Somogyi Néplap, 1967. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-23 / 46. szám

Választási nagygyűlés a Nemzeti Sportcsarnokban (Folytatás az 1. oldalról.)­­nem, és nincs szó állampolgári egyenjogúságról és a nyomor­gók helyzetének megjavításá­ról sem. Ilyen az ő demokrá­ciájuk. A Hazafias Népfront kép­viselőjelöltjeinek, ha bejutnak az országgyűlésbe, el kell lát­niuk majd mindenekelőtt tör­vényhozó­ tisztjüket. Válasz­tóik elvárják tőlük, hogy emellett szorgalmazzák terü­letük fejlesztését, és szükség esetén emeljenek szót egyes választók közérdekű és indo­k Ha szocialista építőmun­kánk eredményeit, az ország fejlődését, a választók előtt négy évvel vállalt kötelezett­ségeket vizsgáljuk, akkor választási gyűléseken a Haza­a­fias Népfrontot képviselő em­berek tiszta adhatnak számot lelkiismerettel a végzett munkáról, a megtett útról. A második ötéves tervet végre­hajtottuk, fejlődött az ipar, a kereskedelem, a mezőgazda­ság, számos új üzem, híd, köz­mű, iskola, kórház épült, ja­vultak a szociális viszonyok, és fejlődött a közművelődés, a kultúra. Fejlesztettük nép­hadseregünket, közrendvédel­mi intézményeinket, a mun­kásőrséget, úgy, ahogy azt rendszerünk, hazánk védelme és az emberiség iránti köte­lezettség szocialista orszá­gunktól megkövetelte. Kádár János ezután múlt évtized gazdaságal az el­fejlő­désére, eredményeire való visszapillantása után hangsú­lyozta: a szocialista társada­lom építési programjának, így választási programunknak is fontos része a harmadik ötéves terv, amely az ipari termelés 32—36 százalékos, a mezőgaz­dasági termelés 13—15 százalé­kos, a reáljövedelem 14—16 százalékos növelését irányozza elő. A harmadik ötéves terv első éve, az 1966-os népgazdasági terv kedvező eredményekkel zárult. Az ipari termelés hét százalékkal, a mezőgazdasági termelés több mint öt száza­lékkal, a nemzeti jövedelem hat százalékkal nőtt az előző kori panaszainak orvoslásáért is. Mindezt azonban úgy, hogy sohase feledjék, a legfőbb kö­telességük a közügy, a dolgo­zó nép érdekeinek, a szocia­lizmus és a béke ügyének hű szolgálata a hazában. Népünk joggal elvárja, hogy a képvi­selők méltók legyenek a biza­lomra. A képviselők pedig le­gyenek büszkék arra, hogy az eddig ismert legdemokratiku­sabb rendszerben, szocialista ország parlamentjében a nép ügyét szolgálhatják — jelen­tette ki Kádár elvtárs, majd rámutatott: évihez képest. Az ipari ter­melés növekedésének 80 szá­zaléka a termelékenység nö­vekedéséből származott. A munkások és alkalmazottak átlagkeresete négy és fél szá­zalékkal emelkedett. A múlt év eredményei alapján az álla­mi iparban az idén körülbelül száznegyvenmillió forinttal na­gyobb nyereségrészesedést fi­zetnek ki, mint tavaly. A szö­vetkezeti parasztság személyi jövedelme — a termeléssel arányosa­n — szintén növeke­dett. Az életszínvonal emelkedésé­nek kérdését a legnagyobb felelősséggel kell mindenkor kezelni. Nemcsak valljuk, de a gyakorlat igazolja nálunk, hogy a szocializmus építése együtt jár a dolgozók életszín­vonalának rendszeres emelke­désével. Erre mindig akkor kerül sor, amikor a termelés növekedésével, ság javításával a gazdaság és­a feltételek megteremtődnek. Ez függ a vezetéstől, de nem kisebb mértékben a dolgozók —mun­kások, parasztok, mérnökök, tudományos kutatók — mun­kájától, s annak hatékonysá­gától. Választásainkra egyébként sem az ígérgetések a jellemző­ek, de ezt az­ alkalmat