Somogyi Néplap, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-18 / 297. szám
A halászbárkától a tartályhajóig Lett Szociaifista Szovjet Köztársaság A Szovjetunió északnyugati részén, Észtország, Belorusszia és Litvánia között fekszik Lettország. Partjait a Balti-tenger mossa. A köztársaság 63 ezer hétszáz négyzetkilométernyi területének majdnem a felét tölgyesek, ligetek, parkok és erdők foglalják el Kék vizű folyója a Daugava — amelyről sok száz népdal született — a sekély zátonyokat és fenyveserdőket elhagyva Daugavpils városhoz ér. A régi, jellegtelen vidéki hely, ma fontos ipari központ, a köztársaság már ottik legnagyobb városa. A kétmillió 512 ezres lélekszámú Lettország a Szovjetunió népességének csak egy százalékát teszi ki, de olyan fejlett iparágakról híres, mint a gépgyártás, a rádiótechnika, az elektronika, a híradástechnika. A köztársaság a Daugaván épült erőművektől kapja a villamos energiát. Az egyik legismertebb erőmű a pljavinszki, amelyet moszkvai szakemberek terveztek, leningrádi és ukrán gépgyárak berendezéseivel szereltek föl. Több mint 2,5 millió rádiót gyártanak itt évente. 1985-re az első osztályú és osztályon felüli rádiókészülékek gyártása a jelenleginek háromszorosára növekszik. Tovább fejlesztik a tengeri szállítást és a halfeldolgozó ipart, bővítik a rigai kikötőt, ezenkívül fővárosban két nagy halfeldolgozó gyárat helyeznek üzembe. A nyolc évszázada növekvő és fejlődő lett főváros lakóinak száma rövidesen eléri az egymilliót. Jövőjét a tervezők a Daugava folyó szigeteinek beépítésével képzelik el. A folyó felett át Ívelő hidak, a gránittal borított rakpart és a műemlék házak mellett magasépületek, iskolák, kórházak, üzletek épülnek. Új rádió- és tévéközpont, 60 ezer fős stadion, jégpálya és nyitott sportuszoda, valamint vidámpark építését tervezik. A gyárakat fokozatosan kitelepítették a városközpontból. Régebben a Sztraume gyár kéményei 28 kerület levegőjét szennyezték, most valamennyi részlegét a városon kívüli ipartelepre vitték. A békés atom Szalaszpilszben Szalaszpilsz kis falu a lett fővárostól, Rigától nem messze. A második világháború idején a hitleristák az ott fölállított koncentrációs táborban vadállati kegyetlenséggel a leigázott Európa több ezer ide szállított foglyát kínozták halálra. A jelenlegi, újjászületett Szalaszpilsz a békés atom birodalma, a köztársaság Sugárzási rxvgaiai kísérleti mintán egyik kiemelkedő fontosságú tudományos központja. Néhány évvel ezelőtt a faluban megkezd e munkáját Lett Tudományos Akadémia a Fizikai Kutatóintézetének atomreaktora segítségével fontos kutatásokat folytatnak a biológia, fizika, orvostudomány és mezőgarazdaság területén. Az elmúlt években Szalaszpilsz sokat tett a tudomány fejlődéséért 1963-ban új, nagy erejű, tiszta gammasugárforrást alkalmaztak, az indium—galileum sugárdetektort. Ez a sajátságos transzformátor, amely a neutronnyalábokat gammasugarakká alakítja, új lehetőségeket nyitott a gárzás felhasználása előtt sua tudományban és a népgazdaságban. A kutatók a tervezőkkel együtt olyan új műszereket fejlesztettek ki, amelyeket sikerrel alkalmaznak a világ számos laboratóriumában. A XI. ötéves tervben tudósok külön figyelmet fordítanak a sugárzást végző anyagok előállítására, az anyagok tulajdonságát megváltoztató, új módszerek kidolgozására. FRONTÁTTÖRÉS fiSZfKJHfl-PfIRTON A magyar kultúra francia fogadtatása Párizs. Rue Talleyrand 7. — patinás épület egy történelmi negyedben, közel az tavvailddoBok dómjához. Itt működik a Párizsi Magyar Intézet, amely a magyar kultúra franciaországi terjesztésén munkálkodik, a Talleyrand