Somogyi Ujsag, 1898. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1898-01-04 / 1. szám

V. árfolyam. »SOMOGYI ÚJSÁG.« 1898. január hó 4. minczkilenczedik évfolyamába lép, lapunk t. előfizetőnek kedvezményes áron megszerez­tük. A Budapesti Bazár havonta kétszer megjelenő szépirodalmi divatlap; minden számában számos árban mutatja be a leg­újabb hölgy- és gyermekdivatot, a legújabb kézimunkákat, mindenkor szem előtt tartva a czélszerűséget, az elegáns egyszerűséget, gondosan kerülve az oktalan cziczomát és a czéltalan czifrálkodást Az öltözékek ki­szabásához természetes nagyságban rajzolt szabás minta-iveket nyújt s negyedévenként egy-egy gyönyörűen színezett aquarell-di­­vatképet is ad. A Budapesti Bazárhoz mel­lékelt szépirodalmi részen regényeket, tár­­czákat és költeményeket közöl, megemlé­kezvén a fővárosi élet mozzanatairól is. Lapunk t. előfizetői, ha a Budapesti Bazárt is megrendelik egy divatlap birtoklása mel­lett minden más szépirodalmi folyóirat já­ratását mellőzhetik. A Budapesti Bazár rendes előfizetési ára 1 forint 50 kr. negyedévre. Lapunk t. előfizetői a Budapesti Bazár negyedévenként j­árt előfizetési árért ren­delhetik meg. Midőn a most kezdődő október deczemberi negyedre az előfizetést meg­nyitjuk, tisztelettel kérjük lapunk t. előfize­tőit, hogy az előfizetési pénzeket hozzánk beküldeni szíveskedjenek, hogy kellő időben intézkedhetsén, a Budapesti Bazárt b. czí­­mükre azonnal megindíthassuk. Lapunk t. előfizetőinek b. figyelmét az általunk nyújtott kedvezményre ismételten felhiva vagyunk Kitűnő tisztelettel A »SOMOGYI ÚJSÁG« szerkesztősége és kiadó­­hivatala. — A kaposvári állami elemi népiskola igazgatójához f. é. decz. 29-én a következő értesítés érkezett: Van szerencsénk értesí­teni, hogy az ezredévi országos kiállítás bí­ráló bizottsága által Uraságodnak megítélt kitüntetési érmet és oklevelet a mai pos­tával czimére elküldött­ük. Pécs, 1897. decz. 26. A pécsi kereskedelmi és iparkamra el-Alig voltam ott néhány perczig, párt tán­­czoltam. A többek közt egy fiatal, alig tizen­ötéves leánykával is, a­kitől azután többé el nem mozdultam. Haza is kisértem, a ka­punál megígérte, hogy másnap is eljön a tánczba. Egy hét múlva már együtt laktunk. A legtisztább boldogságban töltöttünk együtt hat hónapot. Soha mézeshetek oly gyönyörűségesek, soha házasélet olyan za­vartalanul boldog még nem volt, mint a mi együtt­létünk az első fél esztendőben. El­hanyagoltam szüleimet, rokonaimat, igaz — de Terka kipótolta nekem az egész világot. Soha úgy meg nem értett senki, soha sen­kinek lelke, kedélye úgy reá nem volt han­golva az enyémre, mint ezé a fiatal ,gyer­­mekleányé, a­kit én neveltem nővé. És ő inte egészen átalakult, más lett — úgy itt a szemeim előtt, hogy alig győztem csudálni. Tanulni kezdett, művelődni akart, hozzám méltó iparkodott lenni minden te­kintetben. Milyen ábrándos terveket azőttünk, milyen gyönyörű, magasztos jövő tárult elénk ? Egyszerre Terka köhögni kezdett. Makacs hurutnak gondoltam eleinte. De a tél elmúlt, és Terka állapota nem ja­vult. Elvittem őt egy hírneves egyetemi tanárhoz. Az megviszgálta a szegény leányt, azután négyszemközt elmondotta a diag­­nosist" Elkábultam. Csak az első szavakat hallottam, többet már nem tudtam meg­érteni. Csak e két szó hangzott a fülembe: tuberkulus, ftizis. És most kezdődött az én szenvedésem. Nem szerethettem többé szegény leányt, nöksége. A tenyérnyi terjedelmű, kerek, művészi kivitelű bronzérem s a szintén művészileg kiállított díszoklevél a múlt évi millenniumi orsz. kiállításra felküldött, az