Sokféle, 1833 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1833-12-03 / 97. szám
F* delel * Tekintetes Tudós Ilorvát István Urnak recensiojára, mellyel a’ magjaг nyelvnek tőlem fentre bolsásolt ágozotti felől ki hirdetett az 18ЗЗ dik esztendei Tudományos Gyűjtemény 6. 7. 8. 9 és 10-dik kötetében. * Szíves köszönettel fogadván mind azt, a mit Тек. Tudós és, sok érdemeire nézve, tőlem is régtől nagyra betsült Slorvát István Úr, ezen munkám’ recensiójában, személyemnek ditséretére — minden várakozásom, sőt kiváltságom föllött is — elé hozott; kötelességemnek tartom , hogy pártfogásom alá vegyen ezen szüleményeimet, az ellenük ottan közre botsátott vádakban. De tsak rövidre szabom a’, pörderekát, elégséges időm lévén, hogy sokat ne írjak; de jól meg fontoltat, és a' könnyű értelemre szükséges vigyázattal! Munkám bévezetésének kezdete igy van lenyomtatva: „A' valódi magyar nyelv leg frissebbet sem hasonlít más akármelly európai beszéd nemével. „Ha „azt vallom, hogy világ szerte a’ leg régibb nyelvekkel egy idős, okadólag ellent nem mondhat senki; siaját tulajdonsága pedig magánként is tagadhatatlan. „Innét ki tettszik, hogy több Ezredek előtt magán „kezdődött, az oka pedig tősgyökeres ágazatiban „semmit sem változott". Külömböztetvén magát már „ebben is minden más európai beszéd nemeire nézve, „mellyel általjában többféle megavult nyelvekből „szövődtek öszve, de nem is élőstül, hanem több „száz esztendei tsínosítás által vették fel mostani kellemetességüket, mellyhez nagy nehezen szokván a „köznép, számtalan külömböző és az Idegeneket há *) Remélhetni, hogy a’ Tudományos Gyűjteményben is hely fog adatni ezen feleletnek.