Somogyi Ujsag, 1937. augusztus (19. évfolyam, 172-196. szám)

1937-08-01 / 172. szám

2 Augusztus 2014-ig olcsó idényégi árusítás KERTÉSZ MANÓ cégnél Kaposvár, Fő­ utca 13. sz. (A megyeházzal szemben.) Ismét rózsakirálynő a jövőről álmodik...­ ­A magyar Horm­e­ssz és az orosz szovjet­ kisasszony Az Anna-bál lampionjait le­szedték már a fürdőhelyeken a kerti kávéh­ázak terrásairól, a sze­zonnak azonban még koránt sincs vége és az idegenforgalom magántudósai azt mondják, hogy a háború óta egyedül a konjuk­­túra esztendejében — még ma is ürül minden fürdőhelyi szállodás, ha ezekre a felejthetetlen eszten­dőkre gondol — tombolt annyira a szezon, mint az idén. Vissza­tértek azok a régi szép idők, ami­kor a szállodák fürdőszobáikat adják ki, a pincéreket és a szoba­lányokat kvártélyozzák be a szomszédos falvakba és esténkint bizony a nagy hotelek irodáiban is vánkosokat cipelnek a sohndi­­nerek. Minthogy pedig a szezon ennyi­re beütött és az időjárás is segít­ségére jött a fürdőhelyeknek és nyaralóknak, felborult minden előre megtervezett és elkészített program és nincsen olyan este, hogy bálát, estélyt, reuniont, tán­cos mulatságot ne rendezzenek azokon a helyeken, ahol manap­ság­­ senki sem ér rá unatkozni. Trencsénteplicen, ahol június közepe óta nincsen egyetlen szo­ba és ugyancsak egymást követi a sok bál, tegnap este választották meg a szezon rózsakirálynőjét, egészen eredeti szavazási rend­szer szerint. A missek nem szó­­szavazólapokat kaptak és nem nagyképű zsűri vizsgálta pódiu­mon a hölgyeket, hanem az if­jak, fiatalok és — még fiatalab­­bak — mert hiszen a mai férfisze­gény világban öreg ifjú nem igen van — égő vörös rózsákat küld­tek a Grand Hotel asztalai mellett ülő jelölteknek és az lett Tren­­csénteplie rózsakirálynője, aki a legtöbb piros rózsát kapta a lo­vagjaitól. Valóságos szakajtó kosarakat hordtak tele rózsákkal a Grand Hotelbe, este 9 órakor kezdődött a cécó, közben durrogott a pezs­gő, a dzsesz modern slágereket játszott, a szakszofon ordíto­tt hozzá, a rózsahalmok egyre gyűl­tek az asztalokon és arra kellett már gondolni, hogy — a nép­­számlálás esztendeje még messze van — külön rózsaszámlákat kell alkalmazni erre a csodálatosan szép júniusi éjszakára. Ezek az alkalmi rózs­asz­ámlá­­lók éjfél felé készültek el a mun­kájukkal és ekkor kiderült, hogy a legtöbb rózsát Zichy Hermann gróf tatatóvárosi magyar huszár­ezredes 17 esztendős Yvon nevű bájos leánya kapta. Csodálatosan szép kék selyemcsipke ruha volt a grófkisasszonyon, aki hirtele­­nében és elpirulva elmesélte, hogy Budapesten a Sacre Coeur zárdá­jának a növendéke, a gimnázium nyolcadik osztályába készül és az a terve, hogy érettségi után or­vostanhallgató legyen. A nagyma­májával, Újhelyi baronesszel van Trencséntepilcben, nagyon örül a választásnak, rúzst és ajakfesté­ket sohasem használt, pirulva vallja be, azért, mert a kedves nő­­vérek az intézetben nem lelke­sednek e kozmetikai készítmé­nyekért. A grófnővel együtt még két rózsakirálynőt választottak, az egyik Alexander Postnikov orosz vállalkozó Mimi leánya lett, a másik pedig dr Reisz Gyula po­zsonyi ügyvéd és volt képviselő Zsóka leánya. Úgy Mimi, mint Zsóka egyforma számban kaptak piros rózsákat és mint a grófkis­asszony udvarhölgyei állottak a magnézium fellobbanó fényében a fotografáló masina lencséje elé. Az orosz kisasszony, a haja gesztenye szint és ruhája Har­­rods szalonjából repülőgépen ér­kezett két nappal ezelőtt ide, el­mesélte, hogy Moszkvában szüle­tett, most érettségizik és érettségi után Londonban a Kings College- ben — újságírást fog tanulni. Arra a kérdésre, hogy miért, így felelt : — Azért akarok újságíró len­ni, mert más foglalkozást nem ta­lálok magamnak. Már eddig is rengeteg cikket írt, nyomtatásban azonban nem jelent meg egy sem. A szüleivel van itt, hatalmas gyönyörű sötétkék Ahvis-kocsin érkeztek, egyenesen Londonból, az édesapja Alexander Postni­kow mint mérnök és bankár sze­repel a fürdőhelyen, szű­kebb környezete azt meséli, hogy