Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)

1967-09-16 / 220. szám

Siam­bal, 1961. szeptember 16. Fordulópont az alapszervezetben Apró jelzések figyelmez­tették a városi párt-végre­hajtó bizottságot, hogy tűzze napirendre az Arany úti téglagyár pártszervezetének munkáját. Más témák tár­gyalásakor aggasztó tapasz­talatokat szereztek a tégla­gyári állapotokról. Vajon ho­gyan készül ez a pártszerve­zet, ez a gyár a gazdaság­­irányítás új rendszerére, ha ilyen gondokkal küzd? A se­gítség szándékával vitatta meg a vb a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat csúcstitkárának je­lentése alapján a kis létszá­mú pártszervezet munkáját. Összefüggések nélkül nem reális a kép Ennek a téglagyárnak jó földje van, az itt égetett téglát keresi az építőipar, mert jó minőségű. Noha szó van az üzem megszűnéséről, a vállalat főmérnökének tá­jékoztatása szerint még olyan öt évig munkát ad ez a gyár az embereknek. S után­a sem maradnak kenyér nélkül téglások, hiszen a város kö­­­zelében felépülő új gyárban számítanak a törzsgárdára. Ezeket az elképzeléseket, táv­latokat azonban nem isme­rik az Arany úti téglagyár­ban, s ez bizonytalanná te­szi a közösséget S a majda­ni megszűnés miatt nagyon kevés gondot fordít a válla­lat ennek a gyárnak a rend­ben tartására, az itt dolgozó és élő munkások helyzetének javítására. S amivel szintén nem értett egyet a vb: a vállalat vezetői, csúcsvezető­sége nem fordított olyan gon­dot erre a gyárra, mint ami­lyet igényelt volna. Pedig lett volna, ami a vállalat veze­tőit is figyelmeztethette vol­na a gondokra: többen kilép­tek a pártszervezetből, egy évtizede nem vettek föl új ta­got, a párttitkár és a kom­munista gyárvezető között megromlott a korábbi jó vi­szony, s ez rányomja bélye­gét mind a gazdasági, mind a pártmunkára. Rendszerte­lenül tartanak vezetőségi ülést, taggyűlést, amit elha­tároznak, nem mindig való­sítják meg. Elhanyagolják a párttagok műveltségének és politikai tudásának növelését. Ezért a helyzetért egyformán felelős a vállalat és a csúcs­vezetőség. Mint Csapó Sán­dor, a városi pártbizottság titkára megál­lapította: ezzel az előkészülettel és hozzáál­lással nem térhet át ez a gyár az új mechanizmusra. A csúcsvezetőség javaslatát elutasították , hogy milyen kivezető utat javasolt Major János csúcstitkár? Azt, hogy a vb olvassza be ezt az alapszer­vezetet vagy a vállalat köz­ponti szervezetébe, vagy a tüskevári téglagyáréba. Ezt a kényelmes megoldást szen­vedélyesen elutasították vb tagjai. Szabó András sze­­­rint semmit se lépünk előre, ha megszűnik ez a pártszer­vezet Nem az a megoldás, hogy »elvonul­« innen az alapszervezet. Inkább min­den gondot a megerősítésére kell fordítania a vállalatnak. Ugyanezt fejtegette Inke Sán­dor, s bírálta a csúcsvezető­séget a javaslatáért, mivel ez a gond megszüntetését szolgálná csupán. Somogyi József, a városi pártbizott­ság első titkára elmondta, hogy azokra a munkásokra, akiknek a nevelésével sokkal többet kell foglalkoznia ma és holnap, a pártszervezet­nek kell hatnia. Minél több felvilágosító és meggyőző szó hangzik el a tervekről, a jövőről, az emberek annál megértőbbek lesznek. Ha nem mondjuk meg az bereknek, hogy szükség­em­van rájuk, akkor tétováznak, s megrendül a bizalmuk a ve­zetésben. A városi párt-vb ahhoz kíván segítséget nyúj­tani, hogy megerősítse az Arany úti téglagyár párt­­szervezetét. Fehér József, a vállalat kommunista