Sokféle 4. (Győr, 1796)
1. Az Ember Dühödésről
SOKFÉLE IV. DARAB. után a’ közel lévő hegyekbe futott , ’s holott más nap egészen magába térve ’s tsendesen a’ városba bejött volna, egy közel való Háznak ablakából lelövettetett. — Másik, kit a’nyilván való Levelek említettek, ’s kit Parisban Palerojalban viaszból ki csinálva magam is láttam-. Valamint szinte Bécsben is volt egy Musztafa nevű Török, ki midőn egy Franc hajón merő Francokkal hajózott volna , azoknak sok tisztátalanságit, melyekkel nem hagytak néki békét, ez nem szenvedhette. Mert midőn egykor elaludt volna, egy Franc meggyújtván egy kis papirost, azzal a szakállát ’s bajuszát pörkölte. Erre felébredvén Musztafa,’s bosszújában néki szánván magát, először is a’ pörkölőnek ketté hasítá fejét, azután a’ többinek a’ kardjával neki menvén, húszat közülök se aprított, míg végre egy hajós legénytől lelövettetett. — Harmadik egy Velencei Gondolás volt, ki, nem tudom mi okból, késével az útszakon sok embert bosszúban megölvén ’s igen , megsebesítvén , végre egy más Gondolás által, ki egy evezőt a lába közé vetett, leejtette. — Negyedik egy Magyar gyalog katona volt, ki minekutánna egy falusi kortsmában a’ lovas Németekkel eleinten tántoltt ’s ivott volna, azután pedig általok tsúfoltatnék, ’s ki nevettetnék, hirtelen mérgében fel