Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-15 / 63. szám

350 új óvodai h­ely Kaposváron Két tűz között a költségvetés — SOHASEM KÖNNYŰ tervjavaslatot készíteni, de egy se volt ilyen nehéz, mint az idei — kezdte szóbeli kiegé­szítőjét Dóri János tervosztály­vezető Kaposvár város tanács­ülésén. A tervjavaslat előterjesztője azt is elmondta, milyen szen­vedélyes viták előzték meg a javaslat végleges kidolgozását. Minden szakosztály a saját ágazatának fejlesztését tartot­ta legégetőbbnek. Csodálkoz­hatunk-e azon, ha a kulturális ágazat harcol az új óvodai he­lyekért, ha az építési osztály a szennyvízhálózat bővítéséért küzd, a pénzügyiek pedig azért, hogy rangsorolják az igényeket, és csak a legszük­ségesebbre menjen a pénz, mert a tartalék képzéséről sem szabad megfeledkezni, hiszen a tervek megvalósításának menetét, általában a váratlan, előre nem látható kiadások zavarják meg. Ha csak a számokat nézzük, úgy tűnik, van pénz bőven. A költségvetési bevételekből származó 87,6 millió forint 14 millióval több, mint 1971-ben. A fejlesztések alapja pedig 169,8 millió forint. A kiadások oldalán első helyen szerepel a lakásépítés, aztán fontos fel­adat a közműfejlesztés és az óvodai helyek számának nö­velése is. Ezek szem előtt tartásával készült a tervjavas­lat, amely sajnos korántsem tartalmazhatja az összes indo­kolt és szükséges városfej­lesztési feladatot. Sőt, a gaz­dálkodás biztonsága érdeké­ben egyeztetni kell az elő­irányzott bevételek és a fize­tési kötelezettségek időpont­jait is. Kaposvár lakossága nagy vá­rakozással tekint a tanácsta­gokra. Kiharcolták-e most — a »­pénzosztásnál« — körzetük jogos, vagy kevésbé fontos ké­réseinek teljesítését? Minden­kit érdekel az is, hány lakás épül Kaposváron, mi lesz az óvodákkal meg a malomárok­kal? A tanács tagjainak két tűz között kellett megtalálni a kivezető utat. Egyfelől a közgazdasági és pénzügyi szakemberek, valamint a kor­mányhatározatok szabta lehe­tőségek estek latba, másfelől választóik igényei. Abban azonban mindenkinek egyet kell értenie, hogy semmi ér­telme a légvárépítésnek, és csak biztos anyagi alapokon nyugvó tervezés teremtheti meg a zavarok nélküli, egyen­letes fejlődést. Akkor hát mi lesz Kapos­váron 1972-ben? Először is be­­ kell fejezni a már megkezdett, 1971-ről áthúzódott építke­zéseket. Ezek közé tartozik például az Ezredév utcai or­vosi rendelő üzembe helyezé­se, a szennyvíztisztító első ütemének befejezése. Ebben az évben kell előkészíteni területet az ötéves terv lakás­­a építési programjának további ütemezés szerinti megvalósítá­sához. Várhatóan 429 új lakást adnak át 1972-ben, és meg­kezdik a gépipari szakközép­­iskola építését is. EZENKÍVÜL, 350 új óvodai hely várja a kaposvári gyere­keket szeptember elsején. Az idén megkezdik a Petőfi utcai 200 személyes óvoda építését is. 1972-ben 3,3 millió forintot fordít a tanács az óvodagon­dok gyors enyhítésére, a kom­munális ágazatban pedig 30,5 milliót a víz-, szennyvíz, vil­lany- és gázhálózat fejleszté­sére. A tanácsülés jóváhagyta a tervjavaslatot. R. Zs. Újítómozgalom a vasútnál Két éve, 1970. december 31- én a nagykanizsai vasúti cso­mópont dolgozói vállalták, hogy a IV. ötéves terv során újításaikkal egymillió forint megtakarítást fognak elérni. A MÁV Pécsi Igazgatóságá­nak vezetői felfigyeltek a kez­deményezésre és úgy gondol­ták, hogy a verseny kiterjesz­tésével, ösztönzésével