Somogyi Ujsag, 1928. július (10. évfolyam, 147-172. szám)
1928-07-01 / 147. szám
X. évfolyam * 147. szám. Ara 12 Pér Kaposvár, 1928. július 1., vasárnap Előfizetési ára: Egy hóra 2 pengő, negyedévre 6 pengő, postán vagy házhoz szállítva Hirdetések díjszabás szerint KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Ifj. EGLY ERNŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal** Kaposvár, Korona utca 7. szám interurban telefon 5. szám Kaposvárott tegnap óta diadalát üli a magyar dal A város közönsége versenyző szeretettel becézi Dunántúl dalosait Honnan ered a dal ? Együtt született meg az emberrel. A magyar dal Ázsiából jött el velünk, ez a bölceőtől a sírig magyarságunk szent ereje, bánata, nevetése nemzetünknek. A nádi síp a turáni síkon már a mi lelkünk zenéjét kiáltotta és evvel a keleti mélybenézéssel, evvel a keleti szinességgel indult útjára a történelem előtti időkből, hogy történelem legyen belőle, magyar történelem. Innen indult, hogy világot hódítson, hogy bejárja a hegyek zugait, a rónák nyargaló szele hajtsa, hozza a kőfalak közé, hogy sírjunk, nevessünk mi magyarok a nóta mellett. Beethoven csodákat mesélt a magyar nótáról, míg Wagner Richard a mi motívumunkból keresett a hurokra zenét, Liszt Ferenc a magyar odaállt a halhatatlanok torába. Egy nagy nemzet sem dicsekedhetik annyira dalos gyermekeivel, mint a magyar. Amíg a nóta szól éa száll a dal, addig nem haltunk meg. Kaposvár közönsége ezekkel a gondolatokkal, mélységes szeretettel várta és fogadta falai közé a Dunántúl dalos fiait. Amerre a szem ellát ebben a városban, mindenütt megtalálunk egy nemzeti lobogót, jelképéül annak, hogy e dalosünnep nemzeti ünnep is. Az állomáson a világra perronon már láttuk, hogy örül a szívük a drapériáknak, a díszítési kvek a nemzeti lobogóknak, az énekeseknek, mert a fogadtatás egyes fázisai mutatták: mindez belülről ered, nem külszín, nem mutatás. Csütörtökön és pénteken délelőtt érkeztek meg a bejelentett dalárdák hat kivételével Kaposvárra. Az állomáson fogadó bizottság, cserkészek és rendezők várták a jelvényes és jellegzetes sapka és kalap viseletű dalárdákat, akik megérkezésük után szállásaikra mentek a város különböző iskoláiba, intézeteibe. A város Péter és Pál reggelére kicsinosítva várta a vidékiek kritikáját. A megyeház előtt kék-sárga zászlóoszlopokon a megye és a város címeres zászlai, fejebb a feldíszített diadalkapu a virágból kirakott, Isten hozottal. Az utcákon nyüzsgő tokaság figyelte, hallgatta mit mondanak a dalosok Mind azt mondta : — Szép város, kedves város és ez jólesett a lokálpatriótáknak. A délutáni ünnepségek Soha nem látott tömeget hoztak össze. A Kossuth-téren ott volt úgyszólván az egész város, hivatalosan és nem hivatalosan mindenki látni, hallani akart. Pontosan fél 5 kor megindultak agimnázium udvarán összegyülekezett dalárdák a katonazenekar pattogó ritmusú indulójára, elől a kaposvári dalárdákkal. Mire a térre ért és elhelyezkedett —színes sokaság a tér négy épületének ablakaiból, a gesztenyefákról és mindennyien ezernyi sokaság színes keveréke figyelt. Legjobban tetszett a szombathelyi Dalos Egyesület, amelynek tagjai fehér-kék szalagos kalapban, sötét kabátban és fehér nadrágban vonultak fel. Öltözékre ők voltak a legegységesebbek. A marcali lila-sapkások, a pécsi fehérsapkások, a székesfehérvári csokornyakkendősök csoportjai és a szebbnél szebb zászlós csoportok mind nagyon tetszettek. Az elhelyezkedés után a vőfélyek elmentek a régi polgári fiúiskolába koszorús leányaikért. Egymásután jöttek a szép kaposvári leányok, vőfényeik karján, kezükben a babér koszorúval, fehér szegfű csokorral. A koszorús lányok: Matolcsy Irén Gaál Olga, Dancz Manci, Szabadi Klári, Kacskovics Eszti, Endrédy nővérek, Rauch Manci, Mayer Emmi, Cziráki Margit, Grünbaum Sári, Hegyi Marien, Königsberg Éva, Hribik Fatime, Dóczi Tusi, Mészáros Manci, Gajdy Rózsi, Gsejdy Mimi, Lengyel Mici, Baumohl Klári, Csorba Kató, Rózsa Irén, Kurucz Erzsébet, Noficzer Stefi, Boós Manci Frohner Ivanett, Zelinka Manci, Király Lulu, derekasan állták a meleget és bájosak voltak, színesek, szépek a szobor körül, amikor kiki visszajött a bemutatkozás után az őket megéljenző és örvendező dalárdáktól. Az ünnepély a Himnusszal kezdődött, Kaposvárott a Himnuszt így énekelni még nem hallottuk. Ezer dalos alak zengte az imát. Fenséges volt ez az eléneklése a legszebb magyar dalnak. Az emberek szemében könny csalogot, amikor Gaál Sándor országos karnagy befejezte a dirigálást. A Himnusz után dr. Lehoczky Brúnó a D. D. Sz. ügyvezető