Somogyvármegye, 1913. július-szeptember (9. évfolyam, 149/2407-224/2482. szám)

1913-07-01 / 149. (2407.) szám

Kaposvár, 1913. IX. évfolyam. 149. (2407.) szám. Kedd, julus 1.­­ POLITIKAI NAPILAP S­erkesztőség és kiadóhivatal: Kontrássy­ utca 6. szám. szerkesztőség és kiadóhivatal telefon­­­száma: 128. Megjelenik hétfő és ünnep utáni napok kivételével minden nap. Felelős szerkesztő: SALGÓ SÁNDOR. Előfizetési árak: Egész évre 16 K, fél évre 8 K, negyed­­évre 4 K. — Egyes szám ára helyben és vidéken 6 fillér Minden előfizető ingyen kapja a »Somogyvármegye Almanachjá“-t Egy választás tanulságai. Kaposvár, junius 30. Tisza Istvánt, Magyarország minisztere­lnökét Arad városa imponáló többséggel­álasztotta meg képviselőjévé. A választás­on semmi meglepő nincsen, mert a vá­­asztás igazán nem nehéz ott, ahol egy Tisza István és egy Széchenyi Aladár kö­­ött kellett választani. Az egyik európai levü és súlyos, képzett politikus mintaképe­s tökélye az államférfinak, a másik viszont egészen jelentéktelen ember, aki elfelejtett magának értékes múltat szerezni, abból pe­­dig már kivonült, hogy jövője iránt lehes­­sünk bizalommal. A választás eredménye tehát ismétel­ek, nem meglepetés, így kellett annak­örténnie, mert ha nem így történt volna, gazán azt mondhatnék, hogy megfordult minden a világon, feje tetejére állott az em­­berekben a logika, az ítélőképesség, a józan belátás, az értelem, s mindaz, ami szüksé­ges ahhoz, hgoy az ember igazán helyesen, okosan választani legyen képes az eb­be tett dió és színarany között. Arad — semmi kétségünk nem volt soha ebben — helye­sen, igazán józanul, okosan választott. Ezzel pontot is lehetne tenni cikkünk után és befejezhetnék, ha csak magáról a vá­lasztás eredményéről lenne szó. De ennek a választásnak tanulságai is vannak. Soha ilyen mértékben az ellenzék még nem fej­tette ki ismert terrorját, mint most Aradon. Mint éhes kopók hangosan, lármásan vetet­ték magukat a város választó közönségére. Összeszövetkeztek a felelősség nélküli cső­cselékkel, a zászlókat letépő, ablakokat be­verő suhancokkal. Az ellenzék mondta, hogy az aradi vá­lasztás erőpróba. Jól van. Mi nem tiltakoz­tunk eddig sem ez ellen, fogadjuk el most is ezt a megállapítást. Igenis erőpróba volt, de nem egyenlő eszközökkel. Nem, mert a munkapárt nem vezetett be ablakokat és kirakatokat, nem használt programmbeszé­­dében útszéli kifejezéseket, nem csinált ott országos skandalumot. A munkapárt nem tépette le az ellenzéki zászlókat, nem ter­rorizált, szóval nem tette meg mindazt az ellenzékkel, amit ezek vele szemben elkö­vettek. De azért, hiszen a gyermek is tudta előre, ők jajgatnak kormánypárti terrorról. Pedig saját lapjaik írják, hogy az aradi vasutasok közül egy csomó szavazott le Széchenyire, az állami hivatalnokok közül szintén. Hát hol volt itt a kormány­terror? Arról hallgatnak, hogy ők terrorizáltatták a szocialisták révén az iparosokat általános sztrájkkal s hogy ellenzékiek voltak azok, akik békésen vacsorázó munkapárti iparo­sokat meg akartak verni. Etetés? Itatás? Hát nem Károlyi és társai voltak azok, akikről ellenzéki lapok írták, hogy hány korcsmában fordultak meg egy éjszaka, ettek és ittak boldog, boldog­talannal. Föltesszük, hogy nem az aradi korcsmaközönség fizette Károlyiék cechjét, hanem megfordítva. Veszteglés? Ócska butaság ez! Meg lehet vásárolni 100, 200, esetleg 300 em­bert is, de olyan tömeget, amely Tiszára szavazott, azt nem. S az a tömeg csupa intelligens emberből áll, aki a megvásárol­tatáson éppúgy fölül van, mint kétségtelen az, hogy ilyen eszközöket nem kellett Ara­don használni. Maradjunk csak annál, hogy ez a vá­lasztás erőpróba. Hogy siralmasan végző­dött az ellenzékre? Hát ezt mi előre tud­tuk! Most talán már az