Sokféle, 1833 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1833-12-03 / 97. szám

F* delel * Tekintetes Tudós Ilorvát István Urnak recensiojá­ra, mellyel a’ magjaг nyelvnek tőlem fent­re bolsásolt ágozotti felől ki hirdetett az 18ЗЗ dik esztendei Tudományos Gyűjtemény 6. 7. 8. 9 és 10-dik kötetében. *­ Szíves köszönettel fogadván mind azt, a mit Тек. Tudós és, sok érdemeire nézve, tőlem is régtől nagyra betsült Slorvát István Úr, ezen munkám’ recensiójában, személyemnek ditséretére — minden várakozásom, sőt kiváltságom föllött is — elé hozott; kötelességemnek tartom , hogy pártfogásom alá vegyen ezen szülemé­nyeimet, az ellenük ottan közre botsátott vádakban. De tsak rövidre szabom a’, pörderekát, elégséges időm lévén, hogy sokat ne írjak; de jól meg fontoltat, és a' könnyű értelemre szükséges vigyázattal! Munkám bévezetésének kezdete igy van le­nyom­tatva: „A' valódi magyar nyelv leg frissebbet sem ha­sonlít más akármelly európai beszéd nemével. „Ha „azt vallom, hogy világ szerte a’ leg régibb nyelvek­kel egy idős, ok­adólag ellent nem mondhat senki; siaját tulajdonsága pedig magánként is tagadhatatlan. „Innét ki tettszik, hogy több Ezredek előtt magán „kezdődött, az ok­a pedig tősgyökeres ágazatiban „semmit sem változott". Kü­lömbözt­etvén magát már „ebben is minden más európai beszéd nemeire nézve, „mellyel­ általjában többféle meg­avult nyelvekből „szövődtek öszve, de nem is élőstül, hanem több „száz esztendei tsínosítás által vették fel mostani kel­lemetességüket, mellyhez nagy nehezen szokván a „köznép, számtalan külömböző és az Idegeneket há­ *) Remélhetni, hogy a’ Tudományos Gyűjteményben is hely fog adatni ezen feleletnek.

Next