Somogyi Ujsag, 1904. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1904-01-06 / 1. szám
XI. évfolyam. De az 1904. évvel nem csak a vármegye lesz érdekelve tisztikarának kiegészítése, illetve betöltésével; van városunknál is olyan megörült állás, melynek betöltése szintén a legnagyobb körültekintést, a legmesszebb menő előre látást igényli. Arról van ugyanis szó, hogy Leposits Ignácz Kaposvár városának hosszú időn keresztül volt rendőrkapitánya állásáról lemondván, nyugalomba vonult. Leposits Ignácz hosszú időn keresztüli hivataloskodása alatt mindig a tisztesség és becsület legszigorúbb korlátai között maradt. Ellenkezőjének még a gyanúja sem fért hozzá; róla e tekintetben még az ellensége sem nyilatkozhatna másképen. Hogy a rendőri fejlődés, az időnkénti átalakulások, az időnként életbe lépett törvények minden időbeni kifogástalan alkalmazása soha nem hagyott volna hátra kívánni valót, ezt ha hangoztatták is egyik másik esetben, sőt magunk is, — őszintén megvallva — ha többször felszólaltunk is, az ő egyéni tisztessége rovására felróható soha nem volt. — Mert hiszen, Istenem ! Ki van köztünk hiba nélkül ? Senki ! . . Felmerült tehát most az a kérdés: váljon a Kaposvár rt. város rendőrkapitányi állás kivel legyen betöltve ? Ez nem esik azon mérték alá, mint egyéb tisztviselői állás, mert itt nem a közbizalom nyilatkozik meg, ez nem választás útján leszen betöltve, hanem törvény szerint kinevezés útján. Beleszólásunk tehát vajmi kevés , de megnyugtatásunkra szolgál, miszerint a törvény világos rendelete szerint a kinevezés érdemes főispánunk jogához tartozik, kinek bölcs belátása bizonyára figyelemmel lesz városunk érdekeire és arra is, hogy itteni, különösen a mai viszonyokat tekintve egy erős akaratú, kellő jogi ismeretekkel bíró egyénre van szükség. S megkívánja ezt az időközben életbe lépett bűnvádi perrendtartás, amely a büntető perek alapkövét, a nyomozást egyenesen a rendőrkapitányok kezeibe teszi le. Állásuk tehát igen fontos, sőt nagy körültekintést és jogi tudományt is kíván a rendőrkapitányoktól. No de ne beszéljünk erről, elég megnyugvást nyújt nekünk e tekintetben szeretett főispánunk befolyást nem tűrő, pártatlan egyénisége. Rákóczy, Bercsényi és Bezerédi — a «vitéz magyarok vezéree — az áruló Ocsabay, a «fejedelem villáma», a rettenetes vak Bottyán, s a kurucov lógnak valanenynyi, többé-kevésbbé híres és hírhedt szereplője, föl egészen Károlyi Sándorig, mind előfordulnak e dalokban, viselt dolgaik érdeme vagy becstelensége szerint egész addig a szomorú pillanatig, a melyekben «kiállott Rákóczy a munkácsi sánczra— Reá támaszkodék pántos pallosára*... E szomorú pillanatig váltakozva csendül meg a »Kurucz költészet«-ben, a hol dicsőségesen fölragyogó, hol veszedelmes zátonyra jutott szabadságnak az ujjongása és keserűsége. .. szerint, amint a Rákóczy fegyverei győztek, vagy vereséget szenvedtek. Ettől kezdve azonban, miután a szabadság ügye elveszett, csupa fájdalom sír a török síp, vagy a magyar tárogató hangján s a szerencsétlen ország állapotát semmiféle korfestő rajz nem jellemezhetné hivebbé, mint a kötetnek utolsó előtti dala, melyet ide iktatunk: Rákóczy, Bercsényi! Ragyogó vitézek! Napkelet tájbról, fegyverre kelének, És, a mint felkeltek, fohászuk égbe szállt: «Segíts meg, Istenünk, harczaink hevén átl Segíts meg, Istenünk ! És te Szisz Mária, Hogy el ne pusztuljon magyarok hazája ! Magyarok hazája, oly dcső volt hired, Hogy aranyalmának neveztek el téged.* Az alma lehullott, cutája van csak mag, Mióta az ország labancczal tele lett; Magyarok hazája, aranyos szép alma, Ki téged őrizett, hideg hant takarja. (Folyt. köv.) »SOMOGYI ÚJSÁG, 1908. január hó 6. Egyről-másról. Az idén is beteljesedett az a régi közmondás: »a macska nem eszi meg a telet”. Pedig azt hittük már hogy, talán hó, meg fagy nem is lesz. No hát most van hó is bőven, de még a fagy is ugyan csak csikorgatja reánk fogát. De azért a szellemi munkával foglalkozó emberek még is csak megteszik minden napi sétájukat. Először azért mert jól tesz, másodszor pedig azért mert igy a »divat*. Sétáljunk hát mi is egyet. Heti vásár ‘napja vími,hory minél több gyönyörködtetőt lásson szemünk, menjünk az *Erzsébet«után végig ; itt látjuk meg a falusi ártatlanságokat amint tárulják a petrezselymet«. Ebből azt is megtanulák hogy: a petrezselyem áruláshoz nem éppen szükséges a »koronát ! bálterem. De árulnak azután tojást, csirkét, nyalaczot stb. Egy