Somogyi Néplap, 1968. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-21 / 273. szám

VILÁG PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK! XXV. évfolyam, 273. szám 1968. november 21., csütörtök Ára: 70 fillér A párt fél évszázados jubileumának alkal­mából ünnepi ülésen emlékezett meg a me­gyei pártbizottság a Kommunisták Magyar­­országi Pártjának születésnapjáról. A kibő­vített ülést, amelyen részt vettek a megye és a város régi munkásmozgalmi harcosai, társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális életének képviselői, a megyei pártbizottság hétfőn átadott új székházának nagytermében rendezték meg. A díszelnökségben helyet fog­lalt Losonczi Pál, a Központi Bizottság tagja, az Elnöki Tanács elnöke is. Majakovszkij Benin című költeményéből Tímár Éva, a Csiky Gergely Színház művésze mondott el egy részletet az ünnepi ülés részt­vevőinek, majd Szigeti István, a megyei párt­­bizottság titkára nyitotta meg a megyei párt­­bizottság kibővített ülését. Ezután Németh Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára lé­pett a mikrofonhoz. Ünnepi beszédét az alábbiakban rövidítve közöljük. Németh Ferenc elvtárs beszéde —­ Tesztelt pártbizottság, kedves elvtár­sak! 1918. novem­ber 24-e a ma­gyarországi munkás­­mozgalom történelmi je­lentőségű ese­ménye volt. Ekkor alakult meg a Kom­munisták gyarországi Ma­Pártja. Néhány héttel ezelőtt emlékeztünk meg az őszi­rózsás forrada­lom 59. évfor­dulójáról, most a pedig pártunk, Kommunis­ták Magyaror­szági Pártja születésének fél évszázados jubileumát ün­nepli a ma­gyar munkásosztály, a dol­gozó magyar nép. A párt megalakulása fordulópont volt a magyar munkásmozga­lom történetében, s egyúttal új szakasz kezdetét jelentette Magyarország népének éle­tében is. Világtörténelmi fordulat kezdetét élte ekkor az embe­riség. A Lenin alapította kommunista párt az oroszor­szági bolsevikokkal az élen győzelemre vitte az októberi forradalom zászlaját, s meg­teremtette a világ első mun­kás-paraszt államát. A föld­kerekség egyhatodán győzött a szocialista forradalom, és elindult diadalmas útjára ke­lettől nyugatig, északtól lig, új reményt ébresztve de­az elnyomott és kizsákmányolt, az első világháború borzal­maitól meggyötört dolgozó milliók szívében. Büszkék vagyunk arra, hogy sok tíz­ezer hadifogoly­­ honfitársunk is fölismerte: az októberi for­radalom ügye magyar ügy is. Magukévá tették a szocia­lista forradalom eszméjét, s mintegy százezren léptek a Vörös Hadsereg és a partizánosztagok soraiba.vörös Az első világháború végén Magyarországon is a vég­sőkig kiéleződtek a fő társa­dalmi ellentmondások, az uralkodó osztályok pedig po­litikailag csődbe jutottak. A kiáltó ellentétek hatására robbanásig feszült volt helyzet hazánkban. A pusztí­­­tó háború emberfölöttivé fo­kozta a szenvedéseket. A szegény emberek véreztek a frontokon, otthon maradt családtagjaik pedig viselték a háború terheit. Szinte em­bertelen körülmények között robotoltak a gyárakban, a földeken a parasztoktól az utolsó élelmiszerkészleteket is elrekvirálták. A kisemmizett, SA nincstelenné vált éhező sze­­nység megelégelte a mér­etetlen szenvedést, az eszte­len vérontást, az urak hábo­rúját 1918-ban olyan tömeg­mozgalmak bontakoztak ki, amelyek méreteikben és mi­nőségükben messze túlhalad­tak minden korábbi megmoz­dulást. Az 1918 januári és még inkább a júniusi nagy politikai tömegsztrájkok már forradalmi jellegű megmozdu­lások voltak. 