Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-04 / 181. szám

Eskü Nagyatádon „Legyetek fegyelmezett, jó katonák!“ Katonazene hangjaira ébredtek vasárnap a nagyatá­diak. S az ébresztő után kö­vetkező térzenét már nemcsak a helybeliek hallgatták na­gyon sokan, hanem rengeteg hozzátartozó is érkezett, hogy jelen legyen a járási székhe­lyen rendezett nyilvános kato­nai eskütételen. A Szabadság téren felállí­tott díszemelvényt ezrek vet­ték körül. Elsősorban a hozzá­tartozók, szülők és testvérek, feleségek és menyasszonyok voltak kíváncsiak hozzátarto­zójuk első, fontos katonai sze­replésére, arra, hogy az eltelt néhány hét alatt mennyire változtak meg, s milyenek egyenruhában. A község és a járás vezetői is ott voltak a díszemelvé­­nyen. Kürtszó jelentette az elöljáró parancsnok érkezését. Horváth Károly alezredes, az eskütételre felsorakozott ségek vezénylőtisztje tett egy­je­lentést Kossovics Gyula ezre­desnek, akinek üdvözlő sza­vaira hosszan zúgott a kato­nák »hajrá [«-kiáltása. Felcsendült a Himnusz, majd Kossovics Gyula lépett a mikrofonhoz. — Eddig önök tanulással és munkával járultak hozzá a béke védelméhez, most pedig katonai szolgálatuk ellátásá­val. Tudom, értik és érzik, hogy e feladat mennyire fon­tos és felelősségteljes. A ka­tonai szolgálat nehézségeinek leküzdéséhez, ahhoz, hogy mindig készek legyenek a ha­za fegyveres védelmére, a leg­nagyobb erőt az adja, ha értik ennek szükségességét és fon­tosságát. Lelkesítse önöket az a tudat, hogy a magyar nép­hadseregben szolgálva szeret­teiket és szeretett hazájukat, a Varsói Szerződés keretében a népek békéjét és biztonsá­gát, a szocializmust védik —< mondotta, amikor sikeres ka­tonai szolgálatot kívánt az es­kütételre felsorakozott fiata­loknak. Ják Ezután az emelvény elé hoz­ó csapatzászlót, majd megkezdődött az ünnepélyes eskütétel. A katonák határo­zottan, keményen mondták az esküt. A lábodi Hermann Er­nőmé — a többi szülő nevében is — a következőket mondot­ta: — Azt kértük tőletek a be­vonuláskor, hogy legyetek fe­gyelmezett, jó katonák... Er­re kérünk benneteket most is, az eskütétel után. Legyetek büszkék arra, hogy a néphad­seregben szolgálhattok. E szol­gálathoz minden szülő nevé­ben kívánok sok katonasi­kert ... Fiatal, szép szál katona lé­pett társai elé, s engedélyt kért arra, hogy beszélhessen. — Ígérem a magam és tár­saim nevében, hogy az eskü szellemében élünk a jövőben, katonaidőnket úgy szolgáljuk le, hogy egységünk hírnevét tovább erősítsük — mondotta Szekeres János, a Szombathe­lyi Cipőgyár dolgozója, akit ottani jó munkája nemrégen vették fel a alapján kom­munisták soraiba. Társai pe­dig — a néhány hét alatt ta­núsított példás magatartásért — alegysége KISZ-titkárává választották. A zenekar pattogó indu­lóira fegyelmezett díszme­­nőbbek­ vonultak el hozzátar­tozóik, a község és a járás vezetői, a helyőrség lakói előtt az esküt tett katonák. Az ün­nepség után a szülők és pa­rancsnokok találkoztak. Kádi Viktor őrnagy és Gyöngyösi József őrnagy első tapasztala­taikról tájékoztatták a szülő­ket. Elmondták, hogyan segít­hetik, hogy fiaik jó katonák lehessenek. Ezután a katonák ebéden látták vendégül hozzá­tartozóikat, majd az kiserdő­ben vidám ünnepséget tartot­tak, a katonák hozzátarto­zóikkal, együtt parancsnokaikkal Szalai László Az eskü szellemében élünk, szolgálunk — ígérte Szekeres János honvéd. Erőt, fegyelmet sugárzik a fiatal katonák díszmenete. Félidőhöz érkezett az aratás A mezőgazdasági nagyüze­mekből érkező jelentések sze­rint az elmúlt 10—14 napban többnyire kedvezett az