elnöke mondott szép beszédet, megköszönve mindazok fáradságát, akik segítségére voltak az előkészítés munkájában. Utána dr. Vétek György polgármester a D. D. Sz. díszelnöke mondta el ünnepi beszédét. — Nemsokára — mondta — hét éve lesz, hogy Trianonban megkötötték a „békét“. Hét év után nem tudjuk, hogy miben vesztettünk többet: anyagiakban, erkölcsiekben, vagy szellemiekben. Kétségtelen, nehéz időket élünk. — Ma mindenkinek két kötelessége van: a mindennapi kenyér küzdelme és a haza. Ezt kívánja az újjáépítés munkája. — Kaposvár közönsége is részt akar venni az építés munkájában, azért rendezte meg itt a dalosünnepet. Mert ez az ünnep egyik példája annak, hogy miként kell felépíteni az elpusztított otthonokat. Ahogy az erdőben zeng a madárdal, a rónán a pacsirta, úgy zengjen fel itt ma a magyar dal. A dalkultusz összekapcsol bennünket az elszakított magyarsággal. A dalkultusz megőrzi nyelvünk szépségeit és egyet jelent a magyar éniakarással — Kaposvárnak ma minden polgára ünnepet ül. Mindenki letette mára a szerszámot és felvette az ünneplés ruhát, hogy üdvözöljön benneteket dalos testvéreim Tolmácsolok még nektek egy üdvözletét: József kir. herceg üdvözletét. (Éljen.) Én szeretném, ha a mai idők szomorú dalát, a szomorú hangot rövidesen felváltaná az öröm, a diadalmámor tomboló éneke. Adja a magyarok Istene, hogy úgy legyen. A polgármester dörgő éljenzéssel fogadott beszéde után Gerlóczy Béla kormányfőtanácsos, a DDSz ügyvezető elnöke mondott beszédet, megköszönve az össz dalárdák nevében a polgármester és kiváló munkatársainak fáradozását. A beszédek után a koszorús lányok megkoszorúzták dalárdáik zászlaját, akik a jeligéik eléneklése után összecsoportosultak a Hiszekegy elénekléséhez. Szidra Sándor vezényelte azt a magyar imát, amely fenséges erővel, méltó befejezése volt a Kossuth téri ünnepnek. Az új park felavatása A Hiszekegy magasztos akkorijai után megindult a felkoszonizott, szalagozott zászlós dalárdák impozáns embersokasága a Fő utcán, Somssich Pál utcán keresztül a feldíszített Honvédtéri-parkba, ahol a szivárványszínekben játszó, káprázatosan nagyszerű Zsolnaykút mögötti útvonalon sorakoztak fel. A parkban gyülekező ezrek sokasága pompás színkeveréke gyönyörködtető és felejthetetlen volt. A feldíszített, zászlós diadalkapu, a gondozott sokszínű muskátlik, a selymesen sima zöld fű, a lombba hajló, bókorgató fakoronák az embererdőben fenséges dekórumot adtak a feltárra festett szónoki emelvénynek. Jó húsz perc telt el, amig elhelyezkedtek a dalárdák s megkezdődhetett a park ünnepélyes felavatása A katonazene kitett magáért. Pengő karnagy dirigálásához oly kiválóan szép nyitányt intonált, amilyet még tőle sohasem hallottunk. Sok tapsot is kaptak érte. Nagy tapsviharban lépett fel a pódiumra Dr. Vétek György polgármester — Stációt emeltünk — mondotta — Kaposvár fejlődésében. Ezt a helyet, amely valamikor a gyermekek játszótere, majd a vitéz somogyi 44 esek gyakorlótere volt s amelyen még nemrégen is a világháború alatt épített barakkok emlékeztettek a múltra, átalakították tetemes anyagi áldozatok árán üdülőhellyé, hogy Kaposvár lakosságának, szegényének, gazdagénak egyaránt nyugalmas pihenőt adjon verejtékes munkája után. — Tisztelettel kérem e város lakosságát, hogy vigyázzon ezekre a fákra, virágokra éppen úgy, mintha ez a sajátja lenne. -- Örömmel tölt el, hogy a Dunántúli Dalos Szövetség mai, magasztos ünnepélyén adhat díszt, dekórumot ez a park a város eme részének. Ezzel a Honvédtéri parkot átadom a város közönségének. A szűnni nem akaró lelkes éljenzés elcsillapultával a Pécsi Polgári Daloskör „Dalszentháromság“, a Székesfehérvári Városi Dalegyesület a „Nagy magyar télben“, a Győri Egyetértés Dalkör a „Magyar sóhaj“, míg a Szombathelyi Máv. Haladás Dalkör „Árra felé az alvégen” című énekeket énekelték precízen, szépen, nagy tudással. Az énekszámok után vége is volt az ünnepélynek. Megindult az emberáradat az útvonalakon kifelé. A felállított leventeszázadok fegyelmezett legénysége vigyázott árgus szemekkel a rendre és arra, hogy a füvet, virágokat senki le ne gázolja. Ezt a kötelességüket precízen el is végezték, mert, amikor az ünnepély végén, a park két rajongója és elkészítője, Siposs Kálmán városi tanácsnok és Stöki főkertész aprólékos szemlét tartott a féltett kertben, nem talált letaposott füvet, agyongázolt virágot. Amikor pedig ez a két ember elbúcsúzott egymástól, szemükben az öröm könnyei csillogtak. Örülhettek is, mert bár senki sem élem A mai számunk melléklete a „SOMOGYI CSERKÉSZ“