1918 őszére for­radalmi helyzet alakult ki Magyarországon is. Az új helyzetben refor­mokkal, foltozgatásokkal nem lehetett megoldani a társa­dalmi bajokat. A helyzet a forradalom győzelmének ki­vívására alkalmas párt meg­szervezését igényelte. A kö­vetendő út kijelölése, a nem­­­zet többségét kitevő osztályok és rétegek forradalmi harcra való fölkészítése a proletariá­tus pártjára várt. A tömegek reformok helyett gyökeres változást akartak. Híven fe­jezi ki törekvésüket a de­mokratikus forradalom vi­harmadara, a polgári dalmat régóta váró Ady, forra­aki a következőket írta: »­Eddig volt egy Magyarország, a ké­réseké, mely meglapuló ere­jével küzdött, nagyon sokszor képzelt ellenségek ellen. Ez a mai robbanó Magyarország már tudja, hogy az ellenség itt bent van, s hogy ezzel az ellenséggel le kell számolni.­« A magyar dolgozó nép meg­kezdte a leszámolást, s 1918. október 30-ról 31-re virradó éjjel _ győzelemre vitte az őszirózsás polgári demokrati­kus forradalmat. Valóságos népforradalom volt ez, ame­lyet a munkásosztály vezetett, s amely túllépte a polgári demokratikus kereteket, és kezdettől fogva magában hordta a szocialista forrada­lom csíráit. Már a forradalom győzel­mének másnapján sok olyan munkásg­yűlés zajlott le a fő­városban, amelyeken minde­nekelőtt az Oroszországból hazatért kommunista hadi­foglyok, a baloldali szociál­demokraták és a baloldali szocialisták kezdeményezésére a szocialista köztársaságot él­tette az összegyűlt tömeg, s határozottan követelte oroszországi példa követését az Az őszirózsás forradalom győzelme nagy jelentőségű esemény volt a magyar mun­kásmozgalom további fejlő­dése szempontjából is. Hatá­sára a szociáldemokrata pártban tovább erősödött a baloldal. Erre nagy szükség volt, mert az SZDP jobbol­dali vezetői az orosz prole­­tárforradalom fényénél és a magyarországi forradalmi mozgalmak soha nem látott fellángolásánál sem ismerték föl a munkásosztály és párt­ja szerepét, s nem vállalkoz­tak az öntudatra ébredt pro­letariátus forradalmi harcá­nak a vezetésére. 1918 utolsó hónapjainak politikai viszonyai kedvezőek voltak a forradalmi munkás­­mozgalom fellendülése szem­pontjából. Az 1917-es beri forradalom hatására októ­szociáldemokrata párt balol­­­dali vezetői felismerték a helyzetet, látták, hogy a szocialista forradalomért harcoló párt halaszthatatlan­ megteremtése Nyíltan a színre léptek, elhatározták a jobboldali vezetőkkel szakítást, s hozzákezdtek való a párton belüli baloldal mun­kájának nagyarányú kibon­takoztatásához. A kommunisták moszkvai magyar cso­portjának vezetősége már november 4-én úgy döntött, hogy tagjainak többsége ha­zatér Magyarországra, és itthon kezdeményezi a forra­dalmi munkáspárt létrehozá­sát. Többoldalú előkészítés után 1918. november 24-én Budapesten, a Városmajor utcában megalakult a Kom­munisták Magyarországi Pártja. Az új forradalmi él­csapatban egyesültek azok a volt katonák, akik a mo­narchia bukását Szovjet-Oroszországból követően haza­tértek, és az orosz forrada­lom tüzében már kommunis­tákká váltak; a szociálde­mokrata párt baloldalának a tagjai, akik fölismerték a reformizmussal való szakí­tásnak és a kommunista párt megalakításának szükséges­ségét, és végül a forradalmi szocialisták csoportjához tar­tozó internacionalista mun­kások és értelmiségi fiata­lok. A párt vezetője Kun Bé­la, a Szovjet-Oroszországból hazatért forradalmár lett. A KMP létrejötte történel­mi szükségszerűség volt. Nem egyszerűen felülről, baloldali politikus által néhány kez­deményezett törekvés ered­ményeként született meg, ha­nem a történelmet formáló, alakító dolgozó tömegek óha­ja, megmásíthatatlan akarata öltött benne testet. Az egyre forradalmasodó tömegek méltó vezetőre találtak a lét­rejött kommunista pártban. A párt világosan megjelölte a célt, s a polgári demokrati­kus forradalom következetes véghezvitelére, majd annak szocialista