időjá­rás az aratóknak. Az ország­­os összesítés szerint hétfőn félidőhöz érkezett a betakarí­tás, a kalászos gabona 3,1 millió holdas termőterületé­nek hozzávetőleg a felét arat­ták le. A tavaszi árpa aratá­sának 70—75 százalékával ké­szültek el, a rozsnak több mint a felét vágták le. A bú­za aratása az utóbbi napok­ban szintén meggyorsult, a zab aratása Az aratáson most kezdődött, több 12 000 kombájn dolgozik, mint Az alkatrészellátás rosszabb tavalyinál, ennek ellenére ed­­­dig nagyobb fennakadás nél­kül járatták a­­ gépeket. Jó szolgálatot tettek a mozgó ja­vítóállomások. Július második felének idő­járása kedvezett a kapásnövé­nyeknek is. Az esőzések után, a napsütés hatására meggyor­sult a növények fejlődése. A cukorrépa jól gyarapodott és az idén kissé elmaradt kuko­rica fejlődése szintén lényege­sen meggyorsult t MAI KOMMENTÁRUNK Terv a Nyugodtan lehet mondani, hogy jó ütemben halad az ország gazdasági fejlődését a következő öt évben megala­pozó terv előkészítése. A ja­vaslatot — amelyik több mint kétéves gazdasági elemző munka után készült el — jú­lius 15—16-án megtárgyalta a Központi Bizottság, s nyilvá­nosságra hozta az irányelve­ket. Ezen az ülésen már má­sodszor kerültek a negyedik ötéves terv előkészítésének munkái ilyen magas pártfó­rum elé. Alig egy esztendővel korábban, a múlt év augusz­tusában ugyanis a párt Poli­tikai Bizottsága már meg­tárgyalta a előterjesztett tervkoncepcióra javaslatot, és kijelölte a további tervező­­munka gazdaságpolitikai irá­nyait. A múlt héten már a terv­törvényről szóló törvényja­vaslat került a Miniszterta­nács elé. A kormány úgy dön­tött, hogy az országgyűlés legközelebbi ülése elé terjesz­tik. Ez pedig azt jelenti, hogy az államhatalom legmagasabb fóruma — több mint egy ne­gyedévvel a tervciklus meg­kezdése előtt — megalkothat­ja a negyedik ötéves tervről szóló törvényt. Ebből a folyamatból érde­mes kiemelni azt, hogy felszabadulás óta még egyet­­­len középtávú népgazdasági terv sem készült el életbelé­péséhez viszonyítva olyan korán, mint a mostani. Pedig a gazdaságirányítás rendsze­rének 1968-ban bekövetkezett változása a tervezőmunka gyakorlatában is változásokat tett szükségessé. A negyedik ötéves terv — s a mechaniz­mus mostani körülményei között általában a tervezés­­ nem a részletes javaslatok összesítését, összehangolását, majd gazdasági egységekre történő lebontását jelenti. A munka ennél sokkal bonyo­lultabb: előtérbe került ugyanis a gazdasági folyama­tok értékelése, közgazdasági eszközökkel történő befolyá­solása, hatásaik felmérése, ugyanakkor össze kellett hangolni a központi állami döntéseket a közgazdasági szabályozókkal, amelyek vi­szont a vállalatok munkájá­ra vannak hatással. Kétségkívül könnyítette tervezőmunkát, hogy a gazd­­a­ságpolitika fő iránya válto­zatlan marad, elvei hosszú időre szólnak. Ezért mondhat­juk azt, hogy a negyedik öt­éves tervre­ új gazdaságpoliti­kai elvek nem jellemzőek, s a terv célja sem más, mint a termelőerők fejlesztése, az életszínvonal (ezt egyébként súlyponti kérdésként kezeli a tervjavaslat­, az élet- és mun­kakörülmények, az egészség­­ügyi és kulturális ellátottság javítása. E célok elérése érdekében az adott helyen és azonban más és más időben eszkö­zökre van szükség. A terv új vonásai éppen ezekben az eszközökben találhatóak meg: a gazdaság strukturális válto­zásaiban és az erőforrások felhasználásának arányválto­zásaiban jutnak kifejezésre. Ami az arányokat illeti, érde­mes kiemelni, hogy a negye­dik ötéves terv — különösen a külkereskedelemben — az eddiginél jobban