Somogyi Hirlap, 1946. január (2. évfolyam, 1-27. szám)

1946-01-01 / 1. szám

Új embert — az új esztendőben írta: GYUTAY FETE FERENC ÚJ ESZTENDŐ, új remények, új kilátások. Minden újév napjá­nak örök refrénje: boldog új esz­tendőt! örök emberi sors, végze­tes, örök emberi tragédia, hogy az új esztendő hajnalán fellobbanó rem­énytüzek az ó­ esztendő estéjé­re kialszanak, a nagy merész ter­vek és programmok az emberi élet kegyetlen prózai valóságában ösz­­szeomlanak, megsemmisülnek, az álmok, melyeket az új év hajna­lára álmodunk, megvalósulatlanul, álmok maradnak. Mégis, a bol­dogság után futó emberiség évről­­évre jobbat, szebbet vár a titko­kat rejtő jövendőtől. Boldog új évet kívánunk egymásnak és a jó­­kí­vánság hangulata nyomán komo­lyan bizakodunk, reménykedünk, új harcra indulunk, megkergetjük mindig tovatűnő vágyainkat. Vá­runk valamit az új esztendőtől, valami rendkívülit, szenzációt, új világot, amelyben majd boldog na­pok fénye sugárzik ránk. És, hogy csalódunk úgy kilencven száza­lékben, annak éppen az az oka, hogy csak várunk. Igen! Az emberi élet boldogságának a feltételét ugyanis miként a régi közmondás is mond­ja: «mindenki saját sorsának ko­vácsa­», önmagunkban hordozzuk. Olyan lesz a sorsunk, boldogsá­gunk, amilyennek megkovácsoljuk, kivereked­jsnk. Egy ilyen rettenetes világégés után, amilyenben részünk volt, természetes, hogy­­ új, szebb világ távlatai felé­­kacsintgat az emberi­ség. Nagy terveket, hatalmas pro­­­grammokat fektetünk föl világbé­kéről, modern ,aranykorról álmo­dozunk, s i­­em kétséges, hogy a második világháború rettenetes ka­taklizmáján átesett emberiség lelke legmélyéről fakadnak ".fel ezek az egyetemes törekvések és nekilendü­lések a jobb világ után. De vájjon nem esünk-e a régi hibába? Ta­­­nultunk-e, okultunk-e a múltból? Mert, ha ezt a ma még csak vá­gyakban és tervekben élő új vilá­got komolyan ki akarjuk építeni, akkor az első alapvető feltétel, hogy levonjuk a történelmi korok tévedéseit. Aztán megkíséreljük-e, meg merjük-e kísérelni azon az egyetlen és kizárólagos alapon fel­építeni az új világot, amely nélkül ismét csak siralomvölgy lesz a föld, kálváriajárás az emberi élet, tragédia lesz minden sors, hábo­rúknak és a katasztrófáknak soro­zata az emberi történelem. Ez az az alap pedig maga az ember és pedig a megújhodott ember. Medi­táljunk ezen a súlyos, nagy örök emberi kérdésen az időnek e mos­tani fordulásánál. ÉVEZREDEK óta váltják egy­mást a nagy világnézeti, politikai, társadalmi és gazdasági rendsze­rek, de az emberiséget alig bol­dogították még vele. A történelmi korok emberének testén és lelkén még mindig ott gennyeznek a szá­zados sebek. Véres háborúk és ezt követő nagy szociális problé­mák szaggatják fel a be sem heg­­yedt forradásokat. Példa rá a mi szerencsétlen vérszagú, hullafoltos civilizációban és kultúrában meg­­csömörlött huszadik századunk. Kétezer esztendő világos történel­mi tapasztalatai után sem tud­tunk eljutni a római költőtől klasszikusan megénekelt arany­korig­, ahol némi boldogság jut­hatna osztályrészül a siralomvölgy szenvedésekkel és megpróbáltatá­sokkal kirakod országútját járó­ emberiség számára. Oh boldogta­lan, örömtelen korok, boldogta­lan, öröm­telen gyermekei! Hol itt a megoldás, boldog új évet kívánó kedves olvasó? A meg­oldás ropppant egyszerű, é­s ta­lán azért nem is értjük meg. Bes­szélünk rendszerek, eszmék kiöre­­­gedéséről, helyettük meghirdetünk új eszméket, új rendszereket. El­felejtünk valamit. Elfelejtjük, hogy az eszméket — sajnos, gyarló, esendő emberek hordozzák, embe­rek valósítják meg, helyesebben nem valósítják meg. Már­pedig egy eszme, egy gondolat csak annyit ér, amennyit megvalósítunk belőle. — Éppen ezért állítom, hogy nem a rendszereknek kell megváltoznia, nem eszméket kell itt prófétáini, ha el akarjuk érni azt a viszony­lagos boldog, emberi életet, azt az új, kiegyensúlyozott harmonikus vi­lágot, amely után vágyódunk, ha­nem magának az embernek kell gyökeresen megváltozni. Mert pl. tegnap, tegnapelőtt még diktatúrá­ban éltünk, ma demokráciában élünk. No és kérdezem, boldogab­bak vagyunk, szebb az emberi élet? Erre a diktatúra sötét évei és a mai nehéz, kialakulatlan, rendezet­len, összerombolt világunk sivár, örömtelen napjai adják meg a fe­leletet. Igaz, a külső körülmények megváltoztak körülöttünk. Benne élünk abban az államformában, életformában (demokráciában­,, amely az emberi együttélésnek, a valódi önkormányzatnak, a méltó­ságának öntudatára ébredt ember társas életének legméltóbb és leg­magasabb rendje és formája. Még­sem vagyunk boldogok. Ismétlem, a külső körülmények megváltoz­tak lényegesen körülöttünk, de az intézmények gyökeres átalakulásá­ról nem fűzhetünk komoly remé­nyeket, ha az ember, aki a ke­reteket élettel tölti meg, a régi ma­­­rad. A jelmez még nem jellem és a meggyőződések gyors színvál­tozása mögött veszedelmes farizeiz­­mus lappanghat, amely öntudatos ravaszsággal, vagy öntudatlanul a tegnapi hibákat és bűnöket hurcol­ja át a jelenbe. Rajtunk csakis gyö­keres önreform, emberreform se­gíthet, senki és semmi más, így pl. azt is meggyőződéssel állítom, hogy minden politikai intézmény­nél nagyobb biztosítéka a demo­­­kráciának a demokrácia szellemé­vel töltekezett demokratikus em­­ber. Új emberekre, nem új rend­szerekre van a világnak szüksége. Az új ember először majd önma­gát reformálja meg és vele együtt reformálódik meg az emberi élet. Ha azt akarjuk, hogy a katasztró­fák meg ne ismétlődjenek, akkor emberré kell­­lennünk, de azoknak is kell maradnunk, nem­ pedig vé­rengző fenevadaknak, akik tegnap még világháborúkat vívtunk egy­mással, ma pedig új háborúra fen­jük fogainkat. A Független Kisgazda Párt, az én pártom, ennek a gondolatnak a jegyében akarja újjáépíteni a ma­gyar életet. Új embereket, új ma­gyarokat, új hazafiakat akar ne­velni. Azt akarja, hogy a magyar élet minden fórumán, a minisz­teri bársonyszékben, a hivatali író­asztal mellett, az eke szarvánál, a gyárak műhelyében mindenütt a demokrácia szellemét sugárzó,egész emberek, teljes emberek álljanak. Azért mondom, azért sürgetem: az új embert — az új esztendőben! Megalakult a megyei népművelési tanács A vallás- és közoktatásügyi mi­niszteri rendeletnek megfelelően összehívott tagok jelenlétében va­sárnap délelőtt 11 órakor a vár­­megyeháza baloldali közgyűlési kistermében megalakult a várme­gyei iskolán kívüli népművelési ta­nács. Tamás József vármegyei nép­művelés vezetője ismertette a val­lás- és közoktatásügyi miniszter azon rendeletét, amely a mai is­kolán kívüli népművelés szerveze­tére és munkamódszerére útmuta­tást nyújt. Ennek alapján a kér­déshez hozzászóltak Rajczy Gé­za Mezőgazdasági kamarai igaz­gató­k, és dr Szabó István tan­­felügyelő, akik kívánatosnak tart­ják, hogy az új szervezetben, il­letve a munka új megnevezésé­­ben »iskolán kívüli« jelzés megma­radjon, továbbá, hogy az irányí­tást népművelési felügyelő végez­ze s így a népművelési vezetőt ez a cím illesse. A kérdéshez hozzá­szóljak Vaj­th­ó Jenő, J­obb­o­s Lajos, Gönczi Ferenc. A népművelésre vonatkozólag megjelent miniszteri rendeletek is­mertetése után felolvasta Tamás József a tanács tagjainak névsorát és javaslatot kért az esetleg kima­radt és a tanácsba meghívandó, azaz javaslatba hozott tagokra nézve. A tanács a következő tagok­kal kívánja magát kiegészíteni: B­a­r­a­k­ony­i Adolf főjegyző Gi­­gó, N­émeth Miklós hegyközségi jegyző Kaposvár, Péterfay Adám ig.­tanító Pamuk, Bárdos Lajos ipariskolai igazgató Kapos­vár, dr Bódy Ferenc gimnáziu­mi tanár Csurgó, Rakott­y­­a­y István ig.-tanító Csurgó, Bán­­h­­i­d­y László polgári iskolai igaz­gató Nagyatád. Jelenti a népművelési vezető, hogy a­­­somogyi községekben 59 helyen megalakult a népművelési tanács. 86 községből érkezett mun­katerv, ezekből kitűnik, hogy 973 népművelési előadás, 117 alkalmi ünnepség, 112 műkedvelői előadás, 2 népvn. hangverseny, 183 mese­­délután, 33 tanulmányi séta, 10 népin. közrádió-előadás, 12 újság­­olvasási és 81 szépirodalmi óra vétetett fel. A népművelési vezető jelenté­séből kitűnik, hogy különböző háziipari-, nóta- és főzőtanfolya­mok rendezése, kultúrházak léte­sítése szintén szerepel a tanács nagyszabású munkájának tervei között. Megelégedéssel vette tudomásul a tanács, hogy a népművelési hi­vatal és az egyes más hivatalok n. m. a kertészeti, méhészeti és se­lyemtenyésztési felügyelőségek kö­zött hathatós közreműködés jött létre. Az utóbbival karöltve meg­rendezi az egyhetes ingyenes ker­tészeti és aprójószág-tenyésztési­ tanfolyamokat. Ezek anyaga az önellátást akarja szolgálni s ezért konyhakertészet, gyümölcsfaápo­­lás, méhészkedés, selyem­tenyész­tés, baromfigondozás, nyúl-, bir­ka- és kecskenevelés szerepelnek az előadásokon. Azok a községek, melyek ilyen tanfolyamot akarnak tartani, még most is fordulhatnak kérésükkel a népműveléssi hiva­talhoz (Szent Imre­ utca 15.) A népkönyvtár ügyével is fog­lalkozott a tanács. Elhatározta, hogy kéri a minisztert, hogy a népkönyvtár életrekeltését, illetve fejlesztését vegye kezébe az illeté­kes fórum. ÁRAINKAT 20 %-al mérsékeltük PETHES textil- és divatbolt Fő-utca 8. i Így dolgozik a lengyeltóti Független Ifjúság A Független Ifjúság, mint az­ Országos Központ elismerő levele bizonyítja, sehol sem működik olyan nagy lekesedéssel, mint a lengyeltóti járásban. Mind a köz­ségi csoportokat, mind a járási szö­vetséget Körös­­Béla, a Független Kisgazdapárt igazgatója hívta élet­re és ő irányítja azoknak működé­sét. Vasárnaponként, magas nívójú­­Kultúráns Szemináriumok­­at tar­tanak, amikor is jónevű előadók beszélnek a magyar sors kérdé­seiről, társadalomtudományi, tör­ténelmi, földrajzi problémákról. Minden héten kétszer irodalmi délutánt­­tartanak, amikor is, — felváltva­­ — egy-egy magyar és külföldi nagy költőt méltatnak és előadják verseiket. Vasárnaponként zenedélután is van. — A magyar muzsikán kívül megszólaltatják az ismertebb külföldi klasszikusokat: Chopint, Mozartot, Csajkovszkyt. Vasárnap délután­­ Bartók Béla emlékének hódolnak. Szociális téren is példaadó tevé­kenységet fejt ki az Ifjúsági Szövet­ség. Karácsonyra 50 szegénysorsú gyermeknek adtak Lengyeltótiban ajándékcsomagot: ruhácskákkal, írószerekkel, füzetekkel, almával ás édességekkel. Gyűjtöttek a fiatalok a hazatérő­­hadifoglyok élelmezé­sére. A régi és módosabb kisgaz­dák, az ifjúság felkérésére vállal­ták a mostanában földhözjutottak birtokainak felszántását, tekintve, hogy ezek az új gazdák állatállo­mány nélkül vannak. Január első napjaiban megindít­ják a lengyeltóti járás falvai egy­­­más között a vándorszemináriumo­kat, amikor is az előadók egyrészt a járási központból, másrészt egyik faluból a másikba mennek át és kicserélik előadásaik anyagát. Az Ifjúsági Szervezet csendes szó­rakozásokat rendez. Mikulás estén kitűnően sikerült mulatságot ren­deztek majdnem minden község­ben, maga ,a lengyeltóti Mikulás­ünnepség is a legnagyobb siker jegyében zajlott le. Karácsonykor a járásnak minden falujában vol­tak műkedvelő előadások és pász­torjátékok. Megünneplik mindenütt a Szilveszter-estét is, a lengyeltóti járás derék, magyar fiatalsága az­zal a reménnyel köszönti majd az új esztendőt, hogy az elmúlt vészes és háborús évek után ráköszönt a világ minden dolgos nemzetére az annyira óhajtott igazi béke. SOMOGYI HÍRLAP 3.

Next