Somogyi Ujsag, 1901. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1901-01-01 / 1. szám
Vitt Árfolyam. Nem mezőgazdasági válság az okozója a mostani ínségnek. Az idei termés nem tartozott a rosszabbak közé. A gabonaárak minden alacsonyságuk daczára nem voltak oly siralmasak, mint négy-öt esztendő előtt , és az ínség nem is a saját földjén gazdálkodó népet sújtja, hanem a napszámos osztályt, az ipari és gyári munkások alacsonyabb rendjét. Ipari és kereskedelmi válságban leledzik Magyarország : ez a kutforrása a nagy nyomornak. Három esztendő óta szakadatlanul véres ütközetek híreivel vannak tele a lapok. Háború van künn a nagyvilágban. Délafrikában még mindig vér öntözi a burok aranytermő földjét, halálhörgés, siralom hangját hozza ide az óceáni szél Kínából is. Két nagy háború tartja egy időben rettegésben és állandó készenlétben a világot és nagyon kevés a reménység arra, hogy a jövő esztendőben megszűnik a vérontás akár Transzválban, akár Kínában. Emberek ezrei pusztulnak el a csaták mezején és milliók százai semmisülnek meg rohamos gyorsasággal a lőporfüstben és ágyudörgésben. Irtóztató nagy a pénzöszszeg, melyet e két háború már elnyelt és nincs az a nagyszabású hadvezér, vagy finánczpolitikus, aki hozzávetőleg ki tudná számítani, hány száz millióba fog még kerülni a transzváli hódítás és a kínai keresztes háború. A már elköltött s a még elköltendő milliárdok mind a békés kereskedelmi és ipariforgalomtól vannak elvonva. Nincsen pénz vállalkozásra, munkás kezek alkalmazására, csak új ágyukra, hadihajókra, vérontásra. Az óceánokon túl golyók terítik le az embereket, Európában az ínség pusztít közöttük. A háború kitörése óta a nemzetközi tőke hűtelen lett Európához s a mi szegény munkás embereink siratják meg ezt a hűtlenséget. Nagy vonásokban ez a története az elmúlt esztendőnek, mely a kereskedelmi és ipari válság jegyében született és halt meg. Ezen felül is emlékezetes lesz királyok és népek előtt. Az anarkisták ismét meggyilkoltak egy koronás embert. A mi örökemlékezetű szomorú Erzsébet nagyasszonyunkat Umberto olasz király követte. A világ hasztalan küzd az anarkistákkal. Évente felbukkannak egyszer-kétszer, hogy rettegést és utálatot keltsenek, aztán megint eltűnnek — aztán megint előtűnnek. Rózsaszínű glóriában emelkedik ki a komor események sorozatából Ferencz Ferdinánd trónörökös és Chotek Zsófia szerelmi házassága. Nem csak a két boldog házastárs regénye ez, hanem nagy jelentőségű világhistóriai esemény, amely nemzetünket a jó jövő minden reményével biztatja. Más örvendetes okaink is vannak arra, hogy reménységgel eltelve tekintsünk a jövőbe ; a hasznos régi szükséget pótoló új törvények, melyeknek egész sorozata most, január 1-én lép életbe. Az 1901-ik esztendő feladata, hogy beváltsa ezeket a reményeket. Ha minden tényező jó akarattal végzi el kötelességét, a nagy eredmény nem is fog elmardni. É° el fog múlni tőlünk ez a keserves válság, amely aminő bénító hatással van a társadalmi és gazdasági életre, olyan tanulságos is. Tehát tanuljunk, hogy alkothassunk és javíthassunk Ettől a hazafias meggyőződéstől áthatva kívánunk a mi kedves közönségünknek. Boldog új évet ! — A kalendáriumokról van szó, amiket Uraságod kiadott. Az illeték ugyanis több valamivel, annál, mint amit Uraságod már lefizetett . .. Hát mennyit kell még fizetnem ? kérdezte Gárdonyi Géza boszosan. Az adófelügyelő föltette a pápaszemet, egy darabig keresgélt az Írások között, aztán hanyagul, álmosan így szólott : — Mindössze 479 760 forintot. Gárdonyi megdöbbenve kapaszkodott meg az Íróasztalba (egy perczig azt hitte, hogy az adófelügyelő akut idegrohamot kapott) aztán gépiesen dadogta? — Hogy méltóztatatik ezt érteni ? — A dolog nagyon egyszerű, — felelte az adófelügyelő nyugodtan. Uraságod egy kalendáriumot adott ki, mely a saját bevallása szerint kétezer esztendeig használható. Mint tudja, minden egyes naptár után a kincstár hat krajczárnyi bélyegilletéket szed. Úgy ám, de a naptárilleték