Somogyvármegye, 1907. április-június (3. évfolyam, 76/547-147/618. szám)

1907-04-03 / 76. (547.) szám

n­ denki ellenőrzi ebben. Emiatt ne atéktóz­­tassanak félni! Hogy hivatalos minőségé­ben bo­zut áll azokon, akik magánmun­kálatait igénybe nem veszik? Ez első sor­ban is csak vád, mely bizonyitásra szorul s melyre a magyar jegyzői kar rá nem szolgált! De meg van rá az eshetőség, az tény. De ki tud azonban oly rendszert föl­mutatni, amellyel visszaélni nem lehetne és ha meg akarnánk semmisíteni mindent, ami visszaélést szülhet, nagyon a füge­falevélnél maradnánk. És különben is ez a sok visszaélés csak fémmese. Megvan annak a jegyzőnek a számtalan elöljárója és minden elöljárónak megvan fölötte az a hatalma, hogy utolsóvá tegye részéről azt a ténykedést, mellyel bárkinek is a kárára szolgált. Hol van itt tehát a kilátás a kor­­látozhatatlan garázdálkodásra, hol van az ok a gyanúra, mely tény gyanánt hánytor­­gattatik föl? Eltörölni egy rendszert csak azért, mert avval egyesek — bár létföntar­­tásu­k és kenyerük kockáztatásával — eset­leg, talán vissza is élhetnek, nem indokolt és a huszadik Században nem egész kon­zekvens eljárás. Igaz, hogy tökéletes ember talán kevés van, az is igaz, hogy a törvé­nyek nem a legjobbakhoz mérten alkotan­­dók, de az is igaz, hogy mindenkiben csak csalót s gazembert látni nem lehet és nem Szabadi Végül mi h­aszka volna an­nak, ha a jegyzők e működése helyett az ügyvédek lépnének a helyökbe. Tekintsünk el ezúttal minden gyakorlati nehézségtől s nézzük a kérdést csak az elvi oldaláról. A diploma mindenesetre nagyobb szaktudásnak nyújt­hat védelmet, de biztosítéka annak nem,­­ sőt határozottan merem állítani, hogy egy jó jegyző két annyit ér, mint egy rossz ügyvéd. Vegyük tehát mindig csak a kö­zéparányt itt is, meg ott is, így kívánja ezt az igazság. Tagadhatatlan, hogy a jegyzők magánmunkálataikban, tudásuk hiánya foly­tán kárt is okoznak, vagy legalább is okoz­hatnak felüknek. De nem áll ez az ügyvé­dekre is? Mindenesetre, azok is csak em­berek. Azt mondják önök, hogy mégis az ügyvédekben több a garancia, átlagban is több a tudás és több a képesség? Mi en­nek akkor a helyes konzekvenciája? Vájjon az-e, hogy az országban egy gyakorlatilag kiszámíthatatlan káros és lehetetlen állapo­tot teremtsünk, elvonjuk a jegyző kezét onnét, ahol az nap mind nap nélkülözhe­tetlen, vagy pedig az, hogy adjunk olyan jegyzőket a népnek, aki a lehető legtöbb garanciát nyújtja arra, hogy minden tekin­tetben meg tud ott felelni. Nem a magánmunkálatoktól kell a jegyzőket eltiltani, hanem a jegyzői állást kell oly magas kvalifikációihoz kötni, ami­lyent annak betöltése a jelenlegi viszonyok között nemcsak a magánmunkálatok, hanem hivatalos működésük terén is megkíván. De nem szabad a kérdést semmi esetre sem kenyérkérdés szempontjából el­bírálni, mert nem szabad egy percre sem szem elyt téveszteni, hogy nagyon kis pont az ügyvédi és jegyzői kar együtt és össze­véve is akkor, mikor az ország népének jóléte, a nagyközönség érdeke forog szóban. B. J. dr. A tisztviselők helyzete. Kaposvár, április 2. (E.) A magyar társadalomnak alig van osztálya, mely békességesebben tűrné a sorsát, mint a tisztviselő osztály, amely pe­dig a cifranyomorúság korszakát éli. Amíg a többi munkásosztályok napról-napra hal­latják békétlenkedő és követelő szavukat, addig a tisztvise­ők csöndes megadással tűrik a nyomasztó helyzetet, mely minden nappal mind súlyosabban nehezedik vál­­lukra. Az­ iparos, a kereskedő a folytonos drágasággal és magas munkabérekkel szem­ben, ha másképp ezt nem, úgy segít a bá­ján, hogy drágábban adja cikkét, de mit csináljon a köztisztviselő, aki fiksz-fizetésre van utalva, amely csak hosszú időközök­ben emelkedik. A drágaság pedig napról-napra foko­zódik és