Somogyi Néplap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-28 / 123. szám

Élmény a szomszédban ÉRZELEMRE HATÓ TÖRTÉNELEM Kaposváron vágytam az élményt, Székesfehérváron leltem rá. Nem szeretek lelkendezni, túlozni azt, ami valós és igaz. Tehát csak visszaadni próbá­lom, egyszerűen, úgy, ahogy hatott rám és másokra is. Mert í­atott és érzelmileg megindí­tott. Ezért próbálkozom to­vábbadni — megközelítő, hite­lességgel. Történelem egy évfordulón. Korszerűen és ötletesen, e fo­galmak nem elcsépelt, hanem igazi értelmében. Fejér megye a a szocializmus útján. Kiállítás negyedszázados fordulón, mindössze két teremben, az események és történések rend­kívüli gazdagságából szerényen válogatva a leggazdagabbakat. A Csók István Képtár bejára­ti csarnokában egyetlen hatal­mas tabló, terepasztal, néhány fegyver és szétrobbant löve­­­dék. A tablón nagyméretű, ta­lán méterszer méteres fotódo­kumentumok. Ez a múlt. Hor­thy lovon, Horthy kezet fog, urak a fogadáson, harckocsi és gázálarcos emberek vészt jós­­lóan. Alattuk rongyba bugyo­­lált láb és a kézben sarló — parasztsors. Ennyi elég belőle, kifejező, de nem egészen fele­désre, néha emlékezésre szánt képsor. Az utókor, a ma fel­növők számára is. A kollázs alatt terepasztal a megye térképével. Megállok előtte, s egyetlen gombnyo­másra erőteljes férfihang szól hozzám. A hangszórót is alig látom a terepasztalból előbuk­kanni, de a hang erőteljes, jól érthető, szűkszavú és határo­zott. A megye felszabadulásá­nak történetét hallom. A vá­ros hétszer cserélt gazdát, iszo­nyú küzdelem, romok, gyerek­­sírás. S a bemondó felszólítá­sára gombokat nyom meg tárlatvezető. A Vörös Hadse­­­reg támadási irányát jelző nyű mentén kigyulladnak a vörös lámpák.­­Aztán ellentámadás, a gyűrűbe szorított fasiszta sere­gek elhelyezkedése és így to­vább. Tömör, megkapó értéke­lés — talán tíz percig tart az egész. S már megyek tovább. Háborús fegyvereket pásztáz a szem, szétrobbant lövedékeket. S a följárati lépcsősor ketté­osztva. Bal oldala a gyengébb idegzetűéfaé. A jobb oldalit vá­lasztom. Sötét, fekete falú lépcsőház ez, mintha a bunkerből men­nék fölfelé. De ahogy az első lépcsőt érinti a lábam, irtóza­tos és idegtépő harci zaj böm­böl fel Sziréna vijjog, a löve­dékek becsapódását hallom. Liberátorok keringenek a fe­jem fölött, bomba robban , és géppuska kattog. Húsz másod­perc, míg fölérek talán, homlo­kom gyöngyözik, lelkileg szin­te kimerülten érkezem föl. De már vége a háborúnak, egy csapásra vége. Fény van és fe­hér falak, elmélyült és beszél­gető emberek, tablók és telefo­nok. Egy egészen más, egy tel­jesen új világ. Most is emlékezem, kénysze­rítenek rá, finom eszközökkel. De már a szépre, a huszonöt esztendőre, melyből a nehéz, a küzdelmes, a gyötrő is szép és felemelő... A terem egyik falán táb­­lasor, ugyancsak nagyméretű képekkel. Az újjáéledés, a vál­tozás legszebb és legkifejezőbb momentumai ezek. Szemben csővázas emelvény, modern, felülről reflektorokkal világí­tott. Onnan látni a »kamra« tetején elhelyezett maketteket, a megyeszékhely fejlődésének már élőben is látható és meg­álmodott­­ dokumentumait. Lentről a »kamra« üvegszemei néznek rám, három vetítőnyí­lás, amelyből állóképek soroza­tát és a megyéről készült hír­­adófilmek gyűjteményét vetí­tik. Csak megállok a nyílások előtt, s élövé lesz, amit szóban, képben megkaptam már... A másik falon dobo­zok. Egyszerű, feliratos