Somogyi Néplap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-11 / 210. szám
A tavalyinál jobban fizetett a búza mérlegen a gabonabetakarítás eredménye Csak így tovább — bízva mondhatjuk ezt az idei gabonabetakarítás eredményei láttán. Mindaz a sok-sok erőfeszítés, anyagi és erkölcsi befektetés, amely az elmúlt esztendőkben a kalászosok hozamának növelése érdekében történt, fokozatosan meghozza eredményét. Bebizonyosodott, hogy ha a szükséges agrotechnikai eljárásokat, a rendelkezésre álló korszerű gépi és kémiai eszközöket okosan alkalmazza egy-egy gazdaság, még az időjárás sem fog ki úgy a vetésen, mint egyébként. Erre álljon itt tanúságtételül az idei aratás. Jó előkésztés A múlt év őszén jól készítették elő a talajt a kalászosok alá — ez a megye egészéről általában elmondható —, kielégítően gondoskodtak tápanyag-utánpótlásról a szövetkezetek, s a vetőmag minőségét és mennyiségét illetően is kevesebb kifogás merült fel, mint korábban, mert többnyire a vetőmag-felügyelőséghez küldött mintáról kapott vélemény alapján vetettek a gazdaságok. Az átteleléssel sem volt különösebb baj. A tavaszi kalászosok vetésével kissé késlekedtek ugyan, azonban később az időjárás kedvezett, s »utolérték magukat« a növények. A fejtrágyázás már a tél végén megkezdődött, s mintegy 140 000 holdon végezték el ezt a munkát a somogyi tsz-ek. Aztán éppen a kalászosok gyors fejlődése akadályozta meg a gazdaságokat abban, hogy a gyomirtását gabonák vegyszerei az előirányzott területen elvégezzék. Mint azt Kersák Jenő, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának pártvezetője elmondotta, csoalig 68 000 holdon végeztek ezzel a munkával a tsz-ek, s a sok eső miatt a hatás is elmaradt a várttól. Több a gép . Mindent összegezve, szép termést takarítottak be a szövetkezetek — mondta Kersák elvtárs. — Általában a tavalyihoz hasonló jó eredményeket értek el, a búza többet is fizetett holdanként, átlagosan mintegy 70—80 kilóval. Egyre több a gép a mezőgazdasági nagyüzemekben. Az idei gabonabetakarítást csaknem kizárólag gépek — zömmel kombájnok — végezték. Ezeknek a munkába állítása és alapos kihasználása fokozott körültekintést igényelt. Az idei tapasztalatok azt mutatják, hogy néhány gazdaságban az aratás miatt a betakarítási elhúzódása veszteség elérte a 20—25 százalékot is. A termelőszövetkezeti kombájnok száma az idei betakarításnál mintegy hússzal haladta meg a múlt évit, ám a régebbi gépek annyira elhasználódtak, hogy — a hosszú szalmájú, megdőlt és helyenként nagyon gazos gabonában — bizony itt-ott csaknehezen boldogultak, és a munkájuk sem volt mindenütt kifogástalan. További lehetőségek Végső soron a legtöbb közös gazdaságban elégedettek az idei gabonatermés mennyiségével és minőségével. A búza megyei átlaga például csaknem 15 mázsa holdanként. Több mint 156 700 holdról kellett letakarítani a szemet, ebből mintegy 107 000 hold volt a kenyérgabona területe. A kenyérnek való ott van az állami és a szövetkezeti magtárakban meg a tsztagok padlásán, biztonságban várja a felhasználást. A múlt évben kereken 9250 kenyérgabonát vett meg vagon az állam a gazdaságoktól, az idén — mostanáig — több mint 12 700 vagonnyit vásároltak fel Somogyban. Mindez azt mutatja, hogy jó úton halad a gabonatermesztés