Somogyi Néplap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-08 / 185. szám
Salamoni ítélet Salamoni ítéletet hozott tegnap az amerikai Massachussets állam egyik kerületi fiatalkorú bírósága a kábítószer birtoklással vádolt ifj. Robert Kennedy és unokatestvére, ifj. R. Sargent Shriver perében, mely újabb, nehezen eltávolítható foltot ejtett a hírhedt Jo Kopechne-ügy óta gondosan felépített Kennedy-presztizsen. A döntés értelmében a bíróság további egy évig — 1971 szeptemberéig fenntartja ellenük a vádat — anélkül, hogy bűnösnek vagy ártatlannak nyilvánítaná a két fiút. Abban az esetben, ha ez idő alatt nem követnek el törvénybe ütköző cselekményt, a bíróság a vádat elejti. Az állam törvényei értelmében kábítószerek birtoklásáért három és fél éves börtönbüntetés is kiszabható. (MTI) Bruce Párizsban Párizsban David Bruce vette át a vietnami tárgyalásokon részvevő amerikai küldöttség vezetését. Nyilatkozatában kijelentette, hogy Nixon elnök nagyarányú cselekvési szabadságot biztosított neki a tárgyalások vitelében. Mögötte a delegáció eddigi vezetője, Philip C. Habib. (Telefotó: AP—MTI—KS) Nimeri Pekingben Nimeri, a Szudáni Forradalmi Tanács elnöke néhány napos hivatalos látogatásra Pekingbe érkezett. A Nimeri vezette szudáni küldöttséget Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke és több más vezető személyiség fogadta. (MTI) Belpolitikai vihar Bécsben Valóságos belpolitikai vihart kavart Bécsben a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak Ausztria dollárkölcsön ügyéről szóló közlése. A lap szerint Ausztria — az óriási költségvetési hiány fedezésére — 40 millió dollár összegű kölcsönt vesz fel külföldi bankoktól. H. Androsch osztrák pénzügyminiszter az elmúlt héten rég cáfolta a külföldi kölcsön felvételét, szent most minisztériuma isarra hivatkozik, hogy »akkor még nem volt időszerű a hír közlése«. A néppárti ellenzék különösen a dollárkölcsön után fizetendő 10 százalékos kamat miatt támadja a kormányt. (MTI) Életbe lépett a tűzszünet Egyiptom és Izrael között Az amerikai külügyminisztérium szóvivője bejelentette: tájékoztatást kapott az Egyesült Arab Köztársaság és Izrael kormányától, hogy a két szemben álló fél az amerikai javaslatnak megfelelően elfogadja a tűzszünetet, pénteken, augusztus 7-én amely helyi idő szerint éjfélkor (magyar idő szerint 23 órakor) lépett életbe. »Reméljük, hogy ez a fontos döntés elő fogja segíteni az igazságos és tartós közel-keleti béke megvalósítását" — mondotta a külügyminisztérium szóvivője, de további tekbe nem bocsátkozott.részletERUZSÁLEM Golda Meir izraeli miniszterelnök ugyancsak bejelentette a tűzszünetet. LONDON Az angol Kum szóvivője külügyminisztéörömmel üdvözölte a tűzszünetre vonatkozó döntést. Heikal egyiptomi tájékoztatásügyi miniszter az Al Ahram tegnapi számában beszámol arról a beszélgetésről, melyet Nasszer elnök nemrég egy szudáni küldöttség tagjaival folytatott. Heikal szerint Nasszer a beszélgetés során kijelentette: Egyiptom azért járult hozzá az amerikai rendezési tervhez, hogy az ellenségre még nagyobb nyomást gyakorolhassanak. „Nem szabad semmiféle lehetőséget kihasználatlanul hagynunk, hogy az izraelieket rákényszeríthessük a megszállt arab területekről való kivonulásra" — mondotta Nasszer. A Szovjetunió által Egyiptomnak nyújtott támogatás révén az EAK katonai ereje oly mértékben megerősödött — mondotta az egyiptomi elnök —, hogy Washington szükségét érezte