Somogyi Hirlap, 1946. december (2. évfolyam, 265-288. szám)
1946-12-02 / 265. szám
Mindenki csak azokért az állásokért fogadjon el fizetést, amiket be is tud tölteni A Közgazdaság című demokratikus hetilap egyik legutóbbi szakmában a lap egyik szerkesztője, Faragó László, »Purifikáció« címen érdekes cikket írt. A cikk visszhangjaként a lap másik szerkesztője, Major Róbert, a laputána következő számában »Ami a még nem panama« címmnel írt cikket, amiben foglalkozik szerkesztőtársa előző cikkének megállapításaival. Az érdekes cikk többek között a következőket írja: »Nem katekizmust írunk, hanem reálpolitika folytatunk. Tud- Junk kell ezért, hogy a nép minden rendszert az alatta uralkodóállapotok alapján ítél meg s a múltak következményeivel nem igen számol, ítéleteit személyes tapasztalatai alapján formálja meg. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy a közhangulat az újjáépítés eredményei dacára sem kedvező s még azokra, milliók, akik a mai rendszer kedvezményezettei, sem annyira hálásak szociális helyzetük emeléséért, mint amennyire elégedetlenekaz általuk tapasztalt visszásságok és visszaélések miatt. Erre pedig, az inkább politikai jellegű anomáliáktól el is tekintve — elég ok van. Téves szerintünk az a módszer, amely csupán a magasabb gazdasági kategóriába tartozó egyes személyek viszszaéléseit ostorozza. Világos, hogy mennél felelősebb állást tölt be valaki, annál szigorúbban bírálandók tettei, mennél magasabb szellemi fokon áll, annál inkább tudnia kell, mit csinál De egyes bűnök nálunk tömegbűnözéssé fajultak s a megtévedtek százezreiben nem szabad felhallgattatnunk a lelkiismeret s a bűnbánat hangját. Erélyesen kell szorgalmazni, hogy a földreformot nyugvópontra juttassuk: aki jogosulatlanul és érdemetlenül jutott földhöz, attól ezt vegyék el, akinek pedig törvényellenesen vették el a földjét, annak adják vissza, hogy azután a telekkönyvezéssel pontot tehessünk az ügyre. Az államosítások terén ne taktikázzunk a megváltás kérdésével, hanem tartsuk be a törvényieket és az állam ígéreteit; akinek kártérítés jár, azzal lojálisan állapodjunk meg, még akkor is, ha az államháztartás és a nemzetgazdaság helyzete még nem is engedi meg a tényleges fizetést. A közháztartások és a közüzemek könyvelésében térjünk viszsza a mérlegvalódisághoz és az eredmény megállapításánál ne csak a folyró kiadásokat vegyük tekintetbe, hanem a tartozásokat és a közterheket is. A jövedelmek maximálásánál első helyen azokra vonatkozóan intézkedjünk, akik illetményeiket — bármilyen formában — közpénzből kapják. A közüzemek, pártvállalkozások, szövetkezetek és a magánvállalatok egyenlő előfeltételek mellett versenyezzenek egymással. A pártok fokról-fokra vonuljanak ki a gazdasági életből. Mindenki csak azokért az állásokért fogadjon el, illetve kaphasson fizetést, amelyeket be is tud tölteni. Mivel pedig egy ember egyszerre több helyen nem lehet, a mai példátlan álláshalmozásoknak meg kell szűnniük. Persze elsősorban azoknak, amelyeket közpénzből dotálnak. Minden gazdasági jellegű közintézménynek, így elsősorban az Elhagyott Javak kormánybiztosságának haladéktalanul a nyilvánosság és a parlament elé kell tárnia elszámolásait s bennük elsősorban azt, kik miben részesedtek általa. Minthogy a sokszor kegyetlen B- listázások első célja a létszámcsökkentés volt, az új alkalmaztatásoknak nem csupán szünetelniök kell az akció végleges lezárásáig, hanem későbbre is biztosítani kell azt, hogy az állami, önkormányzati és közüzemi tisztviselői létszám ne érje el a létszámcsökkentés előttit. Vissza kell térni a háború előtti gyakorlathoz, hogy közérdekű intézmények vezetésében való csak névleges részvételértmint alelnökség, igazgatósági tagság csekély, pár száz forintos tiszteletdíj jár csak, nem pedig magas fizetés. A helyiség- és ingatlanrekvirálások ügyét, magánjogi úton, politikamentesen sürgősen rendezni kell. Végül pedig: amíg a munkaképtelenek s a munkanélküliek nyomorognak, "a dolgozók jórésze pedig alig keresi meg a létminimumot, addig az illetményjövedelmeket szigorúan és mindenkire kiterjedően kell maximálni. Azt hisszük, mindezek elégszerény kívánságok. Nem úgy fejezzük be tehát cikkünket, mint szerkesztőtársunk tette, dixi et salvavi animam neam (vagyis csak becsületből írtam meg a cikket), hanem úgy, hogy» dum spiro spero, vagyis, míg élek remélek. Még ha a tapasztalatok kevés reményekre is jogosítanak fel.