Somogyi Néplap, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-15 / 63. szám
350 új óvodai hely Kaposváron Két tűz között a költségvetés — SOHASEM KÖNNYŰ tervjavaslatot készíteni, de egy se volt ilyen nehéz, mint az idei — kezdte szóbeli kiegészítőjét Dóri János tervosztályvezető Kaposvár város tanácsülésén. A tervjavaslat előterjesztője azt is elmondta, milyen szenvedélyes viták előzték meg a javaslat végleges kidolgozását. Minden szakosztály a saját ágazatának fejlesztését tartotta legégetőbbnek. Csodálkozhatunk-e azon, ha a kulturális ágazat harcol az új óvodai helyekért, ha az építési osztály a szennyvízhálózat bővítéséért küzd, a pénzügyiek pedig azért, hogy rangsorolják az igényeket, és csak a legszükségesebbre menjen a pénz, mert a tartalék képzéséről sem szabad megfeledkezni, hiszen a tervek megvalósításának menetét, általában a váratlan, előre nem látható kiadások zavarják meg. Ha csak a számokat nézzük, úgy tűnik, van pénz bőven. A költségvetési bevételekből származó 87,6 millió forint 14 millióval több, mint 1971-ben. A fejlesztések alapja pedig 169,8 millió forint. A kiadások oldalán első helyen szerepel a lakásépítés, aztán fontos feladat a közműfejlesztés és az óvodai helyek számának növelése is. Ezek szem előtt tartásával készült a tervjavaslat, amely sajnos korántsem tartalmazhatja az összes indokolt és szükséges városfejlesztési feladatot. Sőt, a gazdálkodás biztonsága érdekében egyeztetni kell az előirányzott bevételek és a fizetési kötelezettségek időpontjait is. Kaposvár lakossága nagy várakozással tekint a tanácstagokra. Kiharcolták-e most — a »pénzosztásnál« — körzetük jogos, vagy kevésbé fontos kéréseinek teljesítését? Mindenkit érdekel az is, hány lakás épül Kaposváron, mi lesz az óvodákkal meg a malomárokkal? A tanács tagjainak két tűz között kellett megtalálni a kivezető utat. Egyfelől a közgazdasági és pénzügyi szakemberek, valamint a kormányhatározatok szabta lehetőségek estek latba, másfelől választóik igényei. Abban azonban mindenkinek egyet kell értenie, hogy semmi értelme a légvárépítésnek, és csak biztos anyagi alapokon nyugvó tervezés teremtheti meg a zavarok nélküli, egyenletes fejlődést. Akkor hát mi lesz Kaposváron 1972-ben? Először is be kell fejezni a már megkezdett, 1971-ről áthúzódott építkezéseket. Ezek közé tartozik például az Ezredév utcai orvosi rendelő üzembe helyezése, a szennyvíztisztító első ütemének befejezése. Ebben az évben kell előkészíteni területet az ötéves terv lakása építési programjának további ütemezés szerinti megvalósításához. Várhatóan 429 új lakást adnak át 1972-ben, és megkezdik a gépipari szakközépiskola építését is. EZENKÍVÜL, 350 új óvodai hely várja a kaposvári gyerekeket szeptember elsején. Az idén megkezdik a Petőfi utcai 200 személyes óvoda építését is. 1972-ben 3,3 millió forintot fordít a tanács az óvodagondok gyors enyhítésére, a kommunális ágazatban pedig 30,5 milliót a víz-, szennyvíz, villany- és gázhálózat fejlesztésére. A tanácsülés jóváhagyta a tervjavaslatot. R. Zs. Újítómozgalom a vasútnál Két éve, 1970. december 31- én a nagykanizsai vasúti csomópont dolgozói vállalták, hogy a IV. ötéves terv során újításaikkal egymillió forint megtakarítást fognak elérni. A MÁV Pécsi Igazgatóságának vezetői felfigyeltek a kezdeményezésre és úgy gondolták, hogy a verseny kiterjesztésével, ösztönzésével