Somogyvármegye, 1912. július-szeptember (8. évfolyam, 146/2107-221/2182. szám)

1912-07-02 / 146. (2107.) szám

t­ei .­ ^ Kaposvár, 1912. VIII. évfolyam. 146. (2107.) szám. _______Kedd, július 2. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kontrássy­ utca 6. szám. A szerkesztőség és kiadóhivatal telefon­­­száma: 128. Megjelenik hétfő és ünnep utáni napok kivételével minden nap. Felelős szerkesztő: SALGÓ SÁNDOR. Előfizetési árak: Egész évre 16 K, fél évre 8 K, negyed­évre 4 K. — Egyes szám ára helyben és vidéken 6 fillér. Minden előfizető ingyen kapja a „Somogyvármegye Almanachjá“-t Nevelés és városi politika. Kaposvár, julius 1. Megfelelő politikai témák hiányá­ban a lapok most előszeretettel a máskor amúgy is túlságosan elhanya­golt gazdasági, társadalmi és kulturá­lis kérdésekkel foglalkoznak. Örven­detes jelenség gyanánt konstatálható, hogy a lateinerpálya nem bír már ifjúságunkra azzal a vonzerővel, mint még öt-hat évvel ezelőtt is és a va­gyonosabb családok gyermekei közül mindtöbben az ipari, kereskedelmi és technikai pályát választják élethivatá­suknak. Másfelől pedig a sportszellem kifejlődésével, illetőleg az atlétikának ifjúságunk által való fölkarolásával az ifjabb generáció testi nevelése is sok tekintetben helyesebb irányba terelő­dik. Példa erre a kaposvári sport­egyesületek működése. De még a testi nevelés, melyre újabban, igen helyesen, oly kiváló gondot fordítanak, sem szolgál neme­sebb célt. A fölületes szemlélő köny­­nyen arra a meggyőződésre juthatna, hogy a csecsemők gondosabb ápo­lása, a lakások higenikusabb beren­dezése, a testgyakorlatok és torna általánosítása nálunk is a fizikai erők­nek helyesebb irányban való fejlesz­tését és fölhasználását célozza. Való­jában pedig az erőknek ez a céltuda­tos vagy ösztönszerű fejlesztése nem a produktív munka célirányos fokozá­sát jelenti, hanem ellenkezőleg abban látja fő feladatát, hogy a jól táplált ifjúság minél tovább bírja az érzéki élet túltengéseit. S legföljebb még arra jó, hogy legyen erőnk és bátor­ságunk krakélereskedéshez. Pediglen nemcsak a szellemi, de a testi neve­lésbe is eszményibb motívumokat kel­lene belevinni. A létért való nehéz küzdelemben a materializmus amúgy is ránk kényszerítette nyomasztó nyű­gét, védjük meg tehát ifjúságunk lel­két és agyát, amennyire lehet, az anyagiasság súlyos béklyóitól. Nem­csak pedagógiai és nevelésügyi szem­pontok, de a város legvitálisabb ér­dekei is megkövetelik, hogy helyesebb irányba tereljük ifjúságunk nevelését. Ez okból az anyagi és szellemi erők és az ezeket szolgáló célok és eszkö­zök körül folyó küzdelemben meg kell állapítanunk a helyes egyensúlyt. Miként az egyes ember nem él­het meg puszta idealizmusból, akként a városok sem futhatnak mindig csak délibábos ideálok után, viszont meg az anyagiasság kizárólagos kultusza teljesen lenyűgözi az egyesekben élő nemesebb ösztönöket. Íme, az angol nemzet, mely világ­hatalmáért való küzdelmében valóság­gal rá van utalva az anyagi szem­pontok tiszteletben tartására, a tanítás és a nevelés terén mégis szóhoz jut­tatja az eszményiséget is. S ugyan­azon nép, mely históriai hivatásának a tudatában nem riad­ vissza a­­­eg­­erőszakosabb eszközöktől