is fel kell használnunk arra, hogy erősítsük annak fölismerését, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermelünk, és egyé­nek is, csoportok is annak mértékében jelentkezhetnek igényeikkel a közös asztalnál, amilyen mértékben maguk is hozzájárulnak annak megtérí­téséhez. A gazdasági mun­kát köz­vel­len­ül irányító emberek az eddiginél lényegesen nagyobb mértékben végezhetnek ezután valóban alkotó munkát. A biz­tosított alapbérnél több kere­set jut azoknak, adnak mun­kájukak, akik többet a társa­dalomnak. A dolgozni akaró, a munkában helytálló gazda­sági vezetőnek, munkásnak, parasztnak, alkalmazottnak, dolgozóink óriási többségének előnyösebb lesz a helyzete a gazdasági reform bevezetése után. A reform előkészítése a mi­nisztériumok, a gazdasági szer­vek irányítóitól sok és jó mun­kát kíván a legközelebbi hó­napokban. Mint ezek az elvtársak említettem, többségükben teljes túlnyomó odaadás­sal, a reform megvalósításán dolgoznak. Mégis megemlítem, hogy az 1967-es év beruházásainak el­osztásánál az egyes ágazatok, üzemek részéről, a szokottnál nagyobb rohamot vezettek új beruházásokért. Világos, ők tudták, ez az év az utolsó, amikor még az ágazat, az üzem komoly megterhelése nélkül "­ingyen" lehet beruházáshoz jutni. Az ilyen törekvés a helyzetből következett, s em­berileg érthető, de elfogadható nem volt, ezért a Tervhivatal, a kormány gazdasági bizottsá­ga ezeket a »beruházási roha­mokat« a népgazdaság érde­keinek megfelelően megfékez­ték és szabályozták. Sajnálatos, de az is előfor­dul, hogy olyan gazdasági ve­zetők, akiknek hatáskörükből le kell adni, vonakodva teszik ezt, sőt megtorlással élnek ál­taluk irányított gazdasági ve­zetőkkel szemben azért, mert azok a Központi Bizottság Minisztertanács általános fel­a­hívása alapján már most ön­álló kezdeményezésekkel vagy elgondolásokkal lépnek fel. Elítélendő az is, ha egyik­másik gazdasági vezető segíti ugyan a jobb és korszerűbb termékek térhódítását, de a fo­gyasztóra eközben nincsen te­kintettel. Kádár elvtárs egyebek kö­zött utalt arra, hogy a gaz­dasági építőmunka ma szocialista forradalom előre­­­ vitelének központi kérdése, s ezért a pártszervezeteknek, a tömegszervezeteknek ez­után is ennek megfelelően kell azokkal foglalkozni. Ha­táskörük és felelősségük e téren a reform bevezetése után növekedni fog, mert az üzemek önállóságának és ha­táskörének növekedésével ez együttjár. Az érdemi befo­lyásolás lehetősége részükről nagyobb lesz, csökken azok­nak a gazdasági a száma, amelyeket ügyeknek és távol, s növekszik »fent« azok­nak a száma, amelyeket hely­ben fognak eldönteni. Részben általános agrárpo­litikánkból adódóan, a gazdasági reformmal részben­­ befüggésben sok fontos ösz­­ál­lásfoglalás történt a kong­­­resszuson a mezőgazdasággal, termelőszövetkezetekkel kapcsolatban. sok egyikeként További lépé­s tavasszal összeül a termelőszövetkeze­tek országos kongresszusa. Ott majd megtárgyalják, ho­gyan alakul a termelőszövet­kezetek élete, munkája a módosult feltételek között. Az utóbbi időben számos olyan intézkedés történt, amely kedvezőbb feltételeket teremt az eddiginél a terme­lőszövetkezetek munkájához. Tiszta lelkiismerettel adhatunk számot az elmúlt négy év munkájáról A gazdasági reform bevezetése után a dolgozók többségének előnyösebb lesz a helyzete a Kádár János a továbbiakban gazdaságirányítási reform bevezetésének előkészítéséről