Somogyvármegye, 1906. július-szeptember (2. évfolyam, 149/323-200/374. szám)
1906-07-03 / 149. (323.) szám
1906. július 4. »SOMOGYVÁR MEGYE« szabadság elvét lényegében megszorítani és ekkér a vállalkozó tőkével szemben a kézműves iparost jobb helyzetbe hozni akarni: lázas törekvés, melyet az életben sikerrel keresztülvinni lehetetlen. Egyáltalában illúzióban ringatja magát az, aki azt hiszi, hogy az ipartörvénynek bármily irányú módosítása az iparosnak versenyképességét azonnal fokozni, sőt talán az annyira félt tőkével és nagyiparral szemben teljesen védeni, vagy biztosítani fogja. Illúzió az iparosság ama kívánsága, hogy visszaemlékezve a »régi időkre«, a céhrendszer korában élvezett előnyökre, korunkban is céhszerű viszonyokban lelhető meg a boldogulás. Az iparosságnak is épp úgy, mint minden közgazdasági alakulásnak megvannak a maga fázisai, amelyek a különböző elemek hatása alatt csíráznak, fejlődnek, hatalmasokká lesznek és ha az újabb viszonyok szerint át nem tudnak alakulni, elgyengülnek és menthetetlenül tönkre mennek. A kézművesiparosságnak sikerült azonban az akkori választások előtt álló kormányra kellő nyomást gyakorolni. Kompromisszum jött létre s a jelenlegi ipartörvénybe belekerült a képesítés elvének elismerése. Az iparszabadságot csak elméletileg tartja fönn a jelenlegi ipartörvény, amennyiben 1. §-ában önérzetesen azt vallja, hogy Magyarországon az ipart mindenki »szabadon« űzheti. Az ipartörvény megalkotása óta elmúlt két évtized, a világ azóta is nagyot haladt, s a föntebb idézett igazságok azóta csak újabb beigazolást nyertek. Kézműves iparosaink azonban azóta se haladtak, nem elégedtek meg az iparszabadság elvének azon korlátozásával, melyet 1884-ben kicsikartak, azóta az ipartestületeknek több ízben tartott s mindenkor eszmeszegény nagygyűlésein kívánatosnak jelezték a képesítési elv szigorításának szükségességét, ezzel kapcsolatban az ipartestületi hatáskör kibővítését s ilyen irány-Elengedtem a kezét. Fölkeltem. Az asztal szélére toltam a virágvázát. A cserepeket hoztam és odahelyeztem őket a hintaszék mellé, jobbra egyet, balra egyet. Illatuk fölfelé szált és szerteszéjjel, mint a tömjénfüst. Mária hintaszéken ült és szívta a nehéz illatot. Eléje térdeltem és megcsókoltam a kezét. Ekkor Mária lehajolt hozzám és sírt. Ez volt az a pillanat. Aztán otthagytam őt, mert csak ilyen nagy pillanatok emlékéből táplálkozom, mikor kiszerettem, kiszittam egy nő egész lelkének esszenciáját. Mária volt az utolsó. Most tubarózsát tartok a szobámban,ban sürgették folyton-folyvást türelmetlenül az ipartörvény módosítását. Szánalmasak ezek az önző törekvések. Mosolyogni való, amint kisiparosaink folyton csak másokban keresik a hibát s lefelé és fölfelé egyaránt kivételes előjogokat várnak, azoktól remélve a maguk boldogulását. Tanulságos dolgot olvashatunk ki az előttünk fekvő külföldi anyaggyűjteménynek ide vonatkozó fejezetéből. Azt a jelenséget láthatjuk, hogy Európán végig északnyugatról délkelet felé haladó irányban, fogy az iparszabadság iránti érték az emberekben. Anglia nem ismeri egyáltalában a képesítéshez kötött iparokat, Szerbiában ellenben van még céh. Minő iróniája a gazdasági élet törvényeinek azonban az, hogy Angliának hatalmas ipara van, Szerbiának ellenben csak hatalmas céhmesterei vannak. Kemény dió lesz nálunk a kézműves iparosság kívánalmainak kielégítése anélkül, hogy az ipartörvény módosításának megoldása visszafelé való haladást jelentsen. Ha jól sejtjük, a mi kodifikátorunk a németországi rendszer mintájára akarja megoldani e kérdést. Németországban bárki, aki magában hivatottságot érez, űzhet bármely ipart, aki azonban a régi és hagyományos diszti »mester« címet akarja viselni, annak nemcsak azt kell kimutatni tudnia, hogy mesterségét mint tanonc és segéd tanulta, hanem vizsga letételével