Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-11 / 210. szám

A tavalyinál jobban fizetett a búza­ mérlegen a gabonabetakarítás eredménye Csak így tovább — bízva mondhatjuk ezt az idei ga­bonabetakarítás eredményei láttán. Mindaz a sok-sok erő­feszítés, anyagi és erkölcsi befektetés, amely az elmúlt esztendőkben a kalászosok ho­zamának növelése érdekében történt, fokozatosan meghozza eredményét. Bebizonyosodott, hogy ha a szükséges agro­technikai eljárásokat, a ren­delkezésre álló ko­rszerű gépi és kémiai eszközöket okosan alkalmazza egy-egy gazdaság, még az időjárás sem fog ki úgy a vetésen, mint egyéb­ként. Erre álljon itt tanúság­tételül az idei aratás. Jó előkésztés A múlt év őszén jól készí­tették elő a talajt a kalászo­sok alá — ez a megye egé­széről általában elmondható —, kielégítően gondoskodtak tápanyag-utánpótlásról a szö­vetkezetek, s a vetőmag mi­nőségét és mennyiségét ille­tően is kevesebb kifogás me­rült fel, mint korábban, mert többnyire a vetőmag-felügye­lőséghez küldött mintáról kapott vélemény alapján ve­tettek a gazdaságok. Az át­­teleléssel sem volt különösebb baj. A tavaszi kalászosok ve­tésével kissé késlekedtek ugyan, azonban később az időjárás kedvezett, s »utolér­ték magukat« a növények. A fejtrágyázás már a tél végén megkezdődött, s mintegy 140 000 holdon végezték el ezt a munkát a somogyi tsz-ek. Aztán éppen a kalászosok gyors fejlődése akadályozta meg a gazdaságokat abban, hogy a gyomirtását gabonák vegyszerei az előirányzott területen elvégezzék. Mint azt Kersák Jenő, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának pártvezetője elmondotta, cso­alig 68 000 holdon végeztek ezzel a munkával a tsz-ek, s a sok eső miatt a hatás is elmaradt a várttól. Több a gép . Mindent összegezve, szép termést takarítottak be a szö­vetkezetek — mondta Kersák elvtárs. — Általában a tava­lyihoz hasonló jó eredménye­ket értek el, a búza többet is fizetett holdanként, átlagosan mintegy 70—80 kilóval. Egyre több a gép a mező­­gazdasági nagyüzemekben. Az idei gabonabetakarítást csak­nem kizárólag gépek — zöm­mel kombájnok — végezték. Ezeknek a munkába állítása és alapos kihasználása foko­zott körültekintést igényelt. Az idei tapasztalatok azt mu­tatják, hogy néhány gazda­ságban az aratás miatt a betakarítási elhúzódása veszte­ség elérte a 20—25 százalékot is. A termelőszövetkezeti kombájnok száma az idei be­takarításnál mintegy hússzal haladta meg a múlt évit, ám a régebbi gépek annyira el­használódtak, hogy — a hos­­­szú szalmájú, megdőlt és he­lyenként nagyon gazos gabo­nában — bizony itt-ott csak­­nehezen boldogultak, és a munkájuk sem volt minde­nütt kifogástalan. További lehetőségek Végső soron a legtöbb kö­zös gazdaságban elégedettek az idei gabonatermés mennyi­ségével és minőségével. A búza megyei átlaga például csaknem 15 mázsa holdan­ként. Több mint 156 700 hold­ról kellett letakarítani a sze­met, ebből mintegy 107 000 hold volt a kenyérgabona te­rülete. A kenyérnek való ott van az állami és a szövetke­zeti magtárakban meg a tsz­­tagok padlásán, biztonságban várja a felhasználást. A múlt évben kereken 9250 kenyérgabonát vett meg vagon az állam a gazdaságoktól, az idén — mostanáig — több mint 12 700 vagonnyit vásá­roltak fel Somogyban. Mindez azt mutatja, hogy jó úton halad a gabonatermesztés me­gyénkben, de