Somogyi Néplap, 1962. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-14 / 37. szám
Megyei pedagógustanácskozás a középiskolai KISZ-munkáról A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága a múlt év decemberében megvitatta a középiskolai KISZ-szervezetek munkáját. A kiadott irányelvekről tegnap délelőtt Várnai Ferenc, a KISZ KB titkára tartott tájékoztatót a megye középiskoláinak pedagógusai előtt. •— Úgy gondoltuk — mondotta —•, hogy miután sorra megvitattuk a magyar ifjúság különböző rétegeiben végzendő KISZ-munkát, megcsináljuk ugyanezt a középiskolákban is. Ma már KISZ nélkül nem középiskola a középiskola, és a tantestületek túlnyomó többsége sem tudja elképzelni a nevelőmunkát a KISZ támogatása nélkül. Természetesen nem állítjuk azt, hogy már minden rendben van, és nyugodtan ülhetünk babérainkon. Az a fejlődés, ami az utóbbi három évben középiskoláinkban végbement, még nagyobb kötelezettségeket ró a KISZ-re. Az célunk, hogy az alapszervezetek hasznos segítőivé váljanak a középiskolai nevelőmunkának. Ebben a tanévben a nyolcadik osztályt végzettek 43 százaléka iratkozott be középiskolába. Ez a fejlődés a továbbiakban még nagyobb lesz, hiszen egyre több fiatal törekszik a középfokú műveltség megszerzésére. Mivel a középiskolák szerepe így tovább növekszik, növekednie kell a KISZ szerepének is. Pillanatnyilag mintegy 115 ezer középiskolás KISZ-tagunk van. Létrejöttek az osztály-alapszervezetek, pezsgőbbé vált az élet Persze nem problémamentes a középiskolás diákok helyzete. Ezek a problémák azonban nem azonosak az 1957—58-as gondokkal Manapság nagy gondot okoz, hogy sok diákban erősödik a követelőző szellem. Mindent készen kapnak otthon és az iskolában, és lassan természetesnek veszik ezt. Nem hallgathatjuk el az udvariatlanság még föllelhető változatait sem. Akad cinikus fiatal is — de nem ez a jellemző. Mindezekkel számolt a KB, amikor felhívta a figyelmet a tennivalókra. Még most is érvényben vannak az 1958—59-ben kidolgozott nevelési irányelvek. Azóta azonban eltelt néhány év, s manapság már egészen más foglalkoztatja a fiatalokat, mint közvetlenül az ellenforradalom utáni időszakban. A legfőbb kérdés — és ezt elsőstől negyedikesig mindenki fölveti —, hogy milyen lesz a kommunizmus, amelyben benne fogunk élni, és amiért nekünk is kell majd tenni valamit. Meg hogy lehet érteni a diákokat, fantáziájukat érdeklik ezek a kérdések. Éppen ezért nem szabad elzárkóznunk, kitérnünk a válaszadás elől. Segíteni kell nekik, hogy megismerjék nagyszerű jövőnk terveit. Az élet nagyon szép, új helyzetet teremtett százmilliók számára. A Szovjetunió népei világos perspektívákat kaptak az SZKP XXII. kongresszusán. Nálunk az év végén összeül a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa. A kongresszus a mi távlati terveinket szabja meg, és a magyar népnek ad perspektívát. A KISZ KB titkára ezután a világnézeti nevelés kérdéseiről beszélt, majd rátért a taglétszám növekedése által előállt helyzet elemzésére. — Somogyban a középiskolás diákok nyolcvan százaléka tagja a KISZ-nek. Elmondhatjuk, hogy az Ifjúsági Szövetség valóban tömegszervezetté vált. Többé-kevésbé sikerült leszerelni az elzárkózást hirdető nézeteket A nagyobb taglétszám viszont szükségszerűen fölveti, hogy milyen munkát tudunk adni a fiataloknak. Nos, itt van az Ifjúság a szocializmusért-próba. Sok helyen már bevezették, s mindenfelől jó eredményekről számolnak be. S itt a tanulás kérdése is. Ez most a legfontosabb a középiskolai KISZ-munkában. Egyet azonban tisztáznunk kell. Mi nem a mindenáron elért kitűnő vagy felesrendűséget igényeljük, hanem a szorgalmas, becsületes tanulást. Várnai elvtárs végül a KISZ és a pedagógusok kapcsolatával foglalkozott, s őszintén fölvetette az e kapcsolatában megmutatkozó hibákat. Elmondotta, hogy a KISZ várja a pedagógusok segítségét. A mintegy kétórás tájékoztató után vita kezdődött, felszólaló pedagógusok tapasztalataikról beszéltek, és ígéretet tettek a KISZ-alapszervezetek hatékonyabb segítésére. Megkezdték