Somogyi Ujsag, 1930. november (12. évfolyam, 249-273. szám)
1930-11-01 / 249. szám
XII. évfolyam. * 249. szám Ara 12 fillér Kaposvár, 1930. november 1., szombat El0fizetés Arak: Hí bűre 2 pengő, negyedévre 6 pengő, postán vagy bálhoz szállítva — Hirdetések díjszabás szerint POLITIKAI NAPILAP --- ■ .HUM« I ■!■■■ mi — Felelős szerkesztő: Ifj. EGLY ERNŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal, Kaposvár, Korona utca 7. szám Interurban telefon 5. szám A magyar harmincévesek problémája Hitler győzelmét sokféleképen kommentálták, de a világszerte meglepetést hozó választás egyetlen helyes és igaz okát csupán lord Rothermere, a Daily Mail főszerkesztőjs látta meg. Mert Európa politikusai és publicistái elfelejtették, hogy a háború után új generáció nőtt fel: az a generáció, amely az iskola padjaiból a lövészárkok pergőtüzébe vonult ésaz a generáció, amely az apáért, testvérért aggódó családi körben az iskola padjaiból hallgatta Európa krátereinek dübörgését. Ez a frissenjött két generáció ma ökölbe szorított kézzel áll Európa legyőzött országaiban, mert a háborító szenvedések és a gazdasági háború kenyértélén küzdelmei után rá kellett eszmélnie arra, hogy nincsen helye jó nap alatt és elvesztette minden ember legelemibb jogát, a jogot az élethez. Mert tegyük félre már egyszer a nemzetközi politika mindent rózsaszínben mutató ócska szemüvegét és eszméljünk rá végre a mai fiatalság gazdasági és politikai helyzetének véres valóságára. Amíg gazdasági téren megkisebbedtek tevékenykedési területei, addig Góliáth-módra megnőttek azok a terhek, amelyek a háború következtében nehezedtek vállára. A munka mezejére került fiatalságnak azt kellett tapasztalnia, hogy fe készültségéhez, képzettségéhez és társadalmi állásához mérten nem tud elhelyezkedni és ha sikerül is valahol valami pozícióhoz jutnia, ez rendszerint oly kevés jövedelemmel jár, hogy elemi szükségleteinek kielégítésére is aligha elegendő. De amíg egymásután csapódtak be az állástkereső fiatalság mögött a vezérigazgatói szobák ajtajai és amíg mindig magasabbra és magasabbra csaptak az elmerülés hullámai, addig nöhönnöttek a szükségletek, mert nemcsak az elaggott szülők eltartása volt a kötelessége — amely elengedhetetlenül a fiatalság kötelessége minden kulturnemzetben — hanem a más időkben alig jelentkező és a természeti fejlődésen kívülálló háborús csapások szerencsétlenjeinek gondozása is. A hadiözvegy anyáé, a vak testvéré, vagy a rokkant apáé, aki az isonzói csatában vagy a galíciai lankákon hagyta dolgos két kezét, amíg a háború utáni jobb világért aggódott apai szívében. És ez a harminc éves fiatalság nem tud eleget tenni fiúi, testvéri, rokoni kötelességének. Lelkében a kétségek tüze pimaszt — imbolygó lidércként — testében a gondok fájdalmas macskakörme hasogat, izzó problémaként. De a gazdasági kérdésekből egyenesen következik számtalan politikai probléma is. Ez a fiatalság élő vád, vád az előtte járó generációval szemben, amely belpolitikai összeomlás után elhajíttatta a magyar millióik fegyvereit és az ország legtermékenyebb gazdasági egyedeit martalékul dobta az utánuk nyomuló »győzőknek«. — Vád a háború utáni gazdasági rendszert kiépítő politikával szemben, mert vájjon kell-e még szót vesztegetni az álláshalmozás és a mammutfizetések nemcsak speciálian magyar jelenségeire, vájjon kell-e utalni arra. Hogy egész magángazdaságunk olyanok hatalmában van, akiknek sokkal fontosabb a pillanatnyi kapitális haszon, mint a munkaalkalmak megteremtése. S ezekből a problémákból, mint közös eredőből származik a hérési küzdelem a fajta és a nemzet fenntartásáért. Ezt a meggyötört ifjúságot könyörtelen lovasként sarkantyúzza a családalapítás örök nosztalgiája. — Mert vájjon gondolhat-e súlyos életkörülményei között arra, hogy Isten rendelése és a világ rendjének törvényei szerint utódot neveljen, amelyaz emberi élet tartalma és az elmúlás gondolatának egyetlen vigasztalója. Az élet leghatalmasabb törvényei nem tudnak kiteljesedni ebben a fiatalságban és az egyke pusztításainak borzalmas statisztikai adataival bizonyíthatnám, hogy a gagyogó gyermek gondolata csak kifakadó könny a fiatal magyar házaspár szemében és elsiratott, be nem teljesedett vágy a nagyapa késői álmai között. Vájjon lehet-e gátat szabni az élet örök törvényeinek, vájjon meg lehet, állítani a nemzet- és fajfentartó őserőt, vagy vannak, akik arra vállalkoznak, hogy megfékezik a száguldó orkánt, vagy gátat vetnek a Niagara örvénylő zuhatagának. A történelem tanúsága szerint nem volt példa arra, hogy a nemzetek életében elsikkadtak volna a generációk. Még kevésbbé sikkadhat el ez a fiatalság, amelynek a háború és a gazdasági harcok acéllá kovácsolták izomzatát és márvánnyá keményítették csontrendszerének