Somogyvármegye, 1909. október-december (5. évfolyam, 223/1290-298/1365. szám)

1909-10-01 / 223. (1290.) szám

A gabrió ma délelő­tt jelentette a dolgot a­­ kaposvári rendőrségen, ahonnan Gerhardt Gaszton rendőrkapitány Kardos István ren­dőrtizedest és Lövik Ferenc közrendőrt küldte ki a gyilkosok kinyomozására. A szemfüles Kardos tizedes nyomo­zása hamarosan eredménnyel is járt. Dél­előtt 11 óra tájban, az Eszterházy­ utcában, éppen az igazságügyi palota előtt fogták el a rendőrök Matán Istvánt és Matán Gábort. A gyilkosok beismerték, hogy Furmann Vince visnyei gazdaembert ők vagdalták össze. Azt vallották, hogy tettü­ket bosszúból követték el. Matán Istvánt­­ és a fiát déli 12 óra tájban már átkisérték­­ a kaposvári királyi ügyészség fogházába. h­írek. Kaposvár, szeptember 30. Az egyke. (Valami a szaporodásról.) Csodálatos egybehangzással pa­naszkodik minden népfaj afölött, ha kevés a szaporodása. Pedig hát — eltekintve bizonyos lokális érdekektől, amelyeknek a jogosultságához nagyon sok szó fér és amelyek szerint kell, hogy mi szaporodjunk, hogy számbeli többséggel elnyomhassuk a másikat,­­ semmiféle rációja az emberszaporí­­tásnak nincsen. Az a sok siránkozás, hogy ilyen kevés a francia, olyan kevés a magyar, magában véve nem okos. Mert nem az a fő, hogy sokan legyünk, hanem hogy jók legyünk, tisztességesek le­gyünk és ami e kettőnek a föltétele, hogy legyen miből megélnünk. Az emberiség túlságos elszapo­rodásáról és az ebből eredő károk el­hárításáról sok komoly tudós itt már megszívlelni való intelmeket. Az em­beriségnek ez a földgolyó éppen hogy elég. Többre nincs szükség, mert min­den újabb fogyasztó, a másiknak a rovására él meg. Okos politika tehát az lesz, amely lehetővé teszi, hogy az a kevés, aki van, jól éljen, nem pedig, hogy ennek a nehéz sorát még megnehezítsük az­zal, hogy még több versenytárs léte­zését kívánjuk. Hogy régen jónak bizonyult faj­­fentartó eszköz volt a gazdag család­ban az egyke rendszere, vagy legalább az arról való gondoskodás, hogy a vagyon szét ne forgácsolódjék, mert annál jobb, mennél kevesebb részre kell osztani és csak így lett és marad az egyes törzs vagy cs­ád erős, gaz­dag, hatalmas, éppen igy a nagy csa­lád, az állam is akkor nyújthat sok tag­jainak, ha azt, amit nyújt, nem kell szétosztani sok között. Hagyjuk tehát abba azt a közép­kori politikából vett sopánkodást, hogy mi lesz a francia nemzetből, ha száz év múlva is csak 50 millióból fog ál­lani, míg ugyanakkor a német, ha így folytatja , 200 milliónyi néppé szaporo­dik. Először is ez a szaporodási statisz­tika nagyon sok kőbe ütközik, amire odaérne és nagyon lekopik, másodszor, ha odaérnek is a németek, mi hasznát veszik ? Nem úgy van már, mint a középkorban, hogy a nagyszámú em­berhad fölfalja a kis számút. Most már egyáltalán nem falhatnak, nincs is okuk, céljuk. Addigra már nem is lesznek fejedelmeik, akik ilyen falást rendezhet­nének az ő buta középkori hiúságuk kielégítésére. Akkor csak emberek lesznek. És pedig: ha kevés francia, hát gazdag és jól élő, nemes és művelt, — és ha sok német, akkor éhesebb és szegé­nyebb, szűkösebb viszonyok között élő és nehezebben finomuló. Ez lesz a következés elsősorban. Másodsorban pedig a népvándor­lás tovább fokozódásának a követke­zése előre látható: a fölösleg leadása Amerika, Ausztrália, Afrika üresebb területeire. Népvesztés, vérvesztés, faj­vesztés, szóval éppen az, amit annyira el akarnak kerülni az egyke szocioló­gusai a konveks­­szemüveggel az orrukon. ____ — Rendjelviselési engedély. A király megengedte, hogy Wekerle Sándor miniszterelnök a bolgár királyi Szent Sán­­dor-rendjel első osztályát elfogadja és viselje. — Tanácsülés. Kaposvár város ta­nácsa október hó 4-én, hétfőn délután 3­­ órakor teljes ülést tart. A tanácsülésen­­ Németh István polgármester elnököt és a­­ legközelebbi közgyűlés tárgysorozatát ké­­­­szítik elő. — A király részvéte a kaposvári­­ képviselőhöz. Thaly László, a kaposvári kerület országgyűlési képviselője testvér­­­öccse az elhunyt Thaly Kálmánnak. — A­­ kabinetirodától Thaly Lászlóhoz, mint az­­ elhunyt legközelebbi hozzátartozójához, s tegnap a következő távirat érkezett: »Nagy­ságos Thaly László orsz. képviselő, Po­zsony, Palugyay-szálló. Ő. cs. és apost.