olyan javaslat előterjesztésének, amely a Biztonsági Tanács 1967 novemberében elfogadott határozatán alapul. Az Egyesült Államok valószínűleg abból a feltételezésből indult ki, hogy az EAK visszautasítja a kezdeményezést, és így Washington ürügyet szerezhet arra, hogy Izraelnek újabb Phantom és Skyhawk repülőgépeket szállítson. Nasszer a szudáni küldöttségnek elmondotta: a Palesztinai ellenállók nem elég erősek ahhoz, hogy önerejükből felszabadító háborút vívjanak,, de arra képesek, hogy zavarják Izraelt, és növeljék a palesztinaiak öntudatát AMMAN A palesztinai felszabadítási szervezet központi bizottsága különleges bizottságot hozott létre a különböző palesztinai ellenállási szervezetek között kedden, szerdán és csütörtökön kirobbant véres összetűzések kivizsgálására. A bizottság négy napon belül köteles beszámolni észrevételeiről. Antonio Atallah jordániai külügyminiszter (a képen) újságírók előtt kijelentette, hogy a megbeszéléseken nem volt szó a Rogers amerikai külügyminiszter által beterjesztett közel-keleti tűzszüneti javaslatról. (Telefotó: AP—MTI—KS) KAMBODZSA Több körzetben indítottak offenzívát a hazafias erők Kambodzsában a kormánycsapatok és a hazafias erők több helyen vívtak heves harcokat. A fővárostól körülbelül 70 kilométernyire északnyugatra fekvő Skounért már egy hete tartanak a harcok, és a kormányhadsereg támadásai ellenére a népi erők még mindig ellenőrzésük alatt tartják a piacteret és a város nagy részét. Több mint egy hónapja tartanak a csatározások az ország középső részén fekvő Kompong Thom körül is. A küzdelem elhúzódását egy Phnom Penh-i katonai szóvivő azzal magyarázta, hogy népi erők megerősítéseket kapnatak. Egyre közelebb kerülnek Szihanuk-párti fegyveres erők Phnom Penh-hez is, így — mint a szóvivő közölte — két nap óta folyik a harc a fővárostól hat kilométernyire fekvő Prek Loungnál, csütörtökön pedig a népi erő tüzérsége meglepetésszerű támadást intézett egy Phnom Penhtől 13 kilométernyire északra katonai üzemanyagraktár fekvő ellen. A kambodzsai helyzet súlyosbodásáról számol be az AFP Phnom Penh-i tudósítója is, idézve egy Kambodzsába kiküldött dél-vietnami zászlóalj parancsnokát, Tran Ba Di tábornokot. A tábornok a többi között közölte, hogy a Phnom Penhtől körülbelül 50 kilométernyire délnyugatra fekvő Kampót városa körül dúlnak a harcok, és a várost bekerítés fenyegeti. A Phnom Penht a dél-vietnami határral összekötő és Takeon áthaladó 2. országos közlekedési útvonal használhatatlan — mondotta a tábornok —, mert az ellenfél több helyen elvágta és lerombolt öt fontos hidat. A 3. számú útvonal szintén el van vágva, de Tran Ba Di szerint ebben az övezetben a helyzet nem válságos, s Kampesban egy katonai bíróság árulás és az ellenséggel való kapcsolat miatt halálra ítélte Tom Saravan kambodzsai alezredest. Az alezredessel együtt három katonai és 15 polgári személyt is bíróság elé állítottak, de az ő ügyükben még nem hoztak ítéletet. I SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1970. augusztus 8. HIROSIMA, NAGASZAKI A szovjet békebizottság nyilatkozata Hirosima és Nagaszaki amerikai atombombázásának 25. évfordulója alkalmával a szovjet békebizottság nyilatkozatot adott ki, amely hangsúlyozza, hogy a Japán elleni hadműveletek utolsó napjaiban már nem volt stratégiailag szükséges az atomfegyver alkalmazása, ezt csupán az amerikai kormánykörök világuralmi törekvése diktálta. — Ma is fennáll egy termonukleáris