tetemes előnyök származhatnak az igazgatóság egész területén. Így az eredetileg csak csomóponti keretekben kibontakozó verseny általános újítási mozgalommá nagymértékben terebélyesedett, támaszkodva és számítva a dolgozók hagyományos vasút iránti ragaszkodására és szeretetére. Talán nincs is az országban még egy ilyen nagy vállalat, ahol ennyi tízéves munkaviszonyban levő törzsgárdatag lenne, mint éppen itt, a vasútnál. A szakma szeretete, a vasúthoz való ragaszkodás az egyik legnagyobb lendítője az újítómozgalomnak, a technikai fölszerelések, a különböző munkafolyamatok szüntelen ésszerűsítésének. A vasúti csomópontok újítóinak versenye a jelenlegi tervidőszakra szól. Az a mérce, hogy mennyi munkát és pénzt sikerül megtakarítani — egy fősre számítva — ez időszak alatt. A verseny a múlt máris szép eredményeket érben hozott. Az igazgatóság területén összesen 431 újítást adtak be, 153-at fogadtak el, s ebből 140-et bevezettek. A megtakarítások összege csaknem eléri a másfél millió forintot. Újítási díjként pedig több mint százötvenezer forintottek föl az öt csomópont vehetújítói. Az olcsó, de kifizetődő hizlalást választották Buzsáki tapasztalatok Rögtönzött beszélgetés a buzsáki Munka Harcosa Tsz-ben, a szövetkezet vezetői és a Kaposvári Húskombinát illetékes szakvezetői — egy módszer ajánlói és megvalósítói — között. Ebben a közös gazdaságban tavaly óta gyakorlat a kötetlen tartású szarvasmarha-hizlalás. Ezt megelőzően az állatok 20—24 hónapos korukban érték el a kívánt átadási súlyt, naponta 800—900 grammot gyarapodtak a hagyományos abraktakarmányon. Bogdán László elnökhelyettes : — A hagyományokra és a menet közben szerzett tapasztalatokra építve kezdtük ezt a módszert. Most a Brand—Purinával történő intenzív takarmányozás megy, és szépek az eredményekn. A múlt évben 165 hízott marhát értékesítettünk, ebből 117 rár az utóbbi módszerrel, 11—13 hónap alatt »készült el«, és a napi súlygyarapodás 1600— 1800 gramm volt. Császár István főagronómus: — A kötetlen tartású hizlaláshoz régi, szerfás lóistállóból alakította ki a szövetkezet saját építőbrigádjával a szükséges férőhelyet, így egy-egy férőhely körülbelül 1500 forintunkban von. dozó kell, mint kevesebb gona hagyományos hizlalási formánál, ahogyan kiszámítottuk, 15—16 s forintba jön egy kiló élősúly előállítása. Jül További átalakításokra kesér a szövetkezetben, ugyancsak saját építőanyagból és saját brigáddal. Úgy számolnak, hogy az idén kétszáz kötetlen tartásban hizlalt szarvasmarhát adnak el. Mint a beszélgetésből kitűnt, Hilt Istvánnak, a húskombinát előadójának termelésfejlesztési aiz ötletét jól hasznosították egy probléma megoldásához. sajátos Mivel ezeket az állatokat nemcsak hizlalni kell kötetlen tartásban, hanem szállításkor sem szabad lekötni egyet sem, meglehetősen nagy gondot jelentett ennek a feltételnek a teljesítése. Ehhez jött segítségként az ötlet: egy olyan szállító alkalmatosság készítése, amellyel mindez ható. Az elgondolásból megoldvatóság lett. Kilencven hízóállatot gondoz egy ember — mondták a szövetkezetiek, a módszer hasznosságát bizonyítandó. De több érv is van — ők beszéltek ezekről is —, s minden okuk megvan arra, hogy úgy érezzék: jó úton járnak ezzel a hizlalási formával. Éjjel nappal — kavics Mindenütt kavicson járunk, mellettünk hatalmas hegyekben, felettünk a szállítószalagon. És tudjuk azt is, hogy alattunk még 25—30 méter vastagságú rétegben húzódik, nagy területen. Gyékényesi kavicsbánya. Az ország 2—3. legnagyobb ilyen jellegű üzeme, már akkor sejteti. Gazdagságát amikor a képkocsink Gyékényeshez közeledik. Mindenütt kavicshalmok, a talaj mindjobban köves, és már több kilométerről látni a bánya huszonöt méter magas szállítószalagját. 