igaz­gatója is felelős a kialakult helyzetért. A személyi ellen­tét megölője a tisztességes gazdasági vezetésnek és a pártmunkának. A vb tehát az előterjesz­tett jelentést nem fogadta el, mert nem tárta föl teljes őszinteséggel a tényeket Az alapszervezet beolvasztásába sem egyezett bele. Megbízta Vétek Józsefet, hogy egy négytagú bizottsággal vizs­gálja meg az Arany úti tég­lagyár munkásainak szociális helyzetét a gazdasági és a pártmunkát, a gyárvezetés és a pártszervezet kapcsolatát Az elkészült jelentést tag­gyűlésen vitatják meg a tég­lagyár kommunistái a városi pártbizottság első titkárának jelenlétében. Ez a vb-ülés fordulópon­tot jelent a kis létszámú alapszervezet életében. Bizto­san nem marad el a segítség eredménye sem. Lajos Géza MJEGYZETEK A KIÁLLÍTÁSRÓL ár a hajnali vonaton is­merősökkel hozott össze a véletlen. Homokszentgyör­­gyi szövetkezeti gazdák vonultak át —■ helyet keresve — a kocsin. A szövetkezetiek népes csoportját Exner Zoltán főagronómus vezet­te. — Hova, hova? — A kiállításra. Itt van minden brigádvezetőnk. Közösen jöttünk, mert mindannyian kíváncsiak va­gyunk, hogy mit tudunk majd hasznosítani. Akik már nem győznek beszámolni...látták. Megállapodtunk, hogy délután egy órakor a csoporttal együtt ta­lálkozunk a kiállítás területén, a Mátyás Étterem bejárata előtt, és mindenki elmondja, hogy mi tet­szett neki legjobban. Egy álló órán át vártam a megbeszélt időpont­ban. De bizony hiába. Fővárosi­­ kollégám így vigasztalt: — Annyi itt a látnivaló, hogy a legtöbb em­­ber egyszerűen elveszí­ti időérzékét. Biztosan így jártak a tieid is. * • • Számok: A vasúti töltés és a lóversenypálya közötti har­minchárom hektáros területen és a százhatvanöt bemutató épületben 165 állami gazda­ság, 401 termelőszövetkezet, 34 egyéni kiállító és 9 vállalat terméke látható. Minden, ami előre vitte és viheti a mező­­gazdasági termelést: korszerű öntözőberendezések, a kemizá­­lés és a műtrágyagyártás nagy­szerű újdonságai, szemet gyö­nyörködtető tenyészállatok­ és gépek: sárga, zöld, ezüst és pi­ros színűek. Szovjet, német, csehszlovák, bolgár, jugoszláv, nyugati és magyar gyártmá­nyúak. A teremteni tudó em­ber legújabb alkotásai. Állok a gépek előtt, és fölvillan előttem egy régi kép. Jó más­fél évtizeddel ezelőtt milyen áhítattal nézték szülőfalumban Hamarics Feri bácsi körmös traktorát És hogy örült a jó öreg, hogy vigyázta, hogy si­mogatta meg a szemével is azt a gépet! Hol vannak már azok a kor­mosok?! És mekkorát fejlődött azóta a magyar falu, a magyar szövetkezeti paraszt?! Nem hangzatos, de mégis milyen sokatmondó ez a néhány szám: 1961-ben egy mezőgazdasági termelő valamivel több mint 35 000 forint értékű terményt állított elő, az idén viszont már több mint 47 000 forint értékű termény jut minden termelőre. Ez a statisztikai szá­mítások pontossága szerint azt jelenti, hogy minden szövet­kezetben dolgozó parasztember hét állampolgár évi élelmét állította elő. Hogy miként volt lehetséges ez? Aki látta ezt a kiállítást, az választ kapott erre a kér­désre. Németh Sándor­Fotó: Komlós Tibor Víz helyett bort isznak AZ ORDACSEHIEK A JÓ VÍZÉRT Ordacsehiben úgy mondják, azért fogy sok bor, mert az még mindig kevesebb kárt tesz az egészségben, mint a még rosszabb ivóvíz. A falusiak ezért a következtetésükért drá­ga árat fizettek. Addig kóstol­gatták víz helyett a rosszabb­­nál rosszabb borokat, hogy egyre többen egyre jobbnak