Somogyi Ujsag, 1932. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-01 / 1. szám

2 — A külvárosok, valamint a kül­városi utcák rendezésére a közel­jövőben nem kerülhet sor, még ab­ban az esetben sem, ha megfelelő pénz állna rendelkezésre. Nem pe­sohasem fog belenyugodni abba, hogy én hagytam el őt. Ő akarta ezt megtenni velem­, de megelőztem. És most fáj tieid... Kibékültek. Fred újra boldog volt, bár néha belesajgott egy égető gon­dolat agy­velejébe... * Szilveszter napja volt. Fred az egyik virágüzletben járt és hatalmas kosarat rendelt meg pompázó virá­gokból... Egy kis névjegyet is du­gott a levelek közé és leadta a cí­met, hogy hova küldjék. Aztán hazament. Öltözködni kez­dett és hosszan nézte kipirult arcát a nagy tükörben. Boldog volt és alig várta, hogy találkozhasson az asszonnyal, hiszen négy nap óta nem látta, mert New­ Yorkban járt regé­nye kiadásának szerződését megköt­ni. Alig várta a találkozást. Izgatot­tan kötötte meg szénfekete nyak­kendőjét a habfehér gallér fölé, majd fésülködött ismét... Kopogtak. A virágüzlet szolgája állt az ajtóban. Mellette a gyönyörű, felékesített virágkosár. Egy levelet nyújtott át. — A nagyságos asszony ma reg­gel Európába utazott. Fred víziónak képzelte az lege­. A jövő kilátásokra vonatkozóan a következőket mondotta a polgár­­mester: — Mint említettem, az elmúlt Ez esztendőben jóformán csak a város alkotott, most ezt a szerepet át kell venni a magántőkének. Olyan me­szer. De a szolga közelebb lépett. — Ezt a levelet Mr Rollernek hagyta hátra. Amíg Fred felocsúdott, a szolga letette a hatalmas virágkosarat. A levélben csak ennyi állt: — »Soha nem felejtem el az én kedves élő játékszeremet«. Semmi aláírás. Fred jól ismerte az asszony írás­át — ő írta... — suttogta. * Újév reggele volt. Fred Roller aj­taján hiába zörgettek. A szobából senki nem felelt. A barátja kereste a fiatal írót.­­Gyanúsnak tűnt fel neki, hogy Fred nem jelentkezik. Átvilla­nt agyán a gondolat, hogy az asszony elutazott. Bekémlelt­­a külyöslyukon. A kulcs a zárban volt. Mindent tudott Fredről és az asz­­­szonyró­l­­,­és félve gondolt latm­a, hogy... Széles, erős vázával az ajtónak fe­szítette magát és az ajtó hangos reccselnéssel zuhant be... A szobából vad illatfelhő omlott ki. Mindenütt virág volt. A szoba padlózatán hervadó virágok közt szétroncsolt aggyal feküdt Fred Rol­ler. Mellette kéken csillogott a re­volver és egy kis levél, rajta néhány megfeketedett vérfolt. Az ő vére... SOMOGYI UMG 1932 január 1 BOLDOG ÚJÉV TUNGSRAM BÁPIU­M C S Ő problémák, amiket szeretnénk minél előbb megoldva látni. Hogy sor­sukról valami közelebbit megtud­junk, felkerestük dr Vétek György polgármestert és kérdést intéztünk hozzá, mit vár a város az új eszten­dőtől. Elsősorban beruházások, az­után a pótadó, végezetül pedig va­­la­mi biztatást is szerettünk volna hallani. Uj beruházásról egyelőre szó sem lehet A polgármester a következőket mondotta: — Semmiféle új beruázásról nem lehet szó a mai viszonyok között. Nem állhatunk elő új tervekkel sem, mert a régi jobb időkben kidolgo­zott programaiból is maradt még vissza, amiket akkor megcsinálni nem lehetett. Ilyen elsősorban a Vágóhíd, azután a felsőkereskedel­mi iskola és ide számítom a rok­kanttelepi elemi iskolát is. Továb­biakra gondolni sem lehet. Minden törekvésünk az, hogy a pótadót a lehető legkisebb mértékben állapít­suk meg és ezáltal az amúgy is már súlyos terheket viselő adófizető polgárság villára újabb terhet ne rakjunk. A külvárosok rendezése­ ­ig azért, mert legfőbb célom, hogy minden felesleges pénzzel a már meglevő és súlyos kamatterhet je­lentő függő és hosszúlejáratú köl­csönöket törlesszem, kifizessem. Tíz év alatt olyan sokat fejlődött ez a város, hogy az elkövetkezendő tíz esztendőnek is viselni kell a követ­kezményeket, ami a jelenleg fennálló adósságok törlesztésében nyilvánul meg. A Somogy megyei Taka­rék ügye Beszélt a polgármester ezután a súlyos viszonyokról,­­amit minden egyes polgára ennek a városnak érez, amihez még itt Kaposvárott az is hozzájött, hogy a vármegye legrégibb pénzintézete, a Somogy­megyei Takarékpénzár megrendül és beszüntette kifizetéseit, ami még jobban csökkentette az adófizetők teljesítő képességét. Hangsúlyozta a polgármester: erős a hite, hogy a nehézségeket legyőzve a Somogy­megyei Takarék is talpra áll és ezzel sokezer betétest, adóst mentenek meg. A jövő: a magántőke megmozdulása dólatokat kell keresni, ami ezt a tő­két vállalkozási kedvre bírja, hogy építsen, alkosson és ezáltal munka­alkalmakat teremtsen.