iskola felsőbb osztályú fiú- és leány­növen­dékei által készített munkálatok elismeré­séül küldetett. — A f. hó 8-án tartandó » kereskedő ifjúság estélye« meghívókra igényt tartók, kiknek — mint számos panaszból értesült a rendezőség nem kézbesitetett a küldött meghivó­­— kegyeskedjenek reclamálni il­letve directe jegyeket vitetni a Rendezőségi elnököktől : Szabados és Hagelmann uraknál. — Meghívó. A kaposvári czizmadia ipartársulat 1898. január hó 6-án (csütör­tökön) a »Korona« vendéglő villanynyal vi­rág­zott nagytermében jó zenekar mellett zártkörű Lakozást rendez. Belépti­ dij a közönség nagylelkűségére bizatik. Kezdete 8 órakor. Jó italokról gondoskodik a ren­dezőség. Kik meghívót tévedésből nem kaptak s arra igényt tartanak forduljanak az elnök­séghez. — Betöréses lopás. Fried Samu csur­gói tanító lakása alatt lévő pinczéjében decz. 22 én éjjel eddig még ismeretlen tet­tesek hamis kulcsokkal betörtek s mintegy 40 liter zsirt elemeitek. Érdekes, hogy Fried lakása a pincz közepén a zsidó tem­plom háta mögött van s ennek daczára a vakmerő tolvajoknak sikerült a betörés. Múlt évben ugyanezen időben Hőke Kálmán főmérnök pinczéjét törték fel s onnét is zsirt loptak el. — Vonat kisiklás. A m. kir. államva­sutak dugarczai állomásán a hét folyamán vonatkisiklás volt, nagyobb baj azonban nem történt. Szegény vasutasokra rá jár a rúd, pedig egy karácsony körül mikor még ők is várják egy kis előléptetés alakjában a Krisztkindlit, nem valami nagyon kívánatos a vasúti baleset. — Kitüntetés. Babochay Lászlót, gróf Festetics Tasilló berzenczei urodalmának gazdatisztjét a gazdaság fejlesztése körül szerzett érdeméért, főleg pedig a berzenczei szőlőtelep létesítéséért, a főúri gazda, tiszt­­­tartó czimmel ruházta fel. Bab­chay a fia­­­­­alabb gazda gárda egyik leginteligensebb tagja. Főleg a szőlőtelepítés, nemesítés terén még csak meg sem csókolhattam többé , mert ez siettette volna a halált. Közönyt kellett színlelnem, kerülnöm kellett ölelé­sét. Nem a magam életét féltettem, de ha én magamba szívom az öldöklő betegség csíráját, akkor kerülnöm kell még édes anyám ölelését is. Mert nem még a csók is fertőz halálosan. Szegény Terka­ nem sejtette a valót, azt hitte, hogy elhidegültem tőle, és mindent elkövetett, hogy vissza­hódítson ismét. Másfél évig tartott e tantalusi kin. Szerelme őrjöngő, vad szenvedélyéé vált, és én nem viszonozhattam érzelmeit, kerül­tem csókját, ölelését. Egyszer azután Ner­­viben elszökött tőlem. Az olasz égalj még csak bevitette, fokozta szenvedélyét. Meg­szökött tőlem, mert nem viselhette el tovább e tantalusi életet. Nem tudta elviselni kö­zönyömet, szerelem után kívánkozott. El­hagyott. Csak most találkoztunk ismét. Haza­jött, hogy itt haljon meg, ide­haza, az én karjaim közt. Még három hétig ápoltam, még húsz napig együtt szenvedtem vele. Most végre a halat megváltotta, felszaba­dította. De én, én! Hol találok én vigaszt fájdalmamnak enyhülést ? Lehajoltam, hoszúi bucsucsókot nyom­tam a szegény leány fehér homlokára. Most már meg szabad őt csókolnom .. Én mentem ki a virágillattól terhes levegőből a reggeli hidegbe. Tompa kétség­­beeséssel róttam az ulcrát, alig tudva, hogy merre is járok ? Csak olyankor ocsúdtam fel egy-egy perezre, mikor hangosabban kí­vánt egy-egy melletem haladó jókedvű is­merősöm »boldog új évet« ,. oly érdemeket szerzett, melyeket a nagy közönség is méltányolt. A filoxera által kipusz­­tított régi szőlők felnyitása körül vidékünk­nek első úttörője ő volt s ma már mintegy 39 catastr­ális holdnyi területen termel s látja