forradalommá­l­ló továbbfejlesztésére mozgó­sította a forradalmi erőket. A KMP késlekedés nélkül hozzálátott a megrekedt pol­gári forradalom holtpontról való elmozdításához. A tö­megek előtt leleplezte a pol­gári és szociáldemokrata kor­mánynak a tőkés rend meg­­­mentését szolgáló politikáját, szociáldemokrata vezetők tehetetlen reformizmusát, s a szocialista forradalom prog­ramját állította szembe ez­zel. Az új forradalmi párt cé­lul tűzte ki a dolgozó nép munkások vezette hatalmá­a­­ak, a Tanácsköztársaságnak, proletariátus diktatúrájá­nak megteremtését. Követelte a munkások és a parasztok fölfegyverzését, a bankok és az üzemek köztulajdonba vé­telét, a földesúri és a papi földek megváltás nélküli, for­radalmi kisajátítását és át­adását azoknak, akik ezt év­századokon át vérükkel, ve­rejtékükkel öntözték. Prog­ramnyilatkozata nagy súlyt helyezett a tudás, közkinccsé tételére.a kultúra Pártunkra születése natától a nagy politikai pilla­ak­tivitás, a lefektetett elvek következetes megvalósítása jellemző. Ennek volt köszön­hető, hogy rövid hetek és hó­napok alatt tízezrek álltak soraiba, százezrek követték eszméit,­­ jelszavait, hogy megnyerte nemcsak a mun­kásosztály, hanem a nép többségét is. A proletárdikta­túra lenini eszméje meghó­dította a magyar dolgozó né­pet, s az 1919 márciusi sors­fordulón győzött a szocialista forradalom, kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. A KMF születésétől az egész dolgozó nép kezdve volt: programja, céljai pártja már ekkor is a legszélesebb nép­tömegek osztályérdekeit fejez­ték ki. A forradalmi hangulat ha­tására megmozdult a föld Somogyban is. Megyénkben a földkérdés sürgős megol­dása állt a középpontban. A somogyi kommunisták ezért elsősorban a földmunkás­szervezetekben dolgoztak. A földfoglalások bátor végre­hajtásával, az első termelő­­szövetkezetek létrehozásával, a somogyi direktórium 1919. március 10-i hatalomátvéte­lével a kommunisták vezette Somogy is hozzájárult a szo­cialista forradalom érlelődé­­séhez, országos méretű győ­zelméhez. Büszkék lehetünk rá, hogy bátor forradalmi elődeink jó politikai érzékkel ismerték föl a helyzetet, és egy percig sem késlekedtek a szükséges intézkedések megtételében. A baloldali szociáldemokraták irányításá­val Kaposváron már 1918 no­vember elején — a nemzeti tanács kaposvári bizottságá­nak létrehozásával egyidejű­leg — munkástanácsot alakí­tottak. De számos más helyen is létrejött a kettős hata­lom, néhol pedig, mint pél­dául Iharosberényben 1919 januárjában már a munkás­­tanács vette át a hatalmat. Örök történelmi érdeme a kaposvári munkástanácsnak, hogy 1919. február 25-i ülé­sén elhatározta a MIR bér­letében levő negyvenezer hol­das nagybirtok kisajátítását, mondván: »... az uradalom összes cselédségének egységes állásfoglalása alapján a ter­melés folyamatosságát csak az esetben látják biztosított­nak, ha az uradalmat teljes élő és holt felszerelésével, iparvállalataival együtt a ter­melőszövetkezetbe tömörült cselédeknek és a törvényben igény­jogosultnak minősített földmunkásoknak azonnal és haladéktalanul birtokába ad­ják.« Somogyhoz hasonlóan for­rongott az ország többi része is. A burzsoázia hiába vetet­te börtönbe a párt országos vezetőit, nem tudta útját áll­ni a kommunista mozgalom előretörésének. A forradalmi tömegek a kommunistákkal az élen törhetetlen akarattal és hittel küzdöttek a szocialista forradalom győzelméért, bebörtönzött kommunista ve­­­zetők szabadon bocsátásáért. 