Somogyi Ujsag, 1907. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1907-07-03 / 27. szám
n kát kezdi ki, kik egy vagy másoknál fogva épp a közönség érdeklődésének előterében vannak. Életüknek minden epizódját, családi életének minden mozzanatát boncolgatja, feszegeti és mint a sötétben turkáló vakondok, akkor a legboldogabb, ha mennél mélyebben fekvő, mennél lejebbre ásott kincsre bukkan. Szeretjük hangoztatni, hogy a mostani korszak sajtóellenes. Csodálkozhatunk-e rajta, ha a dolog csakugyan így áll? Korholhatjuk-e a közönséget, hogy megundorodva egyes sajtótermékek visszaélésétől, nem tesz többé különbséget, hanem az általánosítás bűnébe esik? Ez ellen csak egyetlen út és mód van és ez a tisztességes elemek egyesülése és kérlelhetetlen küzdelem, rettenetes irtóháború a nem tisztességesek, a sajtót kompromittálók ellen. Nevezzék azután ezt inkollégialitásnak, felemának vagy bárminek, semmitől sem szabad visszariadni, hanem a megkezdett harcot diadallal végig kell küzdeni. Mert nem igaz, hogy a sajtó elevenek és holtak bírája. Bár magunk is érdekelt felek vagyunk, mégis fennen hirdetjük, hogy a sajtó beleavatkozási joga is megszűnik egy bizonyos ponton, mit azonban most kell látnunk az ennek a pontnak a legszélsőbb határon is túl való eltolása. Az egyéni becsület, a magánérdek már olyan dolog, melynek megvédése, illetőleg megtámadása a bíróság elé tartozik. A sajtó szerepe csak ott kezdődik, ahol a bíróságé megszűnik, de prejudikálnia nem szabad. Ezt tartsuk szem előtt és csak akkor menthetjük meg a sajtó becsületét. TAR 13 A. Pajkosságok. Irta: HORVÁTH REZSŐ. — A »Somogyi Újság« eredeti tárcája. — Forrón tűz le a júniusi nap, s a kis tó vize, mint megannyi gyöngyszem, csillog villog a reálövellő napsugártól. Csendes a tó vize, mint az alvó gyermek, s vakítóan csillan meg, akárcsak a tükör, amikor a napsugár reátéved. Nem zavarja semmi sem tükrének csendes nyugovását néhány halacskán kívül, amint felvetik magukat a levegőbe, s ilyenkor ezüstszínű testük megvillan. Amikor visszaesik egy-egy a tóba, apró körhullámok támadnak, amelyek mennél jobban szélesednek, annyival inkább csillapulnak. A fákon a szent természet dallosai, a madarak hirdetik hangos énekekkel, hogy nekik milyen szép az élet, s egynéhány rigó hangos éneke is beleszól a verebek egyhangú csiripelésébe . . . Akácfák édes, lomhán szálló kábító illata tölti el a léget, s mámorítóan hat a nagyváros zajától kábolt agyra. Egy csónak jön. Négyen ülnek benne: két fiú, két leány. Mindkét leány még édes kis bakfis, aranyszőke hajjal, az egyik bársonyos, mélytüzű fekete szemeivel éles ellentétét képezi a másik halaványkék szemének. A két fiúról csak az a megjegyezni valóm, hogy mindkettő igen csinos, kellemes föllépésű, bátor fiú ; az egyik elegáns Ferenc József-kabátban, s elől ül a csónak orrában a kékszemű leánnyal; a másik pedig harmadéves kadét, s ő a feketeszemü leánnyal ül egy padon. A kadét evez, úgy látszik, hogy kicsit, hiú katona mivoltára, mert büszkén szól előre a Ferenc József-kabátoshoz, aki a feketeszemü leány bátyja. — így eveznek nálunk, Fiuméban. S mindjárt be is mutatja. Feláll a csónakban, előre fordul, evezőjét jól belemártja a vízbe, s erőteljesen ütemesen evezni kezd. A vizen úgyszólván repül a fehérre mázolt csónak, s a kadét egy pillanatig megbűvölve nézi a feketeszemű szöszkét, aki pillantásai elől szemérmesen süti le szép szemeit. Majd elhagyja az evezést, s a lapátot leereszti. A kis szöszke felsóhajt : — Olyan jól evezel . .. A kadét mosolyog. Tetszik neki a dicsérő, az elismerő szó, de nem tud rá felelni. A csónak most a vízbe hajló szomorú fűz lombsátora alá jut, partba ütközik s megállapodik. Csendes ringásokat végez, ahogy a benne ülők mozgása hat rája . . . Viktor — a kadét — hirtelen megfogja a szöszke kezét, hirtelen ajkához emeli és halk csókot nyom rája . . . Ijedten rántja az vissza, s sötét pir önti el arcát. Majd — hogy nagy zavarát elfedje — lehajol, kezével pacskolja a vizet, de nem tudja eléggé palástolni zavarát. Lopva felpillant a kadétra, de amint szeme találkozik annak szemével, ijedten kapja el a fejét . .. A kadét lassan megfogja a kezét. A szöszke nem ellenkezik. Mindjobban a leány mellé húzódik, aki pirulva bámulja a vizet. Aztán a füléhez hajol, nehogy az elől ülő kettő meghallja (pedig azok nem figyelnek rájuk, maguk is el vannak egymással nagyon foglalva) — Böském ! . . . Megrezzen a leány, de választ nem ad, s újabb pir önti el arcát, hófehér nyakát... — Böském .. . szeretlek . . . A leány a kadét szemeibe