azt is látni kell, hogy a lehetőségek még nin­csenek teljesen kihasználva. Ez a jövő egyik legfontosabb feladata lesz, s most van az ideje a további szép eredmé­nyek megalapozásának. Hemesz Ferenc KÜLÖNLEGES TUDAKOZÓ Az ötlet nem mai keletű, számtalan változatban talál­kozhattunk már vele, mert népszerű és hasznos. A posta telefonszolgálatától a Kiván­csiak klubjáig, a Különleges tudakozótól a televízió Fó­rum műsoráig mind ugyanazt a célt szolgálja: választ adni az emberek kérdéseire. A marcali járás községeiben összegyűjtötték a lakosságot érdeklő kérdéseket, és a párt­­bizottság és­ a tanács vezetői látogattak oda a válaszokkal. Viták robbantak ki, érvek és ellenérvek csaptak össze, kö­zel kerültek egymáshoz a ve­zetők és a választók, s ez a szocialista mélyítette el a demokratizmust Balatonfenyvesen. a városi KISZ-bizottság üdülőtáborá­ban hetven KISZ-titkár vár­ta a különleges tudakozó vá­laszadóit: Deák Ferencet, megyei tanács ipari osztályá­n­­ak vezetőjét és Bencze Józse­fet, a városi tanács vb-elnök­­helyettesét. Mi érdekelte a fiatalokat? Minden. Ami Kaposvár és a megye fejlődésével össze­függő kérdés létezett, a sport­tól a klubmozgalmakig, az if­júsági szórakozóhelyek hiá­nyától a cseh­ vidámpark épí­téséig, azt mind-mind feltet­ték, s ha nem voltak meg­elégedve a válasszal, tovább kérdeztek. Délután három óra­kor kez­dődött a kérdezz-felelek, este hét órakor még mindig­­ akadt kérdező. Nehéz volna eldönteni, hogy a körülbelü ötven (!) feltett kérdés közül hány nem volt közérdekű, a segíteni akarás szándéka nélküli? Minden mondat mögött ott húzódott a város szeretete, féltése, az a gondolat, egy-egy ötlettel talán mi hogy segíthetünk, előrevihetjük is a városfejlesztés nehéz és fele­lősségteljes munkáját. Deák Ferenc és Bencze Jó­zsef két sűrűn gépelt papírla­pot kapott a táborból, ahol előzetesen jó néhány kérdést összegyűjtöttek. Ahogy ké­sőbb kiderült, ez csupán »be­­melegítőnek« volt elég, mert percenként hozták az újabb cédulákat, s az asztalon egyre nőtt a papírtömeg. Szinte nem is sikerült olyan gyorsan fe­lelni, hogy még a válasz alatt ne érkezett volna újabb kér­dés. Hogy a fiatalokat en­­­nyire érdeklik a gazdasági problémák, szemmel tartják és figyelemmel kísérik az or­szágos vezetőkkel folytatott tárgyalásokat, a parlamenti interpellációkat és a kapott válaszokat, azt bizonyítja: a jó értelemben vett lokálpat­rióta-szellem — melyet oly sokan hiányoltak a kaposvári fiatalokból — él és cselekvés­re mozdít. Amikor Bencze Jó­zsef közölte, hogy az új ifjú­sági ház elkészítésére írtak ki tervpályázatot, most né­­hányan máris nyújtogatták a kezüket, hogy ha kell a társa­dalmi munka, azonnal jelezze a város, mert szívesen dolgoz­nának, csak minél előbb el­készüljön. A másik tapasztalat viszont az volt — s ezt is meg kell mondani anélkül, hogy a ta­nácstagok áldozatkész és fá­radságos munkáját kétségbe­­vonnánk —, hogy a városfej­lesztéssel kapcsolatos elkép­zelések és tervek ismertetése valahol elakadt. Nem jutott el a fiatalokig, pedig — s ezt ez a balatonfenyvesi délután fé­nyesen igazolta — őket min­den érdekli, még akkor is, ha tízéves távlatokról hallanak. Jólesett ott ülni és hallgat­ni őket. őszinte és nyílt kér­dés-felelet jellemezte a bala­tonfenyvesi beszélgetést, g. g. Kazánház a tetőn Az országban