tetemes előnyök származhatnak az igazgatóság egész területén. Így az eredetileg csak csomó­ponti keretekben kibontakozó verseny általános újítási moz­galommá nagymértékben terebélyesedett, támaszkodva és számítva a dolgozók hagyo­mányos vasút iránti ragaszko­dására és szeretetére. Talán nincs is az országban még egy ilyen nagy vállalat, ahol en­­­nyi tízéves munkaviszonyban levő törzsgárdatag lenne, mint éppen itt, a vasútnál. A szak­ma szeretete, a vasúthoz való ragaszkodás az egyik legna­gyobb lendítője az újítómozga­lomnak, a technikai fölszere­lések, a különböző munkafo­lyamatok szüntelen ésszerűsí­tésének. A vasúti csomópontok újítói­nak versenye a jelenlegi terv­időszakra szól. Az a mérce, hogy mennyi munkát és pénzt sikerül megtakarítani — egy fősre számítva — ez időszak alatt. A verseny a múlt máris szép eredményeket érben ho­zott. Az igazgatóság területén összesen 431 újítást adtak be, 153-at fogadtak el, s ebből 140-et bevezettek. A megtaka­rítások összege csaknem eléri a másfél millió forintot. Újí­tási díjként pedig több mint százötvenezer forintot­tek föl az öt csomópont vehet­újí­tói. Az olcsó, de kifizetődő hizlalást választották Buzsáki tapasztalatok Rögtönzött beszélgetés a bu­­zsáki Munka Harcosa Tsz-ben, a szövetkezet vezetői és a Ka­posvári Húskombinát illetékes szakvezetői — egy módszer ajánlói és megvalósítói — kö­zött. Ebben a közös gazda­ságban tavaly óta gyakorlat a kötetlen tartású szarvasmar­ha-hizlalás. Ezt megelőzően az állatok 20—24 hónapos ko­rukban érték el a kívánt át­adási súlyt, naponta 800—900 grammot gyarapodtak a ha­gyományos abraktakarmányon. Bogdán László elnökhelyet­tes : — A hagyományokra és­ a menet közben szerzett tapasz­talatokra építve kezdtük ezt a módszert. Most a Brand—Pu­­rinával történő intenzív ta­karmányozás megy, és szépek az eredményekn. A múlt év­ben 165 hízott marhát érté­kesítettünk, ebből 117 r­ár az utóbbi módszerrel, 11—13 hó­nap alatt »készült el«, és a napi súlygyarapodás 1600— 1800 gramm volt.­ Császár István főagronómus: — A kötetlen tartású hizlalás­hoz régi, szerfás lóistállóból alakította ki a szövetkezet sa­ját építőbrigádjával a szüksé­ges férőhelyet, így egy-egy fé­rőhely körülbelül 1500 forin­tunkban von. dozó kell, mint kevesebb gon­a hagyomá­nyos hizlalási formánál, ahogyan kiszámítottuk, 15—16 s forintba jön egy kiló élősúly előállítása. Jül További átalakításokra ke­sér a szövetkezetben, ugyancsak saját építőanyagból és saját brigáddal. Úgy szá­molnak, hogy az idén kétszáz kötetlen tartásban hizlalt szarvasmarhát adnak el. Mint a beszélgetésből ki­tűnt, Hilt Istvánnak, a hús­kombinát előadójának termelésfejlesztési aiz ötletét jól hasznosították egy probléma megoldásához. sajátos Mi­vel ezeket az állatokat nem­csak hizlalni kell kötetlen tar­tásban, hanem szállításkor sem szabad lekötni egyet sem, meglehetősen nagy gondot je­lentett ennek a feltételnek a teljesítése. Ehhez jött segít­ségként az ötlet: egy olyan szállító alkalmatosság készíté­se, amellyel mindez ható. Az elgondolásból megold­vató­ság lett. Kilencven hízóállatot gon­doz egy ember — mondták a szövetkezetiek, a módszer hasznosságát bizonyítandó. De több érv is van — ők beszél­tek ezekről is —, s minden okuk megvan arra, hogy úgy érezzék: jó úton járnak ezzel a hizlalási formával. Éjjel nappal — kavics Mindenütt kavicson já­runk, mellettünk hatalmas hegyekben, felettünk a szállí­tószalagon. És tudjuk azt is, hogy alattunk még 25—30 mé­ter vastagságú rétegben húzó­dik, nagy területen. Gyékényesi kavicsbánya. Az ország 2—3. legnagyobb ilyen jellegű üzeme, már akkor sejteti. Gazdagságát amikor a képkocsink Gyékényeshez kö­zeledik. Mindenütt kavicshal­mok, a talaj mindjobban kö­ves, és már több kilométerről látni a bánya huszonöt méter magas szállítószalagját. 