Somogyvármegye, 1913. április-június (9. évfolyam, 74/2332-148/2406. szám)

1913-04-01 / 74. (2332.) szám

♦ 1913. április 1. SOMOGYVÁRMEGYE A kereskedők közgyűlése. (Beszámoló egy évi munkásságról. — A ki­rakodó-vásár áthelyezése. — Az uj tiszti­kar. — Megalakulnak a szakosztályok.) — Saját tudósitónktól. — Kaposvár, március 31. * A kaposvári kereskedők egyesülete tegnap délelőtt 11 órakor tartotta ez évi rendes közgyűlését V­é­s­e­i Sándor elnöklésével az egyesület Kontrássy­ ut­­cai helyiségében. A közgyűlésen elhang­zott jelentésekből élénken domborodott ki az a nagyarányú és sikeres munkás­ság, amit az egyesület az elmúlt eszten­dőben Vései Sándor ügybuzgó, önfel­áldozó vezetésével kifejtett. A sikeres akciók egész sorozatáról számolhatott be a tegnapi közgyűlésen az egyesület agilis vezetősége. És ez a munkaság mindig a kaposvári kereskedők egyete­mének az érdekeiért folyt, a vezetősé­get minden egyes ténykedésében a köz­érdek vezette. A közgyűlés megnyitása után B­ó­­diss Géza titkár olvasta föl a tartal­mas évi jelentést, melynek kapcsán el­határozta a közgyűlés, hogy az egyesü­let egyik elhunyt tagjának, Faragó Li­­pótnak az emlékét jegyzőkönyvileg örö­kíti meg. A zárószámadások elfogadása után a jövő évi költségvetést tárgyalták, majd pedig a módosított alapszabályokat vet­ték tudomásul. A tisztikar és a választmány man­dátuma az elnökség tagjainak a kivéte­lével lejárt, így ezután a tisztújítást ej­tették meg. A jelölő bizottság javasla­tára az új tisztikar, választmány és vi­galmi bizottság tagjai a következők let­tek: Titkárok: Bódiss Géza és Kárpáti József, pénztárnok: Popper Dezső, ügyész: Simon István dr., háznagy: Pol­gár Samu, könyvtárnokok: Szilárd Sán­dor és Kiss József, ellenőr: Dietrich Jó­zsef, számvizsgálók: Bodnár Sándor, ifj. Polgár Ármin és ifj. Ring Pál lettek. Választmányi tagokul Bien Dávid, Bók Zalán Lajos dr., Biró Sándor, Bakonyi Lajos dr., Barta Sándor, Fischer Márk, Geiszler Nép.­­János, Gerő Zsigmond, Grünvald Lajos, Grünvald Lipót, Hirsch Ferenc, Kertész Lajos, Kerner János, Königsberg Dezső, Kemény Gyula, Krausz Manó, Kertész Jenő, Légár Bé­la, Lukács Ár­min, Mautner Gusztáv, Schwarc Sándor, Molnár Emil, Neu­­mayer Andor, Neumann Elek, Rádai Gyula, Ring Vilmos, Ring Samu, Simon Miklós, Simon Károly, Schlesinger Al­bert, Spitzer Náthán, Szántó Arnold, Székely Sándor, Szenes Emil, Tankovits János, Varga Miksa, Weisz Kálmán, Ifj. Weisz Lázár, Weisz József és Wurmi Vilmos választottak meg. A vigalmi bi­zottság elnökévé Rádai Gyulát, tagjaiul pedig Kertész Jenő, Szilárd Sándor, Si­mon István dr., Grünwald Lajos, Stamp­fer Andor, Dietrich József, ifj. Ring Pál, Szabó Imre, Gábor Ödön és Barta De­zső választottak meg. A választások után az indítványok tárgyalására került a sor. Ifjú Weisz Lázár indítványára elhatározta a köz­gyűlés, hogy a kirakodó vásárnak a vá­ros központjába leendő áthelyezése ér­dekében akciót indít és megbízták Vései Sándor elnököt, hogy ez ügyben K­o­­vács-Sebestény Gyula dr. polgár­­m­esterrel érintkezésbe lépjen. Spitzer Náthán a szakcsoportok megalakítását sürgette. A költségvetés tárgyalásával kap­csolatban Légár Béla indítványára el­­határzota a közgyűlés, hogy az új helyi­ség részére billiárd