Somogyi Ujsag, 1932. augusztus (14. évfolyam, 173-196. szám)

1932-08-02 / 173. szám

XIX. évfolyam * 173. szám Ara­d fillér Kaposvár, 1932. augusztus 2., kedd Előfizetési árak: Negyedévre .... 6 pengő . ............ ■ Egy hónapra .... 2 pengő Hirdetések árat­öb mlliméterenként 10 fül.. ........ .................... szövegrészben 15 fillér. — Hi­vatalos hirdetések milliméterenként 15 fillér POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: PUSKÁS JENŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Koron­a­ u­tca 7. szin Interurban telefon : 5. sz. A pénzügyi szakértő jelentése A pénzügy izgat ma mindenkit, még Royal­­ Tyler urat is, az elő­kelő idegent, aki mint a Népszö­vetség pénzügyi kiküldötte tette meg jelentését az 1932. év második ne­gyedéről. Ebben a siváran érdekes pénzügyi jelentésben a szakértő úr u­gy dobálózik a millió pengőkkel, mint egy cirkuszi ekvilibrista a lab­dákkal. A zsonglőri mesterkedés ré­vén megtudjuk a jelentésből, hogy 141 millió pengő az elmúlt költ­ségvetési év hiánya, hogy az adó­hátralékok 282 millióra emelkedtek és a költségvetés újabb csökkenté­se válik szükségessé. Mindezeknek és ama ténykörülménynek megálla­pítása tatán,­­hogy a készpénzről való gondoskodás érdekében szük­séges volt június 30-ig 42,8 mil­lió pengő összegben belföldi pénz­tárjegyeket kibocsátani, vigasztalás, elismerés és imérsékelt biztatása cseng ki a jelentésből abban az egyet­len mondatban, hogy az adott hely­­zetben az eredmény nem­ kedvezőt­len. Ha a pénzügyi szakértőnek az eredmény nem­ kedvezőtlen, akkor valószínűleg nem kedvezőtlen a kö­zönség szempontjából sem­, igaz ugyan, hogy Mr. Tyler nem adózó polgár Magyarországon, nem is csökkentett jövedelmű magyar tszt­­viselő, sőt nem is m­agyar állampol­gár s igy mi nekünk fáj, neki nem­ fáj, legalább is nem abban a már­­­tékben. Tyler úr jelentésében mii is megnyugodnánk­, ha ez­eknek a jelentéseknek nem támadna hulláma még­pedig olyan formában, hogy a pénzügyi jelentés a költségvetés csökkentésének szükségét hangoz­tatja s ezt a csökkentési hangoz­tatást már néhányszor drágán fizette meg a magyar tisztviselők és köz­alkalmazottak tábora. Ettől félünk, ettől tartunk most is és már jó­­előre hangoztatni kívánjuk, hogy a költségvetés csökkentésének eddig bevált kényelmes módját már tel­jesen kimentették, a csökkentést más téren kell keresni. És unds­­untig hangsúlyozni kell azt is, hogy a költségvetésnek a fizetések redu­kálásával való csökkentése egyúttal a az ipar és a kereskedelem forg­al­mának csökkentését is eredményez­te és nem csekély mértékben járult hozzá az adóhátralékok növekedé­séhez is.­­A magyar költségvetés hatalmas területén kétségtelenül ta­­­­lálni olyan magaslatokat, am­elyeket lehet is, érdemes is lefaragni. A költ­ségvetés csökkentésének kívánságá­­ban nem is áll egyedül a Népszö­vetség pénzügyi biztosa, ennek szük­ségét minden adózó polgár teljes mértékben átérzi, de ennek a csök­kentésnek a jövőben a közalkalma­­zottakon kívül álló tételeknél kell­ érvényesülni és akkor megnyug­szunk abban a jelentésben, hogy az eredmény nemi kedvezőtlen és re­ménykedéssel fogjuk várni a ked­vező eredményt. A Somogyi Újság eredeti tárcája Kaposvári emlékek Irta: Noszlopy Aba Tihamér 2 A toronyban delet harangoznak. A könyveket