megyénkben, de azt is látni kell, hogy a lehetőségek még nincsenek teljesen kihasználva. Ez a jövő egyik legfontosabb feladata lesz, s most van az ideje a további szép eredmények megalapozásának. Hemesz Ferenc KÜLÖNLEGES TUDAKOZÓ Az ötlet nem mai keletű, számtalan változatban találkozhattunk már vele, mert népszerű és hasznos. A posta telefonszolgálatától a Kiváncsiak klubjáig, a Különleges tudakozótól a televízió Fórum műsoráig mind ugyanazt a célt szolgálja: választ adni az emberek kérdéseire. A marcali járás községeiben összegyűjtötték a lakosságot érdeklő kérdéseket, és a pártbizottság és a tanács vezetői látogattak oda a válaszokkal. Viták robbantak ki, érvek és ellenérvek csaptak össze, közel kerültek egymáshoz a vezetők és a választók, s ez a szocialista mélyítette el a demokratizmust Balatonfenyvesen. a városi KISZ-bizottság üdülőtáborában hetven KISZ-titkár várta a különleges tudakozó válaszadóit: Deák Ferencet, megyei tanács ipari osztályának vezetőjét és Bencze Józsefet, a városi tanács vb-elnökhelyettesét. Mi érdekelte a fiatalokat? Minden. Ami Kaposvár és a megye fejlődésével összefüggő kérdés létezett, a sporttól a klubmozgalmakig, az ifjúsági szórakozóhelyek hiányától a cseh vidámpark építéséig, azt mind-mind feltették, s ha nem voltak megelégedve a válasszal, tovább kérdeztek. Délután három órakor kezdődött a kérdezz-felelek, este hét órakor még mindig akadt kérdező. Nehéz volna eldönteni, hogy a körülbelü ötven (!) feltett kérdés közül hány nem volt közérdekű, a segíteni akarás szándéka nélküli? Minden mondat mögött ott húzódott a város szeretete, féltése, az a gondolat, egy-egy ötlettel talán mi hogy segíthetünk, előrevihetjük is a városfejlesztés nehéz és felelősségteljes munkáját. Deák Ferenc és Bencze József két sűrűn gépelt papírlapot kapott a táborból, ahol előzetesen jó néhány kérdést összegyűjtöttek. Ahogy később kiderült, ez csupán »bemelegítőnek« volt elég, mert percenként hozták az újabb cédulákat, s az asztalon egyre nőtt a papírtömeg. Szinte nem is sikerült olyan gyorsan felelni, hogy még a válasz alatt ne érkezett volna újabb kérdés. Hogy a fiatalokat ennyire érdeklik a gazdasági problémák, szemmel tartják és figyelemmel kísérik az országos vezetőkkel folytatott tárgyalásokat, a parlamenti interpellációkat és a kapott válaszokat, azt bizonyítja: a jó értelemben vett lokálpatrióta-szellem — melyet oly sokan hiányoltak a kaposvári fiatalokból — él és cselekvésre mozdít. Amikor Bencze József közölte, hogy az új ifjúsági ház elkészítésére írtak ki tervpályázatot, most néhányan máris nyújtogatták a kezüket, hogy ha kell a társadalmi munka, azonnal jelezze a város, mert szívesen dolgoznának, csak minél előbb elkészüljön. A másik tapasztalat viszont az volt — s ezt is meg kell mondani anélkül, hogy a tanácstagok áldozatkész és fáradságos munkáját kétségbevonnánk —, hogy a városfejlesztéssel kapcsolatos elképzelések és tervek ismertetése valahol elakadt. Nem jutott el a fiatalokig, pedig — s ezt ez a balatonfenyvesi délután fényesen igazolta — őket minden érdekli, még akkor is, ha tízéves távlatokról hallanak. Jólesett ott ülni és hallgatni őket. őszinte és nyílt kérdés-felelet jellemezte a balatonfenyvesi beszélgetést, g. g. Kazánház a tetőn Az országban