Somogyvármegye, 1908. április-június (4. évfolyam, 76/844-147/915. szám)

1908-04-01 / 76. (844.) szám

SOMOGYVARMEGYE 1908. április 1. Leánykereskedők Somogyban. Elfogták a »portékát.« A határrendőrség leleplezése. — Saját tudósitónktól. — Kaposvár, március 31. Akik a külföldi nagyobb városokban jártak és megfigyelték az éjjeli mulatóhe­lyek alakjait, megdöbbenve látták, hogy azok között a legszebb, legcsinosabb leá­nyok a magyarok, akiknek a külföldön nagy keletük van. Ezrekre megy azoknak a magyar leányoknak a száma, akik ezek­ben a külföldi bűnfészkekben hervadnak el és testben, lélekben egyaránt tönkre­­menve kerülnek évek múlva haza, hogy megfertőzzék az itthoniakat is. A leánykereskedés ebben az ország­ban virágzik legjobban és főként a dunán­túli vármegyék szolgáltatják a legtöbb »portékát« ezekhez a gyalázatos üzelmek­­hez. Itt leghiszékenyebb a nép, legköny­­nyebben fölülnek a csábítóknak s mivel a Fiume felé menő vonatokon az ellenőrzés sincs meg, erre leghamarabb világgá me­hetnek a bűnös kern­ők eleven portéká­jukkal. A soproni határszéli államrendőrka­pitányság néhány nap óta megfigyeléseket eszközöl Kaposvár környékén. A cirkálást maga Paulinyi Gábor soproni határrend­őrkapitány vezeti és a kiváló szakember, aki már számtalan esetben akadályozott meg leánykereskedést, itt is szenzációs leleple­zéseket tett.­­ Tegnap délután a gyékényesi állomá­­son sétálva föltűnt Pavlinyi kapitánynak egy idősebb nő, akinek a társaságában két rendkívül csinos leány volt. Éles megfi­gyelő lévén, hamarosan megsejtette, hogy ez az asszony kerítőnő, aki a két leányt most külföldre viszi. Megszólította őket, ezek zavarba jöttek, hecegtek, mire a ka­pitány vallatóra fogta őket és a vallatásnak szenzációs eredménye lett. Kiderült, hogy az asszony, akit Mék Györgynének hívnak, rendszeresen foglal­­lalkozik leánykereskedéssel. A leányokért, rendszerint föltűnően csinos leányokért, nagy összegeket adnak és akárhányszor a szülőktől veszik meg. Persze a szerencsét­len szülőnek sejtelme sincs róla, hogy mi­lyen galád portékává sülyed a kerítőasz­­szony kezében az ő leánya. Rendszerint úgy csalja el a szülőktől leányaikat, hogy azt mondja, szobaleánynak, vagy gyerme­kek mellé viszi a leányukat, aki odakünn rengeteg pénzt fog szerezni és abból majd segélyezi szegény szüleit. Sőt mindjárt ad is nekik néhány száz koronát. Ahol így nem sikerül az üzlet, ott magánál a leánynál próbálkozik meg. Élénk színekkel festi le, hogy külföldön milyen becse van a magyar leánynak, hogy szeretik, milyen tiszteletben részesítik és mennyi rengeteg pénzt »kereshet.« Hogy a szegény, félrevezetett elbolondított leánnyal annál könnyebben boldogulhas­son, pénzt ad neki, hogy ruhát vegyen magának és megígéri, hogy amint elmegy vele, még több pénzt kap. Ilyen gálábal került Méknéhez az a két leány is, akiket szintén elcsípett a határrendőr­ség. Az egyik Lukács Ilona 18 éves, a másik Benyik Juliska 19 éves leány, a­kiket 1120 ko­ronáért vett meg a bűnös asszony. Mind­kettőt a svájci Buksz­ba akarta vinni, ahol már neki biztos vevője van a magyaror­szági portékáira. A határszéli kapitány az asszonyt át­adta a hatóságnak, a két leányt pedig haza ekszpediálta szüleihez. A mostani cirkálások közben kiderí­tette a határrendőrség, hogy a leánykeres­kedelem főként Somogyban grasszál. Az ügynökök itt Kaposváron vannak és innen rándulnak ki prédára a vármegye egyes pontjaira, ahol aztán minden áldozatot meghoznak, hogy hurokra kerítsék a ki­szemelt leányt, akit külföldön igen nagy pénzekért adnak el. A hatóságok most a legnagyobb eréllyel