Somogyi Néplap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-29 / 24. szám

NEUES DEUTSCHLAND A magyar párt-és állami vezetők NDK-beli látogatásáról A Neues Deutschland teg­napi száma a magyar párt- és állami vezetők NDK-beli láto­gatása alkalmából dr. Herbert Plaschkenak, az NDK buda­pesti nagykövetének tollából közöl cikket . A két ország ■ párt- és ál­lami vezetői rendszeresen megvitatják a szocialista tár­sadalom fejlődésének problé­máit, a népeinket és államun­kat összekötő sokoldalú baráti kapcsolatok további elmélyíté­sét — írja Plaschke. Az NDK népe számára felejthetetlen az a szívélyes fogadtatás, amelyben 1967-ben a "Walter Ulbricht elvtárs vezette né­met párt- és kormányküldött­séget a Magyar Népköztársa­ságban részesítették. Ekkor ír­ták alá a barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítség­­nyújtási szerződést, amely az új, magasabb fokú kapcsolatok fejlesztésének alapja. A cikkíró a továbbiakban megállapítja, hogy Budapest neve szorosan összefügg az eu­rópai biztonság kérdésében tett nagy kezdeményezéssel, amely Európában széles körű, pozi­tív visszhangra talált. A cikk­író méltatja a Magyar Népköz­társaság érdemeit az európai békeprogram megvalósításá­ban. »A Magyar Népköztársa­ság — szoros szövetségben a Szovjetunióval és a szocialista államok közösségének többi tagjával — külpolitikájában az európai biztonság szavato­lására törekszik.« Az NDK budapesti nagykö­vete a továbbiakban arról ír, hogy a magyar közvélemény megelégedéssel vette tudomá­sul a két német állam békés együttműködésének megvaló­sítására vonatkozó NDK-prog­­ramot, amelyet Walter Ulb­richt elvtárs, az NSZEP Köz­ponti Bizottságának 12. ülésén és legutóbbi nemzetközi sajtó­­konferenciáján ismertetett. Ez a program az NDK és az NSZK egyenjogú kapcsolatai­nak felvételéről szóló szerző­déstervezetben jut konkrét ki­fejezésre. Végezetül a cikkíró megál­lapítja, hogy a két ország párt- és állami vezetői a kap­csolatok fejlesztéséről és el­mélyítéséről folytatandó tár­gyalásaikon az együttműködés elért jelentős sikereire támasz­kodhatnak. (MTI) Megemlékezés Leninről a Ruhr-vidéken Bochumban, a Ruhr-vidék egyik központjában a munká­sok gyűlésen emlékeztek meg Lenin születésének századik évfordulójáról. A megjelentek meleg fogadtatásban részesí­tették Max Reimannt, Német­ország Kommunista Központi Bizottságának Pártja titkárát, a gyűlés szónokát.első — Lenin tanításai utat mu­tatnak nekünk azoknak a fel­adatoknak a megvalósításában, amelyek előttünk állnak a bé­kéért, a demokráciáért, a tár­sadalmi haladásért és a szo­cializmusért vívott küzdelem­ben — mondotta Reimann. — Demokráciáért vívott harcunk alkotóeleme a küzdelem Né­metország Kommunista Pártja betiltásának hatálytalanítá­sáért. Hangsúlyozta, hogy a szov­jet állam létének első napjai­tól az igazi internacionaliz­mus próbaköve volt és marad a világ első szocialista álla­mához, a Lenin­ hazájához fű­ződő viszony. Seidsman beszámolt Látszólagos egyetértés Maurice Schumann külügy­miniszter a francia miniszter­­tanács tegnapi ülésén beszá­molt londoni útjáról. Öröm­mel állapítottam meg — mon­dotta —, hogy a két ország között egészségesebb és jobb a légkör. — A külügyminiszter hangoztatta: a két ország kép­viselői továbbra is afrikai te­vékenységük összehangolására törekszenek. Leo Hamon, a kormány szó­vivője a minisztertanácsi ülés befejeztével ezzel kapcsolat­ban rámutatott: Maurice Sehu­­mann-nak londoni tárgyalásai során módja volt azt is megál­lapítani, hogy »a francia kor­mány líbiai politikája megér­tésre talál Londonban«. Nagy-Britanniának a Közös Piacba való belépésével kap­csolatban Hamon azt mondot­ta, hogy Franciaország nem ellenzi, a kérdés csak az, »mi­ként történik majd a belépés«, Wernher von Braun " NASA új Dr.