dobo­zok. Nem rakták falra 25 év dokumentumait, nem árasztott­­ták el statisztikával a látoga­tót. Csak tudomására hozták, hogy hol mit találhat meg. S az érdeklődő felnyitja a do­bozt, kiveszi a korhű doku­mentumot vagy fotókópiáit, s az asztalnál, fotelban kényel­mesen elhelyezkedve tanulmá­nyozhat irodalmat, történel­met, helytörténetet vagy ami­hez kedve van. De ez a lehetőség még min­dig kevés. A dobozok szom­szédságában hosszú asztal áll — huszonöt telefonnal. Piros­ból, fehérből, szürkéből, fe­ketéből és almazöldből is öt-öt készülék, s előtte felirat. Föl­veszem a piros telefon kagyló­ját, az asztal alatt megindul egy magnetofon, és falusi fú­vószenekarok aláfestő, zenéjé­nek kíséretében politikai jel­szavakat hallok, a kommunista párt jelszavait, a koalíciós idők harcának izzó, lelkesítő, mun­kára, harcra hivő jelmonda­tait. A szavak hitelesek, a föl­idézés hűsége ragad meg, vis­­szaérzem huszonöt évből is a múltat, a kezdetet. A fekete készüléken sajtó-visszaemlé­kezéseket hallok, az almazöl­dön felszabadult irodalmunk zeng, a szürkén tárlatvezetés, a fehéren kultúrhistória — mindez tömören, röviden, addig, amíg jólesik hallanom, s amíg szippantani akarok meg­ejtő sikereinkből. Nem erősza­koltan, nem mesterkélten. Ab­ból választok és annyit, amennyi érdekel. S talán ép­pen ezért érdekel minden ... A terem közepén két stilizált hirdetőoszlop, plakátokkal, jelszavakkal, felhívásokkal. Elég ennyi. Sokatmondó. S ez­után már csak egy kiállítási rész: Fejér megye termékei. Minden, de mindenből, csak egy — az óriás kukoricacsőtől a Videoton tv-készülékig. lésesen, mértéktartóan és az­— lám, milyen furcsa! — mégis a teljesség igényével... Szép kiállítás volt, megkapott, érzelemre hatott és megindított mindenkit, akinek alkalma volt látni. Hogy miért mondtam el? ! Nem magyarázom. Kaposváron vágytam az él­ményt. Székesfehérváron leltem rá. S­ mert rátaláltam, jobban tudom szeretni a jelent, s még jobban hinni a jövőt... Jávori Béla Az OTP lakásépítési tervei Lakás, lakás és­­ még több la­kás kellene — írják az újsá­gok, és így kívánják az embe­rek is. Mindez azt jelenti, hogy a lakásépítés összes formáját és lehetőségét ki kell használ­ni, kölcsönökkel támogatva a legkülönbözőbb akciókat. Az OTP megyei igazgatóságán Nádor Géza igazgató arról tájékoztatott, hogy az idén mit épít saját beruházásban a ta­karékpénztár, és milyen el­képzeléseik vannak a negye­dik ötéves tervre? — Az idén Kaposváron Pázmány Péter és a Beloian­a­nisz utcai tömb belső 105 laká­­­sából negyvenkettő — ez két épület — készül el, s ezeket át is adjuk­, feltéve, ha a gázt is beszerelik. Túlnyomórészt két­szobás, loggiás lakások, de épületenként 2—2 egyszoba­­komfortosat is terveztettünk. A Béke utcai tömbbelső hatvan­hat lakásának kiviteli terve is elkészült, az építkezés megkez­dése a kapacitástól, függ._ A negyedik ötéves tervben So­mogyban háromezer lakást szeretnénk saját beruházásban megépíttetni, ebből ezerötszá­zat Kaposváron. — Hol építenek még a me­gyében OTP-lakásokat és kik? — Minden nagyobb telepü­lésen, Barcson, Nagyatádon, Csurgón, Siófokon, Tabon, Marcaliban. A kapacitás bizto­sítása talán több utánjárást és tárgyalást jelent, mint az ügyfelek megszerzése és a köl­csönök folyósításával járó ügy­intézés. Dolgoztatunk a TO- VAL-okkal, Csurgón és Bar­cson a költségvetési üzem épí­tette meg a házakat. — Milyen sikerük van vidé­ken