Sokféle, 1834 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1834-02-25 / 16. szám
gyermekek megtanulhassák az öszvetett hangoknak helyes kimondását: az efféle hangokkal bővölködő szóknak kimondásában huzamosan kell őket gyakorolni. Nem tsak erőtelen nyelvű kis gyermekek, hanem egész nemzetek is vagynak ollyanok, kik az öszvetett hangokat nem tudják kimondani, hanem azok helyett többnyire a’ fő egyszerű hangokat ejtik ki az idegen nyelvből költsönözött szavaikban, és az idegen beszédnek utánozásában. Nem volt meg a’ féllyebb említett nyeltz öszvetett hangok közzűl egy is a’ régi Romaiak nyelvében, és ők azokat ki sem tudták mondani. Ma ugyan már ejtünk egy öszvetett hangot, t. i. tz hangot a’ deák beszédben, de ez tsak a* közép századokban jött be a’ római nyelvbe; magok pedig a* régi Rómaiak at t betűt mindég t hanggal ejtették p. o. a’ natio az ó szájokban nátió nem pedig nátziónak hangzott, a’ c (név szerént ce, azaz két betűt pedig ők mindégy hanggal mondták ki, p. o. Cicero dicit, így ejtették: Kikérd dibit. A görög nyelvben az öszvetett hangok közzűl tsak a’ dz volt meg, mert ez aj hang volt , nálok a’ Zeta betűnek igaz jelentése. A’ zsidó nyelvben is tsak a’ tz és dz hangok találtattak fel, mellyeket a’ Trade és Zain betűk jelentettek. Az Indusoknak szanszkrit nevű régi nyelvében is tsak három öszvetett hang volt meg, úgymint az ny, ts, dzs. A’ most élő nyelvek közzűl is sokakban hibáznak több vagy kevesebb öszvetett hangok. Nevezetesen, egyéb nyelveket elmellőzvén, a’ német nyelvben nintsenek meg az ly, ny, ty, gy, a' frantzia nyelvben pedig nem találtatnak fel a’ ts, dzs, tz, dz öszvetett hangok. Innen ha a’ Németek és Frantziák ki akarják mondani a’ fellyebb felhozott öszvetett betűkkel bővölködő magyar szókat, többnyire éppen úgy fejtik ki azokat selypítve egyszerű hangokkal, mint a’ kis gyer-16 *