Sokféle 8. (Győr, 1801)

Két régiKönyveinkről

SOKFÉLE VIII. DARAB* tessék azokat igazán kimondani, vagy­is miként hangzottak valóban, midőn írattak, minthogy a Magyar Szavak és Nevek írásának Módja azó­­­ta igen megváltozott. Én d-.tsek d­elem azzal, hogy nem csak minden régiebb Történetes Köny­veinket fel­forgattam, hanem számos régi Leve­leinket 's mindenféle régen írott és nyomtatott könyveinket is által olvastam. Azokból kijegy­zettem magamnak, mikor és miként írattak ki a Magyar Hangok. Ez által elégségesnek létettem gyakorta a legérthetetlenebb Magyar Tulajdon­nevek igaz Hangjoknak el­találására. Hogy nem mind bizonyos, a­mit említek , azt örömest meg­engedem , de hogy ez i­lyenekben szabad, sőt hasznos is, talánozni, azt minden Tudósok meg­engedik. Mert valljon ki tehet róla, hogy már most sok régi Dolgok kinyomozásában nincs egyéb Módunk. Az el­találásnak nehézségét az szerzi leginkább, hogy az akkori írók az egyféle írás módjához nem o­ly igen szorosan kötötték ma­gokat, hanem azon egy Szót vagy Nevet külömbb­­féleképen írták, így például a mostani Csákot ki Sornak, ki Cs­ aacnak, ’s ki Chyacnak irta. Most előre tehát a Béla Nótárius­áról egy keve­set. Ez az eddig Neveden író most immár Ne­vet kezd kapni, mert azt vélik sokan, hogy Pál Erdélyi Püspök vala ama Könyvnek Szerzője, melly-

Next