munkájukat az Országos Mezőgazdasági Kiállítás szakbizottságai Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás főpavilonjának szakabizottsága K. Nagy Sándornak, Földművelésügyi Minisztérium szövetkezetpolitikai főosztályvezetőjének elnökletével megtartotta első ülését. A bizottság határozata szerint a főpavilon egyebek között bemutatja termesztési tájaink sajátosságait és eredményeit a mezőgazdaság szempontjából különösen fontos iparágak fejlődésével együtt. Hasonlóképpen megkezdte munkáját a kiállítás propaganda-, kertészeti, állattenyésztési és gépesítési szakbizottsága is. (MTI) Pusztító erejű szélvihar tombolt az NDK és az NSZK területén Berlin (MTI). Hétfőn este és éjszaka a két német állam térségében tombolt az orkán. Drezdában szél sebessége elérte a 115 kilométert. Különösen veszélyes arányokat öltött a fergeteg az Északitenger térségében. A hajóforgalom úgyszólván teljesen megbénult. Az Északi-tengeren az orkán nyolc-tíz méter magas hullámokat kavart. Pusztító erejű szélvihar tombolt Berlinben is. A Marienfelde-Strasseben egy gyökerestül kicsavart fa agyonsújtott egy férfit. A kora éjszakai órákban Nyugat-Berlin kerületén az orkán miatt 118 közlekedési baleset történt, 26 személy súlyosan megsérült. kj • Kövy,. ÁTLAG PRoLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÉRA: 50 pill £ 8 Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIX. ÉVFOLYAM 37. SZÁM SZERDA, 1962. FEBRUÁR 14. Mai számunk tartalmából A város nem tudja feledtetni vele a falut (3. o.) Olvasóink írják (5. o.) Arcok az üdülőből (6. o.) Hruscsov üzenete Kennedyhez és Macmillanhez Moszkva (TASZSZ). Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke az alábbi üzenetet intézte Kennedyhez, az Egyesült Államok elnökéhez és Macmillanhez, Nagy-Britannia miniszterelnökéhez: — Tisztelt Elnök Úr! — Tisztelt Miniszterelnök Úr! — Azzal a kérdéssel kapcsolatban fordulok önökhöz, amely — miként ez év február 7-i üzenetükből is látszik — önöket is erősen foglalkoztatja. — örömmel tölt el, hogy önök szintén elgondolkodnak afölött, vajon milyen szerepet játszik majd a leszerelés kérdésének megoldásában a nemrég megalakított tizennyolc tagú bizottság, amely 1962. március 14-én kezdi meg munkáját Genfben, és amelynek országaink is tagjai. Kötelez erre még az a tény is, hogy az ENSZ-közgyűlés 16. ülésszakának határozata a bizottságban képviselt országok kormányaira a népekre nézve olyan nagy fontosságú ügyet bízott, mint az általános és teljes leszerelés. — Nem szükséges bizonygatni, hogy e bizottság munkájának menete sokban függ attól, hogyan alakul a továbbiakban a nemzetközi helyzet. Vajon fel tud-e majd emelkedni ez a bizottság olyan magaslatra, ahonnan közelinek és reálisnak látja azt, ami távol van és nehéz, meg tud-e birkózni azzal a rábízott nagy feladattal, hogy kidolgozza az általános és teljes leszerelésről szóló egyezményt? Vagy az történik, hogy az új leszerelési szerv már első lépéseinél megbotlik ugyanazokban a nehézségekben, amelyek miatt elődei kudarcot vallottak? Ezek azok a kérdések, amelyekre most választ keres mindenki, akinek nem közömbös az emberiség jövője. Ezek a kérdések izgatják a népeket is, annál is inkább, mert a fegyverkezési hajsza egyre jobban fokozódik, fölemészti az emberek százmillióinak munkáját és javait, az új háború veszélye pedig fegyverek óriási mérvű felhalamozása miatt növekszik. — Azt hiszem, mindezt figyelembe kell venni, hogy helyesen értékeljük, milyen jelentőséggel bírnak a mai körülmények között a Genfben újra meginduló leszerelési tárgyalások. — önök nyilván egyetértenek velem abban, hogy történt bizonyos előkészítő munka e tárgyalásokhoz. A leszerelési tárgyalások történetében most először fordul elő, hogy a leszerelési bizottság előtt eléggé pontos utasítás fekszik: az általános és teljes leszerelésnek az ENSZ közgyűlése által elfogadott alapelvei. Reményt kelt az a tény is, hogy most a leszerelési bizottságban helyet foglalnak mind a három fő államcsoport, a szocialista