Somogyvármegye, 1906. április-június (2. évfolyam, 76/250-147/321. szám)
1906-04-01 / 76. (250.) szám
1906. április 1. »SOMOGYVÄRMEQYE« delkezésére bocsátott összegeket a gazdasági egyesületeknek engedte volna át, ezek a munkásokra nézve sokkal hasznosabban kezelhették és gyümölcsöztethették volna a pénzt. De hát Magyarországon még egyre centralizálnak és azt hiszik, hogy segíthetnek a létező bajokon, ha egy csomó embert jó fizetésű állásokban helyeznek el. Lesz-e mezőgazdasági bérharc az idén Somogyban, erre a kérdésre most senki sem tudna határozott választ adni. Úgy tudom, hogy a somogy megyei gazdasági egyesület április ha 8 dikára nagygyűlést tart, melyre a vármegye összes birtokosait meghívta. Ha ezen a gyűlésen az agrárszocialista törekvések méltányos elbírálás tárgyává tétetnek, úgy erre a kérdésre ez a nagygyűlés adja meg a feleletet. A gazdaközönségnek nemcsak kötelessége, de a maga érdeke is azt parancsolja, hogy cselédei és munkásai sorsával törődjék s ha sikerül nekik a munkássággal intim viszonyt létesíteni, úgy az izgatók hiába mennek a nép közé, a maga helyzetével megelégedett mezőgazdasági munkást véres szájú beszédekkel nem lehet bérharcba vinni. Deszpotikus uralom a háziezredben. A legénység és a tisztitkar réme, ez ezredparancsnok első szemléje. — Saját tudósítónktól. — Mi akkor nem akartuk elhinni, hogy mindaz való lehetne, amiket a panaszos levél fölsorol. Leközöltük akkor e levelet és a következő sorokat vetettük utánna: »A mai fölfordult világban az e fajta levelek nagy hatásra számíthatnak. Nem vagyunk barátai, hívei a militarzmusnak, sőt ha azt tudnók, hogy a somogyi fiúk méltatlan bánásmódban részesülnek a katonaságnál, mi volnánk az elsők, kik ezt szóvá tennénk. Hauschka Ottó háziezredünk új parancsnoka nem ismeretlen egyéniség városunk közönsége előtt. Mint törzstiszt, éveken át szolgált Kaposváron és itt mindenki rokonszenvét és szeretét kivívta; alárendelt tisztjei és legénysége pedig valósággal rajongott érte, épp mert egyike volt a leghumánusabb tiszteknek.« — Ezt irtuk mi három hét előtt és ma már tudjuk, hogy tévedtünk, amikor Hauschka Ottó ezredest védtük. Amikor háziezredünk mai parancsnoka még mint őrnagy szolgált Kaposváron a 44. gyalogezredben, tényleg a leghumánusabb tisztek egyikének ismerték, de mivelhogy a sors fölvitte a dolgát az ezredparancsnokságig, nagyon megváltoztak a katonai erények Hauschka Ottóban. Ma egyenesen hozzánk érkezett egy panaszos levél, amely ugyancsak Hauschka Ottó ezredparancsnokról szól és olybá tünteti föl őt, mint aki úgy a legénységnek, mint a tisztikarnak valóságos réme. A lehető legdeszpotikusabb uralmat honosította meg az ezrednél, hol annak előde mindig rajongással csüngött úgy a tisztikar, mint a legénység a volt ezredparancsnokod. Seibt ezredparancsnok távozása után annál is inkább fájdalmasan érint most mindenkit az ezredben uralkodó új szellem, mert a volt ezredparancsnok ismert szigorúsága mellett is a leghumánusabb katonák egyike volt. Hauschka ezredest a copf-rendszer valóságos deszpotává formálta át. A hozzánk érkezett panaszos levél különben szó szerint a következő: »Igen tisztelt szerkesztő úr, — nemrég, mikor egyik fővárosi lap szóvá tette, hogy minő elkeseredett hangulat uralkodik a kaposvári háziezred budapesti zászlóaljainál, az ön lapja védelmébe vette Hauschka Ottó ezredparancsnokot, pedig egyedül ő az oka a nagy elkeseredésnek. Hauschka Ottó a megtestesült külsőségek embere. Nem a modern hadtudomány lényeges nála, hanem az, hogy a bakkancstalpban egyetlen szeggel se legyen több, mint amennyi elő van