1971 szeptemberében korszerűsítették az üzemet. Olyan géprendszert állítottak munkába, amelynél emberi kéz nem érinti a kavicsot. A szállítórendszer hossza több száz méter. Új a mosó, az osztályozó, a feladó, de újak az iparvágányok is. A termelő kotrógép Közép-Európa egyik legkorszerűbb berendezése, méter mélységig alkalmas 46 a bányászatra. Látogatásunk napján karbantartás volt, minden gépet, berendezést, de még a mozdonyokat is javították, tisztították. Az időjárásnak köszönhető, hogy télen nem kellett leállni a termeléssel. Maga a bánya ugyanis víz alatt van, a fejtés külszíni. A korábbi kitermelés helyén felszivárgott a talajvíz — közel a Dráva —, és mintegy 3 méter átlagmélységű tó borítja. A művelés alá vont terület nagysága 270 kataszteri hold. Erről a területről 1971- ben a 170 dolgozót foglalkoztató üzem 883 000 köbméter kavicsot termelt ki, ezzel lényegesen túlteljesítve a 800 ezer köbméteres termelési tervet. Ritecz János, a bánya vezetője ismertette az 1972-re tervezett mennyiséget is: 850 ezer köbméter kavicsot szeretnének kibányászni. Mindjárt hozzátette azt is, hogy tervüket igazítani kell a vasútikocsi ellátásához. Tavaly ugyanis 13 000 vagonnal kevesebb volt a szükségesnél. Az új vagonrakó berendezés óránként 20 vasúti kocsit tölt meg. Ez 400—500 tonna, és mindössze két ember munkáját igényli. A bánya állandóan működik, éjjel és nappal, ünnepnapokon egyaránt. A tervezett nyereség 1971- ben hétmillió forint volt, ténylegesen a hatmilliót érték el. A nyereség alakulását befolyásolta ugyanis a korszerűsítés: a beruházó a megjelölt határidőben nem adta át a berendezéseket, a termelést nem tudták időben megkezdeni. A felújítási munkálatok során saját újításokat is bevezettek, közöttük magas anyagi megtakarítást eredményezőket. Olyan svéd gyártmányú gumirostákat állítottak be a termelésbe, amelyek élettartama egy év, szemben az eddig használt és egy hét alatt elkopott acéllemezekkel. Ilyen körülmények között a bánya vezetője biztosra veszi, hogy sikerült a tervüket teljesíteni. Időnként a kotrógép mammutfogakat, régen ledobott szarvasagancsokat és törött, különböző korú cserépedényeke is kiemel a vízből. A környezet szinte kínálja is ennek lehetőségét, mint ahogy nem marad kihasználatlanul a művelés alatt éppen nem álló vízfelület sem. A bányát borító tó kiváló horgászhely, 1200 egyesületi tagja van csak a gyékényesi Lokomotívnak, de ide járnak a nagykanizsaiak is. A bányaművelés során természetesen nehezen lehetne összeegyeztetni a népgazdaság és a horgászok érdekeit. A halállományt a kavicstermelés nem zavarja, ezt bizonyítja a tó meredek falához ragasztott sok kis horgászkunyhó is. A tűrési határokat szigorúan veszik a bánya vezetői, de igyekeznek maximálisan engedni a sporthorgászok kívánságainak. Kihasználják a tó adta lehetőségeket a pécsi könnyűbúvárok is, az eddigi edzéseket követően valószínűleg versenyeket is rendeznek majd a bányát borító tó vizében. M. A. I Az újítások alanya: az osztályozó. S «106T! MfiPieAP 1 Sawfe, 19% naMte II. .EJ Tíz percA címről először egy sekélyes szövegű sláger jutott az eszembe a negyvenes évek végéről. Ha jól emlékszem, valahogy így kezdődött: »Tíz perc az nagy idő, Elemér!