­­ királyi fölsége mély sajnálattal értesült­­ Thaly Kálmán ő nagyméltósága elhunytá­­r­ról és megemlékezvén a megboldogultnak s a tudomány s a közélet terén szerzett­­ kiváló érdemeiről, őszinte részvétet nyilvá­­­­nitani méltóztatik. Legfölsőbb parancsra a­­ Kabinetiroda. — Vizsgálat a gyékényesi határ­rendőrségnél. Jekelfalussy Lajos kivándor­lási biztos és Pichler Lajos kivándorlási felügyelő tegnapelőtt és tegnap hivatalvizs­gálatot végeztek a gyékényesi határrendőr­ségnél és a tapasztalt rend fölött megelé­gedésüknek adtak kifejezést. . , A kinullázott megyei tisztvi­i­selők. A darabont-korszak idején a nem­­­­­zeti ellentállás tulajdonképpeni katonái a vármegyei tisztviselők voltak. A koalíciós hősök csak szájaskodtak, de a megyei tisztviselők passzív rezisztenciájukkal előbbre segítették a nemzet ügyét saját ekszisztenciájuk veszélyeztetésével. Elisme­rést ezért nem kaptak a megyei tisztviselők a megyei tisztviselőktől. A koalíciós hősök oly mohósággal ülték körül a húsosfaze­­kakat, hogy a megyei tisztviselőkről telje­sen megfeledkeztek. A politikai válság most ismét legsúlyosabban a vármegye tisztviselőit érinti és pedig nemcsak azért, mert a törvénytelen korszak elérkeztével majd ismét csak tőlük várják a képviselő urak, hogy áldozatul dobják oda ekszisz­­t­­enciájukat; de hátrányosan sújtja őket ez­­ esetben a politikai fölfordulás azért is,­­ mert minden tisztviselői szervezet meg­­­­kapta már a maga fizetésrendezését, egye­­­­­ül a vármegyei tisztviselőknek kellett be­­j­érniök puszta ígérettel. Végre három év­­ múlva most már elérhettek annyit, hogy­­ státusrendezésük szerény költségeit föl­­­­vették a jövő évi költségvetésbe, de most i íme, nem akad majd kormány, meg tör­­­­vényhozás, mely a javaslatot törvényerőre­­ emelte. — Nagybeteg somogyi főrend. Chernel Gyula főrendiházi tag néhány nap óta súlyos betegen fekszik ötvösi kastélyá­ban. Tegnapelőtt műtétet végeztek rajta s bár az operáció sikerült, a beteg állapota nem fordult jobbra. Orvosai dacára ennek bíznak fölgyógyulásában. —­ A csurgói főgimnázium áll. felügyelője. A vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1883. évi XXX. t.-c. alapján a csurgói főgimnázium meglátogatásával és abban az állami fölügyelet gyakorlásával Váradi Károly székesfehérvári tankerületi főigazgatót bízta meg. — Tanári áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Warvasovszky Já­nos eperjesi kir. kat. főgimnáziumi r. tanárt a kaposvári állami főgimnáziumhoz he­lyezte át. — Változások a vasúti menet­rendben. A Kaposvárt érintő vonatok menetrendjében október hó 1-étől kezdve a következő változások lesznek: A kapos­­vár—fonyódi vonalon: A Fonyódról jelen­leg éjjel 3 óra 32 perckor induló vegyes­­vonat helyett egy személyvonatot helyez­­forgalomba, mely Fonyódról reggel 5 óra 35 perckor indul és Kaposvárra reggel 7 óra 49 perckor érkezik. — A szigetvár— kaposvári vonalon: Szigetvárról a reggeli vegyesvonat korábban, azaz már reggel 4 óra 40 perckor indul és Kaposváron csatlakozást fog nyerni a személyszál­lító gyorstehervonathoz Gyékényes felé. — A kaposvár barcsi vonalon : Barcsról a je­lenleg éjjel 3 óra 50 perckor induló ve­gyesvonat későbben, azaz 4 óra 13 perc- Ha ellensége nem akar lenni pénzének, ékszereit Kaposvár legel­ismertebb és legolcsóbb ékszerészénél,­­ KBuata apMtao»r.«iapim^ajja>WCTaBsae««gaPvaM-jgiw«g<M«t»«w«i‘c»«'«*»»­Gsajághy Antal óra-, ékszer-és látszer-üzletében Kaposvár, Korona­ utca 5. szerezte be. Telefon : 122. SOMOGYVARMEC, 1900. október 1

Next