Sokféle, 1834 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1834-02-14 / 13. szám

EMLÉNY.­­ Ts, Kír. Felsége I-ső FERENTZ’ LXV-dik évi szül. ünnepére, 12-ik Február. MBCCCXXXIV. 9 9 9 91 sCythak VeDVra eLI ! hYn tiszteLt attya honYnrsak 9 9 f *• V­eDenI eYék ö.Len zengIYk örökre eLeD !! Dúlongva száll a’ rémalakú tünés’ Vad-lelke létünk földi virányain Sújtó enyészet felledezvén Éji viharba borult nyomáról. Sűrű homályban senyvedez a’ le élt Évkör, *s emésztő súlya alatt komor —~ Áttörhetetlen köd vonúl az Elhaladott Парок árnyain föl. E' lét regényes kéjbe merült kora, ’S a’ báj jelennek szende mosolyjai Eltűnnek: egy rezgő folyam tsepp Képzet ölő óceán ölében. A’ vértsaták’ nagy rettenetű fia, ’S ki féktelen bősz hartz - morajok’ között Millióm halált terjeszt körében, Sírba merül az üdő mohában. Nem menthet a’ vadszörnyeteg’, a’ rideg­­ült vár’ üvöltő kénye elől vidor Ifjúkor, élénk elme, könnyek, Büszke merény, 's oda halmozott kints. Az tsak, kit a’ szent isteni Végezet Lelkes Vezérlő, nagy Fejedelmül, és Védangyalul száz nemzeteknek Alkota a' dühödő zajok közt.

Next