államok, a nyugati hatalmak katonai tömbjéhez tartozó államok és a semleges államok képviselői. Ezek kétségtelenül kedvező mozzanatok. Mégis feltétlenül számolnunk kell azzal, hogy még valóban titáni erőfeszítéseket kell tenni ahhoz, hogy a leszerelési tárgyalások meghozzák a várt eredményt. Elég, ha az általános és teljes leszerelés szovjet programját összehasonlítjuk az ENSZ-közgyűlés 16. ülésszakán előterjesztett egyéb javaslatokkal, amelyek szemben állnak a mi programunkkal, és máris saját szemünkkel meggyőződhetünk, milyen, szinte hegyeknek beillő akadályokat kell még eltávolítani a megegyezés útjából . A szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy már eleve gondoskodás történjék arról, hogy a 18-as bizottság munkája ne kerüljön a már kitaposott kerékvágásba, és végeredményben ne süllyedjen a hivatalnokok szócséplésének színvonalára. A múltban gyakran előfordult, hogy dicstelenül fejezték be létüket a különböző leszerelési bizottságok és albizottságok. Egyszer már le kell vonni ebből a kellő tanulságot. — Véleményünk szerint most az a legfontosabb, hogy a 18-as bizottság munkája helyesen és eredményesen kezdődjék, megkapja azt a jó lendületet, mely lehetővé teszi, hogy eredménnyel, komoly sikerrel járjon. — Kinek áll módjában, hogy lehetővé tegyen egy ilyen kezdetet? Ki tud minél gyorsabban túljutni a megmerevedett elgondolásokon és nézeteltéréseken, amelyek lavinaként borítják el a leszerelési tárgyalásokat már jóformán megkezdésükkor? Azt hiszem, ez elsősorban azok feladata, akik leginkább bírják a népek bizalmát, és széles körű felhatalmazással rendelkeznek. E meggondolások alapján a szovjet kormány javasolja, hogy a 18-as bizottság munkáját a bizottságban képviselt országok kormányfői, illetve államfői indítsák meg. Evégből a kormányfők március 14-re Genfbe érkeznének, és maguk végeznék el a 18-as bizottságra az első időkben váró munkának legfelelősségteljesebb és legbonyolultabb részét. Lehetséges, hogy ez a gondolat nem látszik teljesen megszokottnak, de — ezzel talán egyetértenek — e gondolatot teljes mértékben igazolja a cél nagysága és azok a körülmények, amelyek között a leszerelési bizottság munkához lát. — Napjainkban erősen meghonosodott a nemzetközi gyakorlatban az államvezetők közvetlen érintkezése: találkozók, tanácskozások, üzenetváltások, személyes részvétel a leginkább képviseleti jelleggel bíró nemzetközi szervek munkájában. Ez érthető is. Minél gyorsabban lehet megtenni az államok közötti távolságokat, és minél rettentőbbé válnak megsemmisítés eszközei, annál a jobban növekszik az államférfiak felelőssége, és annál inkább szükséges az éleslátás és a bölcsesség a nagy nemzetközi ügyek és az egyéb, első pillantásra másodrendű nemzetközi problémák megoldásában egyaránt, mert hiszen ezek is, azok is a háború és a béke kérdéseiben gyökereznek. Ez kétszeresen igaz a leszerelés tekintetében, amely az államok legérzékenyebb érdekeit érinti, biztonságuk érdekeit, és amelynek megoldása különös körültekintést, rugalmasságot és bátor útkeresést követek . Nem kívánom eltitkolni, hogy az önök közös üzenetét akkor kaptam meg, amikor már dolgoztam ezen a 18 hatalmi leszerelési bizottságban részt vevő országok vezetőihez intézendő felhíváson. Megelégedéssel tölt el, hogy elképzeléseink általában véve ugyanabba az irányba mutatnak. Teljességgel osztom azt az önök által kifejtett nézetet, amely az államfők személyes felelősségéről beszél a leszerelési tárgyalások irányításával kapcsolatban, valamint azt a véleményüket, hogy a tizennyolcak bizottságában kialakulandó helyzet szélesebb véleménycsere tárgyát képezze közöttünk. De miért kellene nekünk megállni félúton, és arra korlátozódnunk, hogy a bizottság munkájának a kezdetén külügyminiszterekkel képviseltessük magunkat? Ha következetesek vagyunk, az önök elgondolásából, kiindulva önkéntelenül is ahhoz a javaslathoz jutunk el, amelyet a szovjet kormány vetett föl, éspedig: a bizottság a legmagasabb szinten kezdje el munkáját. A tizennyolcak