Somogyvármegye, 1906. július-szeptember (2. évfolyam, 149/323-200/374. szám)

1906-07-03 / 149. (323.) szám

1906. július 4. »SOMOGYVÁR MEGYE« szabadság elvét lényegében megszorítani és ekkér a vállalkozó tőkével szemben a kéz­műves iparost jobb helyzetbe hozni akarni: lázas törekvés, melyet az életben sikerrel keresztülvinni lehetetlen. Egyáltalában illúzió­ban ringatja magát az, aki azt hiszi, hogy az ipartörvénynek bármily irányú módosí­tása az iparosnak versenyképességét azon­nal fokozni, sőt talán az annyira félt tőké­vel és nagyiparral szemben teljesen védeni, vagy biztosítani fogja. Illúzió az iparosság ama kívánsága, hogy visszaemlékezve a »régi időkre«, a céhrendszer korában élve­zett előnyökre, korunkban is céhszerű viszo­nyokban lelhető meg a boldogulás. Az ipa­rosságnak is épp úgy, mint minden köz­­gazdasági alakulásnak megvannak a maga fázisai, amelyek a különböző elemek hatása alatt csíráznak, fejlődnek, hatalmasokká lesznek és ha az újabb viszonyok szerint át nem tudnak alakulni, elgyengülnek és menthetetlenül tönkre mennek.­ A kézművesiparosságnak sikerült azon­ban az akkori választások előtt álló kor­mányra kellő nyomást gyakorolni. Kompro­misszum jött létre s a jelenlegi ipartör­vénybe belekerült a képesítés elvének elismerése. Az iparszabadságot csak elmé­letileg tartja fönn a jelenlegi ipartörvény, amennyiben 1. §-ában önérzetesen azt vallja, hogy Magyarországon az ipart min­denki »szabadon« űzheti. Az ipartörvény megalkotása óta elmúlt két évtized, a világ azóta is nagyot haladt, s a föntebb idézett igazságok azóta csak újabb beigazolást nyertek. Kézműves iparosaink azonban azóta se haladtak, nem elégedtek meg az ipar­szabadság elvének azon korlátozásával, me­lyet 1884-ben kicsikartak, azóta az ipartes­tületeknek több ízben tartott s mindenkor eszmeszegény nagygyűlésein kívánatosnak jelezték a képesítési elv szigorításának szükségességét, ezzel kapcsolatban az ipar­­testületi hatáskör kibővítését s ilyen irány-Elengedtem a kezét. Fölkeltem. Az asztal szélére toltam a virágvázát. A cse­repeket hoztam és odahelyeztem őket a hintaszék mellé, jobbra egyet, balra egyet. Illatuk fölfelé szált és szerteszéjjel, mint a tömjénfüst. Mária hintaszéken ült és szívta a nehéz illatot. Eléje térdeltem és meg­csókoltam a kezét. Ekkor Mária lehajolt hozzám és sírt. Ez volt az a pillanat. Aztán otthagy­tam őt, mert csak ilyen nagy pillanatok emlékéből táplálkozom, mikor kiszerettem, kiszittam egy nő egész lelkének esszenciá­ját. Mária volt az utolsó. Most tubarózsát tartok a szobámban,­ban sürgették folyton-folyvást türelmetlenül az ipartörvény módosítását. Szánalmasak ezek az önző törekvések. Mosolyogni való, amint kisiparosaink folyton csak másokban keresik a hibát s lefelé és fölfelé egyaránt kivételes előjogokat várnak, azoktól remélve a maguk boldogulását. Tanulságos dolgot olvashatunk ki az előttünk fekvő külföldi anyaggyűjteménynek ide vonatkozó fejezetéből. Azt a jelenséget láthatjuk, hogy Európán végig északnyugat­ról délkelet felé haladó irányban, fogy az iparszabadság iránti érték az emberekben. Anglia nem ismeri egyáltalában a képesí­téshez kötött iparokat, Szerbiában ellenben van még céh. Minő iróniája a gazdasági élet törvényeinek azonban az, hogy Angliá­nak hatalmas ipara van, Szerbiának ellen­ben csak hatalmas céhmesterei vannak. Kemény dió lesz nálunk a kézműves iparosság kívánalmainak kielégítése anélkül, hogy az ipartörvény módosításának meg­oldása visszafelé való haladást jelentsen. Ha jól sejtjük, a mi kodifikátorunk a németországi rendszer mintájára akarja megoldani e kérdést. Németországban bárki, aki magában hivatottságot érez, űzhet bármely ipart, aki azonban a régi és hagyományos diszti »mester« címet akarja viselni, annak nem­csak azt kell kimutatni tudnia, hogy mester­ségét mint tanonc és segéd tanulta, hanem vizsga letételével azt is