azt is kell igazolnia, hogy azt érti is. Aki súlyt helyez arra, hogy őt formális tanultsága és megbízható tudású iparos szolgálja,ki, az külsőleg is fölismerheti az ilyet. Így van ez szülemben Németországban a gyógyászati gyakorlat folytatókkal is. Gyógyászati gyakorlatot űzhet az is, ki nem tud képesítést kimutatni, az »orvos« címet azonban csak az viselheti, ki orvosi egyetemet végzett s egy az egyetemen kívül álló állami bizottság előtt is levizsgázott, így lakik jól a kecske s igy marad meg a káposzta is. Az iparfejlesztésnek kétségkívül egyik legtöbbet érő eszköze az iparoktatás intézménye. Az idevonatkozó külföldi joganyag átnézése arról győz meg bennünket, hogy a mi iparoktatási intézményünk már ez időszerint is helyes, egészséges alapokra van fektetve. Az új ipartörvény átveheti bátran a jelenlegi ipartörvényben megszabott kereteit az iparoktatásnak; a törvényhozás bőkezűségén fog múlni azután, hogy e keretek között mily arányban építi ki iparoktatásunknak ma is már hatalmas épületét. A statisztikai részt tartalmazó tizedik kötet sok olyan új és érdekes adatot tartalmaz, melynek majd hasznát vehetik azok, kik annak idején hivatva lesznek a törvénytervezethez hozzászólani. Tanárkongresszus Kaposváron. — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, július 3. Az ország legtávolabbi vidékéről jöttek el tegnap Kaposvárra a polgári iskolai tanárok, hogy városunkban tanácskozva, megvalósíthassák mindazokat a nagyfontosságú reformokat, amelyekre úgy a polgári iskoláknak, mint azok tanári karának szüksége van. Sajnos, a mi közvéleményünk szemében nagyon kicsi értéke van a polgári iskoláknak. Ez az iskola formai kvalifikációt nem ad és ép ezért kultúrtényezői jelentőségét nem akarják elismerni. Természetesen ez a ferde előítélet csak a közvélemény értékelő képességének fogyatékosságáról tesz bizonyságot. Ha a polgári iskolák a múltban nem is tudtak tekintélyt szerezni maguknak, a jövő föltétlenül igazolni fogja ezek nagy jelentőségét, mert ép azt az utat igyekszik egyengetni, amelyen a jövő iparállamát építhetjük föl. A mai középiskoláink — gimnáziumok és reáliskolák — kizárólag a láterner pályára készítik elő az ifjúságot. A polgári iskolák célja az iparososztálynak intelligens, művelt elemet biztosítani. És erre ma nagyobb szüksége van ennek az országnak, mint bármi másra. A láterner pályák túlzsúfoltak, ellenben iparosztályunk intellektuális nevelését nagyon is elhanyagolták eddig. A jövő az ipar fejlődése és és az igazolja, hogy a jövő kultúrintézményeiben az eddiginél sokkal nagyobb és jelentősebb feladat várakozik a polgári iskolákra. A jövő fundamentumát igyekszik lerakni most az országos polgári iskolai egyesület, amely nagygyűlését ma kezdte meg városunkban. Tudós, komoly férfiak ültek össze tanácskozásra és így munkájukat csak siker koronázhatja. A tanárkongresszus eddigi lefolyásáról tudósítónk a következőket jelenti : (A kör közgyűlése.) A Somogy-, Baranya- és Tolnavármegyék területén lévő polgári iskolák tanárai az »országos polgári iskolai egyesület« kebelében egy fiók kört alakítottak, miként ezt az ország más vidékein is létesítették. E három vármegye fiókköre »Duna Drávaközi kör« nevet viseli s tegnap tartotta városunkban első évi közgyűlését. Ígéretet nyertünk arra nézve, hogy az uj ipartörvény tervezete és megokolása még ez év folyamán el fog készülni. Adja az ég, hogy egy kellően tisztult közvélemény fogadja azt s egy kellő szaktudási törvényhozás emelje azt törvényerőre. Radványi Vilmos László dr. Fekete Lajos julius 1-től szalmakalapok, napernyők, ingek, gallérok, nyakkendők, a következő cikkek kerülnek leszállított áron eladásra: "N ÁRUHÁZÁBAN l/„mnouA. p* ,,i_a o Kemény kötött harisnyák, Turul gyártmányú cipők, gyermek- Kaposvár, ro utca o. ..palota ...trikók, fürdő-öltönyök, kalapok. ----------