ellenzék is tisztáb­ban fog látni. Ennyi energiát még soha nem fejtett ki, ilyen erőszakos még sohasem volt s ilyen csúfosan sem igen bukott még meg. Tisztán láthatja maga előtt a hely­zetet. A nemzetnek nem kell, a nemzet nem akar tudni róla, hiába tolakszik a legerő­szakosabb, a legkellemetlenebb módon a nemzet színe elé. Ezt, hacsak teljesen nem vak, be kell, hogy lássa. Ne szépítse, ne mentse ezt a vereséget, mert ez teljesen menthetetlen, csúfos kudarc. Arad lesújtó szava az egész ellenzéknek s az ellenzéki politikának, fölemelő ítélete eddig Magyar­­ország miniszterelnökének, a munkapárt politikájának. Ezt tagadni annyi, mint le­hazudni a tényeket. Ezért olyan nagyon ér­dekes ennek a történelmi, fontosságú vá­lasztásnak a tanulsága. A somogyi jegyzék Tiszához. Üdvözölték Tiszát és Sándor Jánost. A jegyzők közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, június 30. A somogymegyei községi- és közjegy­zők egyesülete ma déleltőt 9 órakor Györ­kös Ferenc elnöklésével a vármegyeháza kistermében tartotta ez évi közgyűlését, amelyen Kacskovics Lajos alispán is meg­jelent, akit a jegyzők lelkes éljenzéssel fo­gadtak. Györkös Ferenc elnök megnyitotta a közgyűlést és előterjesztette elnöki je­lentését és egyben indítványozta, hogy Tisza István gróf miniszterlnököt és Sándor Já­nos belügyminisztert üdvözöljék. A köz­gyűlés egyhangú lelkesedéssel fogadta el az indítványt és elhatározták, hogy­­Tisza István grófot a következő táviratban üd­­vözlik: Nagyméltóságu Tisza István gróf, miniszterelnök urnak, Budapest. A somogyvármegyei községi- és kör­­jegyzők egyesületének Nagyméltóságod kormányralépése óta ma tartván első közgyűlését, melyen hálával, szeretettel és bizalommal emlékeztünk meg "Nagy­­méltóságodról, mint a jegyzők minden­kori és igaz jóakarójáról. Hódolattal Györkös Ferenc, a közgyűlés elnöke. Sándor János belügyminiszterhez pe­dig az alábbi táviratot küldte a közgyűlés: Nagyméltóságú Sándor János belügyminiszter úrnak, ** Budapest. A somogyvármegyei községi- és kör­jegyzők egyesületének közgyűléséből sze­­retttel és bizalommal köszöntjük Nagy­méltóságodat, mint korunk mindenkori jóakaróját. Hódolattal Györkös Ferenc, a közgyűlés elnöke. "Morvay János egyesületi főjegyző az országos ügyvéd szövetség ama átiratát ter­jesztette elő, mely azt célozza, hogy a jegy­zők ne végezzenek magánmunkálatokat. A közgyűlés az átirattal ellenkező álláspontra helyezkedett és kimondta, hogy a magán­munkálatokat nem engedi át. Gerő Jenő bassüi körjegyző tere­sz­­tette elő ezután indítványát a községi jegy­zői fizetési alapról szóló vármegyei sza­bályrendelet tizenkettedik szakaszának a módosítása tárgyában. Gerő Jenő indítvá­nyának a lényege az volt, hogy a rendkí­vüli katonai szolgálatra behívott jegyzők és segédjegyzők rendes fizetésüket kapják, bármilyen hosszú időre kell is bevonulniuk. Ilyen irányban megkeresést intéznek So­­mogy megye alispánjához. Még néhány kisebb ügy elintézése után a közgyűlés déli 12 órakor véget ért. A gyűlés után a jegyzők a Koronában tár­sasebédre jöttek össze. A szépítő egyesü­let gyűlése. Megvalósulnak Schole Gyula tervei. _ Szökőkút a színház előtt. — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, június 30. A kaposvári szépítő egyesület teg­nap délelőtt 11 órakor a városháza nagytermében ülést tartott Schole Gyula műszaki főtanácsos, egyesületi elnök vezetésével. Az elnök az ülés ele­jén bejelentette, hogy a szökőkút a kö­zel­jövőben elkészül és dísze lesz a szín­ház előtti parknak. A szökőkutat a pécsi Zsolnay majolika-gyár készítette el igen jutányos áron. Bejelentette, hogy a szö­kőkút alapozási és medence munkála­taira hárman adtak be ajánlatot. G­a­r a „Somogyvármegye“ mai száma 10 oldalra terjed.

Next