kell igazolnia, hogy azt érti is. Aki súlyt helyez arra, hogy őt formális tanultsága és megbízható tudású iparos szolgálja,ki, az külsőleg is fölismer­heti az ilyet. Így van ez szülemben Német­országban a gyógyászati gyakorlat foly­tatókkal is. Gyógyászati gyakorlatot űzhet az is, ki nem tud képesítést kimutatni, az »orvos« címet azonban csak az viselheti, ki orvosi egyetemet végzett s egy az egye­temen kívül álló állami bizottság előtt is levizsgázott, így lakik jól a kecske s igy marad meg a káposzta is. Az iparfejlesztésnek kétségkívül egyik legtöbbet érő eszköze az iparoktatás intéz­ménye. Az idevonatkozó külföldi joganyag átnézése arról győz meg bennünket, hogy a mi iparoktatási intézményünk már ez idő­­szerint is helyes, egészséges alapokra van fektetve. Az új ipartörvény átveheti bátran a jelenlegi ipartörvényben megszabott ke­reteit az iparoktatásnak; a törvényhozás bőkezűségén fog múlni azután, hogy e ke­retek között mily arányban építi ki ipar­oktatásunknak ma is már hatalmas épületét. A statisztikai részt tartalmazó tizedik kötet sok olyan új és érdekes adatot tar­talmaz, melynek majd hasznát vehetik azok, kik annak idején hivatva lesznek a törvény­­tervezethez hozzászólani. Tanárkongresszus Kaposváron. — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, július 3. Az ország legtávolabbi vidékéről jöt­tek el tegnap Kaposvárra a polgári iskolai tanárok, hogy városunkban tanácskozva, megvalósíthassák mindazokat a nagyfontos­­ságú reformokat, amelyekre úgy a polgári iskoláknak, mint azok tanári karának szük­sége van. Sajnos, a mi közvéleményünk szemében nagyon kicsi értéke van a pol­gári iskoláknak. Ez az iskola formai kvali­fikációt nem ad és ép ezért kultúrtényezői jelentőségét nem akarják elismerni. Termé­szetesen ez a ferde előítélet csak a közvé­lemény értékelő képességének fogyatékos­ságáról tesz bizonyságot. Ha a polgári iskolák a múltban nem is tudtak tekintélyt szerezni maguknak, a jövő föltétlenül igazolni fogja ezek nagy jelentőségét, mert ép azt az utat igyekszik egyengetni, amelyen a jövő iparállamát építhetjük föl. A mai középiskoláink — gimnáziumok és reáliskolák — kizárólag a láterner pá­lyára készítik elő az ifjúságot. A polgári iskolák célja az iparososztálynak intelligens, művelt elemet biztosítani. És erre ma na­gyobb szüksége van ennek az országnak, mint bármi másra. A láterner pályák túl­zsúfoltak, ellenben iparosztályunk intellek­tuális nevelését nagyon is elhanyagolták eddig. A jövő az ipar fejlődése és és az igazolja, hogy a jövő kultúrintézményeiben az eddiginél sokkal nagyobb és jelentősebb feladat várakozik a polgári iskolákra. A jövő fundamentumát igyekszik le­rakni most az országos polgári iskolai egyesület, amely nagygyűlését ma kezdte meg városunkban. Tudós, komoly férfiak ültek össze tanácskozásra és így munkáju­kat csak siker koronázhatja. A tanárkongresszus eddigi lefolyásá­ról tudósítónk a következőket jelenti : (A kör közgyűlése.) A Somogy-, Baranya- és Tolnavár­megyék területén lévő polgári iskolák taná­rai az »országos polgári iskolai egyesület« kebelében egy fiók kört alakítottak, miként ezt az ország más vidékein is létesítették. E három vármegye fiók­köre »Duna Dráva­­közi kör« nevet viseli s tegnap tartotta vá­rosunkban első évi közgyűlését.­ ­ Ígéretet nyertünk arra nézve, hogy az uj ipartörvény tervezete és megokolása még ez év folyamán el fog készülni. Adja az ég, hogy egy kellően tisztult közvélemény fogadja azt s egy kellő szaktudási törvény­­hozás emelje azt törvényerőre. Radványi Vilmos László dr. Fekete Lajos julius 1-től szalmakalapok, napernyők, ingek, gallérok, nyakkendők, a következő cikkek kerülnek leszállított áron eladásra: "N ÁRUHÁZÁBAN l/„mnouA. p* ,,i_a o Kemény kötött harisnyák, Turul gyártmányú cipők, gyermek- Kaposvár, ro utca o. ..palota ...trikók, fürdő-öltönyök, kalapok. ----------

Next