bizottsága még abban az esetben is a legmagasabb szinten kezdheti el munkáját, ha nem valamennyi a bizottságban érintett állam vagy kormány vezetője kíván vagy tud részt venni benne; ez nem lehet akadálya annak, hogy mi részt vegyünk a bizottságban. Magától értetődik, hogy országaink külügyminisztereinek szintén jelen kell lenniük a tizennyolcak bizottságában, mind az államfőkkel együtt, mind a bizottság további munkájában. Ily módon nagyon sok szól ama javaslatunk mellett, hogy a tizennyolcak bizottságának munkájában vegyenek részt a kormányfők. Természetesen akadhatnak emberek, akik javaslatunkat úgy értelmezik, hogy a Szovjetunió újra napirendre tűzi a csúcsértekezletet. Ezek az emberek fontolgatni kezdik: megvannak-e jelenleg vagy nincsenek meg az ilyen tanácskozás feltételei. Hőre tisztázni akarom, hogy jelen esetben nem csúcsértekezletről van szó, hanem arról, hogy a kormányfők vegyenek részt az ENSZ által létrehozott tizennyolcak bizottságának munkájában, amelyben nem a nemzetközi kérdések széles körét kell megvizsgálnunk, hanem a (Folytatása a 2. oldalon) Teljes volt a sztrájk Párizsban Több mint százezer ember a február 8-a halottainak temetésén Párizs (MTI). Párizs halottait temette. Több mint százezer ember gyűlt össze a Köztársaság téren, a gyászolók gyülekezőhelyén, hogy utolsó útjára kísérje a február 8-i antifasiszta tüntetések nyolc áldozatát. A gyászolók között ott volt Maurice Thorez, a kommunista párt főtitkára, valamint Mendes-France volt miniszterelnök is. A Köztársaság térre vezető utak — írja az AP — mozgó virágfolyamokká változtak, ahogy a gyászolók elindultak háromkilométeres útjukra a Pere Lachaise temetőbe. A szemerkélő esőben a hatalmas tömeg csendben és fegyelmezetten sorakozott fel. A rendet a szakszervezetek biztosították. A rendőrség, amely a közvélemény nyomására kénytelen volt engedélyezni a temetést, diszkréten háttérbe vonult. A felvonulók között a szakszervezet aktivistái adományokat gyűjtöttek az áldozatok hozzátartozói részére. Az adakozók fekete-fehér jelvényt kaptak ezzel a felírással: ~1962. február 8 áldozatainak emlékérem. Bár nyolc koporsót ravataloztak fel — hetet feketébe, egyet pedig — Daniel Frey 15 éves fiú koporsóját fehérbe burkolták —, csak négy áldozatot temettek el Párizsban, négy halott temetésére vidéken kerül sor. A menetben mégis hat, virággal borított halottaskocsi indult el: kettő kizárólag virágokat, koszorúkat vitt Mikor a temetési menet elindult, Párizsban már teljes volt a sztrájk. Megszűnt a közlekedés, amelyet addig is csak a földalatti tartott fenn, hogy a gyászolók a külvárosokból is elférhessenek a Köztársaság térre. Megszűnt a gáz- és villanyszolgáltatás, megszűnt a munka az üzemekben, beszüntette adását az állami rádióállomás, és a magántársaságok adói is hallgattak. A párizsi repülőtér nem fogadta a gépeket, a postán nem vettek föl leveleket, a szerkesztőségekben nem kopogtak az írógépek, még az AFF, a félhivatalos francia hírügynökség dolgozói is csatlakoztak a sztrájkhoz, mint arról a hírügynökség világgá sugárzott közleménye tudósít. Párizs az antifasiszta tüntetés áldozatait temette, A Francia KP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának nyilatkozata Párizs (TASZSZ). _ A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának Politikai Bizottsága nyilatkozatot adott ki, amelyben kegyelettel emlékezik a február 8-i párizsi véres rendőrterror áldozataira. »Bátran estek el az OAS bűnözőivel vívott harcban, a hatóságok bűnéből, amelyek pártfogásukba veszik a lázadókat, de egyik csapást a másik után mérik a szabadság oltalmazóira.»Áldozatuk nem volt hiábavaló — mondja a politikai bizottság nyilatkozata. A bűntettet követő napon a dolgozók, az összes demokraták még szorosabb egységben juttatták kifejezésre haragjukat és felháborodásukat. Ez az egység újabb erőt ad nekik, hogy tömörítsék népünk erőit, szétzúzzák az OAS-t, megdöntsék a személyi hatalmat, és ezzel megnyissák az igazi köztársaság megteremtéséhez vezető utat. (MTI)