Somogyi Néplap, 1967. szeptember (24. évfolyam, 207-232. szám)
1967-09-16 / 220. szám
Siambal, 1961. szeptember 16. Fordulópont az alapszervezetben Apró jelzések figyelmeztették a városi párt-végrehajtó bizottságot, hogy tűzze napirendre az Arany úti téglagyár pártszervezetének munkáját. Más témák tárgyalásakor aggasztó tapasztalatokat szereztek a téglagyári állapotokról. Vajon hogyan készül ez a pártszervezet, ez a gyár a gazdaságirányítás új rendszerére, ha ilyen gondokkal küzd? A segítség szándékával vitatta meg a vb a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat csúcstitkárának jelentése alapján a kis létszámú pártszervezet munkáját. Összefüggések nélkül nem reális a kép Ennek a téglagyárnak jó földje van, az itt égetett téglát keresi az építőipar, mert jó minőségű. Noha szó van az üzem megszűnéséről, a vállalat főmérnökének tájékoztatása szerint még olyan öt évig munkát ad ez a gyár az embereknek. S utána sem maradnak kenyér nélkül téglások, hiszen a város közelében felépülő új gyárban számítanak a törzsgárdára. Ezeket az elképzeléseket, távlatokat azonban nem ismerik az Arany úti téglagyárban, s ez bizonytalanná teszi a közösséget S a majdani megszűnés miatt nagyon kevés gondot fordít a vállalat ennek a gyárnak a rendben tartására, az itt dolgozó és élő munkások helyzetének javítására. S amivel szintén nem értett egyet a vb: a vállalat vezetői, csúcsvezetősége nem fordított olyan gondot erre a gyárra, mint amilyet igényelt volna. Pedig lett volna, ami a vállalat vezetőit is figyelmeztethette volna a gondokra: többen kiléptek a pártszervezetből, egy évtizede nem vettek föl új tagot, a párttitkár és a kommunista gyárvezető között megromlott a korábbi jó viszony, s ez rányomja bélyegét mind a gazdasági, mind a pártmunkára. Rendszertelenül tartanak vezetőségi ülést, taggyűlést, amit elhatároznak, nem mindig valósítják meg. Elhanyagolják a párttagok műveltségének és politikai tudásának növelését. Ezért a helyzetért egyformán felelős a vállalat és a csúcsvezetőség. Mint Csapó Sándor, a városi pártbizottság titkára megállapította: ezzel az előkészülettel és hozzáállással nem térhet át ez a gyár az új mechanizmusra. A csúcsvezetőség javaslatát elutasították , hogy milyen kivezető utat javasolt Major János csúcstitkár? Azt, hogy a vb olvassza be ezt az alapszervezetet vagy a vállalat központi szervezetébe, vagy a tüskevári téglagyáréba. Ezt a kényelmes megoldást szenvedélyesen elutasították vb tagjai. Szabó András szerint semmit se lépünk előre, ha megszűnik ez a pártszervezet Nem az a megoldás, hogy »elvonul« innen az alapszervezet. Inkább minden gondot a megerősítésére kell fordítania a vállalatnak. Ugyanezt fejtegette Inke Sándor, s bírálta a csúcsvezetőséget a javaslatáért, mivel ez a gond megszüntetését szolgálná csupán. Somogyi József, a városi pártbizottság első titkára elmondta, hogy azokra a munkásokra, akiknek a nevelésével sokkal többet kell foglalkoznia ma és holnap, a pártszervezetnek kell hatnia. Minél több felvilágosító és meggyőző szó hangzik el a tervekről, a jövőről, az emberek annál megértőbbek lesznek. Ha nem mondjuk meg az bereknek, hogy szükségemvan rájuk, akkor tétováznak, s megrendül a bizalmuk a vezetésben. A városi párt-vb ahhoz kíván segítséget nyújtani, hogy megerősítse az Arany úti téglagyár pártszervezetét. Fehér József, a vállalat kommunista