először ter­vez a tetőre kazánházat a Lakást és Kommunális Jeteket Tervező Vállalat. Épü­l tüzelőanyag súlyának lénye­ges csökkenése, vagyis a szén­tüzelés helyett most már mindinkább előtérbe kerülő gáz- és olajfűtés teszi lehető­vé ezt a szokatlan, de nagyon gazdaságos tervezési megol­dást. A gázt és az olajat ugyanis csöveken könnyen to­vábbíthatják a tetőkazánba. A hagyományos pincekazánok el­maradásának jelentős haszna, hogy több hely marad pince­garázsok, raktárak részére. Kukorica­törés A kastélyos­­dombói Nép­akarat Tsz­­ben megkezd­ték a korai érésű amerikai fajta törését. kukorica A tsz öt holdon ter­melt képpen kísérlet­korai fajta kukori­cát. Most ezt a terményt ta­karmányelő­legként adják a Telnek tagoknak. a sze­kerek, 20—25 mázsa holdan­ként átlagter­mésre számíta­nak. A munkaidő kihasználásáról Aki egy hónap alatt kettőt dolgozik — Hogyan vélekednek a ló­gósokról azok, akik minden­nap rendesen elvégzik a mun­kájukat? Koczka Péter, a Finom­­mechanikai Vállalat lakatos­részlegének csoportvezetője válaszol: — Kérdés, kit nevezünk ló­gósnak, mert olyan ember mindenütt van, akit noszogat­ni kell, hogy dolgozzon. Ezek­ről elmarasztalóan véleked­nek a többiek. — És ez semmit sem ér? — Nem, mert nem a sze­mébe mondják az illetőnek, hanem a háta mögött. Úgy vannak ezzel, hogy elvégzik a munkájukat, aztán azt tartják, hogy letettek minden gondot. Miattuk a másik ember úgy élhet, dolgozhat, ahogy akar, nem szólnak fele. nyük persze ettől még Vélemé­van, csak úgy gondolkodnak, jobb, ha elkerülik a legkisebb ös­­­szeütközést is a brigádon belül. — Szocialista brigád ez a kollektíva? — Nem, csak brigádnak hívjuk, így egymás közt. Kü­lönben elég sok a munkánk, amellett fegyelmezni ritkán kell. Késés, mulasztás vagy efféle még ritkábban fordul elő. Amikor a munkaidő ki­használásáról beszélünk, mind­untalan ugyanoda kanyaro­dunk vissza­ a keresethez. — Erős a normánk, meg kell érte dolgozni — mondták a transzformátorrészlegben és a lakatosoknál is. — Mit gondol, a segédmun­kás mennyit keres? — kér­dezi Kocka Pétert­­— Ezeröt­­száz-ezerhatszáz forintot, pe­dig itt van mit megfogni. Vassal dolgozunk, nem kön­­­nyű munka. — És a szakmunkások? —­ A régiek többet. De az átlag nincs kétezer. A pénz mindenkinek kell, a többség nálunk alaposan megdolgozik érte. Szatyin Béla mögött tizen­nyolc év van a szakmában az irodagépeseknél. — Tudja, mennyit dolgozom egy hónapban, hogy a nor­mám meg a jó fizetésem meglegyen? Várakozóan néz rám és folytatja: — Kapaszkodjon meg! 26 700 percet Ennyi javításról kell elszámolnom egy hónap alatt. Hárman-négyen is hangosan számolunk. — A 26 700-ban 445-ször van meg a hatvan. Szatyin Béla négyszáznegyvenöt órát dolgozik egy hónapban. Két­szer annyit, mint bárki m­ás a munkahelyén. — Persze magam sem töl­tök el több időt a munkahe­lyemen, mint mások, sőt a szabad szombat miatt inkább kevesebbet. A hét ötvenes órabérben dol­gozó kezdő műszerésznek kö­rülbelül 210 órát kell teljesí­tenie. Náluk az egy-egy ja­vításra megadott idő még na­gyobb, és ez a szakmában el­töltött évekkel arányosan csökken. — Nekem húsz perc alatt kell elvégeznem, amit mond­juk a kezdőnek ötven perc alatt. Az elv támadhatatlannak látszik, de a gyakorlat más. Senki sincs bebiztosítva az itt eltöltött 18 évével, hogy egy egyszerűbb javítani valóval