«. Fogalmam sincs, hogy miért kellett erre nyomatékké fölhívni Elemér figyelmét, csak azt tudom, hogy magamban sokszor vitatkoztam a szövegíróval A tíz perc ugyanis rendszerint kevésnek tűnt a számomra. Igaz, hogy általában a szünetet juttatta az eszembe. Szünetet az iskolában, a moziban, a színházban és mindenütt. Gyanítom, hogy ebben nem sok változás történt az utóbbi évtizedben. Ezért szeretném most kiábrándítani azokat, akik ma sem becsülik eléggé a tíz percet. Ha velem tartanak, megpróbálhatjuk közösen visszaállítani a tíz perc »őt megillető« tekintélyét. Mindenfajta régi slágertől függetlenül rájöttem ugyanis, hogy a tíz perc csakugyan nagy idő. Ezt azóta tudom, amióta igen határozott céllal összedugtuk a fejünket egy tiszteletre méltó, fiatal kaposvári statisztikussal, Horváth Gyulával. (Társszerzőnek tekintem őt, számításait, segítségét megpróbálom felhasználni hiteles bizonyítékul.) Nos hát játsszunk a számokkal — komolyan. Hogy csupán meghökkenteni akarom-e önöket, vagy ráébreszteni mindannyiunkat valami olyan »apróságra«, amelynek jelentősége szinte fölmérhetetlen, kérem, döntsék el belátásuk szerint. Mindenki tisztában van azzal, hogy tíz perc alatt pontosan 600-at ugrik az óra másodpercmutatója (milyen nagy szám).De azt már nem mindenki tudja, hogy a múlt év minden tíz percében 900 ember született a földön! Ne csodálkozzanak, kérem: tíz perc alatt kilencszáz csecsemő. Csupán Európa 110 gyermeket szült tíz percenként. De beszélhetünk másról is. Tíz perc alatt például 1182 kilométert tesz meg egy hiperszónikus repülőgép; 1500 rádió- és 620 tvkészülék hagyja el a világ gyárait, s Európában 104 lakást építenek föl ennyi idő alatt. Hányszor tíz perccel nem tudnánk elszámolni? A világon 9750 tonna acélt, 9560 tonna cementet, 1280 tonna cukrot termelnek tíz perc alatt. A csepp és a tenger hasonlata jut az eszembe. Mert mindössze tíz percben új életek százai, a termelési érték milliói és milliárdjai jönnek létre. E példákat azonban csak jelzésnek szántam. Mert ha csak csepp vagyunk is a világ vagy az ország tengerében, a tíz perceknek itt Somogyban is súlyuk van. Milliókat hozhatnak vagy milliókat veszíthetünk el miattuk. Hányszor tíz perccel nem tudnánk elszámolni? Somogy iparában egy munkás munkaidejének tíz perce alatt 22 forint, az építőiparban 15 forint termelési értéket hoz létre. A további számítások kimutatják, hogy tíz perc alatt a megye iparában és építőiparában összesen 660 000 forint termelési érték jön létre. (Csak úgy mellesleg megjegyzem: ez csaknem három lakás ára.) De kérem, ne unják meg a számokat. Inkább gyakrabban gondoljanak arra, hogy hányszor tíz perccel nem tudnánk elszámolni? Úgy mondja a statisztikus, hogy éves szinten az ipari munkásállomány mintegy tíz százaléka nem dolgozik. Betegség, szülési szabadság, fizetés nélküli szabadság, igazolt távollét, gyermekgondozási segély stb. címén. Ezt — jóllehet tíz percenkint 50 000 forint kiesést okoz — nagyrészt a szociális gondoskodás javára kell írni. Annál meghökkentőbb azonban, hogy a megye iparában és építőiparában a munkások napközbeni