a család 12 évvel ezelőtt emigrált, beavatottak azonban úgy tudják, hogy a mérnök úr, ha nem is po­litikailag, de gazdasági téren a szovjettel áll kapcsolatban. Ez nem látszik valószínűnek, mert Mimi kisasszony állandóan arról beszél, hogy gyerek­kora óta nem látta hazáját és nem is érez nagy vágyakozást arra, hogy oda visz­­sza térjen. A magyar grófkisasszony és az orosz mérnök leánya elválasztha­tatlan barátnők. Együtt vannak egész nap. A társaságukhoz tar­tozik még egy harmadik leány is, aki azonban se nem magyar, se nem orosz, hanem­­ arab. A teljes neve Schemtab Heskel D. Fanny, az apja Bagdadban egyik középeurópai állam konzula és a legnagyobb gépgyárak képviselő­je. Fanny kisasszony nem vett ugyan részt a rózsakirály­nő vá­lasztáson, de a barátnői sikerein annál jobban örül. Ez a három kislány,, egyik sincs még 18 esz­tendős, a nap minden órájában együtt van és máris szerződést kö­töttek Trencsénteplicen, hogy a jövő év folyamán meglátogatják egymást. Yvonn komtessz és Mi­mi elutaznak majd Bagdadba, ezt a találkozást pedig hamaro­san követni fogja a budapesti és londoni randevú. Padi Jób Káposzta-pillangó veszedelem! A virágos rétek, legelők, ker­tek felett hihetetlen mennyiségben rajzik az idén a közismert fehér színű káposzta­lepke. Ez az ár­talmatl­annak látszó lepke ilyen nagy mennyiségben igen nagy veszedelmet jelenthet a mező- és kertgazdaságokban. A tulajdon­­képeni kárt nem is a lepke, ha­nem annak hernyója okozza. Ugyanis a petéből kikelő hernyó fejlődése alatt a káposztaféléken él, azt eszi és ha nagy mennyi­ségben fordul elő, egész káposzta­táblákat képes felfalni, letarol­ni. A hernyó zöldesfehér, később sötétebb, hátát és oldalát sárga sávok és fekete szemölcsökből összeálló foltok tarkítják. A pillangó ilyenkor rajzása alkalmával párzik, majd petéit csomókban lerakja a növények­re, melyekből a hamarosan elő­­bújó hernyó a közelben lévő ká­posztafélékre vándorolva pusztít. Egy lepke több-kevesebb petét to­jik, tehát elképzelhető, ha most ennyi lepke van, mennyi hernyó lesz!"? Az elmondottak után elsőrendű érdekünk, hogy védekezzünk e veszedelmes kártevő ellen, mely csak akkor jár eredménnyel, ha azt mindenki követi. Magát a lepkét összefogdosni, vagy más módon megsemmisíteni nagyon bajos és körülményes. Ha, azonba­n tisztán gyommente­sen tartjuk káposztatábláinkat, illetve a virágzó gaztól-gyomtól azt mentesítjük, — nem lévén a lepkének tápláléka — nem is megy oda. Ez az egyszerű és könnyű óvóintézkedés a legfon­tosabb védekezési eljárás,, amivel esetleg megelőzhetjük a bajt. Ha mégis a káposztatáblára tévedt lepke lerakta volna sárga színű petéit — mely a levél fo­nákján látható — azokat a levél­lel összefogva szétnyomkodjuk, megsemmisítjük. Ha erős a fer­tőzés, úgy a permetezéshez fo­lyamodunk. Permetezésre igen alkalmas a sós víz, melyet úgy készítünk, hogy 10 liter vízben 1­2 kg. közönséges konyhasót ol­dunk fel. Az oldattal locsolássze­­rűen permetezzük a fertőzött ré­szeket. Mint minden kártevőnek, úgy a káposztapille hernyójának is meg­van a maga ellensége. Ez egy fürkész darázs, amely a petéit a hernyóba rakja és a kikelt lárva benne élősködve azt elpusztítja. Erre azonban teljes mértékben nem számíthatunk, mert ez nem mindig jelenik meg, vagy ha meg is jelenik, csak minimális mér­tékben pusztít Tehát feltétlenül kövessük a fenti védekezési eljá­rásokat. a legtökéletesebb szemüveg. Vásáros a CSAJÉGHY órás és ékszerész látszerészeti szaküzletében Kaposvár, Korona­ u. 1. ZEISS Panktól 1937. augusztus 1. SOMOSniBSZi Gergely János, növényegészségügyi körvezető. — özv. Mráz Jánosné ízléses fehérneműikülönlegességeiről és örkéletes szabásáról ismert „Plasztika“ fűzőszalonja a Fő­utca 11. sz. házba költözött. Turul éttermekben és kerthelyiségben augusztus 1-től a kiváló Sárossy-jazz hangversenyez! Tánc! Tánc! Kereskedők ! Uboricás, babos és befőttes üvegek legolcsóbb beszerzési forrása HHIHHHI Klein Ferenc üvegnagykereskedő Kaposvár, Korona­ utca 7. Telefon: 3—31.

Next