1971 szeptemberében kor­szerűsítették az üzemet. Olyan géprendszert állítottak mun­kába, amelynél emberi kéz nem érinti a kavicsot. A szál­lítórendszer hossza több száz méter. Új a mosó, az osztályo­zó, a feladó, de újak az ipar­vágányok is. A termelő kot­rógép Közép-Európa egyik leg­korszerűbb berendezése, méter mélységig alkalmas 46 a bányászatra. Látogatásunk napján kar­bantartás volt, minden gépet, berendezést, de még a mozdo­nyokat is javították, tisztítot­ták. Az időjárásnak köszön­hető, hogy télen nem kellett leállni a termeléssel. Maga a bánya ugyanis víz alatt van, a fejtés külszíni. A korábbi ki­termelés helyén felszivárgott a talajvíz — közel a Dráva —, és mintegy 3 méter átlagmély­ségű tó borítja. A művelés alá vont terü­let nagysága 270 kataszteri hold. Erről a területről 1971- ben a 170 dolgozót foglalkoz­tató üzem 883 000 köbméter kavicsot termelt ki, ezzel lé­nyegesen túlteljesítve a 800 ezer köbméteres termelési ter­vet. Ritecz János, a bánya veze­tője ismertette az 1972-re ter­vezett mennyiséget is: 850 ezer köbméter kavicsot szeretnének kibányászni. Mindjárt hozzá­tette azt is, hogy tervüket iga­zítani kell a vasútikocsi­ ellá­­tásához. Tavaly ugyanis 13 000 vagonnal kevesebb volt a szükségesnél. Az új vagonrakó berendezés óránként 20 vasúti kocsit tölt meg. Ez 400—500 tonna, és mindössze két ember munkáját igényli. A bánya ál­landóan működik, éjjel és nap­pal, ünnepnapokon egyaránt. A tervezett nyereség 1971- ben hétmillió forint volt, tény­legesen a hatmilliót érték el. A nyereség alakulását befo­lyásolta ugyanis a korszerűsí­tés: a beruházó a megjelölt határidőben nem adta át a be­rendezéseket, a termelést nem tudták időben megkezdeni. A felújítási munkálatok so­rán saját újításokat is bevezet­tek, közöttük magas anyagi megtakarítást eredményezőket. Olyan svéd gyártmányú gumi­rostákat állítottak be a ter­melésbe, amelyek élettartama egy év, szemben az eddig használt és egy hét alatt el­kopott acéllemezekkel. Ilyen körülmények között a bánya vezetője biztosra veszi, hogy sikerült a tervüket teljesíteni. Időnként a kotrógép mam­­mutfogakat, régen ledobott szarvasagancsokat és törött, különböző korú cserépedénye­ke is kiemel a vízből. A kör­nyezet szinte kínálja is ennek lehetőségét, mint ahogy nem marad kihasználatlanul a mű­velés alatt éppen nem álló vízfelület sem. A bányát borító tó kiváló horgászhely, 1200 egyesületi tagja van csak a gyékényesi Lokomotívnak, de ide járnak a nagykanizsaiak is. A bánya­­művelés során természetesen nehezen lehetne összeegyez­tetni a népgazdaság és a hor­gászok érdekeit. A halállo­mányt a kavicstermelés nem zavarja, ezt bizonyítja a tó meredek falához ragasztott sok kis horgászkunyhó is. A tűrési határokat szigorúan veszik a bánya vezetői, de igyekeznek maximálisan engedni a sport­horgászok kívánságainak. Kihasználják a tó adta lehetőségeket a pécsi könnyű­búvárok is, az eddigi edzése­ket követően valószínűleg ver­senyeket is rendeznek majd a bányát borító tó vizében. M. A. I Az újítások alanya: az osztályozó. S «106T! MfiPieAP 1 Sawfe, 19% naMte II. .EJ Tíz percA címről először egy sekélyes szövegű sláger jutott az eszembe a negyvenes évek végéről. Ha jól emlékszem, valahogy így kezdődött: »Tíz perc az nagy idő, Ele­mér!