Sokféle, 1833 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1833-10-18 / 84. szám
köz haszon egyik févebb, oly nemű ágazatjához, melynek foganatos helyre állítása következtetheti legsükeresebben a* Nemzet való javaival, kintseivel ölt gazdagon megáldatott Országban, milyen édes Honnunk, minden Hazafinak,a kinek Magyar keblét Hazája javának, nemes Nemzete diszének, erejének, és dicsőjének gyarapodó előmenetelesítése hevíti, azon való környűlmények divatásáról illik, és kell mindenekfelett gondoskodni , melyek erőt, alkalmat, tehetséget szolgáltatnak, a nyomos Valóságnak teljesedésbe juttathatására. Áldott Magyar Honnunk sokba van még hátra, kimivelődöttség és Nemzeti köz boldogság azon arányaiba, melyek más Nemzeteket szerentséltetve virágoztatnak, olyanokat t. i., melyek az élet bölcsen elintézett kellemlét emelkedésére nézve — az alapot már rég megvetették az által, hogy mezei gazdálkodás, és ehez szükséges három tartás tőkelletesítésér kívül, természetes helyhezetekhez mérsékleti divatra juttatták a’szép, és hasznos mesterségeket, ’s művészeteket terelt szállításra alkalmatos utakat, Canalisokat, azokat fentartó vízi tsatornákat, folyóknak teherrel hajókázhatását tsüggedetten eszközlötték, nevelést, oskolai és erkőltsi tökélletesedés legfőbb fontosságú intézetei virágzását úgy óhajtották, hogy azoknak valóba alkotói is lettek. Egy szóval a’ Civilisált világ minden részeibe, a’ Népek lelki tehetségek kifejlődése legboldogabb évétől ólta arra törekedtek, hogy Homokba annak természetes, polgár-alkotmányi, és lakosai szokásos hajlandósági tulajdonával öszve hangzó segéd eszközök által gyarapítsák, emeljék a’ Nemzeti jóllét boldogító álapotját. — „De mind ezeknek előbb alapot vetettek és arra tehetségek bővüléséhez mérsékelve lépcsőnként folytatták polgári létek, és fennmaradások építményét, még nem csak felemelték.