Somogyi Ujsag, 1932. augusztus (14. évfolyam, 173-196. szám)
1932-08-02 / 173. szám
XIX. évfolyam * 173. szám Arad fillér Kaposvár, 1932. augusztus 2., kedd Előfizetési árak: Negyedévre .... 6 pengő . ............ ■ Egy hónapra .... 2 pengő Hirdetések áratöb mlliméterenként 10 fül.. ........ .................... szövegrészben 15 fillér. — Hivatalos hirdetések milliméterenként 15 fillér POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: PUSKÁS JENŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaposvár, Korona utca 7. szin Interurban telefon : 5. sz. A pénzügyi szakértő jelentése A pénzügy izgat ma mindenkit, még Royal Tyler urat is, az előkelő idegent, aki mint a Népszövetség pénzügyi kiküldötte tette meg jelentését az 1932. év második negyedéről. Ebben a siváran érdekes pénzügyi jelentésben a szakértő úr ugy dobálózik a millió pengőkkel, mint egy cirkuszi ekvilibrista a labdákkal. A zsonglőri mesterkedés révén megtudjuk a jelentésből, hogy 141 millió pengő az elmúlt költségvetési év hiánya, hogy az adóhátralékok 282 millióra emelkedtek és a költségvetés újabb csökkentése válik szükségessé. Mindezeknek és ama ténykörülménynek megállapítása tatán,hogy a készpénzről való gondoskodás érdekében szükséges volt június 30-ig 42,8 millió pengő összegben belföldi pénztárjegyeket kibocsátani, vigasztalás, elismerés és imérsékelt biztatása cseng ki a jelentésből abban az egyetlen mondatban, hogy az adott helyzetben az eredmény nem kedvezőtlen. Ha a pénzügyi szakértőnek az eredmény nem kedvezőtlen, akkor valószínűleg nem kedvezőtlen a közönség szempontjából sem, igaz ugyan, hogy Mr. Tyler nem adózó polgár Magyarországon, nem is csökkentett jövedelmű magyar tsztviselő, sőt nem is magyar állampolgár s igy mi nekünk fáj, neki nem fáj, legalább is nem abban a mártékben. Tyler úr jelentésében mii is megnyugodnánk, ha ezeknek a jelentéseknek nem támadna hulláma mégpedig olyan formában, hogy a pénzügyi jelentés a költségvetés csökkentésének szükségét hangoztatja s ezt a csökkentési hangoztatást már néhányszor drágán fizette meg a magyar tisztviselők és közalkalmazottak tábora. Ettől félünk, ettől tartunk most is és már jóelőre hangoztatni kívánjuk, hogy a költségvetés csökkentésének eddig bevált kényelmes módját már teljesen kimentették, a csökkentést más téren kell keresni. És undsuntig hangsúlyozni kell azt is, hogy a költségvetésnek a fizetések redukálásával való csökkentése egyúttal a az ipar és a kereskedelem forgalmának csökkentését is eredményezte és nem csekély mértékben járult hozzá az adóhátralékok növekedéséhez is.A magyar költségvetés hatalmas területén kétségtelenül találni olyan magaslatokat, amelyeket lehet is, érdemes is lefaragni. A költségvetés csökkentésének kívánságában nem is áll egyedül a Népszövetség pénzügyi biztosa, ennek szükségét minden adózó polgár teljes mértékben átérzi, de ennek a csökkentésnek a jövőben a közalkalmazottakon kívül álló tételeknél kell érvényesülni és akkor megnyugszunk abban a jelentésben, hogy az eredmény nemi kedvezőtlen és reménykedéssel fogjuk várni a kedvező eredményt. A Somogyi Újság eredeti tárcája Kaposvári emlékek Irta: Noszlopy Aba Tihamér 2 A toronyban delet harangoznak. A könyveket