Sokféle, 1833 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1833-01-04 / 1-2. szám

2 édes Hazám Boldogsága, ah! légy idvez tsetseme Fija az Elmúlt Esztendőnek! * Lágy Alom foga fel puha karral — ölébe nyugosztá Elbádladt tagaim; körülöttem el altata minden Nappali neszt — gondot — tsendes házába az Éjnek. Hol pihen a’ Bánat szomorú érzése, hol a’ Gyász Elmosolyodja magát. —Jajszó —Siralom— hallgatnak, A’ szerető Laurája ölébe törüli le könnyét, Fénybe borúlt Paloták selymébe —királyi bíborba Öltözik a’ szennyes kunyhó — ’s a’ ronda szegénység; Gyávából bátor — gyengéből erő — hatalom leszsz, Dúzs eledelt faldos — hizlalja magát az álért Éh, És az epedt Vándor — gazdag kút főre találván, El száradt szájjal hörpölgeti tiszta folyásit. A’ tsendes Álom fátyolos Istene intett, ezer Tün­dérképekkel tele Házához, mellyből a’ Hallgatás min­den lármaneszt kiparantsolt, —lassú lépésekkel kö­­zelítettem. Közepén állott Királyi széke, edgy barna felhő árnyékában ’s a’ pihegő álmok néma Királya —­­fekete bárson vánkosain — a’ szunnyadozó puhaság’ pongyola Tündéritől ringattatva szendergett. —Közelí­tettem hozzá — ’s hatalmas ihletése zsibbadozó érzé­seimet edgy édes Ájulásra bádgyasztotta — és — d­­­aluvék.— Minden rendnélkül lengtek felém a’ boldog képek — rózsa leplekbe öltözködve; — míg ezeknek örömvilágát — a’ rémes Éjfél’ homálya — tompa harang zúgás között szemeim elől el nem borította. — Sűrű ködlepelbe burkódzva tekintett rám hályog szemeivel — az Álomnak—a’ Halál Testvérjének örömtelen édes anyya. A’ kedves képek, mellyek kevéssel ezelőtt, olly sok formákban repkedtek körülöttem ; holló szár­nyai alá rejtezkedtek előlem , és ezek helyett kétségbe esett nyomorúságok’, a’horpadt hasú éhség’, az öreg

Next