Sokféle, 1832 (1. évfolyam, 1-70. szám)
1832-09-11 / 38. szám
Зов Juste milieu -t tsak a’ talyigás ló tartott !—A kormány jól látta szegény Abderája sintődését; de talán magától kiépül gondolá, ’s a’ gyógyítást halogató. Azonban a ragadó nyavalya mind inkább harapódzott, ’s terjedve erősödött. Már az éljen a szabadság, le a’ kormánnyal ! ’s éljen a’ kormány, le a’ szabadsággal ! a’ palota ajtajában hangzónak. „Uraim! — szólt ekkor egy Tanátsos—Abdera mindég roszszabbúl érzi magát; paroxismusai hagymázzal járnak; félő, hogy végképen meg tébolyodik. Hiszem ugyan, hogy egy hathatós érvágás eszére hozná a’ bódultat, de ez a’ gyógyítás bátor és okos betegeknek való. Gyógyítsuk mi ezeket az embereket homoeopathice: ez a’ cura úgy is módi, ’s már tsak ezért nagy részek bízni fog benne. Világosabban szóljok: Mi zavarta meg az Abdaritaiak fejét? — nem de a’ temérdek külömbözö Újságok szakadatlan olvasása-e? Be kell záratnunk az újságiró hivatalokat; azaz: engedjük meg minden külföldi újságok szabad behozatalát; sőt állítsunk bent a’ hazában több újságíró hivatalokat, különös figyelemmel lévén arra, hogy a’ redactorok minél szabadabban ’s oktalanabbúl politizálhassanak. Tudom én majd, kiknek kell új privilégiumokat osztogatni! — így elundorodik Abdera a’ politizálástól, — ’s ег az első ; az újságírók, mint az éhes sáskák, feleszik egymást, — ez a’ második, és mi ismét ott leszünk a’ hol voltunk,— ez a’ harmadik, ‘s ezekre kell törekednünk!“ — Dictum, factum. Abdera meggyógyult!-------Szegény újságírók!!----------Nemki Demit. Las Casas. Ez akkor tiszteletre és szeretetre méltó férjfiú ismeretes mindenek előtt, mint egy elnyomattatott nép-