minden porcát. Magasabb világszemlélettel, több tapasztalattal rendelkezik, mint a megelőző századok fiatalsága, mert előtte Európa legválságosabb idejének történelme zajlott le és a népek nagy gazdasági és faji viadalai adták meg számára igen korán politikai iskolázottságát. Nem véletlen, hogy ez az ifjúság jókor és jó szemmel észrevette a békeszerződésekben, a gazdasági válságban és a háború utáni élet erkölcseiben jelentkező okokat, amelyek megakasztották az egyén és a nemzet boldogulásának útját és most csalódva a bel- és külpolitika minden irányzatában, lázasan szervezkedik és kész arra, hogy a maga húsából és véréből való vezért állítson a forradalmak tízeszten-dős posthumus korszaka után elhajítva az üres jelszavakat, új nacionalizmussal és erős gazdasági programmal a kül -és belpolitikai megtisztulás áramát cikázza Középeurópa medencéjébe. Élet vagy halál! Ez a harmadik megoldást nem tűrő problémája és az út jelenleg a biztos halálhoz vezet. Vajjon mit veszíthet ez a nemzedék, ha a gazdasági halál ocsmány és esztendőkig tartó agóniája helyett gyűlölettel nézve a békeszerződésekre, harci riadókkal indul annak a halálnak, amely a hátramaradók jobb jövőjét, emberi megélhetését ígéri. A nemzetközi politika homokóráin lehullott a tizenkettedik óra utolsó molekulája. Európa legyőzött országainak fiatalsága tíz esztendőn keresztül várt és tűrt. A tizenegyedik esztendő hajnalán nem fogja elviselni,hogy az európai diplomácia egykét roszszemű és a való élettel kapcsolatait veszített elméleti tudósa és önmagával tehetetlen bábja intézze továbbra is gazdasági és politikai sorsát. Ez a fiatalság megmozdult, a maga kisebbségével, lelkesedésével, élniakarásával és fiatalos, fanatikus hitével. Európa diplomatáin a sor, hogy természetes lefolyást engedjenek a természet rendjéből fakadó elindulásnak. Vagy ha gátat szabnak, úgy őket éri a felelősség, a megmozdult erők »Sturm und Drang«-jának elkövetkezendő pusztításaiért. Földes Béla A kaposvári kórház helyzetéről a népjóléti miniszter személyesen óhajt meggyőződni Kaposvár, október 31 Mint ismeretes, dr. Neubauer Ferenc ny. államtitkár, a nagybajomi kerület országgyűlési képviselője, a kaposvári megyei közkórház építkezésének ügyében interpellált a népjóléti, belügyi és pénzügyminiszterihez. A kórház egyes pavilonjainak építését abba kellett hagyni, mert a kormány által megígért építkezési hozzájárulást nem kapták meg. Ernszt Sándor népjóléti miniszter válaszában kijelentette, hogy maga is szükségesnek tartja, hogy legalább egyes pavillonok, különösen a szülészeti és nőgyógyászati osztály építését befejezzék. A kormány kétszázezer pengőt irányzott elő az építkezések befejezésére és ezáltal is a munkaalkalmakat akarja szaporítani. Azt ajánlja, hogy talán tranzakció jöjjön létre a kórház megépítésére vonatkozóan a megye és a város között, mert a kórház végleges felépítésére a kormánynak nincs meg a fedezete. Egyébként személyesen is meg fog győződni az építkezésekről. Kérdést intéztünk arra vonatkozóan dr. Neubauer Ferenchez, hogy mikor jönne le Kaposvárra a népjóléti miniszter, azonban fix dátum még nincs. Gulyás Menyhért színigazgató a nyomorenyhítés céljaira jótékonycélú előadást rendez Kaposvár, október 31. A tél itt van már küszöbünkön és a felriadt magyar társadalom minden erejét megfeszítve dolgozik azon, hogy megenyhítse a gyilkos nyomort, itt adjon a szegényeknek és Segítő kezet nyújtson ki azok felé, akik rászorulnak a segítésre. Magyarország kormányzójának feleségeszólította fel a társadalmat a nyomor megszüntetésére és mindenki megmozdult, akinek csak 2 fillér felesleges pénze van. Gulyás Menyhért színigazgatóval beszéltünk, aki a következőkben nyilatkozott arról az elgondolásról, hogy a leghatásosabb eszköz, a színészet miképpen kapcsolódhatik bele abba az akcióba, amelynek célja a szegénység megenyhítése. Az igazgató szavai szerint: — Mindannyian belátjuk azt, hogy segíteni kell. A színház alkalmas eszköz arra, hogy meghirdessük benne a nyomort és annak megszüntetésére pénzt gyűjtsünk itt. — Az én elgondolásom, hogy rendezek egy jótékonycélú előadást, amelynek tiszta jövedelmét a szegények javára juttatom el. Hogy ez az összeg mennyit tesz ki, nem lehet tudni. Ha Kaposvár társadalma megérti, hogy miről van szó, lehet 500 pengő is, de lehet 50 pengő is. Hogy 500 pengő lehessen, akkor a hivatalos körök teljes pártfogásaszükséges és olyan elemekmegmozdulása, akik nem voltak még színházban. Ez ügyben még felkeresem a színügyi bizottságot is és remélem, hogy pár száz pengővel sikerül nekem is hozzájárulnom a nyomor megenyhítéséhez. Gulyás igazgató szép elgondolásához a magunk részéről csak gratulálni tudunk és bízunk abban, hogy ez az elgondolás teljes sikerrel fog járni. .