­­ Paine, az Ame­rikai­­­­­ágos Űrhajózási Hi­vatal (NASA) igazgatója be­jelentette, hogy a hivatal újonnan létrehozott igazgató­­helyettesi posztjára dr. Wern­­her von Braun nemzetközi hí­rű rakétaszakem­bert nevezték ki. Braun új feladatköre az űr­hajózási program tervezése lesz. Gondoskodnunk kell arról, hogy az űrhajózásra költött minden dollár kifize­tődjék — mondotta a kineve­zés bejelentésekor Paine. Wernher von Braun, akinek nevét a második világháború hírhedt V—1, V—2 rakétái tették ismertté, legutóbb a Huntisville-i űrközpont gatója volt. Von Braun igaz­1945 óta él az Egyesült Államok­ban. Nevéhez fűződik az Egye­sült Államok első nagy bal­lisztikus rakétája, és ő irányí­totta azt a kutatócsoportot, amely 1958 januárjának végén útjára indította az Explo­rer–1 elnevezésű amerikai műholdat. A Huntsville-i űr­központ Braun vezette portja építette és tervezte cso­Saturn–5 rakétát, az Apollo- a űrhajók hordozórakétáit, amely a végrehajtott program keretében valamennyi kí­sérletnél az űrhajósok kabin­ját pályájára juttatta. igazgatója SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1970. Január 29. Grecsko marsall hazautazott Grecsko marsall, honvédelmi miniszter, szovjet befe­jezte a Német Demokratikus Köztársaságban tett látogatá­sát, és tegnap hazautazott a Szovjetunióba. A repülőtéren Hoffmann hadseregtábornok, az NDK nemzetvédelmi minisztere, Werner tengernagy, a nemzet­­védelmi miniszter helyettese, továbbá Abraszimov, a Szov­jetunió NDK-beli nagykövete, Kulikov vezérezredes, a Né­metországban állomásozó szovjet hadseregcsoport főpa­rancsnoka, a hadseregcsoport tábornokai és tisztjei, mint az NDK nemzeti volt­nép­hadseregének magas rangú tisztjei búcsúztatták. (MTI) A Csehszlovák Kommunista Párt KB plénuma (Folytatás az 1. oldalról) • Új kormány alakult Oldrich Cerník csehszlovák miniszterelnök tegnap be­nyújtotta lemondását Svoboda köztársasági elnöknek. Vele együtt lemondott Josef Kemp­­ny miniszterelnök-helyettes, valamint Josef Kr­ejer, Jan Pelna, Koloman Boda minisz­­­­terek. A köztársasági elnök a lemondásokat elfogadta, s egyidejűleg a Csehszlovák Nemzeti Front központi bi­zottsága elnökségének javasla­tára dr. Lobomir Strougalt nevezte ki a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság miniszter­­elnökévé. A Cseh Nemzeti Front köz­ponti bizottsága elnökségének javaslatára a Cseh Nemzeti Tanács elnöksége a lemondott Josef Kempny cseh miniszter­­elnök helyére Josef Koreákat nevezte ki. A prágai vár Spanyol-termében megkezdte plenáris ülését a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága. (Képtávírón érk. — CTK—MTI—KS) BAHR MOSZKVÁBAN Folytatódik a Bonn és Moszkva közti párbeszéd Tegnap a szovjet fővárosba érkezett Egon Bahr nyugatné­met államtitkár. A diplomá­ciai küldetésben járó bonni személyiséget a seremetyevói repülőtéren Helmut Allardt, az NSZK moszkvai nagykö­vete fogadta. Bahr Moszkvába érkezését a szovjet főváros köreiben kedvező diplomáciai fejlemény­ként értékelik. Annak jelét látják benne, hogy a Bonn és Moszkva közti párbeszéd, ame­lyet még Gromiko külügymi­niszter és Allardt nagykövet kezdett az erőszakról való le­mondás ügyében, tovább foly­tatódik, mégpedig kifejezetten magas szinten. Moszkvai megfigyelők véle­ménye szerint a kulcskérdés az, hogy a nyugatnémet tár­gyalópartner