«. Fogalmam sincs, hogy miért kellett erre nyomatékké fölhívni Elemér figyelmét, csak azt tudom, hogy magamban sokszor vitatkoztam a szövegíróval A tíz perc ugyanis rend­szerint kevésnek tűnt a számomra. Igaz, hogy általában a szünetet juttatta az eszembe. Szünetet az iskolában, a mozi­ban, a színházban és mindenütt. Gyanítom, hogy ebben nem sok változás történt az utób­bi évtizedben. Ezért szeretném most kiábrándítani azokat, akik ma sem becsülik eléggé a tíz percet. Ha velem tartanak, megpróbálhatjuk közösen visszaállítani a tíz perc »őt megil­lető« tekintélyét. Mindenfajta régi slágertől függetlenül rájöttem ugyanis, hogy a tíz perc csakugyan nagy idő. Ezt azóta tudom, amióta igen határozott céllal összedugtuk a fejünket egy tiszteletre méltó, fiatal kaposvári statisztikussal, Horváth Gyulával. (Társszerzőnek tekintem őt, számításait, segítségét megpróbá­lom felhasználni hiteles bizonyítékul.) Nos hát játsszunk a számokkal — komolyan. Hogy csu­pán meghökkenteni akarom-e önöket, vagy ráébreszteni mindannyiunkat valami olyan »apróságra«, amelynek jelen­tősége szinte fölmérhetetlen, kérem, döntsék el belátásuk sze­rint. M­indenki tisztában van azzal, hogy tíz perc alatt ponto­san 600-at ugrik az óra másodpercmutatója (milyen nagy szám).­­De azt már nem mindenki tudja, hogy a múlt év minden tíz percében 900 ember született a földön! Ne csodálkozzanak, kérem: tíz perc alatt kilencszáz csecsemő. Csupán Európa 110 gyermeket szült tíz percenként. De be­szélhetünk másról is. Tíz perc alatt például 1182 kilométert tesz meg egy hiperszónikus repülőgép; 1500 rádió- és 620 tv­­készülék hagyja el a világ gyárait, s Európában 104 lakást építenek föl ennyi idő alatt. Hányszor tíz perccel nem tudnánk elszámolni? A világon 9750 tonna acélt, 9560 tonna cementet, 1280 tonna cukrot termelnek tíz perc alatt. A csepp és a tenger hasonlata jut az eszembe. Mert mindössze tíz percben új éle­tek százai, a termelési érték milliói és milliárdjai jönnek lét­re. E példákat azonban csak jelzésnek szántam. Mert ha csak csepp vagyunk is a világ vagy az ország tengerében, a tíz perceknek itt Somogyban is súlyuk van. Milliókat hozhat­nak vagy milliókat veszíthetünk el miattuk. Hányszor tíz perccel nem tudnánk elszámolni? Somogy iparában egy munkás munkaidejének tíz perce alatt 22 forint, az építőiparban 15 forint termelési értéket hoz létre. A további számítások kimutatják, hogy tíz perc alatt a megye iparában és építőiparában összesen 660 000 forint termelési érték jön létre. (Csak úgy mellesleg megjegyzem: ez csaknem három lakás ára.) De kérem, ne unják meg a számokat. Inkább gyakrab­ban gondoljanak arra, hogy hányszor tíz perccel nem tud­nánk elszámolni? Úgy mondja a statisztikus, hogy éves szinten az ipari munkásállomány mintegy tíz százaléka nem dolgozik. Beteg­ség, szülési szabadság, fizetés nélküli szabadság, igazolt tá­vollét, gyermekgondozási segély stb. címén. Ezt — jóllehet tíz percenkint 50 000 forint kiesést okoz — nagyrészt a szo­ciális gondoskodás javára kell írni. Annál meghökkentőbb azonban, hogy a megye iparában és építőiparában a munkások