berakjuk a táskába, Lonkay tanító úr kinyitja a tanterem ajtaját. Illedelmesen köszönünk, az­tán szépen, páro­ával kivonulunk a haza kis polgáraihoz méltó rendisen az iskola épületéből­ A kapuban azon­ban szétrebbenünk, mint veretnek ki erre, ki arra, futva siet hazafelé, nehogy elhüljön a leves. Én nem sietek. Egyszer az­ apám azt mondta: — Az úr nem siet, — nem fizet és nem csodálkozik. Hát ezért nem siettem. Különben is csak átsétálok a túlsó oldalra s bemegyek a vármegyehá­zára az apámért. Mindig együtt me­gyünk haza a Rózsa­ utcába, ahol a Morgó­ József szabó szép házában lakunk az egyik utcai lakásban, a másikban Cs­ukly Gyula tanitó lakik. A cslukly bácsi hatalmas szál ember. Nem szeretnék tőle egy pofont kapni. Tízóraira akkora darab sonkát eszik, amekkorából egy pesti család egész husvét alatt eléldegél. A vármegyeháza is öreg épület. Homlokán e szép felírás díszeleg: A közjónak. ■ A kapu alól jobbra széles folyosó nyílik, melyről Gabsovits Károly fő­jegyző lakásába lehet bejutni. Nem valami kellemes lehet ez Gabsovitsék­­nak, mert lakosztályuk előtt vonul el egész nap a sok ügyes-bajos ember. Derékszögben megtörik ez­ a folyosó s egy rozoga m ódon, boltíves falép­csőn feljutunk az emeletre Maár Gyu­la alispán rezidenciájába. A későbbi, modern vármegye b­zonyára ügye­sen és ízlésesen átalakít­a ezt a rossz beosztást, de a maradi vármegyének igy is jó. A vármegye háza igy is a legelőkelőbb, legimpozánsabb épü­lete Kapu­vár városának. Újra megtörik fs folyosó s egy sö­tét, hosszú, keskeny másik folyosóba jutunk, itt találjuk az alispán refe­renseit: Krieger Ödön, Pete Lajos, Noszlopy Tivadar és­­Gyarmathy Pál aljegyzőket. A kaputól balra van a másik ol­dalon Somogy vármegye árvaszéke. Mielőtt az apám szobájába sietnék az ellenkező oldalra, előbb az utcán óvatosan ellépkedek a hatod­i ab­lakig. Ennél az ablaknál van a Rédey Kálmán bácsi íróasztala s amellett ül a Rédey bácsi, orrán a pápaszem­­mel és szájában a hosszuszáru pipá­val. —­ Hogy mit keresek én épen a hatodik ablaknál s mi dolgom van neke ma Rédey bácsival? — Hát az, hogy a vármegyehá­zán két nagyorru ember van. Az ajkát mindenki csak »tokmániyork­i«­nak titulál, az én apám. A másik, a­kinek talán még nagyobb orra van, a Réney bácsi. Nos hát, hogy ő se szabaduljon meg a megfelelő jelző­­­­től, én mindennap odasompolyogtam az ablak elé, bekopogtattam s el­kiáltottam magamat: »Nagyorru bá­csi!« Persze, mire szegény jó Kál­mán bácsi feltápászkod­ó, én már besurranok a kapun s pár perc alatt az apám hivatali szobájában ülök ártatlan pofával és várom, am­i az öreg kiveri a pipájából a bagót, fel­teszi a kalapját s aztán ballagunk hazafelé a Rózsa-utcába. Egyszer aztán Rédey bácsi nem várta be, amíg ablaka alatt kurta, ►."­tűét rendezek, hanem a kapu alatt lesbeállva elcsípett Bevitt a szobájába. — Kifija-csikaja vagy Te akasztó­favirág? Nem féltem ám. A szeme közé néztem a nagyorru bács­ink, azttán bemutatkoztam: — Én vagyok a Noszlopy Tihamér. Bennem van a bikavér! — Micsoda? Benned a kutyavér! Na, megállj csak! Felkapta az aszta­láról a meggyfapipaszárat és alapo­san elhegedült. Bőgtem, ordítottam, de nem eresz­tett szabadon, hanem fülemnél fog­va átcipelt az­­apámhoz. Nagy álmélkodással fogadott ben­nünket az apám: — Mi az