folytatják a nyomozást, hogy a leány­kereskedőket kézrekerítsék. HÍREK­ Kaposvár, március 31. Széljegyzetek a diákregimenthez. Az ibolyaillatos, napsugaras, verő­fényben és tavaszi toalettekben pom­pázó vasárnap déli korzó mosolygó hangulatát, kellemes csendjét recsegő dobpergés zavarta meg. Egy pár polgárember sietett a templom felé, de csalódtak: semmi sem »adatott tudtára« mindeneknek, nem a dobos rendőr volt a csendmegtörő. A bűnnek nem értették a dolgot, hisz vasárnap, az ál­talános munkaszünet napján, a kato­nák sem szoktak masírozni, nekik is pihenőjük van. De pár pillanat múlva itt volt a magyarázat. A magyarázat a Cser felől jött és 30 gimnazistából állott. A fiuk állig, nem, a fejük búbjáig fölfegyver­­kezve vonultak el, még a patrontáska sem hiányzott az övükről. És a jobb kezükben nem a Beöthyt és a fizika­jegyzeteket és a Horatius »puskát« szorongatták, hanem a fegyverszijjat. No Szemere Miklós, most már boldog a magyar ! Van már diákregi­mentünk is. A nemzetközi békeken- 3 törvény szerint uzsorának minősíteni, ami azonban etikailag véve, mégis csak uzsoráskodás. Arról pedig beszélni sem lehet, hogy a bérlet tárgyán javításokat tegyenek. Javí­tásokról még hallani sem akarnak, azt egé­szen a lakó tetszésére bízzák, azok nya­kába sózzák. Az a pár új építkezés se kecsegtető, hogy a bérösszegekre ezek kecsegtetők lennének. Egyik új építkezésnek alapozását sem kezdték meg, máris halljuk például, hogy három lakszobás lakásért a szüksé­ges mellékhelyiségekkel 1200 korona évi bérösszeget kér az építtető. Ami a kapos­vári viszonyokhoz képest elrémítő, ha hoz­záfűzzük, hogy az építtetőnek 15 évi adó­­mentességhez van joga. Említésbe hoztuk a sok avuló­félben lévő épületeket, amikkel Kaposváron bel­­telkei ugyancsak meg vannak rakva. Ezek a lakások a mellett, hogy egészségtelenek, másrészt mind túlzsúfoltak. Nem kell erős kombináló tehetség annak konstatálására, hogy a járványos be­tegségek csaknem kizárólag azok között a szegény emberek között szoktak grasszálni, akik túlzsúfolt lakárokban, egy rakáson laknak és alszanak. A betegedés bacilusa már abban az esetben is átplántálódik a másik testbe, ha ugyanazon atmoszférából szívják föl a levegőt a tüdőbe. A lakások túlzsúfoltsága városunkban akut baj, amely a közegészségi és társa­dalmi visszásságok egész sorának a­kut­­forrása. A vezető egyéneknek hangzatos, kevés gyakorlati értékkel bíró, társadalom­mozgató kérdések helyett, például inkább túlzsúfolt lakások mizériájának megszünte­tésével kellene foglalkozniok, mely váro­sunk közegészségügyének egyik szégyen­foltja. Kaposvár fölötte egyoldalúan fejlődik az építkezés terén. Az Eszterházy­ utca út­vonalán túl elterjedő városrész modern és egészséges lakásokkal rendelkezik, de a város belterületén nem egy undorító bér­kaszárnya emelkedik csupa odúkkal, vesze­delmes járvány­fészekkel. Minek új építke­zés, amikor a penészes falu lyukak is szép jövedelmet hajtanak. A rendőrorvosi intéz­kedés, azt hisszük, fölötte elnéző a kapos­vári egészségtelen és túlzsúfolt odúkkal szemben. Városunk bölcs intézőitől pedig hiába várunk újításokat, ami polgármeste­rünk valószínűleg még nem tart ott, hogy tudná, mik azok a munkáslakások. Ezek egy új, egészséges nemzedéket jelentenek. De mi köze mindezekhez a mi polgár­­mesterünknek ? . . . PARKRÉ BERCZI úri divat­kereskedése Kaposvár, Fő utca 7. Saját készítményű fehérneműek valódi angol sepsizekből, kobr­akcipők, nyakkendők, keztyűk, sétabotok. Úti bőröndök, pénz- és szivartárcák, illatszerek, női gallérok, övék, fá­tyolok stb. Elegáns tavaszi újdonságok.

Next