sem, első zászlóvivője egyúttal a humanizmus­nak, a filantropizmusnak és a lángoló hazaszeretetnek. Nagyon szeretjük utá­nozni a külföldet s újabban főleg az angol szokásokat majmoljuk. Angol divat után öltözködünk, sportolunk és szórakozunk. Csak azo­kat a nagy nemzeti kvalitásait az an­gol nemzetnek, melyek nagyságának alapul szolgálnak, nem akarjuk elsa­játítani. Ha életerős és nagyrahivatott város akarunk lenni és a serdülő nemzedéket nemcsak az angol ruha és sport titkaiba avatjuk be, hanem megismertetjük mindenekelőtt ennek a nagy népnek lelki és szellemi életével is. Ha testben, lélekben és szellem­ben nem emelkedünk arra a nívóra, amelyre a konszolidáltabb nációk már régen eljutottak, akkor nem fogunk jelentékenyebb sikereket elérni. A jelen városi politikáját illetőleg lehetnek eltérők a vélemények, de ami a jövőt illeti, kétségbevonhatatlan igazság, hogyha élni és megerő­södni akarunk, a serdülő nemzedék­nek nemcsak a tanítására, de a neve­lésére is kiváló gondot kell, hogy fordítsunk. Amilyen nevelést adunk most ennek a generációnak, olyan lesz majdan Kaposvár fejlődése és ki­épülése. Tájékozatlanok a városatyák. . »Ifftesjebaivq^jl e trabrírm risnsjbn (Csak a közgyűlésen értesülnek a városi ügyekről. Mi történt a zárószámadásokkal?) — Saját tudósítónktól.­­Kaposvár, julius 1. A legutóbbi városi közgyűlés fényes bizonyságát szolgáltatta annak, hogy, a városházán nem a legnagyobb rendben mennek a dolgok. Belekapnak mindenfé­le nagy munkába, de egyes fontos kér­­déseket nem világítanak meg kellőkép­pen minden oldalról. — Dolgoznak, számítgatnak, előadnak a városi tanács tagjai, de a legilletékesebb fak­tor, a városi közgyűlés tehetetlenül áll, mert teljesen tájékozatlan a városi ügyekről. .Csütörtökön is teljes két órán át vitatkoztak a szennyvízcsatornáról készült szabályrendeleten. Ez pedig nem első s előreláthatólag, nem is utolsó eset. Számtalanszor meg­történt már, hogy egyes ügyeket azért kellett levenni a napirendről, mivel azo­kat nem készítették elő kellőképpen, igen sokszor panaszkodtak már e miatt a városatyák, de hasztalan: még min­dig csak a régi gyakorlat maradt ér­vényben. Holott ezzel nem nyernek sem­mit sem, sőt ellenkezőleg, elveszteget­nek sok időt, és a haszontalan viták csak elmérgesítik a dolgot, amiből azután az a kellemetlenség is származik, hogy az ügyet eléggé nem ismerő városatyák annyira fölbuzdulnak, hogy­ még a jól előkészített ügyeket is szenvedélyeseb­ben s így­ fölületesen tárgyalják. Ha el­lenben egyes tárgyak úgy, kerülnek a közgyűlés elé, hogy azoknak tiszta ké­pét láthatja minden képviselőtestületi tag, akkor, ha még oly ellentétesek is a nézetek, sokkal csendesebben és simáb­ban folynak le a tárgyalások. A város múlt évi zárószámadásait minden vita nélkül fogadta el a közgyű­lés. Pedig sok lehetetlent takarnak azok a szürke számok. Például a város az 1912. évben vadászbérlet címén 1500 ko­ronát vett be s ugyanennyi volt a kiadás­­a is a vadászbérletekre. Vagy egy má­­sik tétel, amely szerint a város közel 4000 koronát fordított az elmúlt eszten­dőben a város utcáinak befásitására és parkírozásra. Hol van ez a négyezer ko­­rona értékű befásitás és parkírozás ?.

Next