Somogyvármegye, 1912. július-szeptember (8. évfolyam, 146/2107-221/2182. szám)

1912-07-02 / 146. (2107.) szám

/ * 1912. július 2. SOMOGYVÁRMEGYE lepte. Előbb csak szép csöndben viselke­dett a közönség, később zugó, rohanó ára­dattá vált. őszintén sajnálhatják azok, akik otthon maradtak és nem voltak szemtanúi a szemet és lelket egyaránt gyönyörköd­tető pompás színjátéknak. Végül meg kell emlékeznünk a kapos­vári atlétikai klub agilis vezetőségéről. Di­cséret illeti fan­pályán uralkodott rendért mindazokat, akik részt vettek a rendezés nehéz munkájában. Elismerés illeti Hudra László főgimnáziumi tanárt, a diákatléták kiváló vezetőjét, továbbá Warvasovszky és Geszti tanárokat, akiknek szintén nagyér­demük van az atlétikai versenyek eredmé­nyében. Este az atlétikai klub bankettet ren­dezett a kiváló vendégek tiszteletére az »Erzsébet-szálló« éttermében. A ferencvá­rosi torna klub kiváló tagjai éjjel 1 órakor utaztak el Kaposvárról. A kaposvári színészet csődje. (Polgár direktor harmincezer koronát fizetett rá a szini szezonra. — Ki­bővítik a szinügyi bizottságot. — A polgármester mentési akciója.) — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, julius 1. Egy századot megélt híres magyar tudós, Brassay Sámuel, ki a tudomány mellett a művészetet is plántálta, hatvan és néhány esztendőkkel ezelőtt így írt a színielőadásokról: »És megmértem volt a színjátszók emberi mivoltját az igazság mérlegével«. — Sok színházi kritikus ta­lán meg sem érti e mélyen szántott sorok jelentőségét. Lemosolyogják a hatvan és egynéhány éves öreg kritikát. Pedig aki ezt írta, annak lángelméje egy ország kul­túráját világította be, míg az ő több mé­­termázsányi agyvelejük felületén képződő bolond gombák, melyeket acéltollaink he­gyére vesznek, csak elsötétítik. De a kri­tikusi tollat nem is adták kezébe olyanok­nak, akik maguk is erősen kritikai alanyok voltak. Brassay kritikája bonckés alá vette, száz és ezer darabokra tagolta a színjátszó­ban az embert, akitől megkövetelte, hogy a színpadra embert, karaktert vigyen. Az elmúlt színiszezonban mi is igye­keztünk acéltollunkat hozzá­igazítani Bras­say lúdtollához. Nem hajszoltuk a szemé­lyeskedést, de viszont nem zengtünk dics­himnuszokat sem senkiről, tárgyilagosan bíráltuk, kritizáltuk az előadásokat, már úgy, amint azt vidéken tenni lehet. Ezt le kellett szögeznünk akkor, amikor a színi­­szezon véget ért. A színház kapui tegnap este bezárultak, Polgár Károly színtársu­lata Pozsonyba ment, hogy ott kezdje meg színielőadásainak sorozatát. Szomorú eredményekkel távozott a színigazgató Kaposvárról, ahol április 7-től július 1-ig tartott előadásokat. A közel három hónapos sziniszezonra harmincezer koronát fizetett rá a direktor. Azonban beszéljen helyettünk maga Polgár Károly színigazgató, aki lapunk munkatársa előtt tegnap a következőkben nyilatkozott: — Közel három hónapig időztem Ka­posváron nagy színtársulatommal. Sajnos, most szomorú tapasztalatokkal távozom el. Harmincezer koronát meghaladja az az ösz­­szeg, amit a szezonra ráfizettem. És ennek nem a közönség az oka. Meggyőződtem, hogy Kaposvárnak van olyan közönsége, mely a színészetet pártolja, ámde ez na­gyon kicsiny ahhoz, amivel egy színtársu­lat részére egy hónapnál tovább megélhe­tést biztosítani tudna. A színiszezont ezen­túl ehhez szabom. Kaposvári hosszú tartózkodásom oka az volt, hogy nem mehettem Fiuméba, ott még nincsen hajléka a magyar színészet­nek. Mostig vártam. Ma megyünk Pozsony­ba, ahol augusztus 20-ig tartok előadást. Ekkor vissza kellene jönni Kaposvárra, de ezt az idén alig fogom megtenni. Nem mulaszthatom el, hogy hálás kö­­szönetemet ki­fejezzem Kaposvár nagyra­­becsült közönségének és a »Somogyvárme­­gyé.