Sokféle, 1833 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1833-11-19 / 93. szám

ni, és minden halandónak keblébe egy tsak tőle ma­gától hallható hangzat létei, és ez a’ kép mutatónak fülébe súgja hogy hazud. 5. Az adakozásnak, és el fogadásnak mes­tersége. Nehéz adni, még nehezebb elfogadni, mind kettő észt, ítélő erőt, és szív sajátságot kíván. 4. Tiszteletet a’ szerentsétlennek. Határtalan szerentsétlenséget lelki erő érdemével tűrni, minden méltóság, nagyság, és hatalom hely­­hezete felett hódoló tiszteletre méltó; ugyan is nem tsak tiszteletes, sőt szent tulajdonú az. 5. Napok, és esztendője. Nékünk a’ napok hoszszasoknak, az esztendők ellenben rövideknek tetszenek. 6. A’ valódi­ nagy Lelk­ű­­ség. Ugyan mi egy gazdagnak adakozása? Semmi nem egyéb mint fényleni, vágyjának egyik rubrikája. Ma­gasztalt tulajdonú a’ valódi nagy Lelkűség, és minden nagyságnál nagyobb az ön feláldozásnak ereje. 7. Tu e r le t­em s. Az időt Ölni, valóban nevetséges beszéd ejtés. Ugyanis az idő az, mely öl bennünket, minekutánna kíméletlen agyara Örömeinknek bimbóin, éltünk köl­tői virágján, testi alkotványunk orgánumát, és végre még tsak lelki erőnkön is rágtsálódik. A­ leg­neveze­tesebb Hessek emlékezetét, és Egyipthek mohos régi­ségeit­ szülöttyeit, a’ fel faló idő emészti meg. 8. Hir, és köz vélemény. Hír, és köz vélemény, imádottjai valóba be hatni

Next