Somogyvármegye, 1907. január-március (3. évfolyam, 1/472-75/546. szám)

1907-01-01 / 298. (472.) szám

1407. január 1. SOMOGYVÁRMEGYE______ ________3 menetét mégis többé-kevésbé jellemzik. Ilyen­ például az is, amely legutóbb meg­jelent, hogy­ a vízművek körüli területet alagcsövezni kell és ezen munkálatokra vo­natkozó tervezetek elkészítésére a pécsi kulturmérnökséget szólították föl. Ma szilárd és kifogástalan a terület, mire való az alagcsövezés? Vagy ha szük­séges volt az alagcsövezés, miért kellett a a vízművek teljes befejezéséig erre várni? A válasz erre a következő: Mert a terület vizeres voltát utólag vették hivatalosan tudomásul, holott erre a építkezés megkezdése előtt már jó eleve figyelmeztetve lettek, azonban ha az alag­csövezés munkálata szerencsésen befejezést fog nyerni, a legnagyobb baj ezzel még­sem fog elháríttatni. Ugyanis most, ez a tömérdek hó, ez ad legnagyobb aggodalomra okot, amennyi­ben a kelletlen idegen víz ellen küzd amúgy is állandóan a vízművek ellenőrző közege, most tehát ez a túlnyomó hő, ha hirtelen olvadásnak indul, a víziművek alatt elfolyó Deseda patak abban az arányban dagadni fog, alig lesz akkor elkerülhető a katasztrófa. No de nem vágunk a valószínű ese­mények bekövetkezése elé; azt a bajt amúgy sem kerülhetik el a vízművek, de a gondterhes felelősséget a hitetlen intéző körök sem; ezen rájuk zúduló baj előidé­zésére elég lesz egy erős pünkösdi zápor­­eső is. Azonban tegyük föl a jobbik eshe­tőséget, hogy minden rendesen fog menni; tulajdonkép miért készült a vízvezeték ? Azért hogy ezelőtt mintegy 8—10 év­vel túlnyomóan, a szegényebb munkásosz­tály között több hagymázos eset fordult elő, amelynek okául az egészségtelen és fertőzött kutak vizét okolták. Nosza tehát, vízvezetéket Kaposvárnak! . . . Ez tehát most már még lesz­ vagy már meg is van. Ez ellen semmi kifogás, sem ellenvetés nem állhat fönn, mert ilyenre legalább is van oly föltétlen szükség egy előrehaladott városban, mint a villany­vilá­gításra. Tehát ki fogja leginkább majd a vízvezeték hasznát és egészséges vizet él­vezni? . .. Polányi doktor urnak megnyug­tatására, vagy boszúságára előre kijelenthet­jük, hogy legkevésbé az a szegény nép­osztály, akinek arra igazán szüksége volna, ahol a hagymáz leginkább fölüti pusztító, járványos tanyáját. Állítólag gondoskodik a város köz­­tuttakról is. De hisz a szegényebb munkás­nép lakta utcákon, a pécsi, a szigetvári, a dűlő utak külső részein a vezeték az egész vonalon hiányzik. Vagy olyan naivak már ott a torony alatt, hogy elhiszik azt a valószínűtlenséget is, hogy a munkás ember, aki alig várja, hogy a munkájából haza­érhessen, majd akkor vizes dézsát fogjon és a közkútra fog elmenni, hogy fertőzetlen vizet ihasson? Tehát csináltunk gondot a vízvezeték­kel,­ meg túlkiadásokat annyit, hogy évtize­dekre elég lesz és a sok gond és baj között eltévesztettük a tulajdonképpeni célt, a köz­egészség előmozdítását, amiért tulajdon­kép a vízműveknek létesülniük kellett. Figyelő, hírek. Kaposvár, december 31. Újévi vásár. A karácsonyi vásár köztudomás szerint nem­ sikerült Kaposváron. A közönség azt tartja, hogy a kereske­dők csak arra valók, hogy a korzót reggel tisztára lesöpörjék, este pedig fényesen kivilágítsák. De vásárolni, az csak Pesten elegáns. Sőt: Bécsben ! A kereskedők újévre akarták el­adni az árukat, amik a karácsonyfa alá nem kellettek. Félreértések elkerülése végett már itt bejelentem, hogy nem a k. u. é. k. ősrégi keserveit akarom itt fölmelegíteni, elsorolván a vízvezetéki csőfúró munkástól a sírásóig a boldog újévet nyitott szájjal és kézzel kívánók légióját. Amit itt elmondandó vagyok, tisztára kaposvári specialitás. Az év utolsó napjain várakozás­sal és adósággal telten nyitja ki a ke­reskedő a boltját. Es sűrü egymás­utánban, egy a más után, vagy mellett lépnek be a boltba : a zenekedvelők egyesületének, az atlétikai klubbnak, a szabad líceumnak, a kereskedők egye­sületének, a szegény tanulókat fölru­házó társaságnak, a testgyakorlók kö­rének, az Erzsébet körnek, a kapos­vári korcsolyázó egyletnek, az iparos ifjaknak, a nőegyletnek a pénzbesze­dői a tagsági díjakért.