figyelembe veszi a népgazdasági egyen­súly feltételeit: tartós egyen­súlyi helyzetet kíván fenn­tartani. A magyar népgazda­ságban — hosszabb időszakot figyelembe véve — a felhal­mozás növekedése meghalad­ta a fogyasztás és a nemzeti jövedelem növekedését. Az új terv szerint a népgazdaság fejlődésének e három muta­tója azonos mértékben emel­kedik. Eddig gyorsabb volt a termelést szolgáló beruházá­sok volumenének az emelke­dése, mint a nem termelőké. A terv most ennek az utób­binak az átlagosnál gyorsabb növelését irányozza elő. S az a tény, hogy az ilyen beruhá­zások gyorsabban nőnek, azt is bizonyítja, hogy a terv az életkörülmények javítását nemcsak súlyponti kérdésként kezeli, hanem ennek megfe­lelő arányokat is előirányoz. Ezeknek az arányoknak a felállítása pedig szükségsze­­­rűen írja elő a műszaki fejlő­dés általános gyorsítását, a termelékenység növelését. K. I. Hiánycikkek nyomában vásároltunk volna. Azt kértük a boltokban, amit nem láttunk a pultokon. A raktárakban sem volt. Azt mondták hiánycikk, vagy­ ép­pen kifogyott, mert keveset kaptak belőle. Kértük az üzlet­vezetőt is, mondja meg, miért nincs. A válasz legtöbbször la­­konikus rövidségű volt, nem tudom, egyszerűen nem lehet kapni. És hiánycikk-listánkat az üzletvezetői irodákban leg­többször még megtoldottak. Találkoztunk egy olyan boltve­zetővel is, akinek füzetnyi fel­sorolása van az állandó hiány­cikkekből. Valamennyi hiányzó áru ne­vét nem sikerült összegyűjteni. . Nem is akartuk. Csupán egy dologra szeret­nénk választ kapni: Ki — vagy mi — az oka annak, hogy naponta használt cikkek el-el­­tűnnek a boltokból? Élelmiszerbolt Kaposváron, a könyvesbolt mellett. — Gyulai kolbászt keresünk. — Sajnos, elfogyott — Téliszalámi? — Nincs. — Paprikás szalámi? — Szárazárunk nincs, de van olcsó töltöttárunk. — Azt eb­ben a nagy meleg­ben nem lehet tartani. Cser Béla üzletvezető szét­tárja a karját: — A város köz­epén van az üzletünk, sok minden kellene, de nem kapunk. Hogy mit nem tudnék még adni? Nincs bar­na söröm. Minőségi sincs. A vásárlók kihajtanak a kínai húskonzervért: jóízű volt, sze­rették. Egyszerűen eltűnt. Van helyette holland, de azt nem szeretik, nem is veszik olyan nagy tételekben. Tipikus nyári cikkek ezek.­­ Reggel hallottuk a rádió­ban az Ali Baba kávéreklámot. Ma még nem ittunk. Adna-e tíz dekát? — Sajnos, nincs. — Reklámozzák. — Mégsem lehet kapni. Ki­fogyott. Kávé egyébként van, csak éppen az Ali hiányzik a vá­lasztékból. Lent ,a Széchenyi téri önkiszolgáló boltban a ta­vasszal Coca-Colát árultak. Keressük a pulton, nincs. Ta­lálomra kérünk albán konya­kot. Nincs. Kétdecis­­ üvegben tudnak adni, félliteresben nem. Fodor Imre üzletvezetőtől ké­rünk most már ürmosbor­ aro­­mát. Nincs, semmilyen boraro­mát nem lehet kapni. Megyünk tovább. Az Ady Endre utcai vas­műszaki bolt előtt éppen árut raknak ki. Szerencsénk lesz! — gondol­juk. — Itt kevesebb hiánycik­kel találkozunk. Belépünk a boltba. Szeren­csénkre éppen Zsiborás Lajos üzletvezető kérdi, hogy mit ke­resünk. Találomra mondjuk: — Lánc kellene. — Két éve nem kapok. — Csavaranya? — Nincs. — Kellene fél, illetve há­romnegyed colos horganyzott cső és csatlakozó . Nincs kérem. Kérünk még egy kapát, egy ásót és egy gereblyét. A vá­lasz: ebben az évben nem volt. A beszélgetés az irodában fo­lyik tovább. Csöng a telefon. Vidékről permetezőgépet ke­resnek. Nincs, ebben az évben már nem­ is lesz. Ezenkívül nem tudna adni még az üzletvezető olcsó pro­pán-bután készüléket, palasze­­get, mennyezetszeget, sodrony­szeget; a földgázkészülékek közül