Somogyi Ujsag, 1925. december (7. évfolyam, 280-296. szám)

1925-12-10 / 280. szám

Ill 6?föl?am. * 280. szám Kaposvár, 1925. december 10. csütörtök. ára 1200 korona. SÍBE Jelenik bétíel és ünnep utáni nap kivételével minden nap délután 3 (14) Örskor, ifelerkesstőség­es kiadóhivatal. Kaposvár, Korona­ utca 7. szám. « Id­erurban telefon: 6. szám. Sörotetések felvétetnek B-peaten Rudolf Moase hirdetési irodájában, Podmaniczky u. 49. és a Moase fiókokban Győrött és Baegeden KERESZTÉHY POLITIKAI NAPILAP, »ec Felelős szerkesztő: Lovas István. Biw»ttoi tot. »«S5.-;:: sa g gsggliSSaTä és pénzintézeti hirdetések magasabb áron dijszsndöfe Monopólium és centralizáció Furcsa gazdaságpolitikai planéta uralkodik mostanában a magyar közélet egén. A társadalomban és a politikában, habár mindig hal­ványabban, egyelőre feltalálhatók még azok az eszmék, amelyek az 1919 iki rémuralomban fogantak és annak megszűntével születtek meg, abban az augusztusban, amikor a Baross Szövetség címe­rének felkelő napja is kibukkant a vészterhes sötét fellegek közül. A gazdasági életben ezzel szem­ben már évek óta nyoma sincs ennek az eszmének, sőt, ha na­gyon pesszimisztikus akarok lenni, azt kell megállapítanom, hogy ezen a téren minden a kommu­nizmus felé tendál. Az állam évről-évre több­ terhet rak az önálló társadalom vállára, más vonatkozásban is évről-évre ne­hezebbek ennek az osztálynak életfeltételei úgy, hogy folytono­san ritkulnak sorai, míg a prole­tárok tömege ezzel arányosan nő. A másik oldalon viszont mind­inkább szilárdulnak azok a kap­csolatok, melyek a nemzetközi nagytőke egyes elemeit kovácsol­ják folyton szorosabb egységbe. Mióta az államháztartás szanálása megindult, az erőknek az az aránya is eltolódott, mely a pol­gári társadalom és a bankkapita­lizmus között fennállott. Egész adórendszerünk, vámpolitikánk a kisexisztenciák rovására a nagy­tőkének kedvez. Ennek folytán az a folyamat, amely a polgárság frontjának folytonos gyengülését jelenti, egy idő óta a lavina se­bességével halad. Ha valami, akár az emberi szellem ereje, a nem­zet egy nagy összefogása, akár egy előre nem látott megrázkó­­dás, ezt a lavinát útjában fel nem tartóztatja, úgy a völgy legmé­lyebb pontjáig fog rohanni. És ha eljutott oda, akkor már csak pro­letárok és mammutü­zemek lesz­nek. Innen már csak egy lépés van hátra a szocializálásig; egy gyufa kell csak, ami a puskaport lángra lobbantja. Talán sikerülne még lassúbbá tenni ezt a folyamatot, talán sike­rülne időt nyerni, hogy némileg összeszedje magát ez a társada­lom és más irányt adjon az ese­ményeknek, ha a kormány gon­doskodnék az állam pénzügyi szanálásához igénybevett erőknek oda visszaáramlásáról, ahonnan azokat elvonta. A közszállítások, közmunkák révén remény volna arra, hogy lábrakapjon ismét a kis- és középkereskedelem, meg ipar. Ehhez persze a munkák és szállítások odaítélésénél is bizo­nyos nagyobb távlatokat áttekintő politika kellene. Egyelőre ugyan vajmi kevés ez a közszállítás, de végül mégis oda kell fejlődni a dolgoknak, hogy jelentős, átme­netileg a legjelentékenyebb sze­repet játszák közgazdasági éle­tünkben. Ezzel az önmagától adódó or­voslási móddal szemben most egy egészen más rendszer kialakulása van küszöbön. Egy olyan rend­szeré, amely nem meggátolni, ha­nem gyorsítani és eredményeiben tökéletesíteni hivatott a polgári exisztenciák pusztulását, az elpro­­letarizálódást és a nagytőke omni­­potenciájának intézményesítését az állami gazdálkodásban is. Az ideát a takarékossági bi­zottság adta és annak létjogosult­ságát az államháztartásban ennek­­ révén állítólag elérhető megtakarí­tásokkal akarja igazolni. Ennek a bizottságnak az egyik tagja azzal a tervvel állott elő, hogy meg kell csinálni az állami anyagbeszerzési központot. Ennek az intézménynek célja az volna, hogy minden állami hivatalt és intézetet az összes dologi szükség­letekkel központilag lásson el. A központ állapítsa meg, hogy min­den cikkből mi a szétszórt hiva­talok és intézmények igénye, álla­pítsa meg azt az egységes típust, amelyet ezek a hivatalok és intéz­mények mindnyájan egyaránt kö­telesek elfogadni és ebből azután egy tételben rendelje meg az egész ország szükségletének meg­felelő quantumot. A szétosztást ez a központ oly módon végezné, hogy az igénylők utalványt kap­nának, melyeknek ellenében a szállító cégeknél vehetnék­ át idő­ről-időre szükségletüknek megfe­lelő mérvben az anyagokat. Mit jelentsen ez a gyakorlat­ban ? A helyzet illusztrálására „Az Ember Tragédiájáénak legpesz­­szimisztikusabb képében találunk