igazgatója is felelős a kialakult helyzetért. A személyi ellentét megölője a tisztességes gazdasági vezetésnek és a pártmunkának. A vb tehát az előterjesztett jelentést nem fogadta el, mert nem tárta föl teljes őszinteséggel a tényeket Az alapszervezet beolvasztásába sem egyezett bele. Megbízta Vétek Józsefet, hogy egy négytagú bizottsággal vizsgálja meg az Arany úti téglagyár munkásainak szociális helyzetét a gazdasági és a pártmunkát, a gyárvezetés és a pártszervezet kapcsolatát Az elkészült jelentést taggyűlésen vitatják meg a téglagyár kommunistái a városi pártbizottság első titkárának jelenlétében. Ez a vb-ülés fordulópontot jelent a kis létszámú alapszervezet életében. Biztosan nem marad el a segítség eredménye sem. Lajos Géza MJEGYZETEK A KIÁLLÍTÁSRÓL ár a hajnali vonaton ismerősökkel hozott össze a véletlen. Homokszentgyörgyi szövetkezeti gazdák vonultak át —■ helyet keresve — a kocsin. A szövetkezetiek népes csoportját Exner Zoltán főagronómus vezette. — Hova, hova? — A kiállításra. Itt van minden brigádvezetőnk. Közösen jöttünk, mert mindannyian kíváncsiak vagyunk, hogy mit tudunk majd hasznosítani. Akik már nem győznek beszámolni...látták. Megállapodtunk, hogy délután egy órakor a csoporttal együtt találkozunk a kiállítás területén, a Mátyás Étterem bejárata előtt, és mindenki elmondja, hogy mi tetszett neki legjobban. Egy álló órán át vártam a megbeszélt időpontban. De bizony hiába. Fővárosi kollégám így vigasztalt: — Annyi itt a látnivaló, hogy a legtöbb ember egyszerűen elveszíti időérzékét. Biztosan így jártak a tieid is. * • • Számok: A vasúti töltés és a lóversenypálya közötti harminchárom hektáros területen és a százhatvanöt bemutató épületben 165 állami gazdaság, 401 termelőszövetkezet, 34 egyéni kiállító és 9 vállalat terméke látható. Minden, ami előre vitte és viheti a mezőgazdasági termelést: korszerű öntözőberendezések, a kemizálés és a műtrágyagyártás nagyszerű újdonságai, szemet gyönyörködtető tenyészállatok és gépek: sárga, zöld, ezüst és piros színűek. Szovjet, német, csehszlovák, bolgár, jugoszláv, nyugati és magyar gyártmányúak. A teremteni tudó ember legújabb alkotásai. Állok a gépek előtt, és fölvillan előttem egy régi kép. Jó másfél évtizeddel ezelőtt milyen áhítattal nézték szülőfalumban Hamarics Feri bácsi körmös traktorát És hogy örült a jó öreg, hogy vigyázta, hogy simogatta meg a szemével is azt a gépet! Hol vannak már azok a kormosok?! És mekkorát fejlődött azóta a magyar falu, a magyar szövetkezeti paraszt?! Nem hangzatos, de mégis milyen sokatmondó ez a néhány szám: 1961-ben egy mezőgazdasági termelő valamivel több mint 35 000 forint értékű terményt állított elő, az idén viszont már több mint 47 000 forint értékű termény jut minden termelőre. Ez a statisztikai számítások pontossága szerint azt jelenti, hogy minden szövetkezetben dolgozó parasztember hét állampolgár évi élelmét állította elő. Hogy miként volt lehetséges ez? Aki látta ezt a kiállítást, az választ kapott erre a kérdésre. Németh SándorFotó: Komlós Tibor Víz helyett bort isznak AZ ORDACSEHIEK A JÓ VÍZÉRT Ordacsehiben úgy mondják, azért fogy sok bor, mert az még mindig kevesebb kárt tesz az egészségben, mint a még rosszabb ivóvíz. A falusiak ezért a következtetésükért drága árat fizettek. Addig kóstolgatták víz helyett a rosszabbnál rosszabb borokat, hogy egyre többen egyre jobbnak