először tervez a tetőre kazánházat a Lakást és Kommunális Jeteket Tervező Vállalat. Épül tüzelőanyag súlyának lényeges csökkenése, vagyis a széntüzelés helyett most már mindinkább előtérbe kerülő gáz- és olajfűtés teszi lehetővé ezt a szokatlan, de nagyon gazdaságos tervezési megoldást. A gázt és az olajat ugyanis csöveken könnyen továbbíthatják a tetőkazánba. A hagyományos pincekazánok elmaradásának jelentős haszna, hogy több hely marad pincegarázsok, raktárak részére. Kukoricatörés A kastélyosdombói Népakarat Tszben megkezdték a korai érésű amerikai fajta törését. kukorica A tsz öt holdon termelt képpen kísérletkorai fajta kukoricát. Most ezt a terményt takarmányelőlegként adják a Telnek tagoknak. a szekerek, 20—25 mázsa holdanként átlagtermésre számítanak. A munkaidő kihasználásáról Aki egy hónap alatt kettőt dolgozik — Hogyan vélekednek a lógósokról azok, akik mindennap rendesen elvégzik a munkájukat? Koczka Péter, a Finommechanikai Vállalat lakatosrészlegének csoportvezetője válaszol: — Kérdés, kit nevezünk lógósnak, mert olyan ember mindenütt van, akit noszogatni kell, hogy dolgozzon. Ezekről elmarasztalóan vélekednek a többiek. — És ez semmit sem ér? — Nem, mert nem a szemébe mondják az illetőnek, hanem a háta mögött. Úgy vannak ezzel, hogy elvégzik a munkájukat, aztán azt tartják, hogy letettek minden gondot. Miattuk a másik ember úgy élhet, dolgozhat, ahogy akar, nem szólnak fele. nyük persze ettől még Vélemévan, csak úgy gondolkodnak, jobb, ha elkerülik a legkisebb összeütközést is a brigádon belül. — Szocialista brigád ez a kollektíva? — Nem, csak brigádnak hívjuk, így egymás közt. Különben elég sok a munkánk, amellett fegyelmezni ritkán kell. Késés, mulasztás vagy efféle még ritkábban fordul elő. Amikor a munkaidő kihasználásáról beszélünk, minduntalan ugyanoda kanyarodunk vissza a keresethez. — Erős a normánk, meg kell érte dolgozni — mondták a transzformátorrészlegben és a lakatosoknál is. — Mit gondol, a segédmunkás mennyit keres? — kérdezi Kocka Pétert— Ezerötszáz-ezerhatszáz forintot, pedig itt van mit megfogni. Vassal dolgozunk, nem könnyű munka. — És a szakmunkások? — A régiek többet. De az átlag nincs kétezer. A pénz mindenkinek kell, a többség nálunk alaposan megdolgozik érte. Szatyin Béla mögött tizennyolc év van a szakmában az irodagépeseknél. — Tudja, mennyit dolgozom egy hónapban, hogy a normám meg a jó fizetésem meglegyen? Várakozóan néz rám és folytatja: — Kapaszkodjon meg! 26 700 percet Ennyi javításról kell elszámolnom egy hónap alatt. Hárman-négyen is hangosan számolunk. — A 26 700-ban 445-ször van meg a hatvan. Szatyin Béla négyszáznegyvenöt órát dolgozik egy hónapban. Kétszer annyit, mint bárki más a munkahelyén. — Persze magam sem töltök el több időt a munkahelyemen, mint mások, sőt a szabad szombat miatt inkább kevesebbet. A hét ötvenes órabérben dolgozó kezdő műszerésznek körülbelül 210 órát kell teljesítenie. Náluk az egy-egy javításra megadott idő még nagyobb, és ez a szakmában eltöltött évekkel arányosan csökken. — Nekem húsz perc alatt kell elvégeznem, amit mondjuk a kezdőnek ötven perc alatt. Az elv támadhatatlannak látszik, de a gyakorlat más. Senki sincs bebiztosítva az itt eltöltött 18 évével, hogy egy egyszerűbb javítani valóval nem