« HHORH KlKLAB Anapi pár fillérért ismét olvasgatja a világirodalom remesjeit, fia leiratfiozik a GLÓBUS KÖLCSÖNKÖNYVTÁRBA Napontatétkönyvet cserélt fel.Kaposvár, Stárda u. 5. Telefon: 825. A földművelésügyi minisztérium vállalatba adta ki a siófoki hajózsilip építési munkálatait. A munkálatok költsége 2.100.000 forintba kerül. Felhasználnak 2000 köbméter vasbetont és 4—5 tonna vasat. Ezenkívül még hat vízlépcsőt is építenek, ez azonban a pénzügyi fedezet biztosításától függ. A Sió hajózhatóvá tételével kapcsolatban arra az esetre, ha a mejder alkalmas lesz Duna-tengerjáró hajók befogadására, a péti nitro- géngyár az Egyiptomnak szállítandó műtrágyát a Sión akarja szállítatni. Ez esetben egyes hidakat legalább két méterrel fel kell emelni. A ZK-dak között van elsősorban a siófoki vasúti híd is. Műszaki közegek véleménye szerint a Sió vasúti híd felemelése nem oldható meg, itt esetleg szétnyílható hidat építenek. A MÁV azonban egyelőre idegenkedik ettől a megoldástól, mert a szétnyíló hidat a közlekedés biztonsága szempontjából nem tartja megfelelőnek. ...... ' ' A péti nitrogéngyár a Sión keresztül akarja szállítani Egyiptomba a műtrágyát Műsoron kívüli juttatott rendőrkézre. Szína József marcali lakos a napokban a Somogyszentpálhoz tartozó Pál-majorban járt, hogy kukoricát vegyen. Ahogy hazafelé tartott, Marcali közelében az erdőben egy bokor alatt orosz katonafegyvert talált, mellette volt több töltény is. A fegyvert a töltényekkel együtt otthagyta. Másnap a kora reggeli órákban kiment, megkereste a fegyvert, betöltötte és lesbeállt, hogy valami vadat kapjon a puskavégre. Hamarosan röppent is előtte egy fácánkakas, rálőtt, a lövés azonban nem talált, illetve a fácánkakast nem találta el, de az éppen arra járó rendőr járőr figyelmét felkeltette. A rendőrség a fegyverrel együtt őrizetbe vette Szira Józsefet és beszállította az államügyészség fogházába. Kihallgatásakor Szira József azzal védekezett, hogy a puskát be akarta szolgáltatni a rendőrséghez, de előbb ki akart apró fácánvadászat egy fegyverrejtegetőt bánni, valami vadat szeretett volna lőni. A nyomozásról szóló jelentés megállapítja, hogy Marcali környékén, tekintve, hogy sokáig harcvonal volt, még mindig sok fegyvert lehet találni. Lefogott a rendőrség még egy fegyver nej legetőt Bonnyán. A bonynyai rendbiztosság tudomására jutott, hogy az Illés-féle vendéglőben borozgat Androsovics Ferenc fradi lakos, akinélengedély nélküli revolver van. A rendbiztosság kiszállt a helyszínre és a revolvert egy drb tölténnyel a járőrnek Androsovics Ferenc átadta. Azzal védekezett, hogy 1946. október 1-ig rendőr volt, akkor leszerelték, minden kincstári holmiját leadta, de a revolvert egy darab tölténnyel megtartotta, mert mint rendőr 50 kg lisztet vásárolt és a pisztoly eladásával akarta magát kárpótolni. Őt is beszállították az államügyészség fogházába. ŐRIHANT Pár hónappal ezelőtt boldogan megcsillant a szemünk, amikor a Korona-szálloda elé befutó szépen fényezett MÁVAUT-buszokat megláttuk. Ez az örömünk azonban csak addig tartott, amíg utazni nem akartunk. Tegnapelőtt este ugyanis egyik munkatársunk a következő esetnek volt tanúja. A másfélórás késéssel beérkező autóbusz is retúrjegyes utasokkal majdnem megtelt. Az ajtó körül azonban még egész csoport utazni szándékozó ember vette körül a kalauzt. A legszebb könyörgő szavaktól a legfojtottabb fenyegetésekig mindent hallhatott. Rendületlenül tartotta azonban a kalauz a bejáratot, bár később visszavonta azt az állítását, hogy ma pedig állóhely nincs. Az utasok éppen szét akartak széledni, amikor három marcona tekintetű férfi tört keresztül a tömegen. Valami olyasmit mondhattak a kalauznak, melytől azonnal kezes báránnyá változik az ember, mert azonnal udvariasan betessékelte őket a többiek kaján irigységére. Munkatársunk ekkor újságíróigazolványát lobogtatva, szintén szerényen előadta kérését, a kalauz arra hivatkozó, hogy »erre nincs utasítása«, ridegen becsapta az ajtót. Azautóbusz kiröhögött, néhány ember maradt csalódottan a járdaszélen s valaki diszkréten megjegyezte: híd tehetek én arról, hogy nem vagyok párttag? Íme, így sikerült száműzni a közéletből és általában az életből a pártpolitikát, protekciót, tolakodást és tülekedést. AZ OLVASÓ ÍRJAI Kaptuk az alábbi levelet: Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Engedje meg, hogy a minap közölt levélhez, amelyik a város területének beépítési módozatait tette szóvá, röviden ezt is hozzászólhassak. A levélben felsorolt utcákon kívül van még egy utcája Kaposvárnak, amelyik ugyancsak hátat fordít a vasútinak, ez pedig a Berzsenyi utca. Úgy, hiszem, Kaposvárnak nincs olyan lakója, aki ne jött volna már vonattal Barcs, Gyékényes vagy Fonyód felől Kaposvárra és önkéntelenül is gyönyörködhetett abban a nem éppen szépnek nevezhető képben, ami a vonatablakban könyöklő utas elé tárul. Hogy ez a kép némiképpen megváltozzék, ahhoz talán az egész városrészt le kellene rombolni, de ilyen nagyszabású átalakításokra sajnos se pénzünk, sem időnk nincsen. Esetleg az ideépítendő új házak engedélyezésénél lehetne figyelembe venni azokat a szempontokat, amik figyelembe veszik ezt a körülményt is. Mutassunk jó képet az átutazó idegenek felé. Tisztelettel: még egy olvasó. És a Berzsenyi utca !