berakjuk a táskába, Lonkay tanító úr kinyitja a tanterem ajtaját. Illedelmesen köszönünk, aztán szépen, pároával kivonulunk a haza kis polgáraihoz méltó rendisen az iskola épületéből A kapuban azonban szétrebbenünk, mint veretnek ki erre, ki arra, futva siet hazafelé, nehogy elhüljön a leves. Én nem sietek. Egyszer az apám azt mondta: — Az úr nem siet, — nem fizet és nem csodálkozik. Hát ezért nem siettem. Különben is csak átsétálok a túlsó oldalra s bemegyek a vármegyeházára az apámért. Mindig együtt megyünk haza a Rózsa utcába, ahol a Morgó József szabó szép házában lakunk az egyik utcai lakásban, a másikban Csukly Gyula tanitó lakik. A cslukly bácsi hatalmas szál ember. Nem szeretnék tőle egy pofont kapni. Tízóraira akkora darab sonkát eszik, amekkorából egy pesti család egész husvét alatt eléldegél. A vármegyeháza is öreg épület. Homlokán e szép felírás díszeleg: A közjónak. ■ A kapu alól jobbra széles folyosó nyílik, melyről Gabsovits Károly főjegyző lakásába lehet bejutni. Nem valami kellemes lehet ez Gabsovitséknak, mert lakosztályuk előtt vonul el egész nap a sok ügyes-bajos ember. Derékszögben megtörik ez a folyosó s egy rozoga m ódon, boltíves falépcsőn feljutunk az emeletre Maár Gyula alispán rezidenciájába. A későbbi, modern vármegye bzonyára ügyesen és ízlésesen átalakíta ezt a rossz beosztást, de a maradi vármegyének igy is jó. A vármegye háza igy is a legelőkelőbb, legimpozánsabb épülete Kapuvár városának. Újra megtörik fs folyosó s egy sötét, hosszú, keskeny másik folyosóba jutunk, itt találjuk az alispán referenseit: Krieger Ödön, Pete Lajos, Noszlopy Tivadar ésGyarmathy Pál aljegyzőket. A kaputól balra van a másik oldalon Somogy vármegye árvaszéke. Mielőtt az apám szobájába sietnék az ellenkező oldalra, előbb az utcán óvatosan ellépkedek a hatodi ablakig. Ennél az ablaknál van a Rédey Kálmán bácsi íróasztala s amellett ül a Rédey bácsi, orrán a pápaszemmel és szájában a hosszuszáru pipával. — Hogy mit keresek én épen a hatodik ablaknál s mi dolgom van neke ma Rédey bácsival? — Hát az, hogy a vármegyeházán két nagyorru ember van. Az ajkát mindenki csak »tokmániyorki«nak titulál, az én apám. A másik, akinek talán még nagyobb orra van, a Réney bácsi. Nos hát, hogy ő se szabaduljon meg a megfelelő jelzőtől, én mindennap odasompolyogtam az ablak elé, bekopogtattam s elkiáltottam magamat: »Nagyorru bácsi!« Persze, mire szegény jó Kálmán bácsi feltápászkodó, én már besurranok a kapun s pár perc alatt az apám hivatali szobájában ülök ártatlan pofával és várom, ami az öreg kiveri a pipájából a bagót, felteszi a kalapját s aztán ballagunk hazafelé a Rózsa-utcába. Egyszer aztán Rédey bácsi nem várta be, amíg ablaka alatt kurta, ►."tűét rendezek, hanem a kapu alatt lesbeállva elcsípett Bevitt a szobájába. — Kifija-csikaja vagy Te akasztófavirág? Nem féltem ám. A szeme közé néztem a nagyorru bácsink, azttán bemutatkoztam: — Én vagyok a Noszlopy Tihamér. Bennem van a bikavér! — Micsoda? Benned a kutyavér! Na, megállj csak! Felkapta az asztaláról a meggyfapipaszárat és alaposan elhegedült. Bőgtem, ordítottam, de nem eresztett szabadon, hanem fülemnél fogva átcipelt azapámhoz. Nagy álmélkodással fogadott bennünket az apám: — Mi az Kálmán? — Ismered ezt az ’ akasztófáraválót? — Már csak nem tagadom meg a fiamat? — Na hát, mondhatom, nem meszsze esik az alma a fájától! Ez a zsivány mindennap bezörögaz ablakomon, aztán bekiáltja, hogy: magyarra bácsi! Szegény apám, alig' tudta türtőztetni magát, hogy kacagásban ki ne törjön. Nagy komolyan ennyit mondott: — Ezér’ szorusz! Én a sarokba húzódtam szepegve, az apám meg csendesen odasugta a nagyoru bácsinak: — Hát nincs igaza a kötöknek? Te! Nagyorru bácsi! A nagyorru bácsi most már mosolyogva szorított kéziét az apámmal és csak ennyit mondott: — Bagói mondja verébnek, hogy... * Hazafelé igyekszünk az apámmal. Az Anna-utca sarkán egy mosolygós arcú, kedves, észbevegyült színkállú öregúr áll elénk: — Szervusztok gyerekek! — Szervusz édes jó Guszti bátyám. No, hova? merre? — Mint magamfajta fiatalemberhez illik, a lányok után! Hát Ta öcsém, hányadikat taposod? Somogyvármegye augusztusi közgyűlése Igmándy Aladár dr perújítást követelt a trianoni békediktátum megváltoztatása érdekében Neubauer Ferenc dr a devizakorlátozások megszüntetését sürgette Kaposvár, augusztus 1. Somogyvármegye törvényhatósági bizottságának évnegyede, közgyűlését délelőtt 10 órakor nyitotta meg Szapáry Lajos gróf főispán. A közgyűlés iránt szép érdeklődés nyilvánult meg. A tagok közül megjelentek: Huszár Aladár felsőházi tag. őrgróf Pallavicini György, Erdődy Rudolf gróf, Neubauer Ferenc d ny. államtitkár, Petracsek Béla földbirtokos, Szigethy Gyula Sándor dr egészségügyi főtanácsos, Hess József dr apátplébános, Hannig István jószágkormányzó, Szentiványi Béla h. jószágkormányzó, Berkenyés István és Futó Dezső plébánosok, Császtik István akt pápai kamarást, Tallián Andor ny. alispánig Hencz Ferenc földbirtokos, Krieger Ödön kormányfőtanácsos, ny. vármegyei főjegyző* Berecet Sápdor pápai lovagi, ny. műszaki főtanácsos, Bogdánffy Márton dr kán*r közjegyző, Májay Dezső dr kir. közjegyző, Rózsa János gyáros, Mayer Bertalan kormánytanácsos, ipartestületi elnök, Somssich László gróf, az Omgo elnöke, saárdi Somssich Miklós felsőházi tag, Kovács József dr ny. városi ügyészi Boronkay Lajos földbirtokos, báró Fekete Aladár földbirtokos, Zoltán József és Matolay József földbirtokosok, Márffy-Mantuano Rezső* és Goszthonyi Mihály dr földbirtokos sok, Hegyi Árpád dr vezérigazgató, Littke Kálmán vezérigazgató, Kotály József állomásfőnök h., Nagy Ferenc min. tanácsos, pénzügyigazgató, Fónasi Vilmos, a K. E. elnöke, Tankovics János országgyűlési képviselő, Bergery Samu dr elnökigazgató, Sipos Kálmán városi gazdasági tanácsnok, Piatsek Gyula gyógy-szerész, Zánkay Jenő dr ügyvéd, Keresztury Lajos dr ügyvéd, HajnalMiklós dr ügyvéd, tb. megyei főügyész, Igmándy Aladár dr ország- gyűlési képviselő, Gaál Gaszton országgyűlési képviselő, Gaál Olivér földbirtokos, Inkey Pál báró földbirtokos, Kacskovics Lajos ny. alispán, Kunffy Lajos festőművész, Csicseri Rónay István földbirtokos, Flárkás Jenő dr kerületi tiszti orvos, SzéchenyiTigyesi Hegyessy László földbirtokos, Festetich Kristóf gróf, Igmándfi Hegyessy Géza, földbirtokos, Vétek György dr polgármester, Sárközy Imre, Kammerer Ferenc és Biró István földbirtokosok, a hivatalból tagok és a kisgazdák szép szántnyal.