beszélt. — Meggyőződésünk — mon­dotta —, hogy a reform előre­viszi a szocializmus ügyét, és előreviszi nemzeti fejlődésün­ket. törnünk Fokozatosan előre kell a fejlettség maga­sabb szintjei felé, emelnünk kell hazánk szerepét és rang­ját a világgazdaságban. En­nek útja a műszaki fejlődés, a termelékenység, a jövedelme­zőség energikusabb növelése. A reformmal felvilágosító munka kapcsolatos eredmé­nyeképp annak alapeszméje mind nagyobb megértésre, és mind szélesebb támogatásra talál. Ahogy minden új és nagy dolognál történni szokott, kezdetben félreértések a legkülönbözőbb és félremagyará­zások is adódtak. Az ellenség, a annak nyugati hírmagyarázói, »kapitalista gazdálkodás elemeinek felújításáról« gazdasági vezetők tömeges el­­­ bocsájtásáról, munkanélküli­ségről és hasonlókról fecseg­tek. Ezzel szemben az igazság az, hogy a gazdaságvezetési reform a szocialista tervgaz­dálkodásnak az új követelmé­nyeknek megfelelő továbbfej­lesztése. A népgazdaság terv­szerű fejlesztését az eddiginél lényegesen kisebb mértékben központi utasítással, és na­­­gyobb mértékben közgazdasá­gi, gazdasági eszközökkel fog­juk biztosítani. Éppen a ren­delkezésre álló termelési esz­közök hatékonyabb kihaszná­lása érdekében növelni kell a termelő ipari és mezőgazdasá­gi üzemek önállóságát, az ed­diginél nagyobb szerepet kell biztosítani a kereslet és kíná­lat, a piac szabályozó szere­pének. Az általános kilátásokat ille­tően a fejlődést meghatározza a harmadik ötéves terv. A tervben mind a terme­lőeszközök, mind a fogyasztás és életszínvonal növelését irányoztuk elő, és végrehajtása a jelenleginél nem kevesebb, hanem több munkaerő beállí­tását igényli, a népgazdaság­ban. A tanácsok rendszerünk sarokpillérei — A szorosan vett válasz­tási kérdések közül még egy­ről kívánok szólni — folytat­ta Kádár elvtárs. — Március 19-én népünk a tanácsokat is újjáválasztja. Mint a jelölé­sek összesített adatai mutat­ják, 85 000 tanácstagot fo­gunk megválasztani. Már ma­ga a puszta szám is jelzi, hogy közéletünk milyen fon­tos kérdéséről van szó. A ta­nácsok, amelyek egyidejűleg néphatalmi, közigazgatási szervek s bizonyos vonatko­zásban tö­megszerveze­tekként is működnek, rendszerünk sa­rokpilléreit alkotják. Ha az ország gazdasági fej­lődéséről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jelentékeny gazdasági műkö­dést is kifejtő, s a területi fejlesztés kérdésében még na­gyobb szerepet játszó csokat. Ha a dolgozók taná­élet- körülményeinek javításáról szólunk, nem mellőzhetőek a tanácsok, amelyek a közmű­­­­vek, utak és lakások karban­tartásában és sokféle szolgál­tatás tekintetében a dolgozó milliók mindennapi problé­máival foglalkoznak. Váro­saink, falvaink általános fej­lesztése, szépítése és kultúrá­ja a legszorosabban összefügg a tanácsok munkájával. A tanácsok úgynevezett »helyi« munkát végeznek, de munkájuk együttesen nem kismértékben hat az egész or­szág arculatára, az egész nép­­ életére. Erre való tekintettel a gazdaságvezetési reform egyik lényeges eleme a taná­csok munkájában az önálló­ság növelése, a hatáskör bő­vítése gazdasági és nemcsak gazdasági területen. Ezzel kí­ván kormányzatunk a taná­csokban dolgozók számára is jobb munkafeltételeket bizto­sítani. Népünk támogassa tanácstagjelölteket szavazatá­­­val, s majd munkájukban is megbecsülésével, mert a köz­ügyek fontos területén vár reájuk nagy és felelősségtel­jes feladat. Változatlanul hívei