Sokféle 4. (Győr, 1796)

1. Az Ember Dühödésről

SOKFÉLE IV. DARAB. után a’ közel lévő hegyekbe futott , ’s holott más nap egészen magába térve ’s tsendesen a’ városba be­jött volna, egy közel való Háznak ablakából le­lövettetett. — Másik, kit a’nyilván való Levelek említettek, ’s kit Parisban Pale­­rojalban viaszból ki­ csinálva magam­ is láttam-. Valamint szinte Bécsben­ is volt egy Musztafa ne­vű Török, ki midőn egy Franc­ hajón merő Franc­okkal hajózott volna , azoknak sok tisztá­­talanságit, me­lyekkel nem hagytak néki békét, ez nem szenvedhette. Mert midőn egykor el­aludt volna, egy Franc­ meg­gyújtván egy kis papirost, azzal a­ szakállát ’s bajuszát pörkölte. Erre fel­ébredvén Musztafa,­’s bosszújában néki szánván magát, először­ is a’ pörkölőnek ketté hasítá fejét, azután a’ többinek a’ kardjával ne­ki menvén, húszat közülök se­ aprított, míg vég­re egy hajós legénytől le­lövettetett. — Harma­dik egy Velenc­ei Gondolás volt, ki, nem tu­dom mi okból, késével az útszakon sok embert bosszúban meg­ölvén ’s igen , meg­­­sebesítvén , végre egy más Gondolás által, ki egy evezőt a­ lába közé vetett, le­ejtette. — Negyedik egy Magyar gyalog katona volt, ki minekutánna egy falusi kortsmában a’ lovas Németekkel eleinten tánt­oltt ’s ivott volna, azután pedig általok tsú­­foltatnék, ’s ki­ nevettetnék, hirtelen mérgében fel­

Next