el arany és ojtvány vesszőkkel szőlős­gazdáinkat. Szőlőtelepe mintaszerű. Gratu­lálunk az elismeréshez. — Felhívjuk t. olvasóink figyelmét Neumayer Lipót bor,­ viaszkosvászon, és linóleum-különlegességek gyári raktárára (Budapest, VI. Váczi körút 1. sz.) Kevesen ismerik még nálunk ezen rendkívül praktikus, szép és olcsó czikkeket mint : asztal- és szekrényteritők, kész női- és gyermek-kö­tények, tárcza-kendők asztalfutók, szekrény­csipkék stb. minden czégnél minden minőség­ben és színben viaszkos vásznak, parkettek, gumi-ágybetétek, valódi linoleum szőnyegek és amerikai bőrvásznak is bútorok bevoná­sára Értesítések és minták ingyen és bér­mentve. — Vasúti szerencsétlenség. Nagy iz­galomba hozta csurgó lakosságát decz­ 21-én d. e. 10 órakor az a rémhír, hogy a vasúti állomáson vonatösszeütközés volt s hogy több petroleum hordó explodálts meggyuj­­totta a raktárt. A hir részben valónak bi­zonyult. Az eset következő : 21-én d. e. 10 órakor Szebb felül egy tehervonat ér­kezett a pályaudvarba s a hibás vonatálli­­tás m­iatt neki­szaladt egy petróleummal megrakott kocsinak, melyet izzó porrá tört, a petroleumos hordók közül több eltörött s a kiömlő folyadék a gép parázsától, mely az ütődés folytán kihullott, tüzet fogott s a pályatesten széles vonalban égni kezdett. A vészjelre megérkeztek a csurgói és alsoki tűzoltók, a­kik aztán a nagy­mennyiségű hordókat széthengeritették s elejét vették az exploziónak s a nagyobb tűzi veszedelemnek. Az összeütközés azonban borzasztó dolgokat művelt A petróleummal teli kocsi az úgynevezett vak vágányon áll, mely a raktárhoz vezet. A raktár előtt mint­egy 20 □ méter tér magasan fel van töltve s a mint a vak vágány végződik, a 20 □ méteres lerakodó helyül szolgáló tér tégla fallal van kirakva. A petroleumos kocsi köz­vetlenül ezen falhoz volt állítva, hogy a ki­rakodást könnyebben végezhessék. Midőn ezen kocsit a vak vágányon át, a raktárhoz tolatták, a váltóőr elfelejtette a tenni, hogy a következő vol­r­ogá­nyon jöhessen s igy törté strófa. A Szobb felől jövő 26—?j „ ..pól álló te­­hervonat 10 órakor érkezett be. A gépész mit sem sejtve, a szokott meneti gyorsa­ságnál talán kissé gyorsabban haladt s csak akkor vette észre, hogy a váltó hibásan van állítva. Midőn a géppel már a vágányra került. Azonnal vészjelt adott s ellen gőzzel igyekezett a veszedelembe rohanó vonatot megállítani. A fékezők is erősen dolgoztak, de mind hasztalan volt, mert a 150—170 méter vakvágány rövid út volt arra, hogy a vonatot megfékezzék. Midőn a vonat sze­mélyzete látta, hogy a katasztrófa elkerül­hetetlen, hideg vérrel nézett a történendők elé. A gép neki­rohant a petróleumos kocsinak, melyet az iszonyú ütés formálisan fel­dobott a fél öt magas raktár előtti térre a gép pedig keresztül törte a kőfalat s be­hatolt mintegy f öl hosszúságban az erős fallal védett töltésbe. A rázkódás következ­tében a gép utánni 2 kocsi és pedig a ka­lauz kocsija s egy teherszállítmány kocsi felső részei darabokra törtek, az alsó részek pedig fölszaladtak a széntartó kocsira, a legutolsó kocsi pedig felborult, a közbeeső kocsik többé kevésbé megsérültek. Daczára az erős ellenállásnak a­mit a kőfal okozott, legkevesebb baja történt a gépnek. S a­mi valóságos Istencsoda, emberben nem esett kár. A gépész és fűtő­helyükön maradtak, illetve a gépész az utolsó pillanatban a szenes kocsira ugrott s csaknem ez okozta vesztét, mert a szenes kocsira torlódott ka­lauz kocsi majd, hogy agyon nem lapította. Legcsodálatosabban menekedett meg a kalauz, a kit kocsija közepén álva ért a

Next