világháború kirobbantásának veszélye. Ennek forrása az imperialista erő, elsősorban az amerikai imperializmus politikája — állapítja meg a nyilatkozat. — Ezért fokozottan harcolni kell az imperialista agresszió, a termonukleáris világháború veszélye ellen, a nukleáris fegyverek teljes eltiltásáért. A nyilatkozat rámutat arra, hogy a szovjet nép helyesli a szovjet kormánynak a fenti célokra irányuló erőfeszítéseit. Zsivkov—Marko találkozó Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az ország minisztertanácsának elnöke, fogadta a jelenleg Bulgáriában üdülő Jan Marko csehszlovák külügyminisztert, és szívélyes megbeszélést folytatott vele. 6 Nixon és doktrínája A kambodzsai »főpróba", a márciusi puccs, majd a májusi amerikai invázió, s végül hadműveletek július óta mind erőteljesebb »albérletbe adása« Washington ázsiai vazallusainak egészen új megvilágításba helyezi azt a politikai-stratégiai irányvonalat, amelyet Nixon-doktrínaként ismert meg a világ. Hadd tegyük itt nyomban hozzá, hogy az amerikai elnök maga is a »doktrína« szót használja még tavaly, Guam szigetén meghirdetett ázsiai akcióprogramjára. A kifejezés önmagában tehát nem becsmérlő: a tartalom az, ami azzá teszi. Nem tudni, mi vezette Nixont, amikor némely elődjének példájára saját doktrínát hirdetett. Meglehet, hogy az elnök, aki közmondásosan sokat ad a reklámtechnikára, egy új »márkanév« bevetésének — s vele a ködösítő politikai egyszerűsítésnek — kedvező hatására épített. Alkalmasint új kezdetként kívánta eladni a propaganda-piacon guami doktrínáját, ám a megfigyelők óhatatlanul beillesztettek az amerikai agresszív nagyhatalmi politika — Truman, Eisenhower és Johnson saját doktrínáival fémjelzett — folyamatába. Ma már nyilvánvaló, hogy ez a »jogfolytonosság« korántsem csupán formai jegyekből adódik, hanem — mint Kambodzsában is láthattuk — a nixoni politika lényegéből. Ennek megértéséhez azonban denképpen emlékeztetni minkell arra, mi is voltaképpen a Nixon-doktrína. Dióhéjban ennyi: az Egyesült Államok csökkenti tényleges részvételét szövetségeseinek katonai (vagy éppen háborús) erőfeszítéseiben, s a »védelem« terheit fokozatosan áthárítja rájuk. Vietnamban tehát »vietnamizál«, Ázsiában — »ázsiaisít«. ton Ezt a dióhéjat Washingtavaly a háborúellenes tiltakozások közepette azzal törte fel, hogy a Nixondoktrína magva voltaképpen az a visszavonulás lenne, amelyet az imperialista kalandokba belefáradt belső ellenzék szorgalmaz. Ez a körülmény máris jelezte, hogy az Egyesült Államok tényleges gazdasági és szociális problémái mellett, amelyek valóban a »globális felelősségvállalás« (értsd: világcsendőri szerep) feneketlen hordójába vesző dollármilliárdok átcsoportosítását követelnék, milyen taktikai megfontolások diktálták Nixonnak doktrínája megfogalmazását. Csakhogy a washingtoni »idiótörők« korántsem az egész gyümölcsöt hámozták ki ezzel a burokból. Miként »vietnamizálás« amerikai elnöki feltételei között ott találjuk a saigoni rezsim hadseregének megszilárdítását, Nixon ázsiai doktrínája szintén a szövetségesek potenciáljától teszi függővé a katonai teherviselés fokozatos áthárítását. Ez pedig egyszerre két dolgot jelent. Egyrészt azt, hogy a Nixon-doktrínában beharangozott »visszavonulást« eleve korlátok között tartja — adott esetben »jogerősen« elsodázza — Washington ázsiai vazallusainak gyakori ingatagsága. A másik mozzanat azonban ennél is fontosabb, mert a lényegre