tekint. Szörit egyet a kezén, s alig halhatóan súgja vissza : — Én is szeretlek Viktor . . S ezzel mintha bátorság ömlött volna piciny szívébe, bátrabb, szemrehányó hangon kérdi: — De meddig fogsz te engem szeretni?.. Ha elmegy, megint csak úgy elfelejtesz, mint máskor . . . — Ne hidd azt, Böském ! .. . A komoly szerelem még csak most ébredt fel szívemben, amióta te nagyobb leány lettél, s határozottan megszépültél. — Viktor ! . .. — Igen, igen , megszépültél ! . . . Mert amikor még két évvel ezelőtt itt voltam nálatok szabadságon, te egészen kis leány voltál, és arcodnak sem volt olyan sokatmondó, olyan bájos kifejezése ... — Köszönöm, Viktor, de mint akarsz ezzel mondani ? . . A kadét egy pillanatig habozni látszik, tépelődik magában, de nyugtalanságát nem tudja elrejteni. Hirtelen elereszti a leány kezét, átkarolja, s egy hosszú csókot nyom annak biborpiros ajakára . .. S csak ennit mond : — Ezt ! . . . Olyan csattanós volt ez a csók, hogy Böske zavart tekintettel ne, vissza, vájjon „SOMOGYI ÚJSÁG“ 1907. julius 3. H I R R K. — Uj plébános Az elhalálozás folytán megüresedett attalai plébániához, a kegyuraság szabályszerű bemutatója alapján Kéri Elek jelenleg csicsói plébánost nevezték ki. Gyöngyössy Imre attalai administrátort, a veszprémi püspökség, ugyanott segédlelkészi minőségben hagyta meg. — Új vasúti műhely Kaposvárott. Kaposvárott legközelebb új vasúti műhelyt építenek. Az építési költség 4 millió koronában van előirányozva és állandóan 500 munkást fognak az új műhelyben foglalkoztatni. A javító műhely 200 mozdonyra és 400 vasúti kocsi befogadására lesz berendezve. Az előzetes tárgyalások már megkezdődtek, amit Biró főfelügyelő folyt latott Németh István kaposvári polgármesterrel és amelyen részt vett Sipos Géza városi főjegyző és Porkoláb Zsigmond műhelyfőnök is. Az új műhely valószínűleg a Kapos csatorna és a malom árok között lesz megépítve. — Szerencsétlenség a gépkocsival. Vasárnap mellott egy hete, veszélyes gépkocsi szerencsétlenség történt Kaposvárott. Woth Károly biztosítási hivatalnok egy három kerekű motoros kocsira ült házi kisasszonyával, Kulcsár Ilonával, hogy a pécsi kiállításra utazzanak. A motoros kocsi már a Fő utcát elhagyta és a Hirschmann féle gőzmalom mellett haladott, mikor szemben jött vele egy kocsi. Woth Károly ki akart térni, de a motoros oly gyorsan haladt, hogy a hirtelen fordulat alkalmával beleütközött a kocsiba, mire a motoros a rajta ülőkkel felfordult. Kulcsár Hana esés közben eszméletét vesztette és njakát vér borította el, Woth Károlynak pedig a karja ficamodott ki. A baleset áldozatait beszállították a kórházba, hol az orvosok megállapították, hogy Kulcsár Hona kulcscsontja eltörött és ezen kívül agyrázkódást és súlyos belső sérüléseket szenvedett; állapota súlyos. A vizsgálatot a rendőrség megindította. — Eltűnt ember. Takács Vendel gyékényesi lakos gazda ember az elmúlt napokban anélkül, hogy hozzátartozóinak csak egy szót is szóllott volna, eltűnt lakásáról. Hozzátartozói szerint vagy baleset érte, vagy bűnténynek esett áldozatául. A hatóság elrendelte körözését. Személyleirása a következő: termete közép, arca hoszszúkás, haja gesztenye barna. Eltűnésekor fekete kabát, kockás nadrág, hamvasszürke kalap és cuggos cipő volt rajta. Különös ismertető jele, hogy X lába van. Aki valamit tud róla jelentse a csurgói főszolgabirói hivatalnál. — Tolvaj cseléd. Böde István nagyberki polgártól szolgalegénye. Szappanyos Mihály, ellopott 100 koronát; a legény előbb tagadott, de utóbb a csendőrségnek bevallotta gonosz tettét. A pénz nagy részét megtalálták az istállóban a jászol alatt. — Becsapott asszony. Ott Ferencné csurgói béres asszony az iharosberényi vásáron két disznóját eladta Szabó József iharosberényi embernek, aki a disznók árát egy darab 100 koronás bankjegygyel fizette ki A szegény asszony 100 koronás bankjegyet még soha sem látott, igy esett azután meg rajta hogy otthon világosították fel, hogy a 100 koronás nem bankjegy, hanem egy értéktelen reklámcédula. Szabó József ellen az eljárást csalás miatt megindították. — Elfogott orvvadász Nincs veszedelmesebb szenvedélye népünknek az orvvadászatnál. Nem csak a hasznos munka idejét pocsékolják el vele és igy az anyagi tönkremenés jár nyomában majd minden esetben, hanem nap-nap után ki vannak téve a hatósági üldözéseknek; mindez azonban nem riasztja el őket az orvvadászattól. Legutóbb Ádám József darányi lakost fogtak el, aki egy orvvadászaton lőtt szarvast Pécsre szállított és ott akarta értékesíteni; a hatóság azonban tudomást