­­ A jelenségekből ítélve kü­lön­ben a viszonyok javulása várható. A bizalom kezd visszatérni, a hit erősödik és remélem, hogy az új esz­tendő javulást hoz szűkebb hazánk­nak, de nemzetünknek is. 3 kérdésre ad választ 7 kaposvári hölgy 21 felelettel Kaposvár, 1931. december 31 Varietas delectat. Eddig a férfiak nyilatkoztak. Sokat égs nagyokat. Apró eseményekből is hatalmas problé­mákat gyúrtak. Kérdések felett vitáz­tak. Élet és halál urai voltak. Ítéltek és felmentettek. Róla is sokszor esett szó. Sőt — Róla beszéltek. A nélkül, hogy meghallgatták volna. Őt — a Nőt! Nos, most kárpótoljuk egy egész évi hallgatásért a szé­p nemet és az év utolsó napján megkérjük: nyi­latkozzék! Szóljon a szíve szerint és mondja el véleményét az alábbi három kérdésről, mely bizonyára ér­dekel minden hölgyet. Mi több! Vagy kevesebb? — A férfiakat is! A három kérdés: I. Szükségesnek t­artja-e a női szépségversenyt? II. Mi a véleménye a nőknek a kenyérkereseti pályákról való kiszo­rítására irányuló akcióról? III. Mit vár az új évtől? A hölgyeket különböző foglalko­zási ágak szerint szólaltattuk meg. íme a feleletek: A diákleány (Herczeg-könyvet olvas­­ és na­gyon izgatott, mert még nem adott interjút.) 1. — Csak akkor tudnék véle­ményt mondani, ha­­ megválaszta­nának. 2. — Ellenzem. A nőnek is joga­ van kenyeret keresni, ha a férfiak nem nősülnek. 3. — A matrózruha eltörlését! A gépírónő (Állásához híven — gépel. Ko­moly. Mint a — regényben.) 1. — Nem hogy nem tartom szük­ségesnek, sőt egyenesen károsnak, mert nagyban hozzájárul a hiúság és a nagyravágyás növeléséhez, ho­lott a mai nehéz helyzetben inkább szá­rminél nagyobb szerénységnek kellene propagandát csinálni. Kü­lönben is szerintem a nőknek igazi bájt a lelki szépség­­és finomság ad. 2. — Ennek a törekvésnek éppen az állásnélküli férfak nagy számára való tekintettel megvan a létjogo­sultsága, de nem minden esetben, mert a kenyérkereső nők legna­gyobb százalékát az anyagi kény­szer vitte ki a kenyérért való küz­delembe. Ellenben igen létszélem, hogyha olyan nők foglalnak el állá­sokat, akik erre nem volnának rá­utalva. 3. — Erre a kérdésre nagyon ne­héz felelni, mert eddig is­­mindig jobbat vártunk és csak rosszabb jött. Minthogy jót remélni sokkal kellemesebb, remélem, hogy nem lesz újabb fizetés-leszállítás, az ál­lás nélküli férfiak partiképes fiatal­emberekké válnak és és ezzel a fenti probléma is önként megoldódik. A házikisasszony­ ­Kézimunkázott. Egy új gobelin­­képen dolgozik. — Szerény — mint a foglalkozása is mutatja.) 1. — Nem! 2. — Nem vagyok érdekelt fél. 3. — Sok minden jót. A munkásleány (Tüneményes gyorsasággal haj­togatja a nyomdaszagú újságokat, hogy a kiváncsi újságolvasó­m előbb lapjához jusson.) 1. Felesleges. 2. — Dolgozni mindenkinek sza­bad. 3. — Egy pár új cipőt, de úgy se hozza meg. A patikuskisasszony (Kicsit ideges, amikor a túra mel­lől elhívjuk a telefonhoz. Nagyon komoly.) 1. — Egyáltalában nem. Mert nem azok nyerik el a díjat, akik megérdemlik. 2. — éveivel én is kenyérkereső pályán vagyok, elitélem ezt az ak­ciót.! 3. — Jobb gazdasági viszonyokat. És még egyet! Elhelyezkedést a fiataloknak! A sporthölgy (Autószaklapot olvas, majd a házi tornafelszerelésén kondicatrénnyel vesz, miközben a nyla­kozk.) 1. — A nő nem versenyparipa, nem autó, melyet concours d’ele- Jerenyasszonyi !£elengyék szőnyeg, vászon, divatáruk legolcsóbban öeszerezhetop £ oldstein &­­Wellmann új nagyáruházában Korona-utca 2. (Korona-szálló épület)

Next