­­ Mindez egyleteknek tagja a kereskedő részint egyéni hajlamból, részint üzleti ér­dekből. Egy piciny kis­lány jótékonycélú sorsjegyet kínál pirulva eladásra, má­sodik gimnazisták szerényen kopognak a segítőegyletük javára szóló gyűjtő­­ivvel. Egyiket sem lehet üres kézzel elbocsájtani, mert az egyiknek a pa­pája két doboz szardíniát vásárolt szeptemberben, a másiknak a mamája meg egy bérmaajándékot vett május­ban. És a vevők hozzátartozóit nem szabad megbántani a kereskedőnek. De később jönnek elegánsabb vevők is. Két úrinő szegény gyerme­keknek akar csizmát osztogatni, egy emberbarát valamelyik meg nem ne­vezhető helybeli nyomorgó családnak gyűjt titokban félirevalót. Egy belud­­sisztáni fogorvos a verseit kínálja buz­gón megvételre. És mert az előbb em­lített két úrinő előtt csak nem smuci­­gáskodhat a kereskedő, megveszi a röpiratot. Elteheti a szanatóriumi kalen­dárium mellé, amit az imént sóztak rá két koronáért a jótékonyság szent nevében. Szegény kereskedőnek alig jut ideje a nagy forgalomtól, hogy az ina­sát a hivatalnokok társasköréhez s a vasutasok egyletéhez, meg a kaposvári ablakosok szakszervezetéhez küldje egy kis fölülfizetéssel a Szilveszter-estélyre, ahova nagy figyelmesen meghívót kapott. Ez vázlatosan a mi kereskedőink újévi vásárja. Nem csodálnám, ha az újesztendő első napján az első boldog­­ujévező koldusnak megfogná a kezét, odavezetné a kasszához, mondván: — Nesze, neked adom az egész üzletemet szőröstül, bőröstül, vevőstül, 70% pótadóstul együtt. Boldogulj vele, ha tudsz. Add érte cserébe a K. V.-t a melledről. Majd én járok »isten fi­zesse meg«-et mondani. De a koldus sem evett sár­kefét, hogy erre a cserére ráálljon! — Rendjel-adományok. A király késmárki Frey Ferencnek a f. évi vas- és fémipari kiállítás elnökének a kiállítás ren­dezése körül szerzett érdemeiért a harmad­osztályú vaskoronarendet, Bíró Ármin ki­állítási titkárnak pedig hasonló érdemeiért a Ferenc József-rend lovagkeresztjét ado­mányozta. — Pályázat a főjegyzői állásra. A vármegyei főjegyzői állás betöltésére nagyban folynak az előkészületek. Sárközy Béla alispán már közzétette a pályázati hirdetményt. A főjegyzői állást, amelynek javadalmazása 4800 korona fizetés és ter­mészetbeni lakás fűtéssel és világítással, a február 4-én tartandó rendes évnegyedes közgyűlésen fogják betölteni. A pályázati kérvények kellő fölszereléssel Kapotsfy Jenő főispánhoz, mint a kijelölő bizottság elnökéhez címezve, az alispánnál nyújtan­dók be. A pályázati határidő 1907. január 29. délután 4 óra. A főjegyzői állás betöl­tésével, amelyre legbiztosabb jelölt Plach­­ner Sándor kaposvári főszolgabíró, több más állás is megüresedik. Egy főszolgabí­rói, szolgabírói, esetleg vármegyei aljegy­zői állás is. Ezekre az esetleg megüresedő állásokra szintén a jelzett határidőig adha­tók be a pályázati kérvények. Addig pedig folyik a találgatás és korteskedés a jelöltek mellett. Ú­jévi áruk, Stollwerck-féle csokoládé alakok, cukorkák, friss tea-sütemények, déligyümölcsök és egyéb csemege-áruk nagy választékban kaphatók Légár Béla üzletében Kaposvár, Fő­ utca 33. TELEFON 83. 1

Next