ha a munkások erőszakos bérmoz­galmainak valahára gátat nem vetnek, nem­csak a vállalatok, hanem a köztisztviselők is a tönk szélére jutnak. Hiszen, ha csak az utóbbi öt eszten­dőt vesszük, pontos számadatokkal ki lehet mutatni, hogy nemcsak a húsnak lett két ára, hanem minden fogasztási, élvezeti és mindennemű iparcikk annyira megdrágult, hogy ma a legtöbb ember csak adósságok csinálásával tudja föntartani magát. Ez a szomorú helyzet a legerélyesebb és legsürgősebb munkára hívja föl úgy a kormányt, mint az országgyűlést. Mert ezen a súlyos bajon már csak radikális, alapos intézkedésekkel és törvényekkel lehet segíteni. Most már a társadalom hiába pró­bálná meg a segítés munkáját, mert az a megkívántató eredménnyel nem járna. Ideig-óráig sikerülne talán neki itt-ott enyhíteni a tűrhetetlen álapoton, de állandó szanálást csak a törvényhozástól várhatunk, amely bizonyára már legköze­lebb gondoskodni fog arról, hogy az erő­szakos bérmozgalmak megszűnjenek, ame­lyek első­sorban idézték elő azt a nagy drágaságot, amelyet maguk a munkások is már tűrhetetlennek tartanak, ha nem is oly nagy mértékben, mint az úgynevezett kaporos osztály és ebben első­sorban a tisztviselői­ kar, amelynek helyzetén min- i­denekelőtt segíteni kell, ha azt nem akar-t juk, hogy a középosztály gerincét képező tisztviselői osztály tönkre menjen. Ezt pedig senki sem­ akarhatja, mert ha valaha, úgy most van szükség egy erős, hazafias középosztályra, mert a nép és a munkások egy része, sajnos, annyira el van bolondítva, hogy nem ismer se istent, se hazát. Azért állami szempontból is mindent el kell követni, hogy a tiszt­viselői kar megszabaduljon a mostani el­viselhetetlen helyzetből, mert az elégedet­lenség elfásulttá, közönyössé teszi az em­bereket minden iránt. Nem szállítanak Romániának. A lázadás és Románia hitele. Kossuth Ferenc a kamarákhoz.­­ Saját tudósítónktól. — Kaposvár, április 2. A romániai rémségek hovatovább job­ban éreztetik hatásukat a külfölddel. A ha­talmas lángtenger ijesztő világosságot ter­jeszt és Európa néma megdöbbenéssel szemléli a rettenetes mészárlásokat. A neki­dühödt lázadók pusztító kedvükben nem ismernek hatást és összezúznak minden összezúzhatók Románia közlekedési viszonyai­­hez képest természetszerűleg a lehető legbi­zonytalanabb alapon fekvők és a külföld­ről román címre küldött áruk sorsa nagyon is kétes. A román vasutak csak nagy aka­dályokkal és helyenként egyáltalán nem közlekednek. Ezek a szomorú állapotok arra indí­tották Magyarország kereskedelmi minisz­terét, hogy a magyarországi postaküldemé­nyek biztosítására, illetőleg visszatartására megtegye a kellő intézkedéseket. A keres­kedelmi miniszter a következő táviratot in­tézte a minap a pécsi kereskedelmi és iparkamarához. A Krajovai osztrák-magyar konzu­látus távirata szerint ajánlatok és meg­rendelések teljesítését egyelőre függőben tartani és utánvételes küldeményeket föl­tartóztatni. Erről érdekelt feleket érte­síteni.« ’ A pécsi kereskedelmi és iparkamara a maga részéről megtette a kellő lépése­ket a helyi érdekek biztosítására és mától fogva romániai megrendeléseket nem in­téznek el és az utánvételes küldeményeket föltartóztatják. Románia ezzel teljesen elvesztette hi­telét és hitelképességét a külföld előtt. Rossz fizető módjára súlyos és kényelmet­len helyzetbe került, amiből nehéz lesz egyhamar kigázolni. A kereskedelmi mi­niszter intő távirata szétment az összes ma­gyar kamarákhoz és ma már­ Magyarország é­ s SOMOGY VARMEGY­E 1907. áprilisi Disz-és cukorka-tojások, jardinett, és különféle böjti halak és sajtok kaphatókLégár Béla fű­szer és csemege üzletében Kaposvár, Fő­ utca 33. Telefon 83. Telefon 83. 1174 Mauthner-féle friss kerti és vetemény magvak. Hercules Maláta- (kivonat) sörlőraktára. r

Next