Somogyvármegye, 1908. október-december (4. évfolyam, 224/992-299/1067. szám)
1908-10-01 / 224. (992.) szám
lyu». október 1 SOMODYVARMIOYE Értesítés. Ezen az utón értesítjük kedves ismerősünket, hogy Ilonka leányunknak X. úrral kötött eljegyzésre fölbomlott. V. és neje. — A becsapott veszprémi püspök. Csalás hitvány festményekkel. Visszaélés egy művész nevével. — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, szeptember 30. Alig néhány esztendeje, hogy a budapesti újságírók egyesületének energikus tiltakozása félig-meddig gátat vetett a könyvvigécek garázdálkodásának. Ezek a jó urak mindenfelé, úton-útfélen újságíróknak mondották magukat (és mondják részben még ma is) és ezzel a nem éppen rosszhangzású címmel ajánlgatták méregdrága áron a fércműveiket. A dolog végre is nyilvánvalóvá lett, panaszt panasz követett és az újságoknak egy esztendei agitációjára volt szükség, hogy a lelkiismeretlen ügynökösködést, úgy a hogy meg lehessen akadályozni. Most egy újabb gazság van készülőben. A magyar festőművészek erkölcsi reputációját akarja tönkretenni egy Bécsben székelő banda, amelynek ügynökei bejárják Magyarországot és ismert festőművészek neve alatt boldog-boldogtalannak, hallatlan mesés áron kínálják megvételre Bécsben készült, teljesen értéktelen mázolmányaikat. Egész sereg embert csaptak be ilyen módon az utóbbi időben s — mint fővárosi tudósítónk jelenti — egész sor panasz, följelentés foglalkoztatja a fővárosi és vidéki rendőrségeket. Legutóbb — kapcsolatban a királyi látogatással — áttették székhelyüket Veszprémbe és környékére és ott zsarolták végig a hiszékeny emberiséget. A királylátogatás idejére Veszprémbe gyűlt közeli városok, megyék minden vagyonosabb ura és a veszprémi káptalan minden előkelőbb tagja. Ezeket házalták végig a bécsi cég ügynökei és nevetségesen borsos árakon, néhány ezer koronákért sózták a nyakukba mázolmányaikat, amelyeknek valódi értéke, jóakaratú becslés mellett, legföljebb öt korona. Kránitz Kálmán felszentelt püspök, aki csak tegnap fejezte be bérmakörútját Somogyban, szintén áldozata lett egy ily szélhámos piktornak. Néhány nappal a király Veszprémbe érkezése előtt egy elegánsan öltözött úr állított be Kránitz Kálmán lakásába. Átadta az inasnak a névjegyét, melyen egy általánosan ismert, előkelő magyar festőművész neve állott. Természetesen azonnal fogadták. Először azzal a kéréssel állott elő, hogy le szeretné festeni a főpapot és a képet a legközelebbi tavaszi tárlaton a műcsarnokban kiállítaná. Arra kérte a püspököt, hogy üljön neki modellt a képéhez. A főpap nagyon megtisztelve érezte magát az ajánlat által és megbeszélték, hogy majd a királylátogatás után modell ül a festőnek. Aztán elkezdtek beszélgetni. Szóbakerült a magyar művészek anyagi helyzete s a »festőművész« elkezdett sopánkodni, hogy igy, meg úgy, a magyar művészek bizony nyomorognak. Végül aztán egy ügyes fordulattal rátért a dologra. Elmondta, hogy most is nagy pénzzavarban van. Készen van két képe, de nem tudja őket eladni. Felajánlotta őket a püspöknek, aki savanyú arccal bár, de megvásárolta a képet négyezer koronáért. Délutánra ott voltak a lakásán a képek. Ki is fizette őket. A király elutazása után Kránitz Kálmán írt az illető festőnek és jelezte, hogy somogyi bérmautjának befejeztével, október hó 30-ától kezdve rendelkezésére áll s hajlandó neki modell ülni. Táviratilag érkezett meg a válasz, hogy az illető festőművész sohasem járt a püspöknél és hogy ravasz csaló volt, aki becsapta a hiszékeny püspököt. A főpap megbecsültette a képet és kisült, hogy teljesen értéktelen silányság. Erre megtette a följelentést. Egy fölbontott eljegyzés. Mulat a zsugori vőlegény. De végét szakították a potyázásnak. Saját tudósítónktól. — Kaposvár, szeptember 30. A családi tűzhely legfájóbb sebei a visszament partik. Szomorú dolog az, amikor az eljegyzési kártyák szétküldése, az esküvőre megtett előkészületek, a rokonok, ismerősök és pukkasztandó barátnők összeharangozása után bekövetkezik a jegygyűrűk visszaküldése , az eljegyzés fölbontása. Nincs kínosabb látvány, mint mikor az eszményisszony akadozva felel az esküvő terminusa után tudakozódó sok kiváncsiaknak : — Hát.. . hát. .. Azaz, már nem vagyok menyasszony. Visszaküldtem a jegygyűrűt annak a .. . Szomorú eset az ilyen, melyről nem illik humoros históriát írni. Arról az esetről sem illenék, melyről ezekben a sorokban lesz szó, ha nem végződött volna olyan érdekesen, mint ahogy tényleg végződött. A kezdete ennek is olyan volt, mint ahogy a visszament partiknak kezdődni kell. Ez a parti is létrejött Somogy megye egyik nagyobb községében, ahol a menyasszony egy ottani jónevü birtokos leánya. A vőlegény szintén a megyébe való; nem annyira jónevü, mint inkább jómódú. E mellett azonban rettenetesen fösvény. Ez a tulajdonság bizonyos határok között — különösen a leányos papák előtt — tiszteletreméltó és nem lett volna akadálya a szóbanforgó házasság megkötésének sem, ha eme határok között marad. A vőlegény fösvénysége azonban most túlment e határokon : kapzsisági jelleget öltött és különösen a hozomány nagysága tekintetében mutatkozott. Hosszas közvetített tárgyalások után azonban mégis megegyezett az apa az ifjúval és az eljegyzés megtörtént. Az eljegyzés után a fiatalembert bevezették a menyasszonynak igen nagy családjába. A szomszédos megyékben több helyen vannak a menyasszonynak rokonai, akik valamennyien jómódú, vendégszerető emberek. A menyasszony szülei megismertették a vőlegényt mindenfelé és a rokonok szívélyes meghívására a fiatalember kellemesebbnél kellemesebb napokat töltött a falusi gazdag rokonoknál. Ismeretséget kötött e réven a szomszédos megyék jómódú aranyifjúságával, amely magyaros barátsággal fogadta közébe az idegen fiatalembert. Néhány héttel azonban az eljegyzés után baj történt a kréta körül. Miért, miért nem, főképp azonban anyagi okok miatt az eljegyzés fölbomlott. A leány visszaküldte a jegygyűrűt és édesanyjával együtt elutazott Abbáziába — feledni. Az eljegyzés fölbontása nem olyan kellemes esemény, melynek hírét a »gyászoló« család terjeszteni szeret. Rábízzák ilyenkor az időre — és egy újabb vőlegényre, hogy a szétküldött eljegyzési kártyák nyomait kitörülje a közönség emlékezetéből, így történt most is. Az ekszmenyasszony családja nem sietett értesíteni rokonait és ismerőseit a parti visszamenéséről. Ennek azonban szokatlan következményei lettek. Fülébe jutott a családnak, hogy az ekszvőlegény továbbra is a leány vőlegényeként szerepel, legalább is nem igyekszik jóindulatúlag figyelmeztetni a vele erről beszélgetőket az eljegyzés fölbontásáról. Megtudták azt is, hogy az egykori vőlegény a távolabb lakó rokonoknak és az ekszmenyasszony családja ismerőseinek vendégszeretetét továbbra is élvezi, sőt apró szívességek kérésére föl is használja. Ez a legkevésbé sem lovagias eljárás érthetően megharagította a leány apját. Eleinte arra gondolt, hogy ínni fog összes rokonainak és barátainak és közli velük az eljegyzés felbomlását. Ez azonban meglehetősen kényelmetlen volt a levélírást nem kedvelő apának. Gondolt tehát egyet: bejött Kaposvárra és egy itteni nyomdában megrendelte a következő szövegű kártyát. Másnap aztán az összes rokonok és ismerősök megkapták a szokatlan kommünikét, az egykori vőlegény pedig kellemetlenül tapasztalta, hogy már mindenütt tudnak a visszament partiról. DUBINIEWICZ OTTÓ gyógyáru-, vegy- és illatszerkereskedése KAPOSVÁR ------ (a postával szemben) Ajánl: valódi legfinomabb Jamaika* Rumot, teát és gyógycognacot. ===== SSr Lii Herö H. 3035-2