szelíd asszonyka éppen egy pár csirkét nézeget, szeretné megvenni, de mikor már majdnem fizetésre kerül a sor, oda lép a piacznak egyik uralkodója a „csirkés kofa”. Odább löki, és mert ezért a szelíd asszonyka szóllani merészel, még le is szemtelenezi, hogy miért nem vesz ő tőle? Miként merészli azt a csirkét megvenni, amit még kofa meg nem vett? Ha az igy mén, a szegény kofa nem tud miből élni. Úgy leadta teremtettézt azután, hogy szegény asszonyka örül azon, hogy meg nem verte, és alig várja az odább állhatás kedves pillanatát. No de majd kárpótolja magát, vesz malaczot. Oda is megy egy zsákot tartó vidéki atyafihoz. De itt meg éppenséggel szóhoz sem juthat, mert itt már erőteljes, dolog kerülő egész fiatal volt iparosok uralják a helyzetet, — és úgy eltaszítják a »malaczot zsáktól« mintha ott sem lett volna. Malaczot csak tőlük szabad venni. Mert ők abból élnek, hogy minden malaczon nyernek legalább is annyit, amennyit akarnak. Akinek ez nem tetszik tegyen róla. Szegény asszonyka elkeseredve megy tovább, de akkor járja csak meg igazán! Ugyanis a piaczon őgyelgő, dolog kerülő, faczér gyerekek, éppen most markoltak ki úgy *falusi néni*, — vékájából egy marok gyümölcsöt, vagy mit ? ! Hogy azután a »néni” utol ne érhesse őket, szétrebbennek vele mint a verebek; ki erre, ki arra, közülök egy neki szalad a szelíd asszonykának és úgy fellöki, alig tud szegény lábra állani. Végre örül hogy, keservesen kivergődik és eltöltött délelőtti haszna fejében vihet haza »négy filléren zöldséget* A rend éber őrei pedig büszkén sétálnak, a piac* melletti járdán, parádés ruhában. Kérdi tán a szives olvasó hogy miért? Megmondjuk:azért mert hát rendnek muszáj lenni.* Tovább menve szemünkbe öttik, egy sürgős dolgai után siető kereskedő. A járdán meg egész bátran, nagyon vigyázni nem ér reá. Egyszer azután a síkos, lyukacsos járdán úgy vágja magát földhöz hogy, három oldal hordája törik össze egyszerre, szeme pedig akkorát villan, majd meglátja vele a mennyei boldogságot. De nem csak ilyen elszomorító képet látunk ám sétánk közben , vannak víg epizódok is , elmondunk ebből is valamit. Egy tekintélyes város atya néz ki a város újdonatuj palotájának ablakján. Éppen ekkor repül oda egy kis »czinege madár« az ablakra. Megörül neki. És miután a mai korban, kisebb-nagyobb mértékben mind a ember egyszersmind »jós” is, ebből azt következteti hogy, erős tél leszen. Hangosan ki is jelenti jóslatát. Mire oda szól egyik tiszttársa : »no pajtás nekem gyerekeim vannak nyisd ki az ablakot, dugd ki a fejedet, majd bele repül és megfogjuk a czinege madarat, jó lesz gyerekeimnek«. Gondolkoztam a hallottak felett és rájöttem hogy, a mivel szokták fogni a czinege madarat III... Sapristi. Előfizetési felhívás. Lapom, a „Somogyi Újság“, a jövő számmal a XI. évfolyamba lép. Ezen hosszú idő eléggé igazolja életképességét. A jövő évre egy új rovattal, a »Törvényszéki Csarnok«-kal fog lapom gazdagodni, amely szerény véleményem szerint úgy a vidéki ügyvédi karnak, valamint a jogkereső közönségnek ügyes-bajos dolgaiban bő értesítője leend. Fő czélom leend a jövőben is mindent megtenni, ami a magyar nemzeti szellem és a közügy előmozdítására jónak és czélravezetőnek látszik. Remélve szives pártfogásukat, maradok Kaposvár, 1903. deczember 29. Poór Sándor ügyvéd, a „Somogyi Újság” felelős szerkesztője és kiadó tulajdonosa. A lap előfizetési ára : Egész évre ..... 8 bor., félévre........................4 kor, negyedévre .... 2 kor., egy hóra...................70 fill. Egyes szám ára ... 20 fill. hírek. — Gabsovits Károly vármegyei főjegyző mint biztos forrásból értesülünk deczember 31-én az alispáni jelöltségről lemondva, pályázatát visszavonta, így Sárközy Béla főszolgabíró az ezideig egyedüli alispánjelölt alispánná leendő megválasztásához ma már mi kétség sem fér. — Áthelyezés. A m. kir földmiveléstgyi miniszter a földmivelésügyi minisztériumhoz beosztott Héjjas Kálmán főerdészt a kaposvári erdőgondnokság vezetése czéljából Kaposvárra helyezte át. — Főszolgabírói jelölés: A marczali járás főszolgabirája Dr. Pajzs Mihály elhalálozása folytán megüresedett főszolgabírói állásra a járás 62 megye bizottsági tagja közül az 1903 évi deczember hó 22-én megtartott értekezleten ötvenen Lehner Vilmos marczalii járás szolgabirája, tizenketten pedig Brodszky Lajos lengyeltóti t. b. főszolgabiró mellet foglaltak állást. — Silveszter est. A kaposvári nemzeti kaszinó az előző évekhez híven az