találták. Volt időszak, amikor az iskolás gyerekekkel is rend­szeresen azt itatták, hogy megóvják őket a szennyezett ivóvíz ártalmaitól. Mert a köz­ség ivóvize valóban rossz. Egy ideig, még a tanácsház udva­rán levő kút vizét tartották a legegészségesebbnek. Odajárt a fél falu a legutóbbi vizsgá­latig. Nemrégiben az egészségügyi szakemberek végigjárták a ku­takat, s a tanács udvarán le­vőt találták az egyik legfer­tőzöttebbnek. Egyszóval kide­rült: nincs egészséges ivóvíz az egész faluban. A beteg gyerekeknek fedeles kannában hordják a vizet a szülők Balatonbogl­árról, hi­szen az íze is, a szaga is kel­lemetlen az ordacsehi víznek. A minta belőle ott van az asz­talon a községi tanács vb-elnö­­kének szobájában és minden család asztalán a faluban. Ha­csak lehet, elkerülik, hogy igyanak belőle. Kóstolásra ke­rek ízű, édeskés, s különös sár szaga van. Tavasszal a tsz új majorjá­ban kristálytiszta vízre buk­kantak a fúrók 130 méteres mélységben. Egészséges, ké­miailag jó összetételű bőséges ivóvízre. A két búvárszivat­­­tyú 160 litert lök fel percen­ként a föld felszínére. — Elsőnek a kút fúrásának híre mozgatta meg a falu köz­véleményét, amely a hosszú évek alatt kényszerűségből már-már elfogadta a megvál­tozta­thatatlant — mondja tanácselnök. — Egy kis köz­­­ségben, amilyen a miénk is, a községfejlesztési alapból nem lehet csodákat művelni. Az ivóvíz problémája minden gyűlésen, megbeszélésen föl­vetődött. A tavasszal, amikor a tsz megfúratta a kutat, meg­mozdult a falu, építsük ki a vízvezeték-hálózatot, ha le­het, minél előbb. Előzetes fölméréseket vé­geztek a községben, hogy pon­tosan megállapíthassák, milyen mértékben igényli a jó vizet a lakosság. Talán mondani sem kell, hogy mindenki igényli. Egy másik számítás eredmé­nye arról árulkodik, hogy négyszázezer forint értékű tár­sadalmi munkára van szükség. Ordacsehiben nagyon soknak számít ez, de elvégezhető. A legnagyobb fogyasztó, termelőszövetkezet, a fuvaron­­ kívül minden rendelkezésre ál­ló eszközzel segíti, támogatja az ivóvízhálózat kiépítését. — Itt tartunk most — mond­ja a tanácselnök. — Még a hé­ten megalakul a törpe vízmű­­társulá­s. A tanácsház udvaráról a ma­jor felé mutat A falu legma­gasabb pontján áll majd harminc köbméteres hidrogló­ a bus. Még az idén föld alá ke­rül néhány száz méternyi víz­vezeték, aztán jövőre a többi. Mivel az égető vízgond egy­formán sújtja a falu­ minden lakóját arra gondoltak, előbb a harminc közkutat kötik be a hálózatba, aztán jönnek csak a lakások. Az 5700 méteres víz­hálózat teljes kiépítésével 1969-ben végeznek, amikorra a több mint 1100 ordacsehi lakos egészséges ivóvízhez jut Addig eldől az is, hogy há­nyan nyúltak inkább a boros­­kancsó után a vizespohár he­lyett, hivatkozva a rossz csehi víz káros hatására. (Nagy) 3 SOMOGYI NEPIAP Tizenötezer egyetemi, főiskolai hallgató lakik diákszállókban Ebben a tanévben a Művelő­désügyi Minisztérium felsőok­tatási intézményeinek nappali tagozatán 30 000-en készülnek választott hivatásukra. A diák­otthonokban, kollégiumokban az idén már a hallgatók felét helyezik el szemben a tavalyi 17,2 százalékkal. Budapesten, ahol a fiatalok nagy része szüleinél lakik, csupán a hall­a­gatók 30—36, vidéken a diákok mintegy 65—75 százaléka ta­lál otthonra a kollégiumok­ban. Új, korszerű kollégiumok is megnyitják kapuikat — az Egri Tanárképző Főiskola új kollégiumában például 300 olyan hallgató talál otthonra, akiknek