csak egyévi használatért van megállapítva, s ha az uraságod naptárát kétezer évig használják, hát mindegyik évért külön jár hat krajczár. Gárdonyi kísérletet tett, hogy közbevágjon, de az adófelügyelő erélyesen folytatta: 24000 x6 az összesen 24000 krajczár, vagyis kétszáz és negyven forint. Szorozza meg ezt a számot kétezerrel s eredményül négyszáz nyolczvanezer forintot kap. Minthogy azonban az első évi illetéket szabályszerűen felvette, a hátralék most már nem több, mint mindössze 479.760 forint . . . — És ön azt kívánja, hogy a pénzt még ma délelőtt lefizessem . Az adófelügyelő jóindulattal intett : — Ha a fizetés netalán nehezére, — esnek mondotta nyájasan — megadom önnek a részletfizetési kedvezményt. Fizessen minden hónap elsején 39.000 forintot , akkor egy év alatt az egész kötelezettségének eleget tesz . . . Gárdonyi, akiben akkor már felülkerekedett az ő ismert, szelid humora, hálásan meghajolt az adófelügyelő előtt: — Ha szabad egy kis szívességet kérnem, mondjuk, hogy csak 35.OOOrtot fizetek havonként. Többre jelenleg igazán nem vagyok képes. • Az adófelügyelő elfogadta az ajánlatot (lám, hogy az ördög nem oly fekete, amilyennek látszik.) Gárdonyi pedig nyugodtan távozott. Lefizette-e már az egész illetéket nem tudom, de tekintve,hogy az írók már IV. Rhamszesz óta rossz fizetők, az is lehet, hogy egy-két részlettel még hátraléka van. Szomaházy István: »SOMOGYI ÚJSÁG.« 1901. január hó 1. Dr. Szigeti Gyula Sándor« Napról-napra közelebb jutunk a »Somogymegyei közkórház« főorvosi állásának betöltésére vonatkozó kérdés eldöntéséhez. Ezen körülmény ad alkalmat nekünk arra, hogy e napokban megemlékezzünk erről a fiatal tudósról, ki fia annak a nagy tudású orvosnak, annak a humanitásáról messze híres embernek, kit miután mint Somogy vármegye közkórházának főorvosa több mint 30 éven át dolgozott és küzdött a humanitás közpályáján, a közelmúlt napokban kísértünk el örök nyugvóhelyére. Most midőn ezen kérdés nemsokára napirendre kerül, mindeneknek szeme ezen fiatalember felé tekint. Kollégák, barátok, ismerősök s mindazok kik ezen ügy iránt érdeklődést tanúsítanak, kivétel nélkül megegyeznek abban az óhajban, hogy ő legyen az, kire Somogyvármegye közkórházinak vezetése ruháztassék. És ezen általános óhaj azon közmeggyőződésben gyökerezik, hogy ő az, ki minden tekintetben képesítve és hivatva van ezen nagy feladat teljesítésére. Dr. Szigeti Gyula Sándor gymnáziumi tanulmányait a helybeli főgymnáziumban végezte. Tanulmányait azután a budapesti egyetemen folytatta. Alig, hogy az orvosi oklevelet elnyerte, dr. Réczey Imre ez időszerint hazánk leghírnevesebb sebésztanára gyakornoknak hívta meg maga mellé. E kitűnő férfiú mellett indult meg magasabb tudományos kiképeztetése. Több évi szorgalmas működés után külföldre ment. Svájcz, Németország és Francziaország leghíresebb sebészeit felkereste, meg isismerte a kirurgia legújabb vívmányait s tanulmányozta a külföld legnagyobb kórházainak modern berendezéseit. E külföldi útján érte tanársegéddé való kineveztetése. Tudományos tapasztalatokban gazdagon tért vissza, hogy állását, melyet még most is betölt, elfoglalja. Mindezen kvalifikáczióhoz járulnak még, felette rokonszenves egyéniségének kiváló kvalitásai. Ő azon igazi orvosok egyike, kiknek lelkében az igazi emberszeretetnek valóságos ideálja él. Nem csupán rideg szolgája a tudománynak, hanem mestere a szívnek, az emberi részvét és nemes könyörület ezen örök forrásának. Betegei, kik jótevő kezének áldásaiban részesültek rajonganak érte. Igen kívánatos volna tehát, ha Somogy megye főispánja engedve a közóhajnak e minden tekintetben méltó fiatal tudóst nevezné ki az igazgatófőorvosi állásra. Örömmel fogadnánk és üdvözölnénk őt e pozícziójában, hol bő alkalma nyílnék nagy tudásának és széles tapasztalatainak érvényesítésére. De gratulálnánk Somogy megye közkórházának is mely ily jeles férfiút bírna igazgató főorvosában. És végül ez volna a legméltóbb mód arra, hogy a megye elismerését