az OTP-lakásoknak? — Inkább úgy fordítanám meg a kérdést — válaszolt az igazgató, hogy milyen formái vannak a lakásépítéseknek. Kaposmérőben a termelőszö­vetkezettel tárgyaltunk és tár­gyalunk még ma is arról, hogy a szövetkezet dolgozóinak négylakásos társasházakat épí­tünk. A kétszobás lakások 200 —210 ezer forintba kerülné­nek, ebből százezret adunk kölcsön rendkívül kedvező ka­matfeltételekkel. Ez az ötlet nemcsak itt a szomszédban aratott sikert, hanem Balaton­­szabadiban is, ahol Valter Im­re tsz-elnökkel már megálla­podtunk, hogy a tsz ingyen ad házhelyet az építtetőknek. A lakásépítéseken kívül je­lentős kölcsönöket adunk és­­ adtunk a lakások, lakóépületek helyreállítására, korszerűsíté­sére és tatarozására is. Tavaly hetvenkilencmillió forintot vettek igénybe, az idén ezen a számlán nyolcvankétmillió fo­rintunk van, de ha az igény ezt meghaladja, akkor ennél többet is biztosítunk — mon­dotta Nádor Géza. & G> i Sorsajt — szabad időben Nevetnek a gyárudvaron. — Nem baj, ha nem sikerül a kép, a sajt a lényeg... Hogy mennyire a sajt a lé­nyeg, az kiderül a vállalko­zásból is. Szondi István, a Kaposvári Tejipari Vállalat igazgatója a néhány hónapja készülő sajt­ról beszél meg egy pályázatról. A kettő között összefüggés van. A pályázatot ugyanis Tejipari Tröszt hirdette meg és a a sajtot »pályaműnek« készí­tette Erdélyi Ernő, a Tejter­mékellenőrző Állomás export­­ellenőre és Bély Gyula, a Tej­ipari Vállalat gyártásvezetője.­­ A kísérletek már a pályá­zat meghirdetése előtt folytak. Tudja, hogy van ez, az ember szeretne mindig valami újat csinálni. — És mi az új ebben a sajtban? — Először talán a pályázat követelményeiről beszéljünk — mondja Erdélyi Ernő. — Az volt a feladat, hogy minőségi­leg jó legyen, új ízű, olyan ter­mék, amely a mai vásárlónak megfelel. — Miért, mit szeretnek a mai vásárlók? — A különleges, enyhén pi­káns ízű sajtot. — És persze azt, ami a má­sodik feltétel volt — veszi át a szót Bély Gyula —, hogy korszerű csomagolásban kap­ják. — Azt hiszem, most már jo­gos a kérdés: hogyan készül és milyen az új sajt? ges — Hogyan készül? Különle­g baktériumtenyészettel, speciális érleléssel. Az utóbbi előnye az, hogy lényegesen rövidebb időbe telik. Hogy az íze milyen, azt legjobb kósto­­lás­ után elmondani... És íme, — kóstolás után: — Jó. — Sörsajtnak fogjuk nevez­ni... Mert igények éppen az ilyen sajtra mutatkoznak. Jól­esik utána a sör és nagyon tápláló. • — Reméljük, lesz olyan ke­resett, mint a Sportsajt. — Milyen lehetőségeik van­nak az üzemben ezekhez a baktériumkísérletekhez? — Az üzem vezetői támo­gatnak minden olyan törek­vést, mely az újat keresi. _ .... — És munkaidőben kísérle­teztek? — Nem. Ez amolyan munka­időn kívüli tevékenység, mint minden pályamunka elkészí­tése. Ráment a szombat dél­után meg a vasárnap. Mert úgy van az, hogy ha a kísér­letek elkezdődnek, nincs meg­állás.­ Hasonlít a láncreakció­hoz. Végig kell folytatni, mert különben a baktériumok el­pusztulnak. — És mit szólt a család eh­hez a láshoz«?»szabadidő-felhaszná­— A tejesek feleségei hoz­zászoktak már, hogy nálunk a munkaidő nem pontosan nyolc óra. — Megérte? — Azt mondta: jó a sajt. Tehát megérte. Kaptunk négy­ezer forintot, várjuk a keres­kedelem rendeléseit, megkez­dődött a gyártás. De ezzel nincs vége. Mert tudja, hogy van az ember? Szeretne min­dig valami újat csinálni. Most már folytathattuk az új kísér­leteket, hiszen