megértse: az erő­szakról való lemondás dekla­rálása az NSZK részéről mind­addig formai lépés, amíg nem jár együtt Nyugat-Németor­­szág külpolitikájának az euró­pai realitásokhoz való hozzá­igazításával. (MTI)­ ­ Világszerte nagy érdeklődést keltett az a hír, hogy Brandt bonni kancellár egyik legközelebbi munkatársát, Egon Bahr államtitkárt nevezte ki a Szovjetunióval folytatott tárgyalásokon részt vevő NSZK-delegáció vezetőjévé. Ké­pünkön: Bahr államtitkár újságírók gyűrűjében a köln— bonni repülőtéren, Moszkvába utazása előtt. (Képtávírón érk. — AP—MTI—KS) Befejezte munkáját az afrikai csúcs A gyarmatok felszabadulásának egyetlen módja : a harc Khartumban tegnap befe­jezte munkáját a közép- és kelet-afrikai államok hatodik csúcsértekezlete. A záróközlemény, amelyet Dzsafar Numeiri tábornok, a Szudáni Demokratikus Köz­társaság forradalmi tanácsá­nak elnöke olvasott fel, han­goztatta, hogy minden lehetsé­ges eszközzel támogatni kell az afrikai felszabadító mozgal­makat. Az értekezlet megállapítot­ta, hogy miután Portugáliával és a Dél-afrikai Köztársaság­gal nem sikerült békés egyes­­ségre jutni, az afrikai gyar­matok felszabadulásának egyetlen lehetséges módja a felszabadító harc. Az erről szóló határozat végrehajtásának biztosításá­val a khartumi csúcsértekezlet Hailé Szelasszié etióp uralko­dót bízta meg. Wilson és Nixon megbeszélései Washingtonban tegnap befe­jeződtek a tárgyalások Wilson brit miniszterelnök és Nixon elnök között. A washingtoni megbeszélé­sek — az értesülések szerint — csak röviden érintették a vietnami háború kérdését. Szó volt a Közel-Keletről és a ni­gériai helyzetről is. Viszonylag részletesen foglalkoztak az ál­lamférfiak bizonyos európai kérdésekkel. A brit miniszter­­elnök — a hírek szerint — felvilágosítást kért Nixontól a Szovjetunióval folytatott fegy­­vegyverkezés-korlátozási tár­gyalásokról, Nixon viszont Nagy-Britannia távol-keleti terveiről tett fel kérdéseket Az európai kérdések sorá­ban érintették a kelet—nyu­gati kapcsolatok kérdését. Wil­son egyébként tárgyalásainak jó részét gazdasági kérdések­nek szentelte. Az amerikai sajtó tegnap általában csak mérsékelt fi­gyelmet tanúsított a brit mi­niszterelnök látogatása iránt, amelyet a New York Times »■évi rituális látogatásnak« ne­vezett Szinte egyidejűleg a ra­bati csúcskonferenciával az amerikai külügyminiszter nagy fontosságú kijelentése­ket tett az USA közel-keleti politikájával összefüggésben. Rogers meglepő módon sür­gette ugyanis az izraeli kivo­nulást a megszállt arab terü­letekről. Ezzel párhuzamosan pedig utalt a kölcsönös meg­egyezésen alapuló tartós béke megteremtésének szükségessé­gére. Ez a rendezési program tu­lajdonképpen nem lépett túl a Biztonsági Tanács 1967 no­vemberi — az USA által is megszavazott — határozatán. Igaz, más volt ezt a koncep­ciót elfogadni 1967 őszén, mint két esztendővel később meg­ismételni. Rogers szavai azon­ban nem tudták feledtetni Közel-Kelet országaiban, hogy a a válság politikai rendezése legalább annyira az Egyesült Államokon múlt, mint amen­­­nyire Izraelen. Másrészt az is kisebbítette Rogers szavainak értékét, hogy az Egyesült Ál­lamok külügyminisztere fel­tűnő módon Rabat előestéjén mondotta el nagy figyelmet keltő beszédét. Már Rabat előtt sem volt kétséges, hogy a csúcstalálkozó rendeltetése nyílt állásfoglalásra késztetni az arab államfőket: kik haj­landók egyértelműen támogat­ni az izraeli megszállók elleni harcot és kik nem. S mivel az arab világ jobbszárnya rend­kívül óvatos a haladó arab országokkal való