asztalokat szerez be. Végül Vései Sándor elnök üdvözölte az új tisztikart és ezzel a közgyűlés vé­get ért. PORTCIKKEK Tennis felszerelések, Footbal­­lok­, torna és vivó­ eszközök legjobb beszerzési forrása P­OLGÁR SAMU ÁRUHáZA KAPOSVÁR. Kérjen árajánlatot. Állandóan nagy választék ékszerek, órák, ezüst, dhina-ezüst dísztárgyakban és látszerészeti cik­kekben — a már elismert szolid árak mellett. SZLOVÁK ÉS ADLER órás- és ékszerésznél KAPOSVÁR, (Erzsébet szálló mellett) Vidékre választékot postafordulattal és bérmentve küldünk.­­ TELEFON : 277. TELEFON : 277. r Mielőtt ruhaneműt vásárolna, _ M­. rt&n&U AmmQT +Gniac*7 nSrlnnnnnnif mr tekintse meg a » WiflIlauBX ftfUllaZ laVaSZ1­UJUOnSayalI. 3 A filharmonikusok koncertje. (A Waldbauer-Kerpely-kvartett előadása.) — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, március 31. Némi aggódás élt bennünk, hogy a zenekedvelők egyesülete szombat esti hang­versenyének műsorát egy kis elégedetlen­ség fogja majd kisérni. Alaposan csalód­tunk. Féltünk, hogy a műsor túl komoly, magasan klasszikus számai a kevésbbé zeneértő közönséget nem tudja majd föl­­melegíteni. Mert nálunk még erősen latba kell vetni azt, hogy a filharmonikusod koncertjeinek publikuma nem csupa hozzá­értőből áll, egy nagy átlaga laikus. A kö­zönségnek ezt a részét pedig csak lassú neveléssel, a könnyebben megérthető és élvezhető zenei alkotások bemutatásaival le­het a zenekultusz részére megnyerni. Örömmel jegyezzük föl, hogy ezúttal alaposan tévedtünk. Jóllehet, hogy Wald­­bauer-Kerpely vonósnégyes társaság némi változásokat eszközölt az eredeti műsoron és mindjárt egy könnyebben megérthető Mozart vonósnégyessel (c-dur) kezdte meg a hangversenyt, de ugyanily fényes sikert, általános tetszést arattak a sokkal komo­lyabb Schumann vonósnégyessel (a-moll) és a végén Beethoven vonósnégyessel (g­­dur 18). Fültanúi voltunk, amidőn Dépold Béla zeneegyesületi elnök egyik laikus hallgató­tól megkérdezte, hogy tetszett neki a kon­cert. — Kár, hogy ilyen rövid volt! A legelső, legnagyobb zenekritikus el­ismerését aligha becsülnék többre az elő­adók, mint ezt a kijelentést. Ezúttal,­­ ha a színház véletlenül nem lett volna túl­fűtött — mindenki a legnagyobb gyönyö­rűséggel hallgatta volna el még órákig Waldbauer-Kerpelyék csodálatos művésze­tét. Ez a négy fiatalember, aki együtt aligha rúg száz esztendőre, megejtő mű­vészetével egyenes csudákat mivel. Az iga­zán nagy, a grandiózus muzsikusok buja gazdagságát, fényét, szikrázó melegségét pazar kézzel szórják a hallgatóság felé, amelynek megkapó varázsát tulajdonképpen fiatalságuk minden raffinériától mentes közvetlensége, invenciója adja meg. Úgy éreztük folyton, mintha e négy kongeniális ifjú nem is egy pazar fényű színház ragyo­gó menyezete alatt játszanék zsúfolásig megtelt széksorok előtt, hanem mintha egy kicsi szobában, kizárólag a saját gyönyörű­ségére verődött volna össze és a hallgató­ság csak a félig nyitott ajtón és ablakon át lopva lehet részese a maguk gyönyörű­ségére megteremtett művészetnek. Egyik pillanatban mintha csak pajzán­­kodó, kacéran mosolygó napsugarak tán­coltak volna a húrokon, majd meg mintha egy templomi ének zordon fensége szólalt volna meg komor méltósággal. A vidám ka-

Next