vagyunk a békés egymás mellett élésnek — Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! Mi békés viszonyok között élünk és választásokra készü­lünk, abban a meggyőződés­ben, hogy a választásokon né­pünk jóváhagyja és szavaza­tával is megerősíti politikai törekvéseinket, a társadalmi célkitűzéseinket, és a válasz­tások után megnövekedett erővel dolgozhatunk elérésü­kért. De ahogy mindenkor, így most is figyelembe kell vennünk a nemzetközi hely­zetet. Külpolitikánk tartós és el­vi alapokon nyugszik, nem rögtönözhetünk, nem követel­hetünk ideiglenes és ingado­zó, konjukturális elgondol­á­sokat, mert feladatunk is ál­landó. Védelmezzük nemzeti függetlenségünket, országunk szuverenitását, népünk szc­­ialista vívmányait és béké­jét Ennek megfelelően harc­ban állunk az imperializmus­sal, minden agresszióval, és rá fizet­ve küzdünk mindaz­ok­­kal, akik határainkon kívül, szerte a világon a békéért, a népek függetlenségéért, ba­rátságáért, egyenjogúságáért küzdenek. Szövetség, barátság és gyü­mölcsöző együttműködés van a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió között. Mi a Szovjetunióban a szocializ­mus, a haladás, a béke leg­erősebb támaszát becsüljük, s ebben az évben mint a vi­lág minden haladó embere és népe, a magyar nép is együtt ünnepli a szovjet néppel az emberiség történetében új, fényes lapot nyitó Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom győzelmének 50. évfordulóját. Barátság, együttműködés, érdekeink közössége köt ös­­­sze bennünket minden szo­cialista országgal, és biza­lommal tölt el bennünket az, hogy a Magyar Népköztársa­­ság is tagja a varsói védel­mi szerződésnek. A Magyar Népköztársaság ma tényezője a nemzetközi életnek saját eredményei alapján, azért, mert szocialista ország, és fo­kozottabban azért, mert kül­politikája következetes és szorosan együtt halad a szo­cialista országok népeinek nagy családjával. Külpolitikánk aktív a ka­pitalista országok viszonylatá­ban is, mert változatlanul hí­vei vagyunk és maradunk különböző társadalmi rendsze­­­rű országok békés egymás mel­lett élésének. Mi ezt az elvet úgy értelmezzük, hogy éssze­rű, ha egy szocialista és egy kapitalista ország között nor­mális államközi kapcsolatok létesülnek, ha kölcsönösen előnyös gazdasági és kulturá­lis csere alakul ki. De a nor­ma a felekre egyformán köte­lező: Békés egymás mellett él­ni annyi, mint tiszteletben tartani minden ország területi sérthetetlenségét, minden nép nemzeti függetlenségét, tar­tózkodni más országok bel­­ügyeibe tiszteletben való beavatkozástól, tartani minden nép jogát társadalmi rendsze­rének szabad megválasztásá­hoz és tárgyalások útján ren­dezni a vitás nemzetközi kér­déseket. A kapitalista országok ve­zetőinek tudniuk kell, hogy Magyarország sem egy, sem három tál lencséért nem eladó. Egyébként országunk számos kapitalista országnak korrekt, a megállapodásokat pontosan megtartó jó partnere, és ilyen viszony létesítésére készek vagyunk olyan országokkal is, amelyekkel ez eddig nem ala­kulhatott ki. Vietnam sohase lesz az amerikaiaké — Kedves elvtársak! A békés egymás mellett élés elvét manapság a vezető kapitalista államok szóvivői sem támadják, ellenkezőleg, ők is ezt hangoztatják. Ezzel szemben jelenleg a világban olyan eseményeknek vagyunk tanúi, éberségre amelyek a legnagyobb és az erőszakkal való szembeszegülésre készte­tik a népeket. Az Amerikai Egyesült Államok