteinket városunk előnyére sikerrel érvényesíthetjük csak rázzuk le magunkról a dermedésnek súlyos átkát s felébredve erős akarattal még nagyobb kitartással, annál több szorgalommal lássunk vagyonunk helyes kezeléséhez, annak biztosításához és anyagi jóvoltunk előmozdításához. Csakhogy nagy hiba nálunk miként jobban szeretünk gyűlölködni mint dolgozni. Talán dolgozni is szeretünk, de csak önmagunknak s nem a közjóért-A közgyűlés különben a következőleg folyt le• Tormássy Sándor elnök 10 órakor az ülést megnyitván az előző ülés jegyzőkönyvének felolvasása után Békásy Dani és Kis Denke Sándor azt hitelesítették-Következett a főszolgabíró által a község törzsvagyonához tartozó és iskolai alapvagyont képező kötvények megvizsgálása tárgyában kiadott rendelet. Egyidejűleg Dr. Darázsy Ödön beterjeszti az ezen számadások megvizsgálására kiküldött bizottság jelentését, mely szerint néhány követelés felmondandó, végül 6200 frt kr mint behajthathatatlan leírandó lenne. Ezután a kötvények biztosításának kérdésére tértek. Többek között Dr. Darázsy Ödön és Stankovits Pál indítványozták, hogy ezen kötvények Vönekynek adassanak át a telekszemle megejtése végett. Kossa Dezső a jegyzőt kívánja ezzel megbízni, de leghelyesebbnek tartja, ha ezen ügyben a már (értve a számadás vizsgálókat) működő bizottságot bízzák meg. — Pakuszy Gyula és Dr. Darázsy Ödön ily fáradságos és sok időt igénybe vevő munkára nem vállalkoztak- Azt pedig épen lehetetlennek tartják három nap alatt elvégezhetni. Hanem adjon a község egy ügyvédnek 100 frtot ki, majd — mondja Dr. Darázsy — a telekkönyvi szemléket pontosan eszközli, Pakuszy Gyula kételyét fejezi ki, hogy a fenti összegért ügyvéd azt elválalná. , . Kossa Dezső hogy a község ne legyen kénytelen ezen adóslevelek rendezésére költekezni javaslatba hozza, miként a jegyző nézné át a kötvényeket s a melyiknél költség biztosítékot nem talál avagy fedezeti hiány látszanék azt egyszerűen peresítse illetve mondassa fel a tőkét így azután rendezhető lesz a jelen ügy(Ebben tökéletesen igaza van javaslattevőnek csakhogy ily rendezés mellett, mitán perköltség biztosíték kikötve nincs, maga a jelzáloggal terhelt ingatlan kétes értékű csakhamar oda jutnánk, hogy ha a tőkét Tár eza. A boldogságot ki kell küzdeni — írta : Havas Zsigmond. — Lázas munka folyt már kora reggel óta Fejes Ödön házánál. Nagy takarítás, nagy átalakítás, bútorok ide oda illesztése, padlómázolás, meg sok minden, ami csak szükséges ahhoz, hogy egy szokatlanul nagy társaság kellő képen tagadható legyen. A munkában maga a ház úrnője jár elől jó példával, nagy segítségére van Berta leánya, ki már napok óta izgatottan készült a fogadásra. A konyhából sürgés forgás, sistergés zaja hallatszik. A kép teljes : itt legalább is lakodalomra készülnek. Pedig nem arra. Fejes Ödön egyike a főváros jobb módű hivatalnokainak. Hivatalban buzgó, lelkiismeretes, állandó kedveltje főnökének. Otthon példás családapa, ki családjáért kész feláldozni nyugalmát, mindenét. Gyermekeit kimondhatatlanul szereti és soha sem mulaszt el alkalmat, midőn nekik örömet szerezhet. Gyöngéd szeretettel nevelte őket és büszkén vallja, hogy ő kizárólagos nevelőjük. Csöndes családi életetet élve múltak el az évek. A leányok felnőttek és elérkezett az idő, midőn a társadalmi szokások szabványai szerint gyakorlatilag is meg kellett tanulniok, hogy az ember nemcsak önmagának vagy családjának van teremtve, hanem forognia kell társaságokban, mozognia más emberek között is, hogy e mozgás közepette kifejlődhessék hajlama élethivatásának betöltéséhez. Fejes Ödön, mint józan gondolkozása családapa, ezt belátta és csakhamar kész volt tervével. Közölte is családjával és ez az elhatározás idézte elő a nagy élénkséget. Berta izgatottan gondolt a nagy napra, amelyen az első táncóra örömeit fogja élvezhetni. Első eset, midőn nagyobb társaságot láthat maga körül és örömébe, melyet a változás előidézett, belevegyült a félelem is, mely igen gyakran aggasztotta a miatt, fog tudni a nyüzsgő körbe beilleszkedni ! A képzelet varázsecsete szépnek, szemkápráztatónak festette a jövőt és az álmatlan éjszakák szorosan összefüggnek e tárgygyal. Hát ki nem emlékeznék ezekre az érzésekre, melyek szüntelenül kisérik az embert, érzelmi világában szédületes gyorsaságban apályt és dagályt , mondhatatlan félelmet és túláradó örömet keltve? Kinek ne volna élénk emlékezetében az izgatottságnak minden tagját átjáró érzete, melyet az első táncóra közeledése benne ébresztett ? Legkedvesebb gyermek emlékeink közé tartoznak, melyek még az élet tomboló pusztító szélvészein át is utat törnek maguknak fényükkel és sok kesergő szívnek nyújt enyhítő balzsamot a jelen sivárságában. Csinos társaság gyűlt egybe Fejeseknél. Nyolc ifjú hölgy és ugyannyi fiatal ember. A hölgyek magukkal hozták szüleiket, rokonaikat. A tágas szalon, mely most táncteremmé avanzsált, alig tudta befogadni a vendégséget. Végre megcsendült egy divatos polka pattogó üteme, fel-fel hallszott a tánczmester kommandirozása . . . csakhamar vigan lebegő párok suhogása törte be e termet, Bertának izgalmas percei voltak. Kezdetben kissé félszegen teljesíté a házi kisasszony tisztét, később azonban mindinkább ügyesebben. Lekötelező nyájassága, szeretetesméltó modora mindenkinek feltűnt. Felségesen tarthatott egy percnyi pihenőt, mert kézről kézre adták táncosai. Csak egy a nyolc közül volt a képnek néma szemlélője. Nem mert Bertához közeledni, noha nagyon de nagyon szeretett volna vele táncolni, társalogni. Csendes, szerény fiú, ki e környezetben teljesen ismeretlen. Közvetve nyert meghívást az órákra. Nem mert közeledni hozzá, azt hívén, hogy tolakodónak fog látszani és nevetség tárgya lesz. Saját személyét oly kevésre tartotta, hogy azt, kit általános körülrajongtak, ki így a társalgás mint az egész társaság középpontja volt, alig merte megszólítani. Berta úszott a gyönyörben. Fiatal, hevülékeny szíve hevesen dobogott, feje szédült a szokatlan fényben. Egész lénye hirtelenül oly rázkódtató átalakuláson ment keresztül, amilyenre soha nem gondolt volna. A káprázat, mely szemei elé tárult, a szokatlan és folyton változó kép varázsa, bűbájos melódiák andalító akkordjai megnyiták elötte ama felsőbb régiókat, melyet: