Somogyi Hirlap, 1946. december (2. évfolyam, 265-288. szám)

1946-12-02 / 265. szám

Mindenki csak azokért az állásokért fogadjon el fizetést, amiket be is tud tölteni A Közgazdaság című demokrati­kus­­ hetilap egyik legutóbbi sza­kmában a lap egyik szerkesztője, Faragó László, »Purifikáció« cí­men érdekes cikket írt. A cikk visszhangjaként a lap másik szer­kesztője, Major Róbert, a lap­­utána következő számában »Ami a még nem panama« címmnel írt cikket, amiben foglalkozik szer­kesztőtársa előző cikkének meg­állapításaival. Az érdekes cikk többek között a következőket írja: »Nem katekizmust írunk, ha­nem reálpolitika folytatunk. Tud- J­­unk kell ezért, hogy a nép min­den rendszert az alatta uralkodó­­állapotok alapján ítél m­eg s a múl­tak következményeivel nem igen számol, ítéleteit személyes tapasz­talatai alapján formálja meg. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy a köz­hangulat az újjáépítés eredményei dacára sem kedvező s még azok­ra, milliók, akik a mai rendszer kedvezményezettei, sem annyira hálásak szociális helyzetük eme­léséért, mint amennyire elégedetle­nek­­az általuk tapasztalt visszás­ságok és visszaélések miatt. Erre pedig, az inkább politikai jel­legű anomáliáktól el is tekintve — elég ok van. Téves szerintünk az a mód­szer, amely csupán a maga­sabb gazdasági kategóriába tartozó egyes személyek visz­­­szaéléseit ostorozza. Világos, hogy mennél felelősebb állást tölt be valaki, annál szi­gorúbban bírálandók tettei, men­nél magasabb szellemi fokon áll, annál inkább tudnia kell, mit csi­nál De egyes bűnök nálunk tö­­megbűnözéssé fajultak s a meg­tévedtek százezreiben nem szabad felhallgattatnunk a lelkiismeret s a bűnbánat hangját. Erélyesen kell szorgalmazni, hogy a földreformot nyugvópontra juttassuk: aki jogosulatlanul és érdemet­­lenül jutott földhöz, attól ezt vegyék el, akinek pedig tör­vényellenesen vették el a föld­jét, annak adják vissza, hogy azután a telekkönyvezéssel pontot tehessünk az ügyre. Az államosítások terén ne tak­tikázzunk a megváltás kérdésé­vel, hanem tartsuk be a törvé­nyieket és az állam ígéreteit; aki­nek kártérítés jár, azzal lojálisan állapodjunk meg, még akkor is, ha az államháztartás és a nem­zetgazdaság helyzete még nem is engedi meg a tényleges fizetést. A közháztartások és a közüze­mek könyvelésében térjünk visz­­sza a mérlegvalódisághoz és az eredmény megállapításánál ne csak a folyró kiadásokat vegyük tekintet­be, hanem a tartozásokat és a köz­terheket is. A jövedelmek maximálásánál első helyen azokra vonatko­zóan intézkedjünk, akik illet­ményeiket — bármilyen for­mában — közpénzből kapják. A közüzemek, pártvállalkozások, szövetkezetek és a magánvállala­tok egyenlő előfeltételek mellett versenyezzenek egymással. A pártok fokról-fokra vonul­janak ki a gazdasági életből. Mindenki csak azokért az állá­sokért fogadjon el, illetve kaphas­son fizetést, amelyeket be is tud tölteni. Mivel pedig egy ember egyszerre több he­lyen nem lehet, a mai példát­lan álláshalmozásoknak meg kell szűnniük. Persze elsősorban azoknak, ame­lyeket közpénzből dotálnak. Minden gazdasági jellegű köz­­intézménynek, így elsősorban az Elhagyott Javak kormánybiztossá­gának haladéktalanul a nyilvános­ság és a parlament elé kell tárnia elszámolásait s bennük elsősor­ban azt, kik miben részesedtek általa. Minthogy a sokszor kegyetlen B- listázások első célja a létszámcsök­kentés volt, az új alkalmaztatásoknak nem csupán szünetelniök kell az akció végleges lezárásáig, hanem későbbre is biztosítani kell azt, hogy az állami, önkormány­zati és közüzemi tisztviselői lét­szám ne érje el a létszámcsökken­tés előttit. Vissza kell térni a háború előtti gyakorlathoz, hogy közérdekű in­tézmények vezetésében való csak névleges részvételért­­mint alelnök­­ség, igazgatósági tagság csekély, pár száz forintos tiszteletdíj jár csak, nem pedig magas fizetés.­­ A helyiség- és ingatlanrekvirálá­­sok ügyét, magánjogi úton, politi­kamentesen sürgősen rendezni kell. Végül pedig: amíg a munkakép­telenek s a munkanélküliek nyo­morognak, "a dolgozók jórésze pe­dig alig keresi meg a létminimu­mot, addig az illetményjövedelm­e­ket szigorúan és mindenkire kiterjedően kell maximálni. Azt hisszük, mindezek elég­­sze­rény kívánságok. Nem úgy fejez­zük be tehát cikkünket, mint szer­kesztőtársunk tette, dixi et salvavi animam neam (vagyis csak becsü­letből írtam meg a cikket), hanem úgy, hogy» dum spiro spero, vagy­is, míg élek remélek. Még ha a tapasztalatok kevés reményekre is jogosítanak fel.« ­­HHORH KlK­LAB Anapi pár fillérért ismét olvasgatja a világ­­irodalom remesjeit, fia leiratfiozik a GLÓBUS KÖLCSÖNKÖNYVTÁRBA Naponta­­tét­­könyvet cserélt fel.­­­Kaposvár, Stárda­ u. 5. Telefon: 825. A földművelésügyi minisztérium vállalatba adta ki a siófoki hajó­zsilip építési munkálatait. A mun­kálatok költsége 2.100.000 forintba kerül. Felhasználnak 2000 köbmé­ter vasbetont és 4—5 tonna vasat. Ezenkívül még hat vízlépcsőt is építenek, ez azonban a pénzügyi fedezet biztosításától függ. A Sió hajózhatóvá tételével kap­csolatban arra az esetre, ha a me­­j­der alkalmas lesz Duna-tengerjáró­­ hajók befogadására, a péti nitro-­­ géngyár az Egyiptomnak szállítandó műtrágyát a Sión akarja szál­­l­ítat­ni. Ez esetben egyes hidakat legalább­­ két méterrel fel kell emelni. A ZK­-­­dak között van elsősorban a sió­foki vasúti híd is. Műszaki közegek véleménye szerint a Sió vasúti híd felemelése nem oldható meg, itt esetleg szétnyílható hidat építenek­. A MÁV azonban egyelőre idegen­kedik ettől a megoldástól, mert a szétnyíló hidat a közlekedés biz­tonsága szempontjából nem tartja megfelelőnek. ...... ' ' A péti nitrogéngyár a Sión keresztül akarja szállítani Egyiptomba a műtrágyát Műsoron kívüli juttatott rendőrkézre. Szína József marcali lakos a na­pokban a Somogyszentpálhoz tar­tozó Pál-majorban járt, hogy ku­koricát vegy­en. Ahogy hazafelé tar­tott, Marcali közelében az erdőben egy bokor alatt orosz katonafegy­vert talált, mellette­­ volt több töl­tény is. A fegyvert a töltényekkel együtt otthagyta. Másnap a kora reggeli órákban kiment, megkereste a fegyvert, betöltötte és lesbeállt, hogy valami vadat kapjon a puska­végre. Hamarosan röppent is előtte egy fácánkakas, rálőtt, a lövés azonban nem talált, illetve a fácánkakast nem találta el, de az éppen arra járó rendőr jár­őr figyelmét felkeltette. A rendőrség a fegyverrel együtt őrizetbe vette Szira Józsefet és be­szállította az államügyészség fog­házába. Kihallgatásakor Szira Jó­zsef azzal védekezett, hogy a pus­kát be akarta szolgáltatni a rend­őrséghez, de előbb ki akart a­pró­ fácánvadászat egy fegyverrejtegetőt bánni, valami vadat szeretett volna lőni. A nyomozásról szóló jelentés megállapítja, hogy Marcali környé­kén, tekintve, hogy sokáig harc­vonal volt, még mindig sok fegy­vert lehet találni. Lefogott a rendőrség még egy fegy­ver nej lege­tőt Bonnyán. A bony­­nyai rend­biztosság tudomására ju­tott, hogy az Illés-féle vendéglő­ben borozgat Androsovics Fe­renc fradi lakos, akinél­­engedély nélküli revolver van. A rendbiz­tosság kiszállt a helyszínre és a revolvert egy drb tölténnyel a járőrnek Androsovics Ferenc át­adta. Azzal védekezett, hogy 1946. október 1-ig rendőr volt, akkor leszerelték, minden kincstári hol­miját leadta, de a revolvert egy darab tölténnyel megtartotta, mert mint rendőr 50 kg lisztet vásárolt és a pisztoly­ eladásával akarta magát kárpótolni. Őt is beszállí­tották az államügyészség foghá­zába. ŐRIHANT Pár hónappal ezelőtt boldogan megcsillant a szemünk, amikor a­­ Korona-szálloda elé befutó szépen­­ fényezett MÁVAUT-buszokat meg­­­­láttuk. Ez az örömünk azonban­­ csak addig tartott, amíg utazni nem akartunk. Tegnapelőtt este ugyan­­­­is egyik munkatársunk a következő esetnek volt tanúja. A másfélórás késéssel beérkező autóbusz is retúr­jegy­es utasokkal majdnem megtelt. Az ajtó körül azonban még egész csoport utazni szándékozó ember vette körül a kalauzt. A legszebb könyörgő szavaktól a legfojtottabb fenyegetésekig mindent hallhatott. Rendületlenül tartotta azonban a kalauz a bejáratot, bár később vis­­­szavonta azt az állítását, hogy ma pedig állóhely nincs. Az utasok ép­pen szét akartak széledni, amikor három marcona tekintetű férfi tört keresztül a tömegen. Valami olyas­mit mondhattak a kalauznak, mely­től azonnal kezes báránnyá válto­zik az ember, mert azonnal udva­riasan betessékelte őket a többiek kaján irigységére. Munkatársunk ekkor újságíróigazolványát lobog­tatva, szintén szerényen előadta ké­rését, a kalauz arra hivatkozó­, hogy »erre nincs utasítása«, ridegen becsapta az ajtót. Az­­autóbusz ki­röhögött, néhány ember maradt csalódottan a járdaszélen s valaki diszkréten megjegyezte: híd tehetek én arról, hogy nem vagyok párt­tag? Íme, így sikerült száműzni a közéletből és általában az életből a pártpolitikát, protekciót, tolako­dást és tülekedést. AZ OLVASÓ ÍRJAI Kaptuk az alábbi levelet: Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Engedje meg, hogy a minap közölt levélhez, ame­lyik a város területének beépítési módozatait tette szóvá, röviden ezt is hozzászólhassak. A levélben fel­sorolt utcákon kívül van még egy utcája Kaposvárnak, amelyik ugyancsak hátat fordít a vasúti­nak, ez pedig a Berzsenyi­ utca. Úgy, hiszem, Kaposvárnak nincs olyan lakója, aki ne jött volna már vo­nattal Barcs, Gyékényes vagy Fo­nyód felől Kaposvárra és önkén­telenül is gyönyörködhetett abban a nem éppen szépnek nevezhető képben, ami a vonatablakban kö­nyöklő utas elé tárul. Hogy ez a kép némiképpen megváltozzék, ah­hoz talán az egész városrészt le kel­lene rombolni, de ilyen nagysza­bású átalakításokra sajnos se pén­zünk, sem időnk nincsen. Esetleg az ideépítendő új házak engedé­lyezésénél lehetne figyelembe venni azokat a szempontokat, amik figye­lembe veszik ezt a körülményt is. Mutassunk jó képet az átutazó ide­genek felé. Tisztelettel: még egy olvasó. És a Berzsenyi­ utca !

Next