«-nek, mely mindig megmaradt a tárgyi­lagosság keretein belül, jóindulattal visel­tetett a­ színtársulat iránt. Szomorú anyagi eredménnyel távozom Kaposvárról, de re­mélem, hogy a legközelebbi alkalommal már más viszonyok lesznek. Itt jegyezzük meg, hogy a legköze­lebbi színiszezon alkalmával a város szin­­ügyi bizottsága is nagyobb tevékenységet fejt ki és ki fogják bővíteni a szinügyi bi­zottságot a helyi sajtó egy-egy tagjával. Ilyen módon igyekszenek a kaposvári szí­nészetet a csődtől megmenteni, nász vagy alkalmi ajándékot óhajt venni, mielőtt bárhol is venne valamit, nézze meg POLGÁR SAMU -------------- ezidei -------------­ÁRURAKTÁRÁT KAPOSVÁROTT. Ingyen ékszerek órák és dísztárgyak sehol sem állanak a vevők rendelkezésére. De mélyen leszállított árakon BOSKOVITZ ANTAL ÉS FIA ékszerész és órás cégnél Kapos­vár, Korona­ utca 1. kaphatok. 1­: Telefon 144. 3 Uj földesur Somogyban. (Osztrák herceg mint somogyi adófizető. Népünnepély a herceg birtokán. A humánus gondolkozásu uj földesur.) — Saját tudósitónktól. — Kaposvár, julius 1. Megírtuk már, hogy Hohenlohe Klodvig herceg, kinek a veszprémi káp­talan somogyszobi birtokán eddig is ter­jedelmes vadászterülete volt, a káptalan összes somogyszobi birtokait, a hat pusztát, erdőket, gőzmalmot, téglagyá­rat megvette. A somogyszobi tiszti la­kások új lakókat kaptak, a káptalan gazdatisztjei helyett új ispánok, inté­zek, főerdészek jöttek s Hohenlohe her­ceg uj birtokát kezelésbe is átvette már. A dúsgazdag főur eddig is sokat és szívesen időzött somogyszobi vadászte­rületén, s prost már egyik legelső adófi­zetője lett Somogynak, ám ez másrészt annyit is jelent, hogy megyénk egy jó része idegen kézre, osztrák főúr tulaj­donába jutott. Mindenesetre kellemes azonban az, hogy a herceg vadászatain sokszor részt fog venni Ferenc Ferdi­­nánd trónörökös, ki már eddig is több ízben vendége volt a herceg vadászatai­nak s most, hogy a herceg is előrelát­hatólag huzamosabb ideig fog kedves vadásztanyáján és gyönyörű birtokán tartózkodni, bizonyára a trónörökös is gyakrabban jár itt. A somogyszobi bir­tok uj ura különben igen nagylelkű s va­dászatai alkalmával többször adta tanu­­jelét ennek. Somogyszobban több árva és elhagyott család volt, kiket ő igazán bőkezűen és nagylelkűen fölsegített s legutóbb is a birtok átvételénél, ahogy egy béres, Rác Mihály megsérült mun­ka közben és sérülésébe belehalt, a her­ceg oly kegyesen gondoskodott család­járól, aminő bőkezűségre, jószívűségre és nemes gondolkodásra eddig ritkán akadtunk. A birtok átvételénél a herceg nem fe­ledkezett meg cselédjeiről sem. Péter-Pál napján minden pusztán nagy népünne­pély volt, jó ital, étel és minden volt, amit csak szemük-szájuk megkívánt: a szegény cselédek soha életükben nem értek még lakodalmat se különbet. A vasút mentén még éjszaka is csak úgy zengett az egész Somogyszob, olyan ví­gan ment a mulatozás. A cselédek valósággal imádják az­­új somogyi földesurat, Hohenlohe Klod­vig herceget, aki rövid somogyi tartóz­kodása alatt is már ismételten tanújelét adta humánus érzelmeinek. A Péter-Pál napi népünnepély pedig ismét emellett tett eklatáns tanúbizonyságot. Azok ré­szére rendezte ezt a humánus gondol­kodású herceg, akiknek az életben leg­kevesebb örömük lehet. Mint BETEGÁPOLÁSI CIKKEKET, a következőket bátorkodom­­ # I #V# / CT­­­Ai I ajánlani: Irrigátorok légpárnák, inhalátorok, kiisti­ és sebrecs- LJD IM­­ CL II II II # kendőket, Pessárokat, méhgyűrűt, orröblögetőt, jégtömlőket, gyógyáru-, vegy- és illatszerkereskedése Sohselet tejsterilizáló készülékét, valamint pgummiárukat^a°k1bcasíbb ==== KAPOSVÁR. (PIAC­TÉR.) ------

Next