Somogyvármegye, 1910. október-december (6. évfolyam, 223/1588-298/1663. szám)
1910-10-01 / 223. (1588.) szám
2 mellett. Eddigi jelentések szerint a magyar államháztartás számára szükségesek pénzt a Rotschild-csoporttal szövetkezve a berlini bankok előlegezik. A kölcsönügylet lebonyolítása előreláthatóan, sőt igen helyesen járadék kibocsátás révén fog megtörténni. A kölcsön tehát megvan, bizonyára a kapzsi francia bankárok nagy bosszúságára. De elhallgat most valószínűen az itthoni nagy kaján kárörvendezés is, mert ilyen impozáns siker láttára nem is tehet egyebet. A parlament megnyitásának idején jóleső és megnyugtató tudat, hogy az első jelentős eseményen, a kölcsön fölvételén rövidesen túlestünk. Az is bizonyos, hogy ez a kormány jobban megfogja becsülni a milliókat, mint a koalíció tette és nem fogja azokat hiábavalóságra fordítani, hanem tisztán és kizárólag az állam szent érdekeire áldozza. Régi hiányok pótlása és új beruházások következnek. És ha számításba vesszük, hogy a nemzeti vagyon legalább formailag, ötszázhatvan millióval nagyobbodni fog, a kormányt a legnagyobb elismeréssel illethetjük. Kiszámíthatatlan jelentőségű körülmény ugyanis, hogy a kölcsönt fokozatosan kell visszafizetnünk és ha a milliókat gyümölcsözőleg fektetjük be az állam vállalkozásaiba, akkor a kamat, illetve a pénz jövedelmezősége elegendő lesz a tőke fedezésére. Megvan a kölcsön. Ám nem szinekurák, koalíciós rendszerű üzletek érdekében, hanem a kezdődő munka céljaira. Az uj nagyváradi püspök Budapestről jelenti: A nagyváradi püspökség, amely már 1908 ban üresedett meg Szmrecsányi Pál püspök halálával, nemsokára uj püspököt kap. A nagyváradi püspöki székbe Széchenyi Miklós gróf győri püspököt fogják áthelyezni. A győri püspökkel volt, mintha egy királynőt hódított volna meg. S én — bár nagy szerelemmel nem dicsekedhettem — ugyancsak boldog voltam, hogy mást ily boldoggá tehetek. De az én apródom mélabússá vált, bár szenvedélye nem hagyott alább, kínzó féltékenység gyötörte. Egy délután igy kiáltott föl: — Azt akarom, hogy elhagyd ezt az embert! — Milyen embert? — kérdem meglepve. — A másikat, a vetélytársamat... — A vetélytársát ! Akaratom ellenére fölkacagtam. E szerepben csakugyan nevetséges volt a kis másoló. De ő nem értett meg. Túlságosan sok verset olvasott, vagy talán mások életében és szinte vad makacssággal folytatta követelőzését ... Végre is, kissé unottan és talán félve is, igy szóltam: — Hadd gondolkozzam holnapig! Szegény fickó, azt hitte, hogy meggyőzött és engedett távozni. Én pedig el S0M00YYARME0Y2 1910. október 1. maga Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök tudatta már a napokban küszöbön álló kineveztetését. A kinevezést a legközelebbi napokban publikálják. Kaposvárra helyezik át a nagyatádi méntelepet. A város építi a kaszárnyát. A földmivelésügyi miniszter leirata. — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, szeptember 30. A * Somogy vármegye* több ízben megírta már, hogy Németh István polgármester és Kovács Soma polgármester-helyettes lépéseket tettek a kormánynál, hogy a nagyatádi állami méntelepet, amelyet a földmivelésügyi miniszter 1912. év július 1-én Nagyatádról el szándékozik helyezni, Kaposvárra helyezzék át. A város fáradozását úgy látszik, teljes siker fogja koronázni. A földmivelésügyi miniszter ma délelőtt leiratot intézett Kaposvár városhoz, amelyben a várost arra szólítja föl, hogy hajlandó lenne-e és mily feltételek mellett a méntelep részére megfelelő helyiségeket építeni ? Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter leirata a következőket tartalmazza: A méntelep részére körülbelül 20 magyar holdnyi területen 200 darab méntó befogadására istálló, megfelelő tiszti, altiszti és legénységi létszám elhelyezésére alkalmas, a modern igények minden kívánalmának megfelelően fölszerelt ménteleposztály-laktanya szükséges. A terület közel legyen a vasútállomáshoz, egészséges helyen s jó ivóvize legyen. Megjegyzi végül a miniszter, hogy több várostól is kért ugyan ajánlatot s ha azok részéről nagyobb áldozatkészséget tapasztalna, figyelembe fogja venni azt, határoztam, hogy többé nem látom viszont s elutazom pár hétre. A Riviera levegőjére vágyódtam. Csakhamar szenvedélyes és fenyegető levelet kaptam szegény fiútól. Untatott. Elhatároztam, hogy a továbbiakat el sem olvasom. Úgy is cselekedtem s igy néhány hétig nyugtom volt. Egy reggel, midőn a tengerparton sétáltam, valaki elémbe lép. Ő volt, szegény fiú! Arca fakó, a szemei vad tűzben égtek. Haragosan, fájdalommal és mégis könyörögve kiáltott föl és hangja oly parancsolólag csengett, midőn e szavakat kiejté: — »Érted jöttem !« Egy pillanatra meglepve álltam meg. De csakhamar fölháborodás, szinte utálat fogott és erős hangsúllyal feleltem: — Hagyjon . . . távozzék! Vagy segítségért kiáltok. A szegény fickó arca ólomszinüvé vált. Valamit keresgélt a zsebében, hátratántorodott s egy revolvert előrántva először rámlőtt, aztán magára . . . Én megmenekültem ... de a »szegény fickó« meghalt. J. H. Rosny: Kaposvár város ajánlata, úgy tudjuk, oly messzemenő áldozatkészségről tesz tanúságot, hogy az a miniszter tetszését bizonyosan meg fogja nyerni. A város a húsz magyar holdas területet s az építéshez szükséges egy millió téglát már fölajánlotta a földmivelésügyi kormánynak. A terület olyan, hogy az a miniszteri leirat által megkívánt követelményeknek minden tekintetben megfelel. A vásártér a vasútállomáshoz közel fekszik, így iparvágány építése teljesen fölöslegessé válik, azonkívül egészséges fekvésű s jó ivóvízzel bőven ellátható. Most csak az a kérdés, hogy a kaszárnyák s istállók építését is magára vállalja-e a város, mert eddig úgy volt szokásban, hogy a kaszárnyákat és istállókat maga az állam építtette. Minthogy az állam a kaszárnyák használatáért megfelelő évi bért fizet, nem volna értelme, hogy a város elzárkózna a kaszárnya építés elől, bármennyi pénzbe kerülne is annak fölállítása. Veszteség a várost ezáltal nem érné, mert a befektetett áldozat meghozza a gyümölcsét, a lakosságra nézve pedig kimutathatóan óriási gazdasági és kereskedelmi hasznot jelentene a méntelep áthelyezése. Mint illetékes helyről értesülünk, a tanács nem is szándékozik elzárkózni az építés elől. A tanács a legközelebbi közgyűlés elé már kész javaslatot fog erre vonatkozóan beterjeszteni, amelyet azután a földmivelésügyi miniszternek is megküldenek. A földmivelésügyi kormány tehát mindent megkap Kaposváról a méntelep részére, amit csak kíván. Ily módon biztosra vehetjük, hogy a méntelepet Kaposvár városa fogja megkapni, mint amely város a legközelebbi napokban benyújtandó új ajánlatában az áldozatkészségnek és a jóindulatnak a legmesszebbmenő határáig megy el. A földmivelésügyi miniszter nemcsak Kaposvárt, de Pécset és Dombóvárt is fölszólította, tegyenek ajánlatot minő áldozatokat volnának hajlandók kilátásba helyezni az esetre, ha a méntelepet nekik juttatná a miniszter. A két város közül azonban komolyan csak Dombóvár foglalkozott a kérdéssel. Dombóvár hajlandó volna 20 holdas telket adni, azonban az építkezésekhez szükséges horribilis összeg nagysága már gondolkodóba ejtette az elöljáróságot. Így mint egyetlen számottevő konkurrens város, Pécs jöhetne tekintetbe. De minthogy Kaposvár elsőbbségi jogát a méntelephez maga a földmivelésügyi kormány is elismerte, amit legfényesebben az a körülmény igazol, hogy az említett városok közül legelső sorban is Kaposvárt szólította föl a miniszter ajánlattételre s mivel Kaposvár hajlandó is a miniszter leiratában körülírt föltételek legmesszebbmenő teljesítésére, ezek után nem lehet többé kétséges, hogy 1912. év július 1-én a nagyatádi állami méntelep e három város közül hova vonul be állandó állomásra.