munkaidő-kiesése a múlt évben 111 millió forint termelési érték kiesését okozta. Ebből a pénzből tizenhét 100 személyes óvodát vagy nyolc 12 tantermes iskolát, esetleg 444 lakást lehetett volna fölépíteni. A 111 milliós kiesés természetesen tovább is bontható. Azt jelenti, hogy Somogy iparában tavaly 7 millió forinttal kevesebb volt a vállalati nyereség, mint amennyi lehetett volna, és körülbelül 800 000 forinttal kevesebb a részesedési alap. Hány ember zsebére ment — közvetve és közvetlenül — ez a sok tíz perc? Nem hiányzik-e mindennapi életünkből? Mondanom sem kell, hogy még igen sok szám érdekelt volna. Az adatokat ugyanis nem ártana »lebontani« üzemekre, műhelyekre, brigádokra, egyes emberekre, hogy az eddiginél jobban tudják becsülni azt a rövidnek tűnő tíz percet is. Megkérdeztem ugyan az egyik, 1500 embert foglalkoztató gyárunktól külön is, hogy nálunk mit jelent egy évben a napi tízperces kiesés. Négy és fél millió forintot! (Ez is elég lenne 18 lakás fölépítéséhez!) Azt hiszem, kár volna tovább játszani — még ilyen komolyan is — a számokkal. Hiszen mindenki rendelkezik az önmagába tekintés képességével, mindenki föl tudja mérni, hogy hol sok a tíz perc és hol kevés; hol lehetne belőle többet fordítani a munkára, s hol kevesebbet a lazításra. Akik irányítóként vagy a műszerek, a munkapadok mellett dolgoznak, a legjobban tudják, hogy mennyi idő esik ki a rossz munkaszervezés, az anyagellátás és munkaelosztás zavarai, a normák nem megfelelő szigora, az egyéni hanyagság, nemtörődömség, a fegyelemlazítás miatt. Ők tudnak változatatni is ezen. Ha akarnak. És feltétlenül akarnak, ha számításba veszik, hogy voltaképpen a saját zsebükre megy a »játék«. Mindannyiunkéra. Hányszor tíz perccel nem tudnánk elszámolni — naponta? Magamon érzem a vádló tekinteteket. Miért csak a munkás, miért csak a gyár áll jegyzetem középpontjában? Igazul? van. S eddig csak azért nem beszéltem másról, mert ugyan ki tudná milliókban kifejezni a hivatali és intézményi munka, a nem termelő munkahelyeken kiesett tíz percek következményeit? A helyzet azonban — sok általánosítható tapasztalat alapján mondom — itt sem a legjobb. Egy félreértést mindenesetre tisztázni szeretnék. Az általános hiedelemmel ellentétben korántsem a napi — esetleg többszöri — kávézás rabol időt a munkától. Beszélgettem erről közgazdászokkal. Ők is azt mondták, ha csak arról lenne szó, igazán kár volna emlékeztetni a tíz percek értékére... Csakhogy van még nálunk lassú ügyintézés, alaposnak látszó, de sokszor vontatott előkészítés; tárgyalások okkal is, ok nélkül is; divatfélóra és meccsértékelés, pletyka és aktatologatás a munkahelyeken; álcázott hivatalos kiszállás egyéni célokkal, kézimunkaórák és mellékesek — munkaidő alatt. De miért folytatnám a felsorolást, hisz Önök is látják, saját bőrükön is érzik a tíz percek súlyát. S ezzel nem azt mondtam — senki sem kívánja —, hogy meg kell szakadnunk a munkában. De lássák be, kérem, óriási tartalékaink vannak. Ezeket sem árt felhasználni, ha jobban akarunk élni ... Tíz perc alatt 2200 kiló kenyér, 1500 kiló gyümölcs- és főzelékkonzerv, 4400 péksütemény készül Somogyban, ennyi idő alatt 240 000 forint a megye kiskereskedelmi eladási forgalma. Tíz perc valóban nagy idő. De nekünk, akiknek naponta csak ennyivel kellene többet tennünk, azt hiszem, igazán elviselhető. Jávori Béla