szalad ki alaposan az időből. És ettől a norma mindjárt ijesztően szigorú és feszes lesz. Ugyanakkor ott van az írógépeseknél még a javítanivaló hiányában eltöltött órák, félórák ijesztő árnyéka. Néha még az anyaghiányé is. De vessük össze a kettőt! — Készítenek néha szükségből maguk is alkatrészeket, amelyek beszerzése nehéz, vagy időszakonként lehetetlen? — Nem is ritkán — , feleli Meggyes Ferenc részlegvezető. — Néha még szerszámokat is, amelyekkel megkönnyíthetjük a munkát Azokat a szabad órákat, amikor a szakmai jellegéből adódóan nincs munkája néhány embernek, jobban ki lehetne használni a hiányzó alkatrészek pótlására, készítésére. Esetleg tartalékba is gyárthatnának ezekből. Baranyai János szb-titkár így összegezi véleményét: — Az irodagépesek vezetője még új ember, de már így is sokat tett a munkafegyelem javításáért, a munkák jobb megszervezéséért. Úgy hiszem, nem kell sokáig várni ennél jobb eredményekre sem. Sajnos, a műhelyek korszerűtlenek, a részlegek szétszórtak, így nehezebb a munkafegyelem megtartása. Néha kerülgetniük kell egymást a dolgozóknak, ez sok bosszankodásra, morgolódásra ad okot. Nem egyszer az ipari tanulókkal való törődés is több gondot körülmények okoz, mintha a kifogástalanok lennének. Nagy József SOMOGYI NÉPLAP csütörtök, 1969. szeptember 11. ■m nehezen szakadozik föl az Y reggeli ködfátyol, az átázott földbe mélyen süllyed a cipő. — Korán ősziesre fordult az idő — jegyzi meg az ordacsehi szövetkezet kertészetében az egyik asszony. A földből kihúzott zöldséget egymáshoz ütögeti. Nehezen válnak le a gyökérről a földrögök. — ötven mázsa sárgarépát, huszonöt mázsa petrezselymet szállítunk. Ez lesz az első zöldséges küldemény. — Szép, szép, de lehetne még jobb is. Az idei időjárás elég sok zavart okozott — Itt volt a rengeteg eső, aztán mégis nehéz kihúzkodni a gyökeret. Jobban lazítsd meg avval az ásóval! Nő a petrezselyem,halom. És közben beszélgetnek. Mint mindig, amikor együtt vannak, szó esik itt mindenről. Otthoni gondokról, munkáról, keresetről, gazdálkodásról. — Nekem még az ezer órám sincs meg — jegyzi meg egyikük. — Nincs? A múltkor néztem, én már jóval túl vagyok rajta. — Nagyon kell igyekeznie az embernek, hogy meglegyen a kötelező ezerkétszáz óra. — Hát annyit legalább el kell érni. Mert ugye kell ez a háztájihoz, meg a nyugdíjévhez is. Nem mindegy az embernek! Nyugdíj. Ezzel a gondolattal aztán olyan témához érnek, ami sokakat foglalkoztat itt. Vannak fiatalok köztük, de szép számmal akadnak a nyudíjkorhatárhoz közeledők is. — Nem tudom, hogyan bírom a még visszalevő két évet. Most még megy, megy, mindig fogy az erő. Érzem,de — Jó lenne, ha nálunk is leszállítanák az asszonyok nyugdíjkorhatárát ötvenöt évre. — Hát igen. Az kéne. Mert hogy van az ember. Ha bírja, akkor úgyis jön még, dolgozik utána is. — Talán majd megérjük azt is. Hiszen sok minden változást megértünk már. Sok mindenre mondtuk, de jó lenne, aztán bekövetkezett. — Az igaz. De úgy lenne jó, ha minél előbb meghoznák ezt a határozatot. Derülnek a türelmetlenkedőn. A felázott földbe könnyen szalad az ásó. Terebélyesedik, nő a zöldséghalom. És mint mindig, amikor együtt vannak az asszonyok, beszélgetnek közben. Mindenről, ami foglalkoztatja őket... V. M. Reggel a kertészetben