1919. március 21-én törté­nelmi ténnyé vált, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja nélkül nincs és nem lehet politikai kibontakozás, társadalmi megújulás Ma­gyarországon. A kommunista párt meg­testesítette a szociáldemokra­ta mozgalom minden osztály­harcos, forradalmi tradícióját, s vonzóereje kiterjedt a szo­ciáldemokrata párt tömegeire, annak egy sor szervezete tes­tületileg csatlakozott hozzá. A szociáldemokraták csak a Kommunisták Magyarországi Pártjával együttműködve mer­ték vállalni az ország vezeté­sét. A két párt egyesült. Ez a tény a hibák ellenére is nagy történelmi vívmány, igen nagy jelentőségű ese­mény volt, mert gyakorlati bizonyítékát adta annak, hogy csak a munkásosztály egyesí­tett erejével valósítható meg a néphatalom. A Kommunisták Magyaror­szági Pártja megalakulása történelmi fordulat volt a magyar fejlődésében. munkásmozgalom Először lett olyan vezérkara a magyar munkásosztálynak, amely magáénak vallotta a marxiz­mus—leninizmus eszméit, föl­ismerte és képviselte a mun­kásosztály érdekeit, és tuda­tosan vezette harcát. A kom­munisták programja, reálpo­­litikája, magas fokú szerve­zettsége tette önálló politikai tényezővé a magyar munkás­­mozgalmat. A kommunisták minden erejükkel a munkásosztály történelmi küldetésének, tör­ténelemfformáló szerepének megvalósulásáért küzdöttek 1919-ben csakúgy, mint a párt fél évszázados története során bármikor. A vezetésük­kel létrehozott Tanácsköztár­saság pártunk több forradal­mi célkitűzését valóra váltot­ta: elvette a tőkésektől a ha­talmat, a földet, a gyárat. Az életbe léptetett szocialista vívmányok nagy lelkesedést váltottak ki a dolgozó tö­megekből. Sajnos a Magyar Tanácsköztársaság 133 dicső­séges nap után elbukott. Bár a forradalom bukásának vol­tak belső okai is, a Tanács­­köztársaságot a magyar el­lenforradalom az imperialista fegyveres beavatkozás segít­ségével fojtotta vérbe. Első proletárdiktatúránkat legyőzte az intervenciós akkor an­tantseregek túlereje, de a magyar kommunista mozga­lom számára ma is erőforrást­ jelentenek a szerzett tapasz­talatok. A Magyar Tanács­­köztársaság a magyar kom­munista mozgalom, a mun­kásosztály, a dolgozó nép nagy iskolája volt. A Ta­nácsköztársaság idején munkásosztály bebizonyította, a­hogy hivatott és képes a nemzet vezetésére, az ország kormányzására. Az első magyar proletárha­talmat megdöntötte az inter­venció, de az eszmét nem tudta eltiporni. Az kitörölhe­tetlenül élt tovább az elnyo­mottak szívében. Elvtársak! A Kommunisták Magyaror­szági Pártja negyedszázadon át illegalitásban folytatta harcát A kom­munisták élete hihetetlen szenvedések, meg­próbáltatások és üldöztetések közepette telt el. A minden képzeletet felülmúló más, a brutális terror­ernyő­azon­ban nem tudta megtörni, felszámolni a pártot mert munkásosztály, a dolgozó tö­­­megek legjobbjait tömörítette soraiba. Pártunk azért tudta kiállni a történelem próbáját azért vált képessé és méltóvá történelmi hivatásának be­töltésére a véres terror idején és a szocialista hatalom vég­leges kivívása után is, mert mindig hű maradt a marxiz­mus a leninizmushoz. Az élet­ben maradt kommunistákat hiába üldözte és tartotta ál­landó rettegésben a Horthy­­rendszer, a párt tovább élt és dolgozott. A fehérterror ál­dozatául esett hős kommu­nista mártírok és letartózta­tott kommunisták helyébe ál­landóan újak és újak léptek. Nem rettentette el őket sem­miféle fenyegetés, semmiféle erőszak. A politikai jogfosz­­tottság, a zabolátlan rága­­g a romhadjárat, a válogatott kínzások, sanyargatások miatt hírhedtté vált börtönök — amelyek állandóan tele vol­(iFolytatás a 3. oldalon) iNTEZfe* ' ) . ..W­Y V ' r -ÖTVENÉVES A PÁRT ÜNNEPI ÜLÉST TARTOTT A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG Kispeti Géza átveszi a kitüntetést az Elnöki Tanács elnöké­től. Az ünnepi ülést Szigeti István nyitotta meg.

Next