utcában is, iránt mindenütt, mérleget készítetnek az esztendőről. Dr. Borba Zoltán, az intézet igazgatója elégedett. Az idén nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változás is történt. Már-már frontáttörésről beszélhetünk. Ebben természetesen nagy sesecepe volt Mitterrand elnök magyarországi látogatásának, amely ránk irányította a franciák figyelmét, s hozzájárult, hogy a francia állami szervek készséggel támogassák a magyar kezdeményezéseket Minőségi változás mutatkozott abban is, hogy a Magyar Intézet alkalmazásával új módszerek igyekezett gazdagabbbá tenni munkáját hatékonyabbá — Moden területen »mi * tankoesnek az eredmények ? — kérdeztük dr. Borba Zolténtól — Itt van a»Maul * film, amivel a legszélesebb rétegekhez szólhatunk. Soha még ennyi magyar filmet nem sikerült bemutatnunk Franciaországban, Párizsben és a különböző francia városokban 42 alkalommal rendeztünk magyar filmhetet vagy fiuminati oikat. Ezek során 230 ízben vetítettek magyar játékfilmet, s több mint kétszázszor rövidfilmeket. • A képzőmlvészetek terén azt az újítást vezettük be az idén, hogy egy -egy kiálítást nemcsak egy városban imitáltunk be, hanem megszervezzük több helyen való bemutatását. — Hogyan álltunk a könyvkiadással? — Régi pamemzantk, hogy míg nelunk nagyon sok francia könyv jelenik meg, a francia könyvesből tekiótesek elvétve lehet magyar irodalmi művet találni. Itt különösen fontos eredményt hozott Mitterrand elnök budapesti látogatása; az elnök megígérte, hogy évente 15 magyar könyv franciaországi kiadását fogják államilig támogatni. Ez nagyon fontos lépés. Épp a napokban alakult meg az a m munkabronttság a francia moniszyminák képviselőinek és * műfordatóiknak részvételével, »mely a végleges lista összeállítását készíti majd elő. A magyar irodalom ismertetését szolgálja majd a jövő év őszén Párizsban rendezendő magyar könyvkiállítás és a magyar irodalommal foglalkozó kollokvium. — Milyen mérleget lehet várnii a Bartók- és a Kodály-cergenanum franciaországi megemlékezésékről ? — Zenei téren történt a legtöbb esemény. Magyar zene még soha ennyiszer nem hangzott föl a francia hangversenytermekben. A rádióban és mint ebben a televízióban, az évben. Olda'ikk** töltése tuet Sí'.öknaik * teng’ érsenyékre* a felsorolja« is, »rhélyfekék Párizsban és a vidéki városokban Bartók és Kötök »• műveit szólaltatták meg »nagyar és francia művészek. íVcszef’sg'aive: taisnowm túlzás, ha iróiitattór tertV.. beszéllünk — mondja végi! dr. Berit« í?ö!i:»n. — Úgy erzétvv. ennek a meg les test kije »z » Bartók-szobor, amelyet Parlas egyik modern negyedében, egy nagyon es hangulat»* parkban »iktetek föl a Szajna-part közelében. A sszobor a vatas SKSWelétadás volt Bartóknak, s kulturális kapcsolataink új szakaszának is jelképe lettét'. D. J. Gyeplő nélkül Milyen jó volt megmártózni újra abban az életvizetisztaságú, bársonyosan simogató prózában, amelyet szürkebb pátriánk jelesének, a gödrei születésű Fekete Istvánnak köszönhet a magyar irodalom. Talán csak Móra tudott így mesélni. De hát nem mese ez, gyermek, hogy Arany Jánost idézzem ide! Nem mese, hanem a huszas évek nyomorban fogant világa parázslik a mesezeségbből Fekete István Gyeplő nélkül című regényében, amely van is, meg nincs is. Ezerkilencszáznegyvenkilencben jelent meg egyelőre először és utoljára hivatásos kiadónál, s most újra, de „nem hivatalosan”. Ideje volna, hogy ismét százezrek kaphassák kézhez e szívközeli könyvet, amely úgy vall azokról a gazdaság válsággal terhes évekről, amilyen hitellel néha még a dokumentumok sem beszélnek. Mert a dokumentumokban nincs lélek. Ennek a regénynek — amely a szó legigazibb értelmében regény — minden sorából, minden mondatából a lélekmeleg párázik ránk. Noha az* a major, az az uradalom, azok az emberek nem a saját nevükön szerepelnek a könyvben, a Fekete István életét csak hozzávetőlegesen ismerőkben is szikra pattan: igen, ez az a korszak, amelyben a prariból (segédtisztből) gazdatini lett, s magával vitte bakóczai Majláth gróf háziorvosának leányát feleseként az új helyre. Ez a regényfigurák mögött sokiereng a kilenc gyermekes, búzadaratolvajló Ferenci béres arca, Dénes Ferenc kocsis képe, meg másoké is az ajkai évekből. Mind-mind „modellt álltak” a Gyeplő nélkül című regényhez, tudtukon kívül. Mint ahogy élő minta volt maga az író is a kicsi, kedves asszonnyal... Nem lehet nem ráismerni a könyv hősében a gazdatiszt Fekete Istvánra. Az a major egy egész ország kórrajza. Egy k^szerűtlenné vált, változásra érett agrárvilág birkózik körül két vállra a kapitalissta ipartól. Ezt a csúnya, heroizmust nélkülöző majormagyarország agóniát ábrázolja Fekete István úgy, hogy megsíratjuk azokat, akik e haláltusának áldozatai. Bevallom, ez a politikus Fekete István, ez a tisztán látó, kiábrándult ember eddig ismeretlen volt előttem. Elbeszéléseiben, regényeiben minden olvasó érzi, s nagyra tartja: úgy áll a falusi szegénység mellett, hogy a maga lírai módján éltük agitál. Itt azonban a fordulatot kell észrevennünk egy írói életműben; a gazdatiszt hierarchiában való elhelyezésével, csapda? helyzetének ábrázolásával már túllépett az addigiakon. ..Egyik oldalon meredek fal magassága — ez az uraság —, a másik oldalon szédítő mélység, ez a cselédség.” Továbbmegy, és apróbb nagyobb megaláztatások, kisebb-nagyobb lázadások felelevenítéseinek fényében mutatja meg az uradalomMagyarország gazdáinak már-már karikatúrává torzult portréját.. Mert a major-haza romlása a tulajdonviszonyokon kívül a gazdák — kutyatöórösök és self-made manek — nemtörődömségében vagy hozzá nem értésében diagnosztizálható. Ez a regény egy olyan gazdatiszt szemszögébel ábrázolja a társadalmi vegetációt, aki feladatát a legtökéletesebben szeretné végezni, de ebben épp azok akadályozzák meg, akiknek a javakat termeli... Fekete István a birtokosi család nemzedékeiben az elsatnyulást, a degenerációt véteti észre. Hogyne lennének benne ebben a művében is a kedves, „szíve vérével” írt figurák! Budai éjjeliőr, aki beletörődik abba, hogy a lányát Karikás Jancsi, a béresből bányai dolgozóvá dezertált — jobban emelkedett — legény mondva: vegye el Péter, a hektikás, akit a természet és egy bővérű asszony gyógyít meg. Az emberséges Völvöcki gépész. Anna, a megesett lány, akinek holtából — mert a szegénység a gyengét elembékélenn ti — nevelőanyja hasznot akar húzni. Tobakné, az uborkafára kapaszkodott senki. Az egyik fiától a másikhoz hajszolt öreg juhász. A gerince görbült kásánál, könyvespolc , ki mindenki még! Egyegy epizód telik meg élettel sorsuktól. Olyan béres szokásokat örökít meg fekete István hűséges krónikásként, amelyeket talán még a néprajz sem. S mindezeket fűszerezi érzékletes, népi szólásmondásokkal: égne a szalma, ha „.. hogyne már a trágya is füstöl” — mondja egyik figurája a nagyszájú legénykének. Egy másik szereplőjét így jellemzik béresek: „csöndes tóban laakik a béka”. És folytathatna ok Mondjuk azokkal a népi világból párázó metaforákkal, amelyekhez hasolítókat nemigen találunk irodalmunkban. S az „állatok nyelvén értő” Fekete István e regényéből sem hiányoznak derék barátaink; az első rész történését szántó a major kutyájának perspektívájából látjuk, felejthetetlen képekben. Csak értékei vannak