nagy része korábban albérletben lakott. Tanévkez­désre beköltözhető lesz Nyíregyházi Tanárképző Főis­a­kola 300 személyes kollégiu­ma is. A Debreceni Tanítókép­ző Intézet 100 személyes diák­otthonnal gazdagodik az ős­­szel. A diákszállókban a fiatalok­nak — havi 200 forintos térí­tésért — háromszori étkezést biztosítanak, sőt a mosatásról is gondoskodnak. Egy-egy kol­légiumi hallgató ellátása ha­vonta 900 forintba kerül álla­munknak. A kollégiumok fa­lain kívül élő egyetemi, főis­kolai hallgatók közül további mintegy 9000 fiatal szintén kedvezményes áron étkezhet a menzákon, így naponta össze­sen 24 000 egyetemi és főisko­lai diák kosztjáról gondoskod­nak az étkeztetési vállalatok. Tanuló fonónők Száznegyvenhárman jelent­keztek a Társadalmunk idő­szerű kérdései szakszervezeti politikai oktatásra a Pamut­­fonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában. Both Rudolf, az üzem kultúrfelelőse elmond­ta, hogy nagy az érdeklődés a munkásnők között a kü­lönféle tanfolyamok előadásai iránt. Sokan jelentkeztek a szeptember utolsó napjaiban kezdődő Ifjúsági akadémiára is. Itt az előadásokat meg­hívott TIT-előadók tartják. A tapasztalatok azt igazol­ják, hogy a fiatalokat is ér­dekli a történelem A mun­kásakadémia történelmi ta­gozatára például ötven szá­zalékban fiatal lányok je­lentkeztek. ni őket a Meg lehet talál­nyelvtanfolyamo­kon is. Az üzemben ebben az évben nagy a nyelvtanulási láz. Az orosz mellett az an­golra meg a németre is van jelentkező. A nyelvtanfolya­mokat is a vállalatnál tart­ják. Ezzel akarják elősegíte­ni, hogy akinek ideje és kedve van egy-egy idegen nyelv elsajátításához, a le­hetőséget is megtalálja rá az üzemben. Lenin szülővárosa 1970-ben A Volga menti Uljanovszk (régi nevén: Szimbirszk), Lenin szülővárosa a forrada­lom vezérének századik évfordulójára (1970) teljesen átalakul. Lenin szülőházát eredeti állapotában helyreállítják. Az egy­emeletes faházat új, szilárd alapra helye­zik, a falakat és a padlózatot különleges vegyszerrel itatják át, majd az egész épít­mény fölé pavilont emelnek, hogy meg­védjék az idő vasfoga és az időjárás sze­szélyei ellen. Itt kap helyet Lenin egész életműve, valamint azok a munkák és do­kumentumok, amelyeket forradalmi te­vékenységének szenteltek. Egy másik ház­ban, ahol Vologya Uljanov 18 éves koráig nevelkedett, mindent — az íróasztaltól kezdve a könyveken keresztül egészen szamovárig és kerti ollókig — régi fény­ű képek és szemtanúk elbeszélései alapján eredeti helyére tesznek vissza, hogy a­­z belseje az akkori idők hangulatát árassza. A város negyed kilométer hosszú em­lékzónájában is az egykori Szimbirszk légkörét teremtik meg. Az utca, amelyen az Uljanov család háza áll, pontosan olyan lesz, mint amilyen a XIX. század végén volt. Még a kereskedők boltját, csendőrök őrbódéját és a kézműves mű­­­helyét is megtalálhatja itt a látogató. A korszerű aszfaltút helyett ismét kövezett utat építenek, és a villanylámpákat pet­róleumlámpákkal helyettesítik. A városba­ látogató turisták számára nagy szállodákat építenek. Az emlékzóna szomszédságában lebontják a régi, rozoga házakat, s helyettük több emeletes kor­szerű lakóházakat emelnek. Lassan, foko­zatosan ide költözik majd át Uljanovszk 10 000 lakója. “Azt hiszem, Uljanovszk pontosan olyan tágas, levegős, napfényes és kényelmes amilyennek Lenin a jövő városát megálmodta« — mondotta Brokszman, a város főépítésze.Alekszandr

Next