napközbeni munkaidő-kiesése a múlt évben 111 millió forint termelési érték kiesését okoz­ta. Ebből a pénzből tizenhét 100 személyes óvodát vagy nyolc 12 tantermes iskolát, esetleg 444 lakást lehetett volna föl­építeni. A 111 milliós kiesés természetesen tovább is bontható. Azt jelenti, hogy Somogy iparában tavaly 7 millió forinttal kevesebb volt a vállalati nyereség, mint amennyi lehetett volna, és körülbelül 800 000 forinttal kevesebb a részesedési alap. Hány ember zsebére ment — közvetve és közvetlenül — ez a sok tíz perc? Nem hiányzik-e mindennapi életünkből? Mondanom sem kell, hogy még igen sok szám érdekelt volna. Az adatokat ugyanis nem ártana »lebontani« üzemek­re, műhelyekre, brigádokra, egyes emberekre, hogy az eddi­ginél jobban tudják becsülni azt a rövidnek tűnő tíz percet is. Megkérdeztem ugyan az egyik, 1500 embert foglalkoz­tató gyárunktól külön is, hogy nálunk mit jelent egy évben a napi tízperces kiesés. Négy és fél millió forintot! (Ez is elég lenne 18 lakás fölépítéséhez!) Azt hiszem, kár volna tovább játszani — még ilyen ko­molyan is — a számokkal. Hiszen mindenki rendelkezik az önmagába tekintés képességével, mindenki föl tudja mérni, hogy hol sok a tíz perc és hol kevés; hol lehetne belőle töb­bet fordítani a munkára, s hol kevesebbet a lazításra. Akik irányítóként vagy a műszerek, a munkapadok mellett dolgoz­nak, a legjobban tudják, hogy mennyi idő esik ki a rossz munkaszervezés, az anyagellátás és munkaelosztás zavarai, a normák nem megfelelő szigora, az egyéni hanyagság, nemtörődömség, a fegyelemlazítás miatt. Ők tudnak változ­a­tatni is ezen. Ha akarnak. És feltétlenül akarnak, ha számí­tásba veszik, hogy voltaképpen a saját zsebükre megy a »já­ték«. Mindannyiunkéra. Hányszor tíz perccel nem tudnánk elszámolni — naponta? Magamon érzem a vádló tekinteteket. Miért csak a mun­kás, miért csak a gyár áll jegyzetem középpontjában? Igazul? van. S eddig csak azért nem beszéltem másról, mert ugyan ki tudná milliókban kifejezni a hivatali és intézményi munka, a nem termelő munkahelyeken kiesett tíz percek következmé­nyeit? A helyzet azonban — sok általánosítható tapasztalat alapján mondom — itt sem a legjobb. Egy félreértést min­denesetre tisztázni szeretnék. Az általános hiedelemmel el­lentétben korántsem a napi — esetleg többszöri — kávézás rabol időt a munkától. Beszélgettem erről közgazdászokkal. Ők is azt mondták, ha csak arról lenne szó, igazán kár volna emlékeztetni a tíz percek értékére... C­sakhogy van még nálunk lassú ügyintézés, alaposnak látszó, de sokszor vontatott előkészítés; tárgyalások okkal is, ok nélkül is; divatfélóra és meccsértékelés, pletyka és aktatologatás a munkahelyeken; álcázott hivata­los kiszállás egyéni célokkal, kézimunkaórák és mellékesek — munkaidő alatt. De miért folytatnám a felsorolást, hisz Önök is látják, saját bőrükön is érzik a tíz percek súlyát. S ezzel nem azt mondtam — senki sem kívánja —, hogy meg kell szakadnunk a munkában. De lássák be, kérem, óriási tartalékaink vannak. Ezeket sem árt felhasználni, ha jobban akarunk élni ... Tíz perc alatt 2200 kiló kenyér, 1500 kiló gyümölcs- és főzelékkonzerv, 4400 péksütemény készül Somogyban, ennyi idő alatt 240 000 forint a megye kiskereskedelmi el­­­adási forgalma. Tíz perc valóban nagy idő. De nekünk, akiknek naponta csak ennyivel kellene töb­bet tennünk, azt hiszem, igazán elviselhető. Jávori Béla

Next