hasonlatot: az eszkimó jelenetben, amikor ez az életéért oly kemény küzdelmet vívni kénytelen crea­­tura azon panaszkodik, hogy ke­vés a fóka és sok a vadász. Nos, a kis- és középipar, kereskedelem, eszkimói számára ezzel megoldódna ez az örök emberi probléma, mert a vadászterületből egyszers min­­denkorra teljesen ki volnának re­­kesztve. Az állami hatalom min­den eszközével monopolisztikus jog biztosíttatnék arra a nagybankok érdekkörébe tartozó nagy iparnak. És az eszkimók? Ezeknek szép szavak és kenetes vigasztalás, pusztulásuk felett sírt krokodilos könnyek jutnának. Talán egy ba­bérkoszorút is tenne sírjukra a kormány, melyet a diszkertészek, vagy virágkereskedők trustjének centrálüzeme szállítana és meg­adná nekik a mártír címet és jel­leget. Vagy még ezzel sem volná­tok kielégítve? Akkor rajta! Vé­dekezzünk, hátha most az egy­szer torkunkon a késsel, mégis csak egyek tudunk lenni mi, ke­resztény magyarok és kifeszítjük azt a koporsó fedelet, amit ép most akarnak a fejünk felett be­szögezni. Rapcsák Árpád Fokozódik a fejetlenség a főispáni helyzetjelentések miatt — A Somogyi Újság tudósítójától — Budapest, december 9. A politikai élet középpontjában még mindig a kormány jobbra ka­nyarodásának ügye áll. A balol­dalnak tulajdonképen nem ez fáj, hanem, hogy e tény a faj­védelem által hangoztatott eszmék diadalát jelenti. A kapkodásuk még most is oly nagy, hogy még mindig nem tudják, mihez kezdjenek. Egyrészről a demokratikus blokk feltámasztásának szükségességét hangoztatják, másrészről pedig olyan alapot szeretnének találni, amely egy erősebb „szabadelvű“ párt alapját képezné, de ezek a kísérletek teljesen sikertelenek és reménytelenek, így tehát kifelé egyelőre inkább arra szorítkoznak, hogy megcáfolják az üggyel kap­csolatban nyilvánosságra jutott ne­kik kellemetlen híreket. Az egyik „liberális“ orgánum a belügyminiszter „nyilatkozatával“ kísérletezik. E nyilatkozat szerint a belügyminiszter azonban csak annyit mond, hogy „főispáni hely­zetjelentések nincsenek.“ Ennél többet nem is mer adni az illető orgánum a miniszter szájába. Az újságolvasó közönség ezt a „nyi­latkozatot“ kellő értékére szállítja le, hiszen nem lehet olyan kor­mányt elképzelni, amely beval­­laná, hogy ilyen jelentések alap­ján irányítja politikáját. A politikai értékű közönség előtt ezzel szemben nyílt titok, hogy minden kormány megteszi ezt, exponensei útján szóbeli és írásbeli jelentések alapján, perma­nensen tájékoztatja magát a foly­ton alakuló helyzetről. is vármegyei tisztviselői­ státusrendezése­m váltotta be a hozzá fűzött reményk­et A közigazgatási bizottság ülése — A vármegye útépítési programmja — Az adóbehajtás és a jegyzők Somogyvármaegye közigazgatási bizottsága ma délelőtt 10 órakor tartotta rendes havi ülését. Sár­­közy György főispán megnyitója után áttértek az alispáni jelentés tárgyalására. A jelentés megemlékezett a kormányzó névnapján rendezett ünnepségekről és Prohászka Otto­kár székesfehérvári megyéspüspök Kaposvárott tartott lelkigyakorla­tairól, a múzeum ügyében a kul­tuszminiszternél járt küldöttségről, majd részletesen beszámolt az al­ispánnak és Nádasdy műszaki ta­nácsosnak, az államépítészeti hi­vatal vezetőjének szabolcsmegyei útjáról. A megyében 150 kilomé­teres utat tettek meg összesen és a tapasztalatok alapján megállapí­tották, a vármegye útépítési pro-­ grammja is hasonló eredményeket mutathat majd fel a megvalósítás esetén. Eljártak a kereskedelem­ügyi minisztériumban is visszafelé jövet, ahol a megye útépítési pro­­grammja a legteljesebb helyeslés­sel találkozott. A lépések megté­tették, hogy az útépítést minél előbb megkezdhessék. A vármegyei tisztviselők státus- és fizetésrendezése nem váltotta be a hozzája fűzött remé­nyeket, sőt bizonyos tekintetben visszaesést mutat. Megemlékezett a jelentés az egyke elleni gyűlés­ről, valamint a Dráva és Mura áradásáról. Az államépítészeti hivatal veze­tőjének jelentése szerint a Boglár— Fonyód útszakasz földmunkálatai csaknem befejeződtek, befejeződött a Szenna—zselickisfaludi útszakasz építése, míg a Barcs—Darány út­szakasz építésének megkezdését a hideg idő hátráltatja. A kavics­­szállítás csak vasúton folyik, mert a Balaton befagyása miatt a vízi szállítás szünetel. Négy Ferenc pénzügyigazgató jelentése szerint állami adóban be­folyt 15 milliárd 162 millió pa­pír korona, a hátralék 43 79 szá­zalék, kincstári házhaszonrészedés­­ben 78.121 aranykorona, hátralék 32 százalék, forgalmi adó: kész­pénzben 1133 millió, bélyegje­gyekben 2450 millió, illetékekben

Next