írva; hogy amikor a katona szalutál, a kis ujj a többivel egyvonalat képezzen; hogy a sapka rózsája ne csak a külső, de a belső oldalán is ragyogjon. Szóval a copf a fő nála. Nemcsak a budapesti zászlóaljaknál, de már a kaposváriaknál is nagy az elkeseredés. Az ezredparancsnok a héten két napon át tartott Kaposváron szemlét. Előre rettegtek ettől a szemlétől és nem egyhamar feledik el a kaposvári kaszárnyában Hauschka Ottó első szemléjét. Az ezredparancsnok nemcsak a legénységgel, de még a tisztekkel szemben is kíméletlen. Akár zászlóalj-, század- vagy szakaszparancsnok legyen is az illető, ő a legénység előtt leszidja a tiszteket és az ő fülük hallatára osztogatja ki nyomban a büntetést a tiszteknek. A szolgálati szabályzat első szakasza előírja, hogy minden büntetést a legnagyobb megfontolással kell kiszabni. — Hauschka ezredparancsnok azonban ezzel mit sem törődik. A kihallgatást az ezredparancsnok nem ismeri, ő csak büntet: a legénységet, altisztet, tisztet, ez nála egyre megy. A mostani szemle elé aggódva néztek a kaposvári zászlóaljak, mert az ezred-Kaposvár, március 31. Néhány hét előtt a Budapesten megjelenő »Polgár« című laptársunk egy panaszos levelet közölt, amelynek éle Hauschka Ottó a kaposvári 44. gyalogezredünk parancsnoka ellen irányul. Egy somogyi babagyerek, ki a Budapesten állomásozó egyik zászlóaljánál szolgál, öntötte ki benne minden keservét. A »Polgár« kellő kommentárral kisérte e levelet. — Ah ! Ne mondd ! Nekem előérzetem van, hogy ez a lovag szerelmes belém. A múltkor együtt voltunk egy barátnőmnél és mondhatom, hogy kitüntetett. Ezt a középső lány mondta. — Igen, igen, tréfálózott a fiú. Most is kitüntetett, csakhogy más irányban. Annak is van annyi esze, hogy ne járjon vén leányok után. Hanem jó ember Zács Felicián. Tudja, hogy már éppen ezerszer folyamodtál tanítónői állásért és sohase volt eredménye. Hát most biztosra vehetjük. Az ő kezén megy keresztül a dolog, ő intézi. Add be rögtön a pályázatot az N ... árvaházi tanítónői állásra. Ő üzeni, tehát biztos. Még sokáig vitatták ezt a dolgot a leányok. Tervezgettek. Zács Felicián befolyásos ember volt, ritkán igért valamit, de azt biztosra lehetett venni. Hát a leányok lelke földerült és érezték, hogy mekkora kő szakadna le mindnyájuk szívéről, habár az egyik el volna helyezve közülök. Egész estét azzal töltötték el a testvérek, hogy mi is lesz akkor, ha az egyik közülök állást kap. Már a fizetést is fölosztották, hogy melyik hónapban mit vesznek a pénzzel. Ugrálva, tapsolva ment át a lány a másik szobába, hogy a kedvező hangulatot megragadva írja meg a folyamodványt. Az ajtóból visszaszólt: — Segíthetnétek a fogalmazásban .. . — Szégyeld magad ! — kiáltották a testvérek. — Azt hiszitek, komolyan mondtam ? No hát még csak látni se fogjátok, amit írok. Legyen az én sikerem ! — Azaz, hogy a Zács Feliciáné, — tette hozzá a fiú. — A folyamodványba akármekkora szamárságot írhatsz, az csak forma. A leány bement hát, hogy írni kezdjen, de még egyszer kiszólt: — Nincs valami különös föltétel ? — Ugyan már mi volna ? De meg vagy akadva ! Egyszerűen kéred az N ... i árvaházi tanítónői állást és mellékeled az okmányokat. Ezt az utasítást a fia adta illő fensőbbséggel. Végre írni kezdett a lány, de az esze folyton a jó akarón járt, Zács Feliciánon. És visszaidézte hízelgő szavait, kitüntető kedvességét és az asszonyi természet fölületes lelkesültségében elhitette magával, hogy ez a pártfogó ajánlat is egy gyengéd jele az érdeklődésnek. — És most ez az ember meg fogja tudni, hogy én hány éves vagyok! Hisz ! Pártoljuk a ha, XXXXXXXXXX