Kálmán? — Ismered ezt az ’ akasztófára­vá­lót? — Már csak nem tagadom meg a fiamat? — Na hát, mondhatom, nem m­esz­­sze esik az alma a fájától! Ez a zsi­­vány mindennap bezörög­­az ablako­mon, aztán bekiáltja, hogy: m­agy­­arra bácsi! Szegény apám, alig' tudta türtőz­tetni magát, hogy kacagásban ki ne törjön. Nagy komolyan ennyit mon­dott: — Ezér’ szorusz! Én a sarokba húzódtam sz­epegve, az apám meg csendesen odasugta a nagyoru bácsinak: — Hát nincs igaza a kötöknek? Te! Nagyorru bácsi! A nagyorru bácsi most már mo­solyogva szorított kéziét az apám­mal és csak ennyit mondott: — Bagói mondja verébnek, hogy... * Hazafelé igyekszünk az apámmal. Az Anna-utca sarkán egy mosolygós arcú, kedves, észbevegyült színkállú öregúr áll elénk: — Szervusztok gyerekek! — Szervusz édes jó Guszti bá­tyám. No, hova? merre? — Mint magamfajta fiatalember­hez illik, a lányok után! Hát Ta öcsém­, hányadikat tapo­sod? Somogyvármegye augusztusi közgyűlése Igmándy Aladár dr perújítást követelt a trianoni békediktátum megváltoztatása érdekében Neubauer Ferenc dr a devizakorlátozások megszüntetését sürgette Kaposvár, augusztus 1. Somogyvármegye törvényhatósági bizottságának évnegyede, közgyűlé­sét délelőtt 10 órakor nyitotta meg Szapáry Lajos gróf főispán. A köz­gyűlés iránt szép érdeklődés nyilvá­nult meg. A tagok közül megjelen­tek: Huszár Aladár felsőházi tag. őr­gróf Pallavicini György, Erdődy Ru­dolf gróf, Neubauer Ferenc d­­ ny. államtitkár, Petracsek Béla földbir­tokos, Szigethy Gyula Sándor dr egészségügyi főtanácsos, Hess Jó­zsef dr apátplébános, Hannig István jószágkormányzó, Szenti­vány­i Béla h. jószágkormányzó, Berkenyés István és Futó Dezső plébánosok, Császtik István akt pápai kamarást, Tallián Andor ny. alispánig Hencz Ferenc földbirtokos, Krieger Ödön kormány­főtanácsos­, ny. vármegyei főjegy­ző* Berecet Sá­pdor pápai lovagi, ny. műszaki főtanácsos, Bogdánffy Már­ton dr kán*r közjegyző, Májay De­zső dr kir. közjegyző, Rózsa János gyáros, Mayer Bertalan kormányta­nácsos, ipartestületi elnök, Somssich László gróf, az Omgo elnöke, saárdi Somssich Miklós felsőházi tag, Ko­vács József dr ny. városi ügyészi Boronkay Lajos földbirtokos, báró Fekete Aladár földbirtokos, Zoltán József és Matolay József földbirto­kosok, Márffy-Mantuano Rezső* és Goszthonyi Mihály d­r földbirtokos sok, Hegyi Árpád dr vezérigazgató, Littke Kálmán vezérigazgató, Kotály József állomásfőnök h., Nagy Fe­renc min. tanácsos, pénzügyigazg­a­­tó, Fónasi Vilmos, a K. E. elnöke, Tankovics János országgyűlési kép­viselő, Bergery Samu dr elnökigaz­gató, Sipos­ Kálmán városi gazda­sági tanácsnok, Piatsek Gyula g­yógy-­szerész, Zánkay Jenő dr ügyvéd, Keresztury Lajos dr ügyvéd, Hajnal­­Miklós dr ügyvéd, tb. megyei fő­ügyész, Igmándy Aladár dr ország-­ gyűlési képviselő, Gaál Gaszton­ or­szággyűlési képviselő, Gaál Olivér földbirtokos, Inkey Pál báró föld­­birtokos, Kacskovics Lajos ny. al­ispán, Kunffy Lajos festőművész, Csicseri Rónay István földbirtokos, Flárkás Jenő dr kerületi tis­zti or­­vos, Széchenyi­­Tigyesi Hegyessy László földbirtokos, Festeti­ch Kris­tóf gróf, Igmándfi Hegyessy Géza, földbirtokos, Vétek György dr pol­gármester, Sárközy Imre, Kammerer Ferenc és Biró István földbirtoko­sok, a hivatalból tagok és a kis­gazdák szép szántnyal.

Next