utal. Ez pedig az, hogy a Nixon-doktrínával Washington korántsem adja fel önkényesen kisajátított »döntőbírói« szerepét, nem adja fel ázsiai hadállásait, s természetesen egy pillanatig sem »írja le« azokat a rendszereket, amelyek életrehívása, majd »védelme« az utóbbi negyedszázadban az amerikai agressziók sorozatára vezetett. A Nixon- doktrínára a kambodzsai intervenció éppen az ottani teherviselés utólagos »átengedésével« utal: a saigoni és thaiföldi csapatok bevetésével. Ennek révén Washington formailag megszabadul a közvetlen részvétel tehertételétől, miközben a gesztenyét mégis csak neki kaparnák ki — mégpedig olyan szövetséges hadseregek, amelyek az Egyesült Államok segélyei (Dél- Vietnam esetében pedig tényleges katonai akciói) nélkül saját otthoni feladatukat sem tudnák betölteni. A Nixon-doktrína éppen azért fából vaskarika, mert az amerikai politikai-stratégiai cél természetesen nem a megtévesztésül hirdetett távozás, hanem változatlanul a maradás. S. P. TUPAMAROS új határidőt szabta k a az uruguayi kormány A MONTEVIDEÓBÓL ÉRKEZŐ legújabb jelentések szerint az ottani Tupamarosgerillák újabb közleményt adtak ki, amelyben előrehozták követeléseik teljesítésének határidejét. Eszerint amennyiben az uruguayi kormány pénteken éjfélig nem teljesíti követelésüket, az összes politikai foglyok szabadonbocsátását, akkor nem lehet szó a foglyul ejtett Dias Gomides brazil konzul és Don Mitrione amerikai tisztviselő szabadonbocsátásáról, hanem az ügyet lezártnak tekintik, és szabad folyást engednek az igazságszolgáltatásnak..«. A gerillák újabb közlését általában határozott fenyegetésnek tekintik. Jorge Peirano Facio uruguayi külügyminiszter igyekezett megnyugtatni a kedélyeket, hangoztatva, hogy a Tupamaros-közleményt »különféleképpen is lehet értelmezni«. Így lehetséges, hogy a gerillák bírósági tárgyalást rendeznek, de nem feltétlenül hoznak halálos ítéletet. ANTONIO FRANCESE tábornok, belügyminiszter újságíróknak kijelentette, hogy a kormány még tárgyal a gerillák megbízottaival. A brazil konzul felesége Garrastazu Medici brazil elnökhöz levelet írt, amelyben a maga és hat gyermeke nevében kéri: tegyen meg mindent férjének szabadon bocsátásáért. Gibson Barbosa brazil külügyminiszter csütörtökön este magához kérette Uruguay brazíliai nagykövetét. Ezt követően a brazil külügyminiszté gerillák számára rum közleményt adott ki, amelyben reményét fejezi ki, hogy az uruguayi hatóságok mindent elkövetnek Dias Gomides konzul szabadon bocsátása érdekében. Az ügyről nyilatkozott Jorge Pacheco Areco uruguayi köztársasági elnök is, aki szerint az uruguayi hatóságok »az ország törvényeinek, intézményeinek és a törvényes igazság szellemének megfelelően« kívánnak eljárni. Az elnök reményét fejezte ki, hogy »az ügy nem végződik tragédiával«. A gerillák az általuk elrabolt Mitrione személyével kapcsolatban közölték, hogy az amerikai tisztviselő valóban nem is egyszerű tanácsadó, hanem a nemzetközi fejlesztési hivatal elnevezésű amerikai szervezetnek, továbbá az FBI-nek az ügynöke, akit a biztonsági szolgálatának fejlesztése céljából alkalmazott a montevideói kormány. CSÜTÖRTÖKÖN EGY MONTEVIDEÓl ták Mitrione bárban megtaláltöbb személyi okmányát. Ezek egyike tanúsítja, hogy az amerikai a montevideói rendőrség szervezésében működik közre, egy másik szerint az amerikai FBI ügynöke, végül egy harmadik tanúsítja, hogy Mitrione Indiana államban rendőrakadémiát végzett. (MTI)