együttműkö­désben, a washingtoni kinyi­latkoztatás jelezte számukra: Washington hajlandó közeled­ni feléjük. Rövidesen eloszlottak azon­ban az illúziók a washingtoni manőver körül. S hogy való­jában az arab világ jobbszár­nyának, mindenekelőtt a kü­­lönegyezkedésre többször is hajlandóságot eláruló Jordá­niának szóltak Rogers szavai, az előbb-utóbb kétségtelenné vált. Hogy valóban nem vál­tozott alapvetően az USA ál­láspontja, azt Nixon személye­sen erősítette meg az ameri­kai cionista szervezetek kép­viselőihez intézett üzenetében. Az amerikai elnök ugyanis nyomatékosan kijelentette: az Egyesült Államok gondoskodik arról, hogy a baráti államok meg tudják magukat védeni, és kész arra, hogy rendelke­zésükre bocsássa az ehhez szükséges fegyvereket. Az USA a Rogers-féle manőver kudarca után is min­den bizonnyal újabb taktikai lépésekkel próbálkozik. Ez an­nál is sürgetőbb a számukra, mert a jelen periódusban Anglia, Franciaország, sőt bi­zonyos vonatkozásban Nyugat- Németország is erőfeszítéseket tesz az arab világban a pozí­ciók visszaszerzésére, vagy megerősítésére. Anglia első­sorban a Perzsa-öböl térségé­ben, tehát a válság szélárnyé­kában fejt ki nagy aktivitást. A lassú, merev taktikázásnál — amelynek tehertétele az Izraelbe irányuló fegyverszál­lítás is —sokkal veszélyesebb rivális Washington számára a Közel-Keleten Párizs. Párizs ma Kairótól Bejrútig és Al­gírtól Bagdadig szinte egyér­telmű szimpátiát élvez. Kétségtelenül része van eb­ben annak, hogy a hatnapos háború kirobbanása után közel-keleti válság rendezésé­­­vel kapcsolatos francia állás­­foglalás — úgy tűnt — köze­lebb áll az arabok elképzelé­seihez, mint a washingtoni, londoni koncepcióhoz. Nem közömbös az sem, hogy Fran­ciaország fegyerszállítási em­bargója miatt Izrael nem kap­ta meg a már kifizetett repü­lőgépeket. A francia magatartás ma­gyarázata, értelmezése az utóbbi hetekben a világlapok állandó témája. Ennek kapcsán szó esett arról, hogy a francia álláspont tudatosan szembe­helyezkedik az amerikaival. Utaltak a gazdasági okokra is: Párizs talán úgy véli: inkább 15 arab ország részére ad el fegyvert, mint az egyetlen Iz­raelnek. Megjegyezték azt is, hogy a fegyvereladás terén a nyugati hatalmakat nem ve­zérlik szigorú erkölcsi elvek. Mindezeken túl még két körülményre érdemes rámu­tatni — a francia politikai kurzus egyik gazdasági és egyik politikai vonatkozására. Nem lehet elfeledkezni arról, hogy a Közös Piac vámhatá­rainak lebontása súlyos hely­zet elé állítja a francia me­zőgazdaságot, a mezőgazdasági terményekben általában sze­gény arab országok viszont igen kedvező piacot biztosít­hatnak számára. A francia közel-keleti politika indítékai között azon­ban sokkal lényegesebbnek látszik egy párhuzam. A má­sodik világháborút, s főként »az 1956-os szuezi kalandot« követően az USA az angolok távozásával és befolyásának "sokken­és­ével keletkezett — úgymond — politikai vákuum betöltését tűzte ki célul. Az '967-es háború azonban még a legkonzervatívabb arab or­szágokban is diszkreditálta az amerikai politikát, katonai ha­talmát pedig ma már ellensú­lyozza a Földközi-tengeren je­len levő szovjet flotta. Nem elképzelhetetlen, még ha egy­előre ezt nem is fogalmazták meg Párizsban, hogy a de Gaulle-i nagyhatalmi álmok örökségeként a francia politi­ka titkos célja: annak a vélt vákuumnak a betöltése, amely Egyesült Államok politikai és a Közel-Kelet térségében az katonai hatalmának csökkené­sével függ össze. Szavak és fegyverek USA—francia vetélkedés a Közel-Keleten Ónody György2

Next