érik a sörsajt a pincében. T. T. Bély Gyula: Sajtcsendélet. Külön érlelik a sörsajtot (előtérben). Erdélyi Ernő. Tíz nap - hatvan helyett készül Balatonlelle felsőn a vasúti aluljáró A SÍNEK MENTÉN beszá­radt balatoni homokhalmok, alóla az útburkolatot alkotó tégla- és aszfaltcsík vicsorog. Lent szabályos gödör, benne emberek nyüzsögnek ötven­­tonnás monstrumot igazgatva. Vaskos kar mered a magasba — a vasúti daru gémje —, s a kampó végén himbálózik a most már igazíth­atóvá sze­lídült betonidom. Még hány kisebb­­ manőver, s nő­az első darab lágyan a huppan. Fekete falán helyére kemé­nyen szikrázik a napfény. Készül a vasúti aluljáró. Szerelői nem sok időt rakt — alig másfél hetet­ kap­A ballatoni vasútvonal pár­huzamosan fut a tó partjával. Nyáron megnő az itt átrobo­gó vonatok száma, de a vágá­nyokon áthaladó gyalogosfor­galom is a sokszorosát teszi ki a téli hónapok forgalmá­nak, így sokszorosára növek­szik a balesetveszély is. Ezért kezdte meg a MÁV az­ aluljá­ró építését, hogy gyorsítsa gyalogosforgalmat és minimá­­­lisra korlátozza a baleseti le­hetőségeket. Balatonlelle felső azonban közel fekszik a vízparthoz, s a talajba m­élyedő ásó nyomán hamarosan talajvíz bukkan fel. Ezért vízelszívó berende­zést kellett telepíteni. Moto­ros szivattyúból ágazó csápok mélyednek a földbe, biztosít­va a száraz terepet. Amint el­készülnek a szerelési mun­kák, az aluljáró környezetét ismét birtokába veszi a víz. Ezért már előre gondoskod­tak a kellő szigetelésről: az idomok külső falát vastag kátrányréteg fedi, s a szere­lést is úgy végzik, hogy a be­ázást eleve lehetetlenné te­gyék. Tíz órára már a helyén van a leendő aluljáró két előre gyártott idoma. A további ha­ladás már bonyolultabb. A súlyos vasgerendákból és talpfákból összerótt ideigle­nes hidat (úgynevezett provi­zóriumot) vágányostul, talp­fástul ki kell emelni, nagy hely legyen a következő elemnek. Sietnek, mert jön a 11 órás személy. Nagyszerű látvány, amikor a kötelek megfeszülnek, a híd megre­meg, s hamarosan a levegő­ben billeg, majd centiméter­ről centiméterre haladva, a vasútállomás épülete siklik, és óvatosan landol fölött az e célra előkészített talpfá­kon. AZ ELEMEK elhelyezését tegnap fejezték be, ezután­­ kezdődik a szerelés. Hat-hét nap múlva tervezik az átadá­sát. Lényeges időmegtakarí­tást érnek el az elemes sze­reléssel, hisz ha a helyszínen betonoznának, augusztusig eltartana, így viszont az üdü­ls­lők már június elején kipró­bálhatják, milyen Balatonlel­le felsőn az aluljáró. Cs. T. M­ost éppen azt vizsgálják, miért adunk ki mi, va­lamennyien, mint szü­lők, olyan fölöslegesen nagy pénzeket díjmentesen tanított gyermekeink iskoláztatására. Vagy más szóval: kell-e az a sokféle gyűjtés, ami jó né­hány iskolában folyik. Előző­leg azon gondolkodtak, miért korszerűtlen az országban az anyagmozgatás, és hogyan le­hetne ezen segíteni. Még ko­rábban a javító-szolgáltató ipar hiányosságait mérlegel­ték, a vendéglátóipar problé­máival foglalkoztak — de so­rolni is sok volna, hányféle, az egész országot, szinte minden embert érintő kérdéssel baj­lódtak.. Csak úgy mellékesen, ha nem is üres óráikban, de mindennapi munkájuk mellett, társadalmi munkaként, denfele ellenszolgáltatás min­nél­kül. , Negyvenezren vannak ők, felesküdt ellenségei a vissza­éléseknek, a hibáknak, a­ mu­lasztásoknak, amelyek késlel­tetik a haladást, nehezítik az országépítés