ennek a könyvnek. Agronómusi ismeretek birtokában levő író szólal meg egy-egy emlékezetes fejezetben, akárha mezei munkáról vagy a szántóföldek szegénylegényeiről, a gyomokról van szó. És tiszta szavú furulyaként , megszólal a szerelem szava, férfiszeméremmel és szelídséggel muzsikálva el nekünk enek a szép kapcsolatinak termőre fordulását. Fontos könyv a Gyeplő nélkül Fekete István életművében. Kell egy szélesebb körű új kiadás. L«*k<* László Korsók, tálak, szőttesek Bolgár népművészeti kiállításnak ad otthont a budapesti Néprajzi Múzeum. Képünk a tárlat néhány remekét mutatja. (Hauer Lajos felvétele) Egy ifjúsági műhely munkája öt éve kezdte meg működését Nagyatádon a gyermek- és ifjúsági képzőművészeti tábor; a tapasztalatokról e héten adtak számot Kaposvári Tanítóképző Főiskolán. Kiállítással tették szemléletessé a nyári szaktábor tevékenységét, gyermekek és a fiatalok ótaját... A tábor népszerűsítésével eddig sem fukarkodtunk. Az öt év munkájáról beszámoló táborvezetőtől, Leitner Sándortól is hallottuk,, milyen nagy szerepe van a propagandának , hogy minél többen megismerjék, mi folyik Nagyatádon. Tapasztalatok támasztják alá ugyanis, hogy a szervezés az egyik sarkalatos pontja a működtetésének. Mert tábor most mindössze hat-nyolc általános é a középiskola diákjai élvezik a tábor nyújtotta lehetőségeket. A továbbképzési intézet véleménye szerint a tehetséggondozásban épp a vizuális kultúra fejlesztése a legkiemelkedőbb. Mégsem lehetünk elégedettek azzal, hogy csak néhány iskola tartja fontosnak a tanulókban rejlő képességek fejlesztését. Mely iskolák? Azok, ahol megfelelő szakemberek irányítják a rajzoktatást. Hozzá kell tennünk, elsősorban azok a rajztanárok fordítanak kellő gondot a gyerekek nevelésére, akik tevékenyen kiveszik a részüket az alkotómunkából, „ rendszeresen képezik magukat, részt vesznek a kiállításokon. nagyatádi tábor nekik is alkalmat ad arra, hogy a szakkörvezetői tanfolyamon megújítsák tudásukat. Somogy megyében az általános iskolai rajztanításra rányomja a bélyegét, hogy kevés a képzett tanár. A rajzórák ötven-hatvan százalékát tartják csak szaktanárok, a nagyatádi és a barcsi járásban pedig ennél is kevesebbet. Félő, hogy számuk tovább csökken Kulcskérdés tehát az óvodákban és az általános iskolákban a vizuális nevelés fejlesztése. A nagyatádi szaktábor tehetséggondozó munkája a kontraszt további erősítésével, ami az iskolák és iskolák között megvan, mértékben hozzájárul a nagyvizuális nevelés ügyének napirenden tartásához is. A tábor életéről szóló beszámolóból tudjuk azt is, hogy Nagyatádra nemcsak a tehetséges gyerekek jutnak el. Az általános iskolákban folyó rajzoktatás színvonalbeli különbségei is feltárulnak. A giccs sem idegen néhány tanulótól. Az alapkészségek hiányával küszködnek , legtöbbet a gyerekükkel foglalkozó tanárok. Nemcsak szakmai hiányokat kell pótolni a gyermeksogi képzőművészeti és ifjútáborban, hanem például, azzal a szemlélettel is „összeütköznek" a tanárok, hogy — elsősorban a szülők — miként minősítik a képzőművészeti tevékenységet. Ugyanis olyan összehasonlítást tesznek, sikerszakma-e ez, mint mondjuk az autószerelőé, a rádiószerelőé és a fodrászé... Nem egy igazán tehetség«» tanuló nyert felvételt képzőművészeti szakközépiskolába a nagyatádi táborból, ám néhány szülő meggyőzése után nyílt csak erre lehetőség. A rajztanítás éppúgy hozzájárul a gondolkodás fejlesztéséhez a maga eszközeivel, mint bármelyik más tantárgy. Magvas vélemények hangzottak el a tanácskozáson a jövőt illetően is. Tanácsok, feladatok. Mindegyiket gyerekek iránt érzett felelősség hatotta át. HL B,