találták. Volt időszak, amikor az iskolás gyerekekkel is rendszeresen azt itatták, hogy megóvják őket a szennyezett ivóvíz ártalmaitól. Mert a község ivóvize valóban rossz. Egy ideig, még a tanácsház udvarán levő kút vizét tartották a legegészségesebbnek. Odajárt a fél falu a legutóbbi vizsgálatig. Nemrégiben az egészségügyi szakemberek végigjárták a kutakat, s a tanács udvarán levőt találták az egyik legfertőzöttebbnek. Egyszóval kiderült: nincs egészséges ivóvíz az egész faluban. A beteg gyerekeknek fedeles kannában hordják a vizet a szülők Balatonboglárról, hiszen az íze is, a szaga is kellemetlen az ordacsehi víznek. A minta belőle ott van az asztalon a községi tanács vb-elnökének szobájában és minden család asztalán a faluban. Hacsak lehet, elkerülik, hogy igyanak belőle. Kóstolásra kerek ízű, édeskés, s különös sár szaga van. Tavasszal a tsz új majorjában kristálytiszta vízre bukkantak a fúrók 130 méteres mélységben. Egészséges, kémiailag jó összetételű bőséges ivóvízre. A két búvárszivattyú 160 litert lök fel percenként a föld felszínére. — Elsőnek a kút fúrásának híre mozgatta meg a falu közvéleményét, amely a hosszú évek alatt kényszerűségből már-már elfogadta a megváltoztathatatlant — mondja tanácselnök. — Egy kis községben, amilyen a miénk is, a községfejlesztési alapból nem lehet csodákat művelni. Az ivóvíz problémája minden gyűlésen, megbeszélésen fölvetődött. A tavasszal, amikor a tsz megfúratta a kutat, megmozdult a falu, építsük ki a vízvezeték-hálózatot, ha lehet, minél előbb. Előzetes fölméréseket végeztek a községben, hogy pontosan megállapíthassák, milyen mértékben igényli a jó vizet a lakosság. Talán mondani sem kell, hogy mindenki igényli. Egy másik számítás eredménye arról árulkodik, hogy négyszázezer forint értékű társadalmi munkára van szükség. Ordacsehiben nagyon soknak számít ez, de elvégezhető. A legnagyobb fogyasztó, termelőszövetkezet, a fuvaron kívül minden rendelkezésre álló eszközzel segíti, támogatja az ivóvízhálózat kiépítését. — Itt tartunk most — mondja a tanácselnök. — Még a héten megalakul a törpe vízműtársulás. A tanácsház udvaráról a major felé mutat A falu legmagasabb pontján áll majd harminc köbméteres hidrogló a bus. Még az idén föld alá kerül néhány száz méternyi vízvezeték, aztán jövőre a többi. Mivel az égető vízgond egyformán sújtja a falu minden lakóját arra gondoltak, előbb a harminc közkutat kötik be a hálózatba, aztán jönnek csak a lakások. Az 5700 méteres vízhálózat teljes kiépítésével 1969-ben végeznek, amikorra a több mint 1100 ordacsehi lakos egészséges ivóvízhez jut Addig eldől az is, hogy hányan nyúltak inkább a boroskancsó után a vizespohár helyett, hivatkozva a rossz csehi víz káros hatására. (Nagy) 3 SOMOGYI NEPIAP Tizenötezer egyetemi, főiskolai hallgató lakik diákszállókban Ebben a tanévben a Művelődésügyi Minisztérium felsőoktatási intézményeinek nappali tagozatán 30 000-en készülnek választott hivatásukra. A diákotthonokban, kollégiumokban az idén már a hallgatók felét helyezik el szemben a tavalyi 17,2 százalékkal. Budapesten, ahol a fiatalok nagy része szüleinél lakik, csupán a hallagatók 30—36, vidéken a diákok mintegy 65—75 százaléka talál otthonra a kollégiumokban. Új, korszerű kollégiumok is megnyitják kapuikat — az Egri Tanárképző Főiskola új kollégiumában például 300 olyan hallgató talál otthonra, akiknek