nagy­on nagyon őszintén munkáját, akarunk beszélni róluk, azt is meg kell mondani: nem mindenütt fo­gadják örömmel őket, sőt még megértéssel sem. Van úgy, hogy okvetetlenkedésnek nézik közérdekű munkálkodásukat, még az is előfordul, hogy — ha valahol és valakinél je­lentékeny hibát, rossz munkát, rosszhiszemű eljárást fedeztek föl — a rajtakapott felelősök bosszút forralnak ellenük, ők azonban — legalábbis döntően nagy többségük — nem­ várnak köszönetet, és nem riadnak meg a fenyegetésektől. A tör­vény védi őket , mert ők vé­dik a törvényt. Ők negyvenez­ren: a népi ellenőrök. Lenin egyik munkájában, alig néhány hónappal halála előtt foglalkozott a népi ellen­őrzés rendszerének megterem­tésével. Így írt róluk: »Az szükséges, hogy társadalmi rendünk legjobbjai, mégpedig: először, az élen járó munká­sok, másodszor, a valóban fel­világosult elemek, akikért ke­zeskedni lehet, hogy nem hisz­nek a puszta szónak és egyet­len szót sem ejtenek ki lelki­­ismeretükkel ellentétben, ne riadjanak vissza attól sem, hogy bármilyen nehézséget be­ismerjenek, sem pedig attól, hogy minden eszközzel harcol­janak a komolyan maguk­ elé tűzött cél eléréséért.« Vannak a népi ellenőrök kö­zött magas képzettségű szak­emberek, akik­ a maguk szak­májának bármelyik részterü­letén teljes biztonsággal tud­nak­­ véleményt mondani, s ha úgy látják, hogy valami nem megy rendjén — megteszik észrevételeiket. Más­­ népi el­lenőrök ugyan hevesebb isko­lai végzettséggel, de sok-sok élettapasztalattal ás a köz ér­dekének éppolyan szeretetével. Amikor önzetlen egy-egy nagyobb, országos érdekű vizs­gálat folyik, szükség van az ilyen és az olyan népi ellen­őrök munkájára is: jól kiegé­szítik egymást Az az állami gondozott gye­rek, aki anyagiakban mérhető változást észlel saját sorsának alakulásában — nem is sejti, hogy kiknek köszönheti __ ezt. Sőt, az a vendég sem, aki látja, hogy a megunt típuséte­lek helyett választékot kínál az Akikért kereskedni lehet étterem. Az új garanciális szervizek, falusi­­ műhely­ek megnyitásánál sem gondol ta­lán senki arra, hogy mindezek­ben ott vannak a népi ellen­őrök közérdekű javaslatai. Sőt, pontosabban: azok nyomán vá­lik valóra sok minden, ami az egyes emberek vagy a nagyobb közösség, a falu, a város, megye vagy akár az ország j­­a­vát szolgálja. A szocialista demokrácia él­harcosai és valóra váltói is, ők negyvenezren, hiszen szó sze­rint ez történik: az alulról jö­vő kezdeményezések kapnak hangot rajtuk keresztül, s bü­rokratikus huzavona nélkül meg is valósulnak. A közérdek képviselői ők akkor is, ha egyik-másik munkahelyen kel­lemetlennek találják kérdései­ket, s ha van­ is olyan üzemi, tanácsi vagy ki tudja hol mű­ködő­ vezető, aki fölösleges akadékoskodásnak tartja fellé­pésüket.­ A­z elmúlt tizenhárom év eredményei — hiszen az új típusú, szocialista népi ellenőrzés intézménye ná­lunk­ mindössze 1957 óta áll fenn — őket igazol­ta­­. Két éve született a törvény, ami­­ egy­séges keretbe foglalja a műkö­désüket — kiterjeszti az élet­nek szinte minden területére —, és védelmet nyújt számuk­ra önkényes­kedések, mél­tatlan bosszú ellen. A népi ellenőrök nagy többsége azóta végzi köz­érdekű társadalmi munkáját, amióta csak fennáll ez az in­tézmény, s vannak, akik újab­ban kapcsolódtak be a sokszor érdekes, máskor csak fáradsá­gos, de mindig a közösséget szolgáló munkába V. E, SOMOST!NÉPLAP CsÜiőléSIg­lí?7Q nsájos S?Li

Next