költségveté­se az idén meghaladja a száz­­milliárd dollárt, venhat százaléka, s ennek öt­tehát az amerikai adófizető minden dollárjából ötvenhat cent ka­­tonai kiadások fedezésére szol­gál. Az USA világszerte kato­nai támaszpontokat tart fenn, s jelenleg határaitól sok ezer kilométerre barbár háborút folytat a vietnami nép ellen. Csaknem félmillió megszálló katonával operál Dél-Vietnam­­ban, és naponta agressziót kö­vet el a szuverén Vietnami Demokratikus Köztársaság el­len. Az Egyesült Államok a viet­nami nép ellen elkövetett ag­resszióval és háborújával ki­hívta maga ellen az egész vi­lág haladó embereinek felhá­borodását és elszigetelődött még saját szövetségesei kö­zük is — jelentette ki Kádár János, s hangsúlyozta: a viet­nami nép harca igazságos, világ minden haladó embere a velük van, Vietnam sohasem lesz az amerikaiaké, és a né­pek előbb-u­tóbb rá fogják kényszeríteni az USA impe­rializmust arra, hogy eltávoz­zon onnan, és érvényesülni fog a vitnami nép elidegenít­hetetlen önrendelkezési joga. A kínai eseményekről A nemzetközi helyzetet bo­nyolítják, az imperialistákat bátorítják, a vietnami nép megsegítését nehezíti a Kínai Népköztársaságban kibontako­zott események. Mao elnök és követőinek irányzata nemzetközi síkon már évek óta a kommunista pártok és a szocialista orszá­gok egysége ellen, a vietna­mi nép támogatásának össze­hangolása ellen lép fel és rá­galmazó hadjáratot folytat a szocialista országok és test­­vérpártok többsége, különös­képpen a Szovjetunió és ve­zetői ellen. A Kínai Népköz­­társaságon belül Mao elnök és követői hatalmi harcot folytatnak és le akarnak szá­molni mindazokkal, akik szembe kerültek politikájuk­kal. Mindez joggal nyugtala­nítja és agg­dalommal tölti el a világ haladó embereit. A Magyar Szocialista Mun­káspárt is sajnálatosnak tart­ja ezeket az eseményeket. Ro­­konszenvet érez a kínai mun­kásosztály és dolgozó nép iránt. Bízunk abban, hogy a kínai kommunisták végül is leküzdik a kommunizmustól idegen törekvéseket, és hely­reáll egységünk a marxizmus —leninizmus alapján, a Kí­nai Népköztársaság a szocia­lista forradalom útján halad tovább. A világ sorsa elválaszthatatlan Európa sorsától • Kedves elvtársak! Az utóbbi időben ismét na­pirendre került az európai biztonság kérdése, amelynek jelentősége túlmegy kontinen­sünk határain. A XX. száza­d történelmi tapasztalatai mu­tatják, hogy a világ sorsa el­választhatatlan Európa sor­sától. A Varsói Szerződés or­szágai, közöttük a Magyar Népköztársaság, a múlt évi bukaresti tanácskozáson kife­jezték azt a szándékukat, hogy készek az európai kol­lektív biztonság megteremté­séért dolgozni. Az az elgondo­lás, hogy Európa minden ál­lamának képviselői együtte­sen dolgozzák ki és kössék meg az európai kollektív biz­tonsági szerződést. Az európai biztonság kér­désének vizsgálata során ter­mészetesen sok kérdés felme­rül. Így a NATO és a Varsói Szerződés közötti megnemtá­madási szerződés kötése, két katonai szövetség egyide­­­jű feloszlatása, az atommen­tes övezetek kérdése, a had­seregek létszámának csökken­tése stb. Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a köz­ponti probléma, amelynek el­fogadható rendezése nélkül Európa biztonsága elképzel­hetetlen, a német kérdés. Európában a biztonság meg­közelítése a második világhá­ború eredményeként kialakult határok, a történelmileg alakult két német állam, ki­Német Demokratiku­s Köztár­a­saság és a Német Szövetségi Köztársaság elismerésén ke­resztül történhet. Az utóbbi időben a Német Szövetségi Köztársaság kor­mánya nyilvános állásfoglalá­saiban és diplomáciai közlé­sekben ismételten azt hangoz­tatta, hogy békés törekvései vannak, s ennek bizonyságául rendezni kívánja kapcsolatait a kelet-európai szocialista or­szágokkal. Mi már a múlt év december első napjaiban, pár­tunk kongresszusán világosan és nyilvánosan kifejtettük ál­láspontunkat ebben a kérdés­ben. Ami a bonni kijelenté­seket illeti, a szavak hitelét, mint tudvalevő, a tettek ad­ják meg és támasztják alá. Ha a Német Szövetségi Köztársa­ság kormánya valóban ren­dezni kívánja kapcsolatait az európai szocialista országok­kal, s hozzá akar járulni az európai helyzet tényleges ja­vításához, akkor olyan lépé­seket kell tennie, amelyek mindenféle revansista törek­­­véssel való határozott szakí­tást bizonyítja. Ez egyértel­mű az Odera—Neisse határ elismerésével, az atomfegy­verről, az úgynevezett egye­düli képviselet igényéről való lemondással, és természetesen vonatkozik a másik német ál­lam, a Német Demokratikus Köztársaság elismerésére. Ami a Magyar Népköztár­saságot illeti, mi normális viszonyt, diplomáciai, gazda­sági és kulturális kapcsola­tokat akarunk kiépíteni min­den országgal, amely erre készséget mutat, és különö­sen fontosnak tartjuk az eu­rópai országokhoz fűződő kap­csolatainkat. Ápoljuk és fej­lesztjük kapcsolatainkat a szomszédos országokkal, a szocialista Szovjetunióval, Csehszlovákiával, Romániával és Jugoszláviával. Rendeztük viszonyunkat egyetlen kapita­lista szomszédunkkal, Auszt­riával. Arra törekszünk, hogy a Duna völgye az európai bé­ke tényezője legyen. Javultak és bővültek kapcsolataink Franciaországgal és más nyu­gat- és észak-európai kapita­lista országgal is. Szorosabbra kell vonni sorainkat — Kedves elvtársak! A nemzetközi helyzet né­hány érintett kérdése is mu­tatja a világban jelenleg meglevő viszonyok bonyo­lultságát. Semmiféle imperia­lista erő és agresszió, a ha­ladás erőinek kegyetlen üldö­zése sem tudta és nem tudja ma sem megakadályozni a történelem törvényszerű fej­lődését. Létrejött a Szovjet­unió, a szocializmus világ­rendszerré vált, a gyarmati rendszer a széthullás állapo­tában van, az emberiség meg­állíthatatlanul halad a nem­zeti függetlenség, a társadal­mi felszabadulás útján. Hogy ez a haladás még gyorsabb legyen, szorosabbra kell von­ni sorainkat, növelni kell szocialista országok, a hala­a­dás és a béke minden erejé­nek egységét, együttműködé­sét. A Magyar Szocialista Munkáspárt, nem­ államunk, szocialista elveitől vezéreltet­ve mindent megtesz ma és a jövőben is mindent meg fog tenni ennek érdekében. — Tisztelt nagygyűlés! Elvtársak! Barátaim! Ez az a politika, amelyhez a választás napján a szavazók bizalmát és támogatását kér­jük. Legyen a március 19-i vá­lasztás felhatalmazás a kép­viselők és tanácstagok szá­mára. bátorítás, hogy az or­szág dolgozó népe mögöttük áll. Legyen ez egyben nép­szavazás pártunk, a Hazafias Népfront politikája és rend­szerünk mellett; legyen ez a magyar nép messzehangzó szava a szocializmus igazsága, és a béke mellett. Kádár János nagy tapssal fogadott beszéde után Né­meth Károly, a Poli­tikai Bi­zottság póttagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára mondott zárszót. Kérte a nagygyűlés részvevőit, hogy március 19-én szavazzanak a Hazafias Népfront jelöltjeire^

Next