nem szalad ki alaposan az időből. És ettől a norma mindjárt ijesztően szigorú és feszes lesz. Ugyanakkor ott van az írógépeseknél még a javítani­való hiányában eltöltött órák, félórák ijesztő árnyéka. Néha még az anyaghiányé is. De vessük össze a kettőt! — Készítenek néha szük­ségből maguk is alkatrésze­ket, amelyek beszerzése ne­héz, vagy időszakonként le­hetetlen? — Nem is ritkán — , feleli Meggyes Ferenc részlegvezető. — Néha még szerszámokat is, amelyekkel megkönnyíthetjük a munkát Azokat a szabad órákat, amikor a szakmai jellegéből adódóan nincs munkája né­hány embernek, jobban ki le­hetne használni a hiányzó al­katrészek pótlására, készítésé­re. Esetleg tartalékba is gyárt­hatnának ezekből. Baranyai János szb-titkár így összegezi véleményét: — Az irodagépesek veze­tője még új ember, de már így is sokat tett a munka­­fegyelem javításáért, a mun­kák jobb megszervezéséért. Úgy hiszem, nem kell sokáig várni ennél jobb eredmények­re sem. Sajnos, a műhelyek korszerűtlenek, a részlegek szétszórtak, így nehezebb a munkafegyelem megtartása. Néha kerülgetniük kell egy­mást a dolgozóknak, ez sok bosszankodásra, morgolódásra ad okot. Nem egyszer az ipari tanulókkal való törődés is több gondot körülmények okoz, mintha a kifogástalanok lennének. Nagy József SOMOGYI NÉPLAP csütörtök, 1969. szeptember 11. ■m nehezen szakadozik föl a­z Y reggeli ködfátyol, az át­ázott földbe mélyen süllyed a cipő. — Korán ősziesre fordult az idő — jegyzi meg az ordacsehi szövetkezet kertészetében az egyik asszony. A földből kihú­zott zöldséget egymáshoz ütö­­geti. Nehezen válnak le a gyö­kérről a földrögök. — ötven mázsa sárgarépát, huszonöt mázsa petrezselymet szállítunk. Ez lesz az első zöld­séges küldemény. — Szép, szép, de lehetne még jobb is. Az idei időjárás elég sok zavart okozott — Itt volt a rengeteg eső, aztán mégis nehéz kihúzkodni a gyökeret. Jobban lazítsd meg avval az ásóval! Nő a petrezselyem,halom. És közben beszélgetnek. Mint mindig, amikor együtt vannak, szó esik itt mindenről. Ottho­ni gondokról, munkáról, kere­setről, gazdálkodásról. — Nekem még az ezer órám sincs meg — jegyzi meg egyi­kük. — Nincs? A múltkor néz­tem, én már jóval túl vagyok rajta. — Nagyon kell igyekeznie az embernek, hogy meglegyen a kötelező ezerkétszáz óra. — Hát annyit legalább el kell érni. Mert ugye kell ez a háztájihoz, meg a nyugdíjév­hez is. Nem mindegy az em­bernek! Nyugdíj. Ezzel a gondolattal aztán olyan témához érnek, ami sokakat foglalkoztat itt. Vannak fiatalok köztük, de szép számmal akadnak a nyu­­díjk­orhatárhoz közeledők is. — Nem tudom, hogyan bí­rom a még visszalevő két évet. Most még megy, megy, mindig fogy az erő. Érzem,de — Jó lenne, ha nálunk is le­szállítanák az asszonyok nyug­díjkorhatárát ötvenöt évre. — Hát igen. Az kéne. Mert hogy van az ember. Ha bírja, akkor úgyis jön még, dolgozik utána is. — Talán majd megérjük azt is. Hiszen sok minden válto­zást megértünk már. Sok min­denre mondtuk, de jó lenne, aztán bekövetkezett. — Az igaz. De úgy lenne jó, ha minél előbb meghoznák ezt a határozatot. Derülnek a türelmetlenke­­dőn. A felázott­ földbe könnyen szalad az ásó. Terebélyesedik, nő a zöldséghalom. És mint mindig, amikor együtt van­nak az asszonyok, beszélgetnek közben. Mindenről, ami fog­lalkoztatja őket... V. M. Reggel a kertészetben

Next