falifűtőt, fürdőszoba­­kályhához való füstcsövet, tűz­oltó készüléket, egészségügyi cikkeket színes fajanszáruból, olcsó fonatot Nem tudtunk venni egész Kaposváron budai földet, két villát és két kanalat. (Készle­tet adtak volna, de csak villát és kanalat nem.) Az úgyneve­zett ezer apró cikkhez tartozó áruk szinte teljesen hiány­cikknek számítanak. A rádió és villamossági bolt­ba különösen az ifjabb korosz­tály képviselői­­ térnek be szí­vesen. No, nem azért, hogy megcsodálják az legújabb sztárt, az Ideál nevű, szokatla­nul nagy méretekkel büszkél­kedő egyiptomi hűtőszekrényt, hanem mert kellemes, üdítő zene SZÓL , ami a tinédzsere­ket elsősorban érdeklik: Phil­lips és MK 21-es táskamagne­tofont keresünk. Hiánycikk. A készletet egyharmar elkapkod­ták borsos ára ellenére. Pedig népszerűek a kis készülékek. A kamaszok rajongását jelzi az, hogy nem egy pénztelen tizen­éves rakatta ki a pultra eze­ket a mindentudó kis magne­tofonokat, hogy legalább kö­zelről megszemlélhesse. Most nincs. Hetek óta hiányzik. Jobbára csak a 75 literes, gáz­­­zal működő abszorpciós hűtő­­szekrényt figyelhetik, de ezt­­ nem nagyon veszik. A köz­kedvelt kotyogó kávéfőzőből is mutatóban van még egy-két darab. Az is csak kétszemélyes. Nagy a kereslet iránta, és kép­telenek az igényeket kielégíte­ni a másfél voltos gnóm elem­ből is. Ugyanakkor a kilenc voltos kiselem kapható, de ez importált áru, és legalább öt forinttal drágább, mint hazai rokona. Hiába keresik a na­gyobb teljesítményű, megbíz­ható, gumilapátos ventillátort, ami egy teljes szobát képes ki­szellőztetni. Helyette csak a jó­val kisebb légcserét biztosító asztali típus kapható. A Divaiisarokban egyenesen az üzletvezetőt kerestük. El­mondta, hogy a különféle ter­­liszterek közül a piros és a fe­hér már évek óta sláger. Ugyanakkor ezek már évek óta nem kaphatók. Néha érkezik pár méter, de úgyszólván napok alatt el is fogy. Nem értjük ezt a gondolat­menetet. Legalább négy-öt­ éve tudják az ipari és kereskedel­mi vállalatok, hogy ebből az árufajtából szinte korlátlan mennyiséget adhatnak el. S alig hiszem, hogy ne ez legyen a termelő és a kereskedelem célja is. Ezzel szemben az igé­nyeknek még a töredékét sem tudják kielégíteni. Krónikusan hiányoznak a peszter, teszter, s a különféle műszálas szövetek. Nincs műszálas barett, hiány­zik a közkedvelt ripsz, ballon, jersey. (Évek óta kurrens cik­kek.) Az alsóneműknél alig vala­mivel jobb a helyzet. Állandó jelleggel csak a szintetikus női fürdőruha hiányzik.­­ (Lehet, hogy szeptember, október hó­napokban lesz?) A komolyabb, angolos divatot kedvelők egyáltalán nem kapnak egy­színű nyakkendőt. A termete­sebb férfiak is bajba kerülnek, ha habselyem alsónadrág után tudakozódnak. A kapható da­rabok ugyanis csak szigorúan filigrán alkatra vannak mére­tezve. A könnyű, nyári ingek választéka sem a színben, sem az anyagban nem kielégítő. Ugyanezt mondhatjuk el a paplanokról is. Nem vagyunk gyakorlott vá­sárlók. A mindennapi cikkek beszerzésének gondját a fele­ségre hagyjuk. S ha ők keres­ték volna, minden bizonnyal még több hiánycikket írhat­tunk volna össze. Hogy mi nincs a boltokban, azt leginkább — az üzletveze­tőkön kívül — ők, a feleségek tudják. Hogy miért nincs, arra nem kaphatnak választ a pul­tok előtt. Ezért kopogunk ezekkel a ta­pasztalatokkal a vállalatok ve­zetőihez. S az előbbi kérdést még eggyel megtoldjuk: Mit lehetne és kellene tenni, hogy kevesebb legyen a hiány­cikk? Kercza Imre—Csupor Tibor (Folytatjuk.) SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1970. augusztus 4,

Next