nagy része korábban albérletben lakott. Tanévkezdésre beköltözhető lesz Nyíregyházi Tanárképző Főisakola 300 személyes kollégiuma is. A Debreceni Tanítóképző Intézet 100 személyes diákotthonnal gazdagodik az ősszel. A diákszállókban a fiataloknak — havi 200 forintos térítésért — háromszori étkezést biztosítanak, sőt a mosatásról is gondoskodnak. Egy-egy kollégiumi hallgató ellátása havonta 900 forintba kerül államunknak. A kollégiumok falain kívül élő egyetemi, főiskolai hallgatók közül további mintegy 9000 fiatal szintén kedvezményes áron étkezhet a menzákon, így naponta összesen 24 000 egyetemi és főiskolai diák kosztjáról gondoskodnak az étkeztetési vállalatok. Tanuló fonónők Száznegyvenhárman jelentkeztek a Társadalmunk időszerű kérdései szakszervezeti politikai oktatásra a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában. Both Rudolf, az üzem kultúrfelelőse elmondta, hogy nagy az érdeklődés a munkásnők között a különféle tanfolyamok előadásai iránt. Sokan jelentkeztek a szeptember utolsó napjaiban kezdődő Ifjúsági akadémiára is. Itt az előadásokat meghívott TIT-előadók tartják. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a fiatalokat is érdekli a történelem A munkásakadémia történelmi tagozatára például ötven százalékban fiatal lányok jelentkeztek. ni őket a Meg lehet találnyelvtanfolyamokon is. Az üzemben ebben az évben nagy a nyelvtanulási láz. Az orosz mellett az angolra meg a németre is van jelentkező. A nyelvtanfolyamokat is a vállalatnál tartják. Ezzel akarják elősegíteni, hogy akinek ideje és kedve van egy-egy idegen nyelv elsajátításához, a lehetőséget is megtalálja rá az üzemben. Lenin szülővárosa 1970-ben A Volga menti Uljanovszk (régi nevén: Szimbirszk), Lenin szülővárosa a forradalom vezérének századik évfordulójára (1970) teljesen átalakul. Lenin szülőházát eredeti állapotában helyreállítják. Az egyemeletes faházat új, szilárd alapra helyezik, a falakat és a padlózatot különleges vegyszerrel itatják át, majd az egész építmény fölé pavilont emelnek, hogy megvédjék az idő vasfoga és az időjárás szeszélyei ellen. Itt kap helyet Lenin egész életműve, valamint azok a munkák és dokumentumok, amelyeket forradalmi tevékenységének szenteltek. Egy másik házban, ahol Vologya Uljanov 18 éves koráig nevelkedett, mindent — az íróasztaltól kezdve a könyveken keresztül egészen szamovárig és kerti ollókig — régi fényű képek és szemtanúk elbeszélései alapján eredeti helyére tesznek vissza, hogy az belseje az akkori idők hangulatát árassza. A város negyed kilométer hosszú emlékzónájában is az egykori Szimbirszk légkörét teremtik meg. Az utca, amelyen az Uljanov család háza áll, pontosan olyan lesz, mint amilyen a XIX. század végén volt. Még a kereskedők boltját, csendőrök őrbódéját és a kézműves műhelyét is megtalálhatja itt a látogató. A korszerű aszfaltút helyett ismét kövezett utat építenek, és a villanylámpákat petróleumlámpákkal helyettesítik. A városba látogató turisták számára nagy szállodákat építenek. Az emlékzóna szomszédságában lebontják a régi, rozoga házakat, s helyettük több emeletes korszerű lakóházakat emelnek. Lassan, fokozatosan ide költözik majd át Uljanovszk 10 000 lakója. “Azt hiszem, Uljanovszk pontosan olyan tágas, levegős, napfényes és kényelmes amilyennek Lenin a jövő városát megálmodta« — mondotta Brokszman, a város főépítésze.Alekszandr