Somogyvármegye, 1909. április-június (5. évfolyam, 74/1141-145/1212. szám)
1909-04-01 / 74. (1141.) szám
hogy megtudja: kik hát azok, akik cinkostársai voltak Vörös Lászlónak, kik azok, akik a magyar állam pénzén osztozkodtak Kik azok, akik nem átallottak hasznot, jövedelmet húzni maguknak az ő magyar nemzetük szerencsétlenségéből. (Igaz ! Úgy van !) Én nem is kívántam fölszólalásommal egyebet elérni, mint fölkértem t. barátomat, az előadó urat, hogy méltóztassék fölolvasni és részletesen ismertetni azokat az iratokat, amelyekből a képviselőház tiszta képet alkothat magának arról, hogy ezt a 200.000 koronát mire fordították, hogy kik azok, akik részesei voltak Vörös László tékozlásának és akik cinkostársai voltak Vörös László törvénysértéseinek és az ország megkárosítására irányuló cselekvéseinek. (Élénk helyeslés.) Éber Antal előadó ezután vagy 60—80 nyugtát mutatott be, amelyek a fölvett darabont-zsoldokról számolnak be. Mi a darabont-nyugták közül csupán ama lapokét közöljük, amelyek ma mint függetlenségi vagy mint alkotmánypárti orgánumok a koalíciót támogatják. Ezek a következők: A fővárosban: Márkus Miksa a »Magyar Hírlap« szerkesztője 14000 korona ; Erdős Armand, az »Egyetértés« szerkesztője 25.000 korona; a »Független Magyarországi 10.000 korona; a »Pesti Hírlapi 6.000 korona. A vidéken: Endrényi Imre a »Szegedi Híradói szerkesztője 1.400 korona; Fehér Dezső a »Nagyváradi Napló« szerkesztője 600 korona; Schröder Rite, az »Aradi Hírlap« szerkesztője (Jelenleg a »Kaposvári Hírlapi című napilap felelős szerkesztője) 1000 korona; Szentmiklósy József, a »Békésmegyei Híradói szerkesztője 1000 korona. Amikor a 200.000 koronás zsold szétosztásáról szóló listát fölolvasták, Bozóky Árpád kifogásolta azt, hogy a képviselőház nem helyezi vád alá a darabont-kormányt. A zárszámadási bizottság javaslatát nem fogadta el, hanem határozati javaslatot nyújtott be, hogy a képviselőház utasítsa az igazságügyminisztert, hogy a 200.000 korona miatt indítson bűnügyi eljárást. (Helyeslés.) A többség azonban Bozóky határozati javaslatát nem fogadta el, mert a koalíció nemes vezérei a paktumban előre biztosították a darabontokat, hogy elkövetett gazságaikért őket soha bántódás nem érheti. Nem kellenek a vámsorompók. A tanács balkezes javaslata. Tönkre akarják tenni a kaposvári piacot. Kereskedők és iparosok mozgalma. — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, március 31. Sehogysem akar tető alá kerülni a városi kövezetvámtarifa-tervezet. A városi tanács kétszer is megpróbálkozott vele. Nagyon jót akart csinálni és nagyon roszszat követett el. A kereskedelmi miniszter, meg a pécsi kereskedelmi és iparkamara kétszer is visszaküldődő. Mikor látta a tanács, hogy egy valamire való tervezetet kiizzadni képtelen, hogy ez az ügy valamivel több ötletet és hozzáértést kivon, mint például a durokjáték, jelentést tett a tanács a képviselőtestületnek és egy bizottság kiküldését kérte a tervezet elkészítésére. A bizottság bizottságok is. Elkészítette a tervezetet, ennek alapján pedig a tanács is összeszerkesztette már javaslatát, mellyel súlyosbítva a tervezetet a városi közgyűlés elé akarja terjeszteni. A polgármester már örült, hogy ettől a gondtól is meg fog szabadulni. A polgármesternek azonban ezúttal határtalan pechje van. Most már még a minisztériumig sem jut el a legeslegújabb sütetű tervezet. A »Simon Judit« magzatjának sorsára jut: »szegény kicsi féreg nem tud megnőni.« A »Somogyvármegye« ugyanis — a szódavízfőparancsnok és utcaseprési ellentengernagy közérdekkel bélelt nagy szivének még nagyobb bánatára — tudomást szerzett a bizottság tárgyalásairól. Tudomást szerzett a »Somogyvármegye» a tárgyalások részleteiről és azon módról is, amely szerint a bizottság ezt a kérdést megoldani gondolja. És mivelhogy a közérdek úgy kívánta, hát teljes részletességgel be is számoltunk mindarról, amit megtudnunk sikerült. A »Somogyvármegye« révén szerzett tudomást a tarifa tervezet leglényegesebb részleteiről Kaposvár kereskedő és iparososztálya. Amit pedig megtudtak, abban súlyos sérelmet és nagy veszedelmeket látnak Kaposvár iparára és kereskedelmére. A bizottság terve szerint ugyanis a vámsorompó rendszert léptetnék életbe Kaposváron. Nyolc vámsorompót állítanának föl, melyek teljesen elzárnák az utat a vámozatlan behozatal elől. A vámdíjtétel pedig a pécsi tarifa mintájára kocsi után 30 fillér, szarvasmarha, sertés után darabonként 20 fillér, kosaranként pedig 4 fillér lenne. A nyolc vámsorompó által biztosítandó bruttó vámbevételt 48—50,000 koronában, a vámsorompók kezelésének költségeit 16,000 koronában, a tiszta hasznot tehát 12—14,000 koronában irányozta elő a bizottság. Ez mind nagyon szép. Nincs Kaposváron egyetlen egy iparos, kereskedő sem, aki ne örülne azon, hogy a közjövedelmek évente 30—35.000 koronával emelkednek. A kereskedők és iparosoknak csak az ellen van indokolt kifogásuk, hogy ez a jövedelememelkedés egyenesen az ő rovásukra történjék. A vámsorompók fölállításával ugyanis már előre és föltétlen bizonyossággal megállapítható — a behozatal minden tekintetben jelentékenyen csökkenni fog. A kaposvári piac forgalma a minimumra redukálódik. Ami elvégre érthető is, mert az a falusi termelő joggal méltatlankodhatik az ellen, hogy amikor ő a termékét behozza Kaposvárra, a város kétszer is adóztassan meg; vámot is, helypénzt is fizessen és ha csak teheti, oda viszi termékét értékesíteni, ahol valamelyest az ő érdekét is respektálják. — De nemcsak termékeiket viszik oda, hanem szükségletüket is ott fedezik. — Hogy ez által Kaposvár ipara és kereskedelme óriási veszteségeket fog szenvedni, az előre látható. Teljesen indokolt tehát az a mozgalom, melyet a kaposvári kereskedők és iparosok indítottak meg a vámtarifa-tervezet sorompós rendszere ellen. Egyelőre csak a képviselőtestület tagjait világosítják föl a vámsorompó fölállításának veszélyes voltáról és ha a városi közgyűlés ennek dacára elfogadja a bizottság és a tanács javaslatát, akkor teljes apparátussal lépnek akcióba a határozat jogerőre emelkedésének meggátlására. A városi tanácsnak tehát a megoldás más, szerencsésebb módját kell keresnie. Félünk, hogy a tanács bagolyszeme megint a pótadón fog megakadni és a 87 százalékos pótadóhoz még néhány százalék újabb útadót csapat hozzá. SOMOGY VÁRMEGYE 1909. április 1. A városi üzemek költségvetése. A pénzügyi bizottság javaslata. Nagyobb jövedelmet igér. Uj gépek beszerzése. — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, március 30. A »Somogyvármegye« vasárnapi számában részletesen ismertettük a városi üzemek múlt évi üzleti mérlegét, mely a legszebb bizonyítékát adja az üzemek fejlődésének és az üzemigazgató rátermettségének. Az üzemek könyvelősége — kissé elkésve — elkészítette már a villam és vízmű üzemek folyó évi költségelőirányzatát is. A felügyelő-bizottság és pénzügyibizottság fölülvizsgálta a tavalyi számadásokat és az ezek alapján készült költségvetést, azt reálisnak találta és a holnapi városi közgyűlésnek elfogadásra ajánlja. A költségvetés részleteit alábbiak adják : A vízmű-üzem bevételeit a bizottságok következőkben irányozzák elő : magánvízfogyasztás 29800 kor., közkutak fogyasztása 10950 kor., utcai öntözés 5000 kor., középületek fogyasztása 2000 kor., vezetékbekapcsolásból 1500 kor., anyagok eladásából 2250 kor., munkadíjakból 2500 kor., vegyes bevételek 329 kor. 94 fillér és előző évi maradvány 8056 kor. 76 fillér, összesen 62386 kor. 10 fillér. A tavalyi számadás 65306 kor. 76 fillér bevételt mutat ki. Kiadások: üzemföntartás 4000 kor., személyzeti kiadások 8235 kor., épületek föntartása 2000 kor., vezetékek javítása, föntartása 4000 kor., tőketörlesztés 5166 kor. 43 fillér, kamat 36964 kor. 81 fillér, tűz- és balesetbiztosítási